István, a király - Erdélyben

Határok nélkül, Kossuth rádió, 2003.augusztus 20. 19.04-19.30

Szerkesztő-műsorvezető: Gecse Géza.

Gecse Géza:

-Húsz éve mutatták be Budapesten az István a király című rockoperát, az idén július 5-én pedig Erdélyben. A darab mást jelentett akkor nálunk, és mást a Magyarországgal szomszédos országok területén, és megint mást jelent ma, mint húsz évvel ezelőtt. Húsz éve a legátütőbb kultúrpolitikai esemény volt, többszöri bemutatása ellenére sem hasonlítható azonban az idei júliusi csíksomlyói bemutató fergeteges sikeréhez, ahol több százezren tekintették meg a darabot. Ott voltunk.

Erdélyi helyszíni interjúk 2003 júliusában

Deák János:

-Deák János a nevem. 56 éves vagyok. Mint politikai menekültek 85-ben kerültünk ki Svédországba, csodálatos az, hogy ez a zene hogy mennyire össze tud fogni embereket.

Szakács Ágnes:

- 22 éves vagyok, egyetemista vagyok. Szakács Ágnes. Én vizsgaidőszakban voltam pont, de úgy éreztem, hogy haza kell jönnöm. A legmegdöbbentőbb nekem az egész estén az volt, amikor lejárt az előadás, és a tömeg elkezdte a Székely himnuszt.

Balázs István:

- Balázs István a nevem. Sepsiszentgyörgyön lakom. 63 éves vagyok. Mi itt annak idején nem tanultunk magyar történelmet, ez is már egy ilyen mozzanat volt, ami kárpótolt minket a kimaradt időből.

Bocskai Anna:

- Bocskai Anna vagyok. 23 éves. Most végeztem az idén. Valamelyest elszigetelve élünk, elszakítva, és igényeljük azt, hogy vegyék észre, hogy mi is létezünk. Magyarok vagyunk, főleg mi aztán meg még székelyek is. Mi azért valahol számkivetettek vagyunk itt. Tehát hogyha én elmegyek Magyarországra, akkor nekem azt mondják, hogy román vagyok, és megkérdik, honnan tudok magyarul. És ha meg itt vagyok, akkor azt mondják, hogy hazátlan vagyok. És azért nekem az nagyon jól esik, hogy történelmi tényeket lássam, és végre már engedték is.

Antal Imre:

- Antal Imre vagyok. 34 éves. Én Csíksomolyón lakom. A legmeglepőbb az volt, hogy ez a nép, aki oda kigyűlt, az nagyon fegyelmezetten viselkedett. Az angol futballmeccsek és a Fradi meccsek jutnak eszembe, vagy a Brassóból Bukarestbe vonuló hatalmas szurkoló tömeg, akik szétszedik a vonatot, és embereket  taposnak agyon. Egy ekkora nép hogy milyen fegyelmezetten indult el.

Simó Irma:

-Simó Irma vagyok. 30 éves, és Székelyudvarhelyen lakom.

Nagy Katalin:

-Nagy Katalin vagyok. 26 éves és én is Székelyudvarhelyen lakom.

Simó Irma:

- Erdély is azért a Szent István felajánlásában annak idején, tehát ezer évvel ezelőtt benne volt ez az egész egyházmegye is, és hogy azért, ez hogy a Csíksomlyói búcsúhelyen megtörtént, ennek számomra erdélyi emberként hát rengeteget jelentett. Tehát nagyon mélyen megéltem. Tehát nemcsak az, hogy namost volt egy rockopera, meg hogy annál azért többről volt szó.

Nagy Katalin: -Én úgy érzem, hogy sokkal jobban megérett, tehát az előadók számára is húsz év után az egésznek a mondanivalója és tulajdonképpen a pogányságot meg a keresztény világot nagyon-nagyon jól össze tudták hasonlítani is, meg szétválasztani is.

Zenei betét az István, a királyból: "Nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul…"

Gecse Géza:

- Kiss Bíbor 19 éves, Magyarlapádon érettségizett, Kolozsváron tanul tovább.

