Eljuthatnánk odáig, hogy valamelyik országos kereskedelmi tévé
szappanoperájában szerepeljen egy határon túli magyar családtag is. A
példa nem éppen emelkedett, de jól érzékelteti a problémát, a határon
túli magyarság megjelenését a hazai közbeszédben, a médiában. Az
előítéletek egyike szerint e téma megjelenítése csakis a közszolgálat
feladata, míg mások úgy vélik, a határon túli magyarok élete és annak
bemutatása különleges rétegprobléma, őket csak ebben a szerepben
szabad megszólaltatni, és irántuk is csak egy idősödő, szűk réteg
érdeklődik. Az előítéletek harmadik típusa szerint a határon túliak
életének feldolgozása csak a hírek és az olyan speciális műsorok
dolga, mint a Határok nélkül. Tény, hogy az 1992-ben alakult, 1998-ban
éppen Gecse Géza vezetésével önálló szerkesztőséggé alakult műsor a
Duna Televízió mellett szinte az egyetlen – bár szerencsére egyre több
követője akad –, amely következetesen szívén viseli a határon túliak
ügyét.
Gecse Géza is főképp e műsorban elhangzott riportjaiból, interjúiból
tallózott, kiegészítve az innen kinőtt Tolcsvay-klubbéli vitaestek
szerkesztett változataival. A könyv így sajátos dokumentumkötetként
végigkíséri az elmúlt évtized kérdéskörhöz kapcsolódó vitáit,
eredményeit, keserveit. Mint ajánlásában Habsburg Ottó, a Páneurópai
Unió elnöke is kiemeli, a magyar állam, a szomszédos országok és a
magyar nemzetközösségek viszonyának krónikásaként Gecse Géza egyfajta
sajátos korrajzot, egy átmeneti időszak lenyomatát adja. Értőn és
együttérzőn követi szinte napról napra a magyar állami politika és a
határon túli magyarság sorsának összefüggéseit. Megszólalnak e
kérdésben az egymást követő kormányok politikusai Jeszenszky Gézától
Kovács Lászlón, Tabajdi Csabán át Németh Zsoltig, Kövér Lászlóig és
Orbán Viktorig. Felidéződnek az alapszerződések és a státustörvény
körüli viták, Diószegi István diplomáciatörténész beszél a
kisantantszindrómáról, Csoóri Sándor a kettős állampolgárságról,
politikusok értekeznek a párizsi béke 50. évfordulóján, szakértők
pedig arról, hogy abszurdnak tekinthető-e a határkérdés felvetése. A
kötet külön értéke a Tolcsvay-klubban tartott vitaestek
megjelentetése. A zene, a multimédia szerepéről, a Kárpát-medencei
globalizációról, a rendszerváltásról folytatott beszélgetések
kimondottan érdekes olvasmányélményt nyújtanak, még ha az élőbeszéd
fésületlenségét meghagyó szerkesztés némiképp zavaró is. |
|