Nyugati Magyarság, 2002.október 9.old.

Állam, nemzet, szerepjátszók

Móricz Zsigmond szerint gyalogolni jó - beszélgetni legalább ennyire. Igen, beszélgetni jó, mert legemberibb tulajdonságunk - az értelmes, verbális kommunikáció - érvényesül, úgy, hogy a disputa mindenkori szereplői kölcsönösen csak profitálhatnak a beszélgetésekből. Akármiről, akárhogyan beszélnek, beszélgetnek is: a kölcsönös véleménycsere, netán vita, a kérdések és a rájuk adandó válaszok, a kifejtett álláspontok és kíváncsian megfogalmazott, a másik, az örök partner véleményére irányított érdeklődés reflektor-sugarai - mind-mind felvillanyozó, emberlétünk legszebb bizonyítékait hordozó cselekedetek. Akár azt is mondhatnánk: aki az embertársával folytatott beszélgetés örömének ízére rá tud lelni - nem egészen reménytelen eset fajtánk jövőbéli sorsát illetően.

Gecse Géza, a Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztője Állam és nemzet a rendszerváltás után címmel adta közre beszélgetéseit. A budapesti Tolcsvay klubban tartott vitaestek szövegeivel és a rádióműsorban elhangzott interjúk szerkesztett változatának megjelentetésével kortörténeti adaléknak sem éppen utolsó ez a gyűjtemény. A dokumentumkönyv-jellegnél azonban fontosabbnak érzem az adott időszakban, a magyar história utolsó tizenkét esztendejében az állam, a nemzet a bekövetkezett nagy politikai változások szereplőinek, szerepjátszóinak rajzát. A huszadik század végi és a huszonegyedik század eleji Nagy Színjáték hőseinek alakításait. E grandiózus játék résztvevőit hozzák emberközelbe Gecse Géza könyvének beszélgetései.

"Egyáltalán nem gondoltuk azt, hogy mondjuk a kommunista elit, amelyik akkor szinte a hatalomból is kiszorult, és kegyelemkenyéren tengette az életét a parlament bal szélén, egyszer még lábra tud kapni." Ez a mondat a kötet tanúsága szerint 2002.január 23-án, a Tolcsvay-klubban a Rendszerváltás Közép-Európában, tegnap és ma címmel rendezett beszélgetésen hangzott el, Kövér Lászlónak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt egyik legmarkánsabb, legkeményebbnek tartott vezetőjének a szájából, minden valószínűség szerint teljesen őszintén. (A beszélgetésen részt vett Schmidt Mária, Orbán Viktor főtanácsadója, a XX.és a XXI.Század Intézet főigazgatója is.) A kijelentés olvastán még az edzettebbek is csak levegő után kapkodhatnak: Uram, Istenem - ha ilyen a főnök, milyen lehet a beosztott? (A végeredményt azóta ismerjük.)

Éppen egy esztendővel ezelőtt pedig, 2001.október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 45.évfordulóján Gecse Géza a Határok nélkülben - Medgyessy Pétert is megkérdezte 1956-ról. Nevezhetjük bölcs előrelátásnak, netán prófétai megérzésnek, jövőbelátásnak, a mindenre gondoló örök óvatoskodó nagy diadalának akár, hogy a beszélgetés ténye és a megszólaltatott személye egy év után lám-lám, egészen más megvilágításba kerülhet... Mivel sem az olvasót, sem Gecse Gézát nem akarom megbántani, inkább eltekintek annak idézésétől, miket is mondott, mondhatott a Medgyessy nevű  a legújabbkori magyar történelem legnagyobb eseményéről. A lényeg itt is a szereplő. A szereplők. Az alakítás hogyanja-mikéntje. És nincs a világon az a színikritikus, aki megfelelő méltatásban tudná részesíteni a produkciókat...

Beszél ebben a kötetben Méray Tibor, aki Csoóri Sándort megalomániás cigánynak és Kovács László, aki a határkérdések felvetését katasztrófának nevezte. Megszólal Jeszenszky Géza és Habsburg Ottó, Pozsgay Imre és Lendvai Ildikó, Csete György és Tőkés László, Németh Zsolt és Nagy Feró. A szereposztás több mint vegyes. Viszont majdhogynem a teljesség igényét tükrözi. Felvonul itt, akár egy grandiózus fináléban, jóformán mindenki. A hősiesen drámai és a szánalmasan komikus szerepek mögül pedig, akár könnyed bajvívásban óvatlanul ejtett seb kötésén átüt a vér. Nézzük, először csak meglepve, majd fokozódó döbbenettel, ijedten. (Kairosz Kiadó, 2002.)

Domonkos László