A "Határok nélkül" első közönségtalálkozója Budapesten
A "Határok nélkül" budapesti, 1999. június 18-i közönségtalálkozóján készült interjúkat hallgatóink a "Határok nélkül" 1999. június 23-i és június 24-i műsorában hallgathatták meg.
Interjúk:
Nem világpolitikai esemény, szerkesztőségünk életében mégis kiemelkedő, a múlt pénteki közönségtalálkozó a Kossuth Klubban. Ezt megelőzően május elején nemcsak kolozsvári, marosvásárhelyi, ungvári és pozsonyi kollégáinkat kerestük fel, de szerkesztőségünk életében először – Pozsony kivételével – közönségtalálkozókat is szerveztünk – az említett városok mellett még Nagyváradon is. Nemcsak kőrútunk tanulságait összegeztük a Kossuth Klubbeli összejövetelen, ahol a Magyar Rádió vezetői mellett a Határok nélkül korábbi vezetői és műsorunk vendégei is a meghívottak között voltak. Vizy Dorottya elsőként Dinnyés József daltulajdonost szólaltatta meg.
Dinnyés József:
-Amikor a teljes repertoárom kialakult, két évtizede, akkor viccből azt mondta rám a Magyar Rádió egy munkatársa, hogy a régi időkben te lehetnél az osztrák-magyar monarchia legmozgékonyabb énekese. Ugyanis ha költőről volt szó, akár egyetemeken, akár középiskolákban, de író-olvasótalálkozókon, csak a Dinnyés Jóskát kellett föllapozni, ahogy mondták annakidején, és bármelyik magyar kortársköltőtől idézni tudtam megzenésített verset. Így vagyok “Határok nélkül”. Tulajdonképpen a határtalan kifejezés a 70-es évek közepén röppent a rádió hullámain Európa szerte híressé, mert én írtam egy éneket, aminek ez volt az összes szövege, hogy "Határtalanul szeretném a hazámat" és itt nemcsak a feltételes mód, hanem a vágyakozás is benne van. Na most ez az, amit lecenzúráztak a 80-as években a hanglemezemről, és így aztán egészen elhíresült, a Magyar Rádió többször használta ezt az úgy mond zenés blokkocskát, aminek ez is a része volt és ezt nagy szeretettel hallgatta az egész Kárpát-medence, tehát a rádió hullámain szerettem mindig otthon lenni, sokkal izgalmasabbnak tartottam közreműködni egy rádióműsorban prózával és zenével együtt, mint a Magyar Televízióban a képemmel és a dalaimmal. Amit változtatni kell: a propagandáját kell a műsornak megteremteni. A kereskedelmi rádió világos, hogy óriás plakáton hirdeti, hogy X.Y. egy másik műsornak lett a műsorvezetője, vagy hallgasd ezt vagy hallgasd azt. Igen, határok nélkül hallgassuk a néptestvéreink vagy nemzet testvérűnknek a műsorát. Aki sok szép szlogent ki lehetne ehhez találni és óriás plakátra, ki kell tenni, ehhez kell keresni vállalkozót. Nagyon fontos lenne, hogy a korán kelő ember, aki nem tudja eldönteni, melyik csatornát hallgassa vagy nézze a televízióban, hogy most melyik vér folyjék gyorsabban, a keletnémetből lett nyugatnémet, vagy a nyugatnémetből lett francia, vagy az angolból lett amerikai vér folyjék előbb a televízió valamelyik csatornáján, ehelyett hallgassák a “Határok nélkül”-t, ahol magyar ember szól a magyar emberhez, ami még egy liberálisnak is élete vágya, hogy szót érthessen a szomszédjával.