Kiss Bíbor:

- Amikor úgy megkezdődött, és szétnéztem magam körül és megláttam hogy mennyi ember, és mennyi magyarság, ugye mind magyar ember gyűlt oda össze, akkor azt éreztem, hogy kisebbségben, de vagyunk mi is, nemcsak Magyarországon, és valójában itt nehéz magyarnak lenni, nem Magyarországon, mert Magyarországon mindenki magyar. De itt megállni a lábadon, és nem szégyellni a nemzetet, és nem megtagadni, nagyon nehéz.

Tekeres Gizella:

-Tekeres Gizella vagyok, 33 éves, Sepsiszentgyörgyön a Háromszék együttesnél táncolok. Ez egy olyan pillanat volt, amikor úgy érezhettek, ahogy esetleg ezelőtt 10-20 évvel, nem hagyták nekik, hogy érezzenek. Tiltott volt magyarnak lenni itt nálunk.

Demeter Erika:

-Engem Demeter Erikának hívnak, 26 éves vagyok, és Sepsiszentgyörgyön lakom. Erdővidéki születésű vagyok. Mikor a Beethoven nyitánya ment, akkor közösen összefogtuk a kezünket, és imádkoztunk egyet. És nekünk ez egy hitvallás volt ez a fellépés úgy érzem. A nagyon kemény jelenetek az a Koppány jelenetek, amikor a sámánok közrevesznek minket, úgy mond, és ilyen teljes extázis állapot volt.

Kiss István:

-Kiss István vagyok. Magyarlapádon születtem. Az erdélyi magyarság nagyon el vagyunk puhulva. Nem olyanok vagyunk, mint Csecsenföldön, hogy megfogjuk a fegyvert és trrr…lövöldözünk, hanem inkább próbálkozunk haverok lenni. Nekem nincs semmi bajom a románokkal, csak az ők történelmit azt felidézik, tehát hogy mi nem voltunk sehol, és mint hogyha a Mohácsi csatában lettem volna, sírt a lelkünk, nem mertem a közösségbe belenézni, mert csak végigsírtam az előadást.

Székelyföldi önkormányzati képviselők

Gecse Géza:

-Nem mindegy, hogy kire mikor hatott először a rockopera. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere 14 éves volt, amikor az István a királyt bemutatták Magyarországon.

Szász Jenő:

-A mostani István a király egy azóta megfogalmazott álomnak a beteljesülése, amit hogyha egy mondatban kellene leírnom, azt mondanám, hogy egy néma forradalom volt. De bízom benne legalább a lelkekben mindenféleképpen felébresztette az ilyen jellegű igényeket.

Gecse Géza:

-Már 13 éve kísérleteztek azzal, hogy ezt bemutassák és eddig nem sikerült.

Szász Jenő:

-De nem a fogadókészségen múlott. Most az Ezer Székely Leány Alapítvány jó házigazdája volt az István a királynak, kellett hozzá az elszántság, az akarat, a román hatóságok nem igazán tudták ezt megakadályozni. És hogyha meg akarták volna, akkor erre nem volt politikai lehetőség.

Gecse Géza:

- Magyarországon egyetemistaként mi egy kissé szkeptikusan fogadtuk a húsz évvel ezelőtti bemutatót. Úgy gondoltuk, hogy a darab a Kádár rendszer egyfajta dicsérete, hisz az úgynevezett kádári konszolidáció igazolására  is kiválóan alkalmas volt. Ebben az értelmezésben Koppány - Nagy Imrét, István pedig Kádár Jánost személyesítette meg. Papp Előd a rendezvénynek helyet adó Csíkszereda alpolgármestere szintén 14 éves volt húsz esztendeje.

Papp Előd:

- Számomra semmiképpen nem ezt jelentette. Természetesen minden műről az embernek különböző véleménye van. Az állandó vívódásainkról kiútkeresésről szól nagyon de nagyon szépen. Az alap belső lázadó Koppány, illetve a higgadt, de nem biztos, hogy megfelelő vérmérsékletű, megfelelő időben eredményt hozó István.

