" A pánszlávizmus fogalmának értelmezésében a történészek nem egységesek. Én pánszlávizmusnak tekintek minden olyan doktrínát, melynek célja Európa szláv szempontok szerinti újraszervezése" - írja a szerző könyve előszavában.

Egyszersmind figyelmeztet rá: ez az ortodoxia és az orosz birodalmi eszme talaján álló, kicsit misztikus eszmevilág korántsem csupán egzotikum az európai ember számára. Az orosz medve a történelem folyamán többször rámordult már a kontinens középső részén élő milliókra. 1849, 1945, 1956 - ezek az évszámok önmagukért beszélnek, és talán közelebb is visznek bennünket a tőlünk északkeletre hullámzó hatalmas szláv tenger apályainak és dagályainak megismeréséhez, megértéséhez.

A szerző orosz és közép-európai források, valamint angolszász feldolgozások alapján vázolja fel a pánszlávizmus eszméjének evolúcióját az utóbbi évszázadok folyamán, nem hanyagolva el a kérdésnek a térségben élő kis népeket érintő vetületeit sem. Külön érdekessége a kötetnek, hogy a most zajló rendszerváltozás körülményei között is megpróbál eligazodni az egymást hol erősítő, hol meg kioltó szláv erőterek jelenlegi és várható kihatásai között.

A könyvet - mely a téma első és legteljesebb, így forrásértékű összefoglalása - gazdag jegyzetanyag és bibliográfia egészíti ki.