Az NKE egyetemi hallgatóival a Ludoviceum kiállításon 2025 tavaszán
2025 tavaszától a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendvédelmiseknek - magyar történelemből az 1920 és 2010 közötti magyar történelemet, a Corvinus Egyetemen pedig közgazdász-hallgatóknak, a Heller Farkas Szakkollégium keretében Szovjetunió- és Oroszország 1917 és 2022 közötti történelmét tanítottam.
Az NKE egyetemi hallgatóival a Ludoviceum
kiállításon 2025 tavaszán
2014. júniusának a végén megszakadt a kapcsolatom az MTVA kereteibe szervezett Magyar Rádióval – amiről a gecse.eu, majd az aspektus.eu, illetve ezt követően az ujaspektus.hu oldalon olvasni is lehet. Ebbe a munkakörbe főként a Határok nélkül c. műsor tartozott, amelynél egészen 2014 júniusáig a munkám döntő részét végeztem, és amelynek – viszonylag hosszú ideig a felelős szerkesztője is voltam. Talán nem szerénytelenség, hogy a műsor Kossuth rádión belüli beágyazottsága érdekében – érdemben – a legreménytelenebbnek tűnő időkben is sikerült tennem, hiszen annak elfogadottsága 1994 után egy időre megingott. Annak ellenére, hogy a Határok nélkül volt a rendszerváltás utáni magyar rádiózás egyik érdemi újítása, amiben László József főszerkesztőnek is úttörő szerep jutott, aki azóta sem árulta el, hogy Antall József miniszterelnökkel 1992-ben pontosan miben állapodott meg. Az ő pályafutása egyébként – ezt követően a Magyar Televízióban folytatódott, majd némi kitérő után a Duna Televízióban. De ne szaladjunk előre! A médiatörvény elfogadását követően 1997-ben, amikor az új törvényi szabályozás a gyakorlatban is életbe lépett, a Kossuth rádió hallgatottságát élénken figyelve, a műsorstruktúrát a kihívásokhoz igazítva jól tudtunk alkalmazkodni, sőt, meg tudtunk újulni! Én ekkor több fantáziát láttam a Határok nélkülben, mint a Vasárnapi Újságban, amelynek ekkor – egy jó ideig a szerkesztőség-vezető helyettese voltam! Ott, vagyis a Vasárnapi Újságnál sokkal több kompromisszumot kellett kötnünk, ezért aztán, amikor volt módom arra, hogy válasszak, nem volt kérdés, hogy ezért fel kell-e adnom a Törvénykönyv című műsorban öt éven keresztül vitt szerepemet, mert feladtam – annak ellenére, hogy Kapás Irén szerkesztőségvezetőnek nagyon sokat köszönhettem és nagyon sokat is tanulhattam is tőle, miként Szigethy Annától is. Belénessy Csabával, aki 75 éves korában halt meg a közelmúltban, elég érdekes viszonyunk volt. De közben ő a Magyar Televízióhoz „igazolt át”, majd amikor a 2000-es évek közepének első felében valamikor ismét visszatért a Magyar Rádióba, akkor érdemes volt bejárni a reggeli rádiós értekezletekre, mert szórakoztatóbb volt, mintha a Comedy Central valamelyik előadásaira vett volna az ember jegyet! Az összes többi, előtte és utána következő főnök, szegény P. Szabó Józsefet is beleértve, bár az ő műveltsége is vitán felüli volt, de akik Belénessy után következtek – azok – sajnos: nem közelítették meg ezt a szintet! Szegény Zeley Lászlóra tudok gondolni, aki az 1990-es években hat sorban tudott jellemezni nemcsak egy fél órás műsort, hanem többet is úgy, hogy még a vesszőibe sem lehetett belekötni!
1999 és 2000 folyamán viszonylag sok riportot készítettem nemcsak a Duna Televíziőnak, hanem a Magyar Televíziónak is. (Első komolyabb összeállításaim 1993 és 1994-ben kerültek adásba.)