Gecse Géza:

- Tehát akkor Ön Koppány-párti?

Papp Előd:

- Hát én Koppánynak szurkoltam, pedig tudtam, hogy mi lesz a vége. Ugyanakkor elismerem azt, hogy az istváni út a helyes.

Gecse Géza:

- Reálpolitikusnak, vagy kompromisszumokra hajlónak a mai erdélyi magyar politikai életben általában Markó Bélát szokták tartani. És tulajdonképpen a probléma is olyan, hogy Önök, akik itt a Székelyföldön elindítottak egy ilyen mozgolódást, Önök inkább azok, akik úgymond úgy néz, hogy bukásra vannak ítélve. És hát említette hogy Önnek Koppány a szimpatikus.

Papp Előd:

- Tehát nem vagyunk semmiképpen bukásra ítélve, és nem azzal van a baj. Az istváni út, illetve a koppányi út az alternatívaként ugye ha jól emlékszem, Torda felvázolta azt, hogy milyen lehetett volna a történelmünk, ha. Hát persze ez mind hipotézis. Én azt mondom, hogy a kislépések politikájával egyetlenegy baj van: az, amikor elérkezünk a szakadékhoz, hogy akkor mi lesz.

Gecse Géza:

-Mit szól ahhoz, hogy ezt a művet itt be lehetett mutatni? Mert én sem hittem volna még egy fél évvel ezelőtt sem.

Papp Előd:

-13 éve minden évben a szervezők nekifutottunk ennek a koncertnek a megszervezésének, és én azt hiszem, hogy az életben nem elhanyagolható szempont a szerencse. Olyan helyzet alakult ki, amikor ez létrejöhetett a csíksomlyói nyeregben, a híres pünkösdi búcsújáróhelyen, ehhez természetesen kellett az egyháznak a beleegyezése, illetve egy olyan típusú politikai normalizálódásnak, hogy azt mondjam, hogy gesztustevésnek, ami számunkra egy olyan szerencsés helyzetet idézett elő, hogy ennek az óriási élménynek részesei lehettünk.

Zenei betét az István, a királyból: "Valakinek holnap le kell győznie a sötétséget. Mondd, te kit választanál….

Interjú Tőkés László református püspökkel

Gecse Géza:

-Búcsújáró helyen református embert nem igen szoktak találni. Tőkés László most július 5-én mégis ott volt Csíksomlyón. Mit érzett a püspök úr, amikor megtekintette az István a király csíksomlyói előadását?

Tőkés László:

-Ez az előadás a nemzeti ébredés egyik szimbólumát jelenti. Dézsi kispapi szolgálatom idején én is hozzájutottam egy István a király lemezhez, kézről kézre adták az ifjúsági bibliakörünk tagjai. Meg is hurcolta őket a Securitate, elkobozták a lemezeket, és ezt követően dobtak ki állásomból, és távolítottak el a városból. Jelenség szintjén beleillik abba a folyamatba, amely aztán akarva, akaratlanul elvezetett a '89-es eseményekhez.

Gecse Géza:

-De püspök úr. Mi bajuk volt Ceausescuéknak az István, a királlyal? Hiszen itt nem arról volt szó, hogy a dákoromán elméletet ez a koncertlemez ez cáfolta volna?

Tőkés László:

- Arra az időszakra esik Illyés Gyula markáns fellépése a határon túli magyarok érdekében. Abban az időszakban jelent meg a három kötetes Erdély története című könyv. Ekkor bontakozott ki a Lancranjan nevével fémjelzett román támadássorozat Erdély története ellen. Abban az időben kezdődött a falurombolási korszak. Nemsokára Szűrös Mátyás kimondta azt is, hogy valamennyi határon túli magyar az egységes magyar nemzethez tartozik. Tehát olyan folyamatoknak a részévé vált az István a király, amely meghaladja egy rockoperának mint közönséges hatókörét, és önmagán túlmutató súlyt kölcsönzött ennek a darabnak.