László József:
- 1992 óta alapvetően a politikai helyzet változott meg Közép-Európában, mert amikor ez a műsor kitalálódott, hogy csúnyán mondjam, még a balkáni háború előtt voltunk, akkor még úgy gondolhatta az ember, hogy végül is itt a határok valóban spiritualizálódnak, akkoriban elég sokat használták ezt a kifejezést, tehát hogy légneművé, átjárhatóvá válnak. Utána jött a balkáni háború, jött a schengeni egyezmény, néhány dolog alapvetően megváltozott, a határok nem annyira váltak légneművé, ugyanakkor amiről a műsor tartalmában folyamatosan szólt és ami ezen a találkozón többször is elhangzott, ez egy olyan műsornak indult, amely valóban nem fogta senkinek se a pártját, nem állt egyetlen politikai irányzat mellé, hanem bemutatta valamennyit folyamatosan, és bemutatta mindazt, ami a határon túl történt, mert én azt gondolom, hogy vannak bizonyos alapvető célok, ezek függetlenek a napi politikától és a napi politikai érdektől és az hogy egyfajta magyar nemzet tudat alakuljon ki a szétszórt magyarok között, az nagyon fontos. Ilyen műsor végül is a meglehetősen zűrzavaros média világban, ahol a műsorok, hogyha 8-10 adást megérnek, akkor már történetük van, hát itt lassan már ugye 1500 felé közeleg a dolog. Mindenképpen jó visszagondolni arra, hogy az alapgondolata a műsornak az megmaradt és nagyon sokan megmaradtak a szerkesztők közül és végül is ez a fajta folyamatosság is kell ahhoz, hogy egy műsor jól működjön.
A közönségtalálkozón elhangzott, hogy a "Határok nélkül" adásait és a Kossuth Rádiót a szomszédos országok magyarjai szívesebben hallgatják, mint az anyaországiak, de főként az idősebbek. Hogyan lehetne azon segíteni, hogy a fiatalabbak is odafigyeljenek a műsorra? Vizy Dorottya Nagy Ferót, a Beatrice együttes vezetőjét a szünetben kereste fel.
Vizy:
A műsort többnyire 40 év felettiek hallgatják, hogyan lehetne nyitni a fiatalabb korosztály felé és ezt most Nagy Ferótól, nemcsak mint zenésztől, hanem mint rádióstól is kérdezem.
Nagy Feró:
Én szerintem sokkal több magyar zenét kéne benne, nagyon sok magyarországi rock-zenész, komoly zenész, népzenész dolgozik, és sokszor van a “Határok nélkül”-ben átkötő zene, bátrabban kéne használni a zenékben az úgynevezett modernebb dolgokat. Most nem feltétlenül a techno-zenére gondolok, de ad abszurdum például arra is. Tehát ha véletlenül valaki netán tán egy huszonéves vagy tizenéves odacsavar, akkor az mit tudom én fedezze fel hogy mit tudom én ez egy régi Tolcsvay nóta, vagy egy régi Beatrice vagy egy régi nem tudom Keksz együttes, ami hát persze az avantgardabb és nem biztos hogy abba a műsorba illik, de biztos hogy van minden ilyen zenekarnak olyan szerzeménye, amelyik bele illene ebbe a folyamatba. Hát, a fiatalok felé meg csak zenével lehet közelíteni. Szóval az, hogy valaki elmondja Kárpátalján mi történt, az általában a fiatalokat abszolút nem érdekli. Ehhez kéne alkalmazkodni, tehát úgy csinálni, mint ha könnyed lenne a műsor, ilyen kis magazin műsor, amiben mindenféle van, és a bohóc tréfa után mindig jön egy nagyon komoly dolog, tehát ahogy Shakespeare is megírta a Hamletet, hogy van egy nagy monológ és utána bejön a Rosenkrantz és ott marháskodnak egyet.
Munkatársunk megkérdezte a Magyar Rádió néhány hete Belgrádból kiutasított tudósítóját, Dezső Jánost, aki korábban a "Határok nélkül" szerkesztőségvezetője volt.
