Erdélyi Napló, 1999.július 6.

Szól a rádió?

Annak ellenére, hogy immár múlt időben beszélhetünk róla - hiszen június 18-án Budapesten is megtartották a közönségtalálkozót -, mégis engedtessék meg, hogy hozzászóljak a Kossuth rádió Határok nélkül című műsora szerkesztőségének erdélyi körútja kapcsán kibontakozott vitához. Teszem mindezt azért, mert a magyarság integrálódásának egyik döntő jelentőségű intézménye és rádióműsora helyes megítéléséről lenne szó. De előbb egy kis kitérő...

Több száz éve úgy alakult, hogy az Erdélyt nagyjából kettészelő Marostól északra telepedtek le a címeres nagymesterek, míg a folyótól délre alig jutott belőlük. Így szellemi hagyatékuk ma is nyomon követhető, ugyanis egyre gyakrabban halljuk, hogy mindaz, ami a Marostól északra, tehát a Kolozsvár-Nagyvárad tengelyen történik, helyes, jó, megszívlelendő, követendő. Ami pedig a Marostól délre, az helytelen, dilettáns, és ennek issza a levét a hazai magyarság. Idekívánkozik a kérdés: mely szellemi irányzathoz tartozik Marosvásárhely, amely város a folyó mindkét, de főleg a déli partján épült fel, és mint a Székelyföld (volt?) nyugati kapuja és szellemi központja, mégis csak kelet, délkelet irányba néz? Ugyanis ezen tájaknak - Székelyföldnek és Királyföldnek - sugározza román, magyar és német nyelvű napi adásait a Marosvásárhelyi Területi Rádió. Itt jelenik meg többek között az ilyen-olyan jelzőkkel illetett Népújság, amely mégis csak azon három romániai magyar nyelvű napilap egyike, amely műholdon kapja Budapestről az MTI híreit, tudósításait. (Július elsejétől már több szerkesztőség részesül ebben a szolgáltatásban - szerk. megj.) Tehát egy önálló, teljes értékű sajtóorgánum, amely az Interneten is olvasható a világ bármely sarkában.

Mindezek mellett - ahogyan Csokonai is megírta - az észak és dél, kelet és nyugat találkozásánál fekvő Marosvásárhely tájékozódni szerető újságolvasó polgára megvásárolja az immár 150 éves múltú Brassói Lapokat is, a bukaresti Romániai Magyar Szót, de főleg az állandóan renitens, de európai szellemiségű nagyváradi hetilapot: az Erdélyi Naplót. Csak így lehet jól tájékozott a belső-erdélyi újságolvasó, hiszen a hazai magyar nyelvű nyomtatott sajtó nagyon tagolt és állandóan panaszkodunk, hogy nincs egy megbízható, minden véleményt minden körülmények között egyaránt tükröző országos napilapunk.

Nos, körülbelül ez a helyzet az elektronikus sajtóval is, jelen esetben a romániai/erdélyi közszolgálati magyar rádióval. A romániai magyarságnak kijárna egy 24 órás magyar nyelvű rádióműsor. Ehelyett viszont kap napi egyórás magyar nyelvű adást Bukarestből - amely adás olyan, amilyen... -, ugyancsak egyórást Temesvárról, négyórásat Kolozsvárról, napi öt-, vasárnap hétórásat pedig a marosvásárhelyi rádióból.

Persze a több nem jelent mindig és feltétlenül jobbat is, de a sors fintora, hogy a legkevesebb magyar nyelvű adásidővel rendelkező temesvári rádió sugároz a legnagyobb adóteljesítménnyel: 400 kW-tal - így adása még Münchenben is hallható -; a kolozsvári rádió 200 kW-tal besugározza szinte egész Erdélyt, a marosvásárhelyi rádió viszont olyan gyenge adótornyokon sugároz, hogy adása csak a Kárpát-koszorú hajlatában vehető. De sok helyen még saját adáskörzetén belül sem: a Maros felső folyásán, Borszéken, valamint Székelyudvarhely-Székelykeresztúr övezetében! Gyenge vigasz, hogy havonta egyszer Marosvásárhely és Kolozsvár egyesíti adóhálózatát és szombat reggel könnyed, vakációs hangulatú közös műsort sugároz Összehangoló címmel. Igy a partiumi magyar ajkú rádióhallgató nem tudhatja, hogy a marosvásárhelyi rádiónak vannak komoly, veretes rovatai, műsorai is. Itt jut eszembe, hogy Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője többször írt elmarasztalóan a kolozsvári rádióról, annak adásáról (vidékies, belterjes, érdektelen stb.). Ezek szerint vajon milyen véleménye lehet a Székelyföld Hangjáról?! Mivel technikai okokból a marosvásárhelyi rádió méltánytalanul hátrányos helyzetben suttogja napi adásait, jelenleg az elszigeteltségből való kitörés egyetlen és felbecsülhetetlen lehetősége a Határok nélkül című műsorban való részvétel. Az egész Duna-Kárpát-medencét beterítő nagy adón, de főleg a Duna TV egyik hanghordozóján egész Európát besugárzó Kossuth rádió így köti össze a különböző tájegységek magyarságát, akik a Határok nélkül műsoron keresztül szerezhetnek tudomást közös vagy néha eltérő gondjukról, bánatukról, örömeikről. És ezáltal eggyé válnak.