Gecse Géza:

- Szóval akkor ez ezt jelenti, hogy a püspök úr az István a királyt semmiképpen sem tartja úgynevezett kultúrapótléknak, mint ahogy nagyon sokan a 80-as évek elején ezt a művet egy ilyen Jézus Krisztus Szupersztár utánzatnak tartották, egy olyan valaminek, amit az Aczél-i kultúrpolitika talált ki.

Tőkés László:

-Megítélésem szerint az Illés együttes művészetének a lényege, hogy a modern zenei műfajokat hiteles módon alkalmazták.

Gecse Géza:

-Szóval akkor a püspök úrnak soha nem jutott eszébe egy pillanatra sem, hogy mondjuk itt olyasmiről lenne szó, amiről az imént én beszéltem.

Tőkés László:

- Nem. Hát mi ifjú korunkban lelkesedtünk az Illés együttesért, Koncz Zsuzsáért, az Omega együttesért, a Metró együttesért. Nagy fegyverténynek számít, hogy ezek a jeles magyar zenészek nem csupán nyugati divatot majmoltak, hanem a magyar kultúra közegéhez szervesítették a modern muzsikát, és ezáltal hiteles magyar könnyűzenei műfajt teremtettek meg. Ezek a művek a maguk helyén, a maguk szintjén maradandó zenei alkotások.

Gecse Géza:

- Van-e püspök úrnak kedvenc száma az István a királyból?

Tőkés László:

-Mond te kit választanál. Emlékszem, a teológián bemutattuk egy ünnepi karácsonyi műsort, amelyben ez az ének is  szerepelt. Abban az időben nem volt részünk a Szent István-i  eszmékben, a keresztyén vagy  keresztény jellegű kultúra száműzetésben élt, tehát mi fiatal keresztyének mindig kapva kaptunk az olyan szövegeken, kulturális műsorokon, amelyekből hiteles érveket meríthettünk, hitünknek az alátámasztására, annak érdekében, hogy megszólíthassuk az ifjúságot, hogy érzékeltethessük, hogy nem a hivatalos politikai irányvonalnak van igaza, hanem Krisztushoz el lehet jutni, hitünknek a kisebbségi kultúránknak létjogosultsága van. Ezért is válhatott olyan népszerűvé például Dézsen ez a lemez.

Gecse Géza:

- Ugye óhatatlan, hogy egy ilyen rockoperát, de bármilyen másfajta komoly művet, ami nagyon sok emberhez szól, ne próbáljanak meg aktuálpolitikai szempontból magyarázni. Én pontosan emlékszem arra, hogy annak idején, amikor az István a királyt bemutatták Magyarországon, akkor az egyetemen köztünk is volt egy olyan hangulat, hogy ez tulajdonképpen a Kádár rendszernek a megdicsőítése, Nagy Imre ugye Koppány, Kádár János pedig István, a király. És az azt jelenti, hogy ilyen áttételes eszközökkel próbálták meg a Kádár-rendszert igazolni Magyarországon. Az István, a királyt mai szempontból Erdélyből egészen másfajtaképpen lehet értelmezni.

Tőkés László:

- Az István a királynak erről a fajta értelmezéséről nem is hallottam. Én abban az időben is, a kádári rendszer viszonylatában is úgy éreztem, hogy erőteljes hangsúllyal éppen a Kádár-rendszer ellen szólal fel, és a keresztyén magyar hagyományokhoz nyúl vissza, tehát az egészen sajátos értelmezés, amiről Ön beszélt. Érdekes egyébként, hogy húsz év után változatlanul időszerű üzenete van erdélyi viszonylatban. Egyébként éppen az tetszik a darabban, hogy pont olyan mértékben lehet azonosulni István királlyal, mint Koppány vezérrel, tehát nem a fekete-fehér, a jó és rossz kettőségében akar bennünket döntésre késztetni ez a mű, hanem mindkét korabeli főszereplővel azonosulhat a hallgatóság. Ennek tanúi lehettünk a csíksomlyói nyeregben, hiszen legalább olyan lelkesedés kísérte Koppánynak a lázadását, mint István királynak a dicsőségét.

