Cholnoky Győző: Állam és nemzet dichtomiája ma

Kisebbségkutatás, 12.évfolyam, 2003.2.szám, 430.old.

Gecse Géza született riporter, aki szerény is, mert pusztán szerencséjének tulajdonítja annak az óriási forrásértékű anyagnak a létrejöttét, amelynek nyomtatott változatát veheti most kezébe az olvasó.

A szerénység annyiban indokolt, hogy a pálya kibontakozása, a Határok Nélkül rádióműsor megalapítása természetesen a rendszerváltozás időszakára esik, mikor is fordulat következett be a nemzetpolitikában is, és egyáltalán szólni lehetett például a címben jelzett kettősségről (a kötetben közölt első riport 1991-es, az utolsó 2002-es keltezésű), annyiban viszont túlzó ez a visszafogottság, hogy Gecse kérdései - a közéleti széljárástól függetlenül - fontosak és pontosak, beszélgetőpartnerei kiválasztása pedig a műfajban szokatlan elmélyültségről és tájékozottságról tanúskodik.

Nézzük először a kérdéseket. A kötet címválasztása tudatos utalás Szekfű művére - annak alapeszméje miatt. Szekfű Gyula Állam és nemzet című gyűjteményes kötetének Népiség, nemzet, állam tanulmányában - a nemzetiszocialista eszmék magyarországi behatolására reflektálva - 1934-ben a következőket vetette papírra: "Mit jelentene, ha elterjedne közöttünk is az a felfogás, hogy az államot is, nemcsak a nemzetet, egyazon származású és gondolkodású, népiségű nemzettagok determinálják, s ehhez képest szörnyszülöttnek minősíthető az az állam, melyben különböző eredetű és jellegű népek… együtt élnek?"

Természetesen a Szent István-i állameszme érvényességéről, az állam- és nemzetfogalom szigorú szétválasztásáról van szó, ami Gecse Géza riportkötetének kormányzó elvévé emelkedik. És ezt töretlen következetességgel valósítja meg, akár közvetlenül Trianonról, akár aktuális nemzetpolitikai témákról, az alaptörvényekről státustörvényről etc., akár kiemelkedő történelmi évfordulókról, az 1848-as és az 1956-os forradalmakról beszélget is riportalanyaival. Ami pedig a beszélgetőpartnerek kiválasztását illeti, a népes mezőnyt áttekintve kitűnik, Gecse Géza e téren is a nehezebb utat választotta: nem elsősorban a legismertebb politikai közszereplők megszólaltatására törekedett (bár szép számban akadnak ilyenek a nyilatkozók között), hanem arra, hogy fontos kérdéseire lehetőleg mindig a legautentikusabb személytől, adott esetben egy minisztériumi beosztott tisztségviselőtől, egy alapítványi titkártól, vagy akár egy honlapszerkesztőtől kapjon választ. Ismétlem, mindezt a magyar nemzetfogalom és államiság összefüggéseinek fogalmi keretébe ágyazottan teszi.

Végezetül álljon itt ismét a kötet jellemzésére Szekfű - immáron nem szó szerint átvett - gondolatmenete idézett művéből: A történelmi Magyarországnak tehát át kell alakulnia népi Magyarországgá úgy, hogy ez a változás ne jelentsen hanyatlást, a kultúrának, a történelmi formáknak és igényeknek a feladását. Más a helyzet az államfogalommal: nem mondhatunk le eredendő államkoncepciónkról: az államhatáron belül minden egyes - kicsi és nagy - nép szabad legyen, egyik a másikat el ne nyomja.

(Gecse Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után. Budapest, 2002. 407p. Kairosz Kiadó.)