Nem tudom elhallgatni abból fakadó csalódottságomat és mélységes hiányérzetemet, hogy a Határok nélkül szerkesztőségének erdélyi körútjáról nem tudhattam meg szinte semmit, sem a rádióból, sem a sajtóból. A Népújság ugyanis, a beharangozón kívül, erről egy kukkot sem írt, csak a Romániai Magyar Szó május 15-ei száma közölt egy rövid írást a nagyváradi tudósító tollából, amely viszont rövidsége ellenére sokatmondóbb volt, mint az Erdélyi Napló május 18-ai számában közölt ominózus cikk, amelyre reagált Borbély Zsolt Attila olvasójuk. (Nem tudom, hogy a bukaresti rádió magyar nyelvű adásában elhangzott-e valami a közönségtalálkozókról, mivelhogy rádiót csak 16 óra után hallgathatok, amikor hazaérek a munkából.) Szinte mindenben osztom B. Zs. A. véleményét, amelyet lapjuk június 8-ai számában közöltek, de a Molnár Judit által írt tudósításból én főleg azt olvastam ki: látszik, hogy az újságíró teljesen járatlan a technika, jelen esetben a rádiózás világában. Mert mi lehet érdekfeszítőbb egy, az elektronikában és speciálisan a műsorszórásban kisebb-nagyobb mértékben jártas erdélyi rádióhallgató számára, mint az újságírónőnek oly unalmas frekvenciák, adótornyok, műholdak, adásidők, statisztikai adatok stb.? Bárcsak ott lehettem volna valamelyik "unalmas" közönségtalálkozón! Marosvásárhelyen erre nem volt lehetőségem, mivelhogy csak a MÚRE székházában és csak a szakmabeliekkel tartottak megbeszélést, ahol viszont a Határok nélkül főszerkesztője nagyon meglepődött azon, hogy idevaló kollégái a Magyar Rádió hírein kívül rendszeresen meghallgatják a Román Rádió román nyelvű híreit is! Nem értem! Hol itt a "baj" forrása? A magyarországi szerkesztőség jöttünk, láttunk, győztünk stílusban rohanta végig a három erdélyi nagyvárost: Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Nagyváradot, de a közönségtalálkozókról még semmit sem közölt saját műsorában - habár azóta már jártak Ungváron, Pozsonyban és még másutt is -, kivéve azt a "megnyugtató" hírt, hogy aki kíváncsi minderre, az lehívhatja a megfelelő adatokat a Határok nélkül elektronikus honlapjáról. Kérdem én: melyik egyszerű rádióhallgatónak van lehetősége erre? Egyáltalán, mi értelme egy rádióműsornak, hogyha már nem fér minden bele? Mi lesz az egyszerű/átlag hallgatóval, akinek végeredményben készül és sugározzák a műsort, ha újra kettészakad a rádióhallgatók tábora a számítógéppel rendelkező és Interneten levelezgető, tehetősebb és jobban informált, illetve az egészhez mit sem konyító szegényebbek körére? Mert ugye, a plusz információ hatalom...

Június 18-án a Határok nélkül szerkesztősége megtartotta a budapesti közönségtalálkozót is, utána összegezték a tapasztaltakat és levonták a megfelelő tanulságokat. Nagyon remélem, ha máshol nem, legalább az Erdélyi Napló hasábjain olvashatunk egy alapos, jól dokumentált, hozzáértéssel megírt beszámolót a szerkesztőség egész kárpát-medencei körútjáról. Remélem, nem fogok csalatkozni...

Balogh István
Marosvásárhely