Szíj Enikő rövidített előadása 2019. november 8-án a Magyar Parlamentben

Ki is volt ez a Reguly Antal?  Jogot végzett a pesti egyetemen, majd a kor szokásai szerint a szülei elküldték „Nyugatra”, hogy mielőtt munkába állna, nézzen körül egy kicsit a „nagyvilágban”. Az úton látottak-hallottak ismeretei bővítésére sarkallták, mindig tovább és tovább utazott „a térképen”  és „lélekben” is … és végül, már svéd földön járva eldöntötte: nem lesz jogász, azokhoz a népekhez fog utazni, akik nyelvével a magyar nyelvet rokonságba hozták. A jogászságból megmaradt (1)  a szemléletmód a tudományban is: az előítélet-mentesség – nem ítélkezni előre: első a bizonyítékok gyűjtése, aztán ezek elemzése és a végén áll az ítélet, a megalapozott vélemény;  (2) a latin nyelv alapos ismerete tette lehetővé a finnugor népekről latinul írt régi könyvek megismerését és garantálta az általános műveltséget.

Az 1839 nyarán útnak induló fiatalembert 1847 októberében látták újra a szülei, de csak rövid időre, mert továbbutazott, német földre – egészségét helyreállítani és a tudománnyal foglalkozni. Véglegesen 1850 januárjában állt munkába a tudományos érdemeket, széleskörű nyelvtudást, ismertséget elváró poszton: ő lett a pesti egyetemi könyvtár első őre [a főigazgató után az első ember].  — Svédországból az Orosz Birodalom Autonóm Finn Nagyhercegségébe ment, majd az észtek, vótok körében tett látogatás után (ez utóbbiaknál népköltészet gyűjtése!) Szentpétervár lett a főhadiszállása, közel másfél évig tanulmányai színhelye. Innen indult 1843 őszén az Urálon túlra, a vogulok és az osztjákok közé.

Milyen ember volt, hogy mindenhol el tudta fogadtatni magát – és nem csak három napra mint vendég! A róla fennmaradt jellemzések szerint nem élt vissza az adottságaival: feltűnően jóképű volt, született elegancia, szellemi és testi fürgeség (jurátusként vívni is tanult …) és szerénység (!) jellemezte, nyílt volt és egyenes – magyar demokrata. Megállta a helyét emberként és magyarként a cári udvarban, tudósok között, orosz pópák körében, a tajgai vadászok/tundrai rénpásztorok/obi halászok kunyhóiban egyaránt. És makacs volt, kitartó és a tűrőképessége határtalan.
 

Mi mindenné vált? ezek címkék: nyelvész, folklorista hatalmas mennyiségű szöveg feljegyzésével – helyenként a dallam kottázásával, tárgyi néprajzos, kulturális antropológus, kraniológus, kartográfus (a Sarkközeli Urál első térképének elkészítésével), grafikus (rajz az adatközlőről, a helyszínről), „kollekcionyer” (gyűjtő) – mások tudományos érdekű/értékű feljegyzéseinek, vázlatainak „leletmentője”, a finn népköltészetből fordító, újságíró útilevelekkel, szakértői vélemények szerzője, fényképész! Mellesleg társasági ember … És beteg ember: „roncsolt egészséggel” („hadifogoly”-állapotban) jött haza, gyakran volt beteg, de nem volt testi-lelki roncs. Rontották helyzetét a körülmények – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nélküle zajlott le, de a következményekből bőven jutott neki is (az ún. Bach-korszak). Amikor már lassan kezdett volna javulni a közélet, 1858 augusztusában Budán, szabadsága idején – váratlanul halt meg.
 

Reguly nem-mindennapi, egyedülálló jelensége a 19. századi magyar múltnak. Életrajzában máig sok a félreértés és bőven van további kutatni való. Hozománya – „hagyományai” elindították egy szerteágazó, sokrétű tudományterület neki köszönhetően tényekre alapított fejlődését, több nemzedéknek adtak munkát – ő volt az alfa, de nem az omega.