Dezső:
-Volt korábban Magyarországon egy közvélemény-kutatás, amely azzal foglalkozott, hogy vajon az embereknek mennyire fontos az önazonosság tudatuk, a ragaszkodásuk a nemzetükhöz, és nemcsak Magyarországon csináltak ilyet, hanem a határon túli régiókban is, szinte mindegyik határon túli területen, ahol magyarok élnek, nagyobb fokú volt ez a ragaszkodás, mint az anyaországban. Épp most hallottam egy adatot, hogy a határon túli magyar területeken 17-szer annyian hallgatják a műsort, mint Magyarországon. Én gondolom, hogy egyre többen fogják Magyarországon is hallgatni, hiszen ennek a műsornak, ha valaminek van jövője, ennek van. Évtizedek maradtak ki az önismeretünkből, a magyar tankönyvek nagyon sokáig nem is foglalkoztak igazából a határon túli magyarokkal, a magyar történelemmel, most azonban ez meg is változott és egyre inkább változik, úgy hogy egymásra tudunk találni. Belgrádban nem mindig és nem mindig jól hallható a műsor a légköri viszonyok miatt, emellett pedig hát én két és fél éve dolgozom Belgrádban és ott azért igen sok dolog történt és általában csúnya dolgok, nagyon sok tragédia, úgy hogy én valóban nyakig bele vetettem magam a munkába. Elmondanám azonban, hogy emellett is azért találtam időt arra, hogy a “Határok nélkül” számára is készítsek riportokat, ugyanis nemcsak a műsor a szívügyem, hanem a vajdasági magyarok sorsa is, és amikor a koszovói és egyéb válságok mellett volt rá alkalmam, küldtem riportokat. Utoljára mielőtt el kellett hagynom Jugoszláviát, éppen egy vajdasági magyar katona temetésén jártam és arról készítettem a "Határok nélkül"-nek egy riportot. A katona 21 éves volt és teljesen értelmetlenül Koszovóban halt meg.
Péntek esti közönségtalálkozónk egyik vendége volt Tolcsvay Béla is.
Vizy:
Tolcsvay Béla saját bevallása szerint egy média nélkül élő ember, egy öntörvényű muzsikus, aki álmai között mászkál, érzékeny a hangokra és nagyon ritkán kapcsolja be a gépeket.
Tolcsvay Béla:
-Én gépnek nevezem a rádiót is. Ritkán bekapcsolom és ez a műsor valahogyan emberi hangon szólt. Úgy éreztem, hogy azt amit én megszoktam otthon, vagy ahogyan megszoktam a tanáraimtól vagy barátaimtól, az emberi beszédhangot, azt helyes arányban használja. Szépen szólnak, nem hadarnak. Nekem a tempóval van egy kicsit bajom, lehet, hogy ez a korom miatt is így van.
Vizy:
-A tempó az mindenképpen a zenével függ össze…
Tolcsvay Béla:
..mert én azt hiszem, hogy az a bizonyos pulzus számunk, ami nekünk van, mindenkinek a testén belül, az egy tempót igényel, és ezt nem szabad fölgyorsítani és visszatérve erre a műsorra, ez emberi tempójú műsor volt és többször bekapcsoltam. Telt múlt az idő és én is áldozatává váltam a műsornak, én is megszólaltam benne, és olyan kérdéseket tettek fel nekem, a szerkesztők, amik koruknál fogva – fiatalabb korúaknál, nagyon-nagyon meglepett, hogy milyen fiatal a szerkesztő gárda, és nagyon őrültem ennek, mert mindig azt szeretem, ha fiatalok dolgoznak, nem az idősebbek, és meglepve tapasztaltam azt, hogy milyen jó minőségű az egész csapat, és én ezért vagyok itt, mert talán ha a jelenlétemmel ezt kicsit súlyosbíthatom, a magam nyocvanvalahány kilójával, akkor én ennek súlyt szeretnék adni, hogy ez egy nagyon fontos műsor.
Közönségtalálkozónkon szóba került a Kossuth rádió középhullámú sávjának, így műsorunknak a hallgathatósága is, erdélyi közönségünk kifogásolta, hogy főként a Székelyföldön alig hallható az adás. Mi lehet ennek az oka? Horváth Lajos, a Magyar Rádió bemondója civilben rádióamatőr.