Azt a Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-1997 c. kötet előszavában megígértem, hogy egyszer majd azt is megírom, hogy kinek nem tartozunk köszönettel, de ez a pillanat még mindig nem következett be.
A 2014-et követő időszakban kezdődött el intenzívebb munkakapcsolatom a Felvidék.ma-val. Ettől az évtől kezdve összesen négy pályázatot nyertünk az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságnál, amelyeket különböző társadalmi szervezetek segítségével sikerült meg is valósítanunk! Ezekről az aspektus.eu, illetve az ujaspektus.hu oldalon lehet olvasni! 2024-ben a több mint tíz éve, drupal alapon működő aspektus.eu oldalunk paneljai elöregedtek és az oldal önállósította magát. Ez azt jelenti, hogy az oldal korszerűsítése másfélszer annyiba került volna, mintha WordPress alapon új oldalt létesítettünk volna, ezért ezt az utóbbi megoldást választottuk. Ez persze azt is jelentette, hogy a régi tartalmakat át kellett néznünk, és át is kellett írnunk. Ma az aspektus.eu oldalra kattintva az ujaspektus.hu oldalra jut az érdeklődő, de vannak linkek, amelyek közvetlenül a konkrét oldalra irányítják. Háromnegyed évbe tellett a frissítés. Ha valamelyik oldal mégsem lenne megtalálható, akkor a http://web.archive.org/ , vagyis a Way Back Machine oldal segítségével fogja megtalálni a korábbi linket. Ugyanez a helyzet a tíz évet megért gecse.com oldallal is, hiszen 2010 óta immár a gecse.eu domain-néven szerkesztem a saját honlapomat, és ezért a régi gecse.com oldalt lemondtam.
Magánéletem úgy alakult, hogy mind a szüleimtől 2017-ben – húgommal együtt – örökölt és az általam 1996-ban vásárolt lakásomat árulni kezdtem. Emellett elhatároztam, hogy az erőteljes felújításra szoruló, dédnagyapám által építtetett kemecsei házat (a telekkel) – úgyszintén áruba bocsátom. Ezért csatlakoztam az Otthon Centrumhoz, ahol előbb Csepelen, majd a belvárosban a gyakorlatban is foglalkoztam és kisebb részben ma is fogalkozom – ingatlan-közvetítéssel.
Közben azért tanítottam az ELTE BTK-n egészen 2019-ig, illetve 2020-ig a Károli Gáspár Református Egyetemen – főként 19. és 20.századi közép-európai történelmet. 2025-ben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a Történelem és Társadalom Tanszék keretében rendvédelmiseknek tartottam órát a huszadik századi magyar történelemről, illetve a Corvinus Egyetem hallgatóinak – huszadik századi szovjet- és orosz történelemről. Mindemellett a Felvidék.ma-ban viszonylag rendszeresen publikálok továbbra is, és – amit eddig még nem említettem – néhány filmes pályázaton is sikerrel vettem részt, amelyek közül a Viktor Jerofejevvel és a Vlagyimir Szorokinnal készült dokumentumfilmek, szerkesztője, riportere, műsorvezetője és volt, amelyiknek a rendezője is voltam. Természetesen van néhány további, eddig még nem közölt interjúm, amely eddig még nem kapott nyilvánosságot, és amelyek bemutatásáról nincs okom lemondani.
Ezen kívül 2004 óta valamennyi Finnugor Világkongresszuson részt vettem, így Tallinnban (Észtország), Hanti-Manszijszkban (Nyugat-Szibéria), Lahtiban (Finnország), Siófokon és legutóbb 2021-ben Tartuban (Észtország) is, amelyek az orosz-ukrán háborút követően most szünetelni látszanak, ugyanis a soron következő kongresszus-szervező országnak Oroszországnak kellene lennie.
A honlapon belül tehát a Hírek az, amit leginkább frissíteni szoktunk. Ezek között minden év végén közre szoktam adni egy összesítést – linkekkel. Az érdeklődő az ujaspektus.hu (vagy az aspektus.eu) oldalon fog a tevékenységemmel kapcsolatos viszonylag friss információhoz jutni.