Gecse Géza:

-Jó, hát úgy is fel lehet fogni egyébként a dolgot, hogy az RMDSZ hivatalos vezetése az tulajdonképpen - István, az RMDSZ hivatalos vezetésével szemben állók pedig Koppány hívei. Elég érdekes, hogy mondjuk a püspök úr is Koppányként jelenhet meg mondjuk ebben a sajátos értelmezésben a mai romániai magyar politikai életben.

Tőkés László:

-Én nem váltanám az értelmezésnek az aprópénzére, nem lehet ilyen azonosságokat rásütni a darabra. A csíksomlyói nyeregben Istvánnak az uralkodóként való felmagasztaltatása, Erdélynek a függetlenségét és aranykorát, vagy netalán Márton Áronnak a felmagasztaltatását is magába foglalja.

Zenei betét az István, a királyból: "Magyarok! Férfiak és Asszonyok! Hallgassátok Koppány vezért! Nem kérdem én anyád hol szült világra…"

Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel

Gecse Géza:

- Az RMDSZ szövetségi elnöke Markó Béla is az első sorokból nézte végig az István, a király csíksomlyói előadását. Önöknek milyen szerepük volt ennek az előadásnak a létrejöttében, hiszen nem követlenül az RMDSZ volt az, aki szervezte?

Markó Béla:

- Nem, és nyilván nem is az RMDSZ dolga az, hogy egy ilyen szervezést lebonyolítson. Viszont a politikai tárgyalásokat ezzel kapcsolatosan mi folytattuk le, és a kellő politikai támogatást is mi szereztük meg ehhez, hiszen azért van annak politikai üzenete is, hogy míg a '90-es évek elején egyszer már volt próbálkozás arra, hogy az István a királyt Erdélyben bemutassák, akkor nem sikerült, most pedig 2003-ban végül is sikerült.

Gecse Géza:

-Voltak disszonáns hangok is. Ha mondjuk a kolozsvári polgármesternek a hisztérikus kirohanásaira gondolunk, akkor ez egy volt ezek közül. Voltak mások is, akik idegesen reagáltak erre a több százezres népgyűlésre(?), rockoperára(?), nem is tudom, hogy melyik a jobb kifejezés?

Markó Béla:

-Azért ez sokkal több volt, mint egy előadás. Az, hogy ott több százezren összegyűltek, azt mutatja, hogy ez az előadás alkalom is volt, de ürügy, ezzel nem akarom semmiképpen sem az előadókat, sem az alkotókat megsérteni, de mégiscsak ürügy is volt arra, hogy az erdélyi magyarok összegyűljenek, és valamiképpen alkalmat keressenek az együttlétre. No de ami a román nacionalisták reagálását illeti, az is sokkal lagymatagabb volt, mint lett volna néhány esztendővel ezelőtt. Ezek a politikusok elmondták a véleményüket, de ez nem váltott ki aztán egy olyan hullámot, mint amilyent néhány esztendővel ezelőtt kiváltott volna, és ez fontos.

Gecse Géza:

- Elnök úrnak melyik a kedvenc darabja? Egyáltalán énekelt-e az előadás során?

Markó Béla:

-Énekelni kevésbé énekeltem, de végig tapsoltam, és végig reagáltam én is azokra a pillanatokra, amikor a közönség felállt, vagy egyáltalán amikor a közönség együtt mozgott az előadókkal. Vannak persze kedvenc szövegeim nekem is ebből az operából. Vannak erős nosztalgiát és erős érzelmeket kiváltó verssorok benne. Mindannyiunk számára ezelőtt két évtizeddel erősen jelképes értelmű volt az a néhány verssor, amely például a szabadságról szólt és arról, hogy Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár. Most idézem azt a verssort. Idézhetnék még ebből a rockoperából. Ez számomra azért érdekes, mert én nem vagyok verseket betanuló, verseket idéző ember egyébként.

Gecse Géza:

-Csak írni szokott verseket. Ha-ha-ha!

Markó Béla:

-Igen. Én megírom, de megtanulni nem mindig sikerül a saját verseimet sem tudom, illetve azok közül nagyon keveset tudok könyv nélkül. És most hogy erről beszélgetünk, rá kell jönnöm, hogy valóban nagyon fontos hatást gyakorolt mindannyiunkra ez a rockopera, hogyha tudok belőle idézni például.