Horváth Lajos:
-Az adónak a teljesítménye vagy energiája az amely hát végül is megszabja azt, hogy milyen távolságban lehet ezt venni. Persze minden más egyéb is még befolyásolhatja, így például a földrajzi viszonyok is, tehát nagy hegyek, domborzatok és egyebek azért befolyásolják a rádióhullámok terjedését, na most amikor a Kossuth rádióról beszélünk, akkor azt kell tudni, hogy annak az alapsugárzási energia lehetősége az két ezer kilowatt, az egy nagy teljesítmény. Igen ám, de amikor reggel vagy akár napközben is azt hallja a hallgató, hogy műsorunkat rövid technikai szünet után folytatjuk, akkor arról van szó, hogy nyilván takarékossági vagy ésszerűségi okokból, ezt én ugye itt megmondani pontosan nem tudom, csökkentik az energiát és akkor csak a fele energiával – például ezer kilowattal sugároznak. Na most azért azt még tudni kell, hogy az elmúlt hónapokban a Szülőföldünk megindította a rövid hullámon a 6 ezer 25 kiloherzen a Szülőföldünk délelőtti összeállítását, amely magyar idő szerint 10-től 16 óráig tart és itt is lehet hallani a Határok nélkül című műsort, na most ennek az állomásnak is tulajdonképpen az egy tulajdonsága, hogy ha a Magyar Rádió által megrendelt energián sugároznak, mint ismeretes, az adóállomás az Antenna Hungária Vállalat tulajdonában van, a Magyar Rádió rendeli a sugárzást és a 6 ezer 25 kiloherzen sugárzó adó, ha 250 kilowattal sugározzák az adást, akkor a szakmai előrejelzések szerint ezt 2 ezer – 2500 kilométeres távolságon belül hallani.
A közönségtalálkozón munkatársaink elmondták, hogy nem tudják, mi lehet az oka, de sem Kolozsvárott, sem Marosvásárhelyen nem tudták hallgatni a Szülőföldünk adását ezen a frekvencián. Marosvásárhelyi közönségtalálkozónk egyik szervezője, Gáspár Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezető elnöke, a marosvásárhelyi rádió munkatársa ott volt a műsor születésénél is.
Gáspár Sándor:
- Ennek a műsornak most is azok az alapelvei, amelyek miatt már '90 óta megindult a kezdeményezés és létre jött, fórumot teremteni a Magyarország határain kívül élő magyarságnak és a Magyar Rádión belül. Ez a fórum létrejött, ez a fórum nyilván halad a maga útján, most a Géza szerkesztőség vezetésével nagyobb lendületet vett, eddig nem voltak közönségtalálkozók, ez egy nagyon pozitív valami. Nyilván az is fontos, hogy sok felé és sok irányból érkezzenek az anyagok, munkatársak legyenek a határon kívülről és ezt mi nagyon óhajtjuk. Lényegében annak idején 90-ben már ezért javasoltam, hogy jöjjön létre ez a műsor, nyilván sok minden befolyásolja, hogy ez mennyire tud megvalósulni, de legfőképpen a helybéli koordináló szerkesztőnek a hozzáállása dönti ezt el, és az is fontos, mikor hol van a világ közepe, mert általában úgy tűnik, hogy a Budapestiek szerint Budapesten van a világ közepe, de hát én Marosvásárhelyen élek, és nagyon szeretném, hogyha időnként a Rádióból az derülne ki, hogy Marosvásárhely a világ közepe.
A Magyar Rádió műsorai foghatók a Duna Televízió hangcsatornáin. Munkatársunk Hajdu Istvánt, a Magyar Rádió Részvénytársaság elnökét, a Rádió és a Duna Televízió kapcsolatáról kérdezte.
Hajdu István:
-Azt mutatják mindkettőnknek a tapasztalatai, hogy azért az emberek elég jól elkülönülnek, akik általában többet tévéznek és akik általában többet rádióznak – csoportokra. Most talán abban lehetne jobb és kölcsönösebb az együttműködés, hogy értesülnek sokakkal, hogy vannak televíziós műfajok, ahol valóban a látvány, a vizualitás is kell, akkor a Duna tévét nézzék, és vannak kifejezetten rádiós műfajok, ahol még talán zavar is a látvány, sokan mondják, hogy hangversenyt, komoly zenét nem is szeretnek televízióba, úgymond nézni és hallgatni, egyszerre. Vagy vannak olyan gyors, pergő hírműsoraink, vagy vannak olyan elmélyült társadalmi-, politikai vitáink, a nemzetet, a határon túl élőket és az itthon élőket egységesen érdeklő témákról, amiknél talán jobb a rádiót hallgatni. Ez a fajta kölcsönösség javítható, hogy ilyen műsorokra hívjuk föl a hallgatók, illetve a nézők figyelmét. Ez egy nagyon sajátos, egyedi műsor és a mi egész történelmi, geopolitikai helyzetünkben rendkívül fontos és nélkülözhetetlen is, hiszen ez próbál híd lenni a határokon túl élő magyarok és a honiak között, még pedig kifejezetten rádiós eszközökkel és rádiós módszerekkel. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nagyrészt határokon túl magyar nyelven rádiózok munkájára támaszkodva.
Munkatársunk megkérdezte a műsor mostani szerkesztőségvezetőjét is.
Vizy:
-Gecse Géza 1992 óta munkatársa a “Határok nélkül” című műsornak, l997 óta pedig vezeti a szerkesztőséget. Nyilván van különbség, ma más szemmel látta 92-ben, mondjuk munkatársként vagy állandó munkatársként vagy külsősként a szerkesztőséget, és másként az után, hogy a vezetője lett.
Gecse Géza:
-Én a Vasárnapi Újság és a “Határok nélkül” szerkesztőségvezető helyetteseként vettem át 1997 februárjában ezt a műsort. A munkamegosztás úgy alakult köztem és Belénessy Csaba között abban az időszakban, hogy a “Határok nélkül”-lel főként én foglalkoztam, gyakorlatilag egy fél év alatt sikerült megkétszereznünk a “Határok nélkül”-nek a hallgatottságát, és annak ellenére, hogy 97 őszén a kereskedelmi rádiók és a televíziók megindították a saját műsorainkat, gyakorlatilag nem sikerült veszítenünk a "Határok nélkül" hallgatottságából, annak ellenére, hogy a Kossuth rádió folyamatosan azért valamennyit veszített a saját hallgatottságából.
Vizy:
-Hét éve működik a műsor, ez alatt a hét év alatt mi az ami a legjobban megváltozott?
Gecse Géza:
-Főként a klíma, tehát a hangulat változott meg, hiszen 1992-ben, amikor a műsor megalakult, akkor ez volt az egyetlen olyan műsora a Magyar Rádiónak, illetve hát az egész magyar tájékoztatásnak, ami kifejezetten és hangsúlyosan a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozott. 1993-ban alapították meg a Duna Televíziót, és hogyha abból indulok ki, hogy a magyarországi közönség milyen magyar nyelvi műsorokat tudott, illetve tud hallgatni, illetve nézni, ez a helyzet 1997 ősze óta változott meg alapvetően a médiatörvény következtében.
Vizy:
-Vannak olyan riportok is, amelyeket határon túlról küldenek Önöknek. Létezik olyan egészséges egyensúly, mondjuk egy fél órás műsorban, hogy mennyi olyan riport legyen, amelyeket határon túli műsorkészítők készítettek, és mennyi legyen egy hazai.
Gecse Géza:
-Az utóbbi két évben kifejezetten törekedtünk arra, hogy lehetőség szerint a műsorainknak a zömét határon túli munkatársak készítsék el. Ez alól egyetlen kivétel van, hogy ha a határon túli politikusok vagy társadalmi szervezeteknek a képviselői jelennek meg Budapesten vagy valahol Magyarországon, akkor természetesen mi készítjük el. Hogyha valahol vidéken, akkor próbálunk támaszkodni a Magyar Rádió vidéki tudósítóira.
Vizy:
-A Duna Televízió egyfajta vetélytárs?