Gecse Géza:

-Elnök úr, azt a dalt,  hogy "Nem kell olyan isten, amelyik nem tud magyarul!", azt szereti?

Markó Béla:

-Igen, igen. Én szeretem azt a Koppány által kifejtett, aztán egyébként sikerre nem vivő politikai erkölcsöt is, hogy "Nem kell méreg, nem kell tőr, és nem kell aljas cselszövés!", és sok mindent szeretek abból is, amit Koppány kifejez. Sőt nemrég alkalmam adódott fiatalokkal találkozni, és pontosan az István a királyról beszélni. És ennek kapcsán elmondani azt, hogy ebben a rockoperában, és nyilván a sikere is nagymértékben ezzel magyarázható, benne van a mi legmélyebb történelmi dilemmánk, amely végül is valamilyen formában máig húzódik. Ez pedig úgy nyilvánul meg, hogy a rokonszenvünk az érdekes módon inkább a Koppányé. Tehát a rokonszenv az Koppánynál van. Az igazság az viszont István királynál. És sokszor van olyan érzésem, hogy ez a dilemma, hogy egyik oldalon az érzelem, a másik oldalon az értelem, ez mindmáig meghatározza a magyar történelmet, a magyar közéletet, és hát bizony a magyar politikát.

Gecse Géza:

-Az erdélyi magyar politikai életen belül is van egy olyan típusú szembenállás, ami hasonlít arra, ami István és Koppány ellentéte volt.

Markó Béla:

-Egy kisebbségbe szorított közösség szinte a mindennapjaiban érzékeli ezt a szembenállást. És aki úgy akarja megoldani az ilyen konfliktusokat, hogy igennel, vagy nemmel akar válaszolni, vagy fekete-fehérré akarja tenni ezeket a szembenállásokat, az mindig hibázni fog. Hiszen egy olyan közösség, mint például az erdélyi magyarság is, helyzeténél fogva konzervatív. Nem ideológiai értelemben, hanem úgy, hogy az értékeit meg akarja őrizni, mert az a tapasztalata, hogy minden változás ellene volt fordítható. Még akkor is, hogyha látszólag jó változásról volt szó, az nagyon hamar odavezetett, hogy elveszítette az értékeit, hogy veszélybe kerültek fontos jellemzői. Tehát nagyon is érthető, hogy ha ez a közösség fél a változástól. Ugyanakkor ma a világban olyan folyamatok mennek végbe, amelyek visszafordíthatatlanok. Például az európai uniós egységesülés, vagy az európai uniós csatlakozás is, nemcsak hogy visszafordíthatatlanok, hanem szükségesek is. Tehát ahhoz, hogy gazdaságilag Európának ez a része felemelkedhessék. Nekünk úgy kell ehhez az európai csatlakozáshoz viszonyulnunk, hogy a saját közösségünket alkalmassá tegyük az Európai Unión belüli életre, vagyis modernizáljuk ezt a közösséget, a fiatal nemzedéket felkészítsük arra, hogy bárhol megállja a helyét. Ezek fontos értékek az Európai Unióban, de nagyon könnyen szembehelyezhetők az eddigi értékek megőrzésének a gondolatával. Nekünk meg kell tartani ezt a közösséget, a nyelvét, a kultúráját, a hagyományait és egyáltalán a legfőbb nemzeti jellemzőit, de ugyanakkor meg is kell mozgatnunk, változtatnunk kell, részesévé kell tennünk például a román politikai életnek ahhoz, hogy ne maradjon le, be kell vinnünk magyar embereket a különböző intézmények vezetésébe, ugyanakkor valamiképpen európai uniós munkára is alkalmassá kell tennünk a fiatal nemzedéket, és ez mind változást jelent. Aki nem érti meg, hogy ezt a kettőt valamiképpen egymásba lehet illeszteni, mert egymásba kell illeszteni, könnyen érezheti úgy, hogy ez egy nagy-nagy veszedelem a közösség megmaradása számára.