Gecse Géza:
-Marosvásárhelyen mondták el a kollégák és hallgatóink, hogy szerencsétlen az, hogy áprilistól kezdve a Duna Televízió 20 óra 10-kor, ami ott 21 óra 10 indítja be a saját gyártású műsorainak a sugárzását, mert aki mind a kettőre kíváncsi, annak valamelyikről le kell mondani. Nekünk nem is főként a határon túli hallgatottságunkkal vagy a közönségünkkel van gondunk, hiszen a Magyari Tivadar-féle felmérés szerint arányait tekintve 17-szer annyian hallgatnak bennünket, az erdélyi magyar hallgatók egyébként ez a Magyar Rádió egészére jellemző, hogy arányait tekintve sokkal többen hallgatják a Magyar Rádiót a határokon túl, mint Magyarországon, hanem a belföldi hallgatottság szempontjából, tehát én azt egy nagyon jó ötletnek tartom, amit a műsor egykori alapítója vetett fel ezen a közönségtalálkozón, hogy van abban fantázia, hogy a Határok nélkül esetleg a Petőfi rádió ultra rövid hullámú sávján megjelenjék esetleg egy új műsorral, hiszen a Petőfi rádiónak az ultra rövid hullámú hálózatát úgy fejlesztenék, hogy azzal le tudják fedni a közvetlenül a magyar határok mellett lévő magyar lakosságot, akkor ezzel tulajdonképpen a határon túli magyaroknak a felét el tudnánk érni.
Tegnapi műsorunkból már értesülhettek róla, hogy múlt pénteken közönségtalálkozót tartottunk a budapesti Kossuth Klubban. Összejövetelünk egyik vendége volt Dr.Hosszu Gábor, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára. Vizy Dorottya beszélgetett vele.
Vizy:
A Határok nélkül című levelezési újság fél éve létezik az Interneten, és ennek házigazdája Hosszú Gábor.
Hosszu:
A levelezési listának az az igazi nagy jelentősége, hogy pontosan azok a hallgatók jelentkeznek fel persze az Internetet elérők közül, akiket nagyon érdekel ez és van mondanivalójuk a műsorral kapcsolatban, és egymás közt meg tudják beszélni, azon kívül bizonyos információkat hamarabb vagy pedig bővebben tudnak megkapni, mint amit a műsorban meghallgatnak, hiszen annak van egy terjedelmi korlátja, ugye van egy műsoridő, viszont a levelezési újságba sok olyasmit is elküldenek a műsor készítői, amit sajnálják, hogy elvesszen, de a műsorba nem fér be.
Vizy:
- Cenzúra van?
Hosszú:
-Politikai értelemben nincsen, mert szerencsére olyasmit nem szoktak küldeni ide, amelyik a magyar állammal, a törvényekkel vagy a rádió szabályzatával ellentétes, ha ilyeneket küldenének, akkor azokat ki kéne szűrnünk, ez természetes, hiszen a törvény az törvény. Van egy másik jellegű, nem politikai, az úgynevezett ilyen direkt marketinget folytató úgynevezett spammerek, és ezek a spamerekkel szemben van szűrés, de hát egy technikai dolog, hiszen senki nem kíváncsi olyan hirdetésekre, amelyik hirdetések egy része egyébként teljesen értelmetlen, csak mondjuk valamelyik országból - teljesen mindegy szerintem hogy honnan - elkezdik ezeket küldözgetni.
Vizy:
Honnan érkeznek ezek a levelek?
Hosszu:
A világ minden részéről, ugyan úgy jöhetnek Kanadából, és jönnek is, vagyis nemcsak a célközönségből, hanem egészen más helyről, Svájcból is és egészen máshonnan is és jönnek vissza jelzések, mert hiszen ne felejtsük el, hogy az Interneten adjuk a Kossuth rádiót, úgy hogy a Határok nélkül műsort azt tulajdonképpen az egész világon lehet hallgatni, függetlenül attól, hogy milyenek a vételi viszonyok, az Interneten mindig hallgatható.
Vizy:
Azért jó hír, mert itt annyit vitatkoztak most a közönség találkozón a frekvenciáról és arról, hogy mennyire nehéz fogni a Kossuth rádiót.
Hosszu:
Igy van és az ráadásul ingyenes. Hogyha valaki a www.radio.hu nevű web oldalra elmegy, onnan van egy közvetlen csatolás az élő műsorokra, Bartók, Kossuth, Petőfi, sőt még a Calypso rádiót is lehet fogni. A Kossuthon belül még külön az AM-et és külön az FM-et is, tehát például amikor országgyűlési közvetítés van, akkor azt is hallgathatják bárhol az egész világon.