1993. július 6., kedd, Reggeli Krónika, (Szerkesztő: Bánkúti Gábor) 7 óra 20 perc

Könyv – kötődés

Antall István és 1993. július 11-i levele - kattintással

Gecse Géza: Bizánctól Bizáncig

A nagyhatalmi mámorból nehéz a józanodás. Ráadásul másnaposan is sok mindenre képes lehet az ország, bármire felhasználható az a nép, amely fenékig hörpintette az önáltató és agresszív nacionalizmus méregpoharát. Persze jól megkülönböztethető ez az íz, az okos nemzettudat fanyar, megfontoltan kortyolgatott, befelé fordulva mérlegelő önismeretétől… Ahogy az építkezés örömétől a hódítás részegsége.

A tartós hódítás janicsár-betegsége: a gyanakvás, a rossz lelkiismeret szülte, mindig ismétlődő vádak. Minden baj oka a legyűrt kisebbség. Ismerős történelmi képlet.

Különösen akkor, ha tudjuk, hogy nagyhatalmak árnyéka vetült, hol keletről, hol nyugatról a Kárpát-medencére.

A képlet egyik ismeretlenjét igyekszik megfejteni Gecse Géza munkája. De legalábbis pontosabb meghatározásra törekszik ez a könyv. Csak három dátumot kell fölidéznünk: 1849-et, 1945-öt és 1956-ot, hogy tudjuk, az orosz pánszlávizmus története nem lehet száraz történeti munka.

A szerző – a fiatal történész – aki saját bőrén is tapasztalhatta ezen eszmerendszer hatalmi tébolyát, hiánypótló művet írt. Édesapja kárpátaljai magyar, akinek 1956-os magatartása miatt okosabbnak bizonyult a Szovjetunió más tájain folytatni tanulmányait, míg édesanyja észt nemzetiségű, számtalan száműzött, gulágra hurcolt, eltűnt hozzátartozóval…

Csoda-e, ha Gecse Gézát magyarországi történelmi tanulmányai nem eltávolították, hanem közelebb vitték a pánszlávizmus hatalmi rendszerének megismeréséhez. De legalábbis a működés mozgatórugóinak föltárásához.

Gecse Géza Bizánctól Bizáncig című munkájában pontosan körülhatárolja kutatása tárgyát: „…pánszlávizmusnak tekintek minden olyan doktrínát, amelynek célja Európa szláv szempontok szerinti újraszervezése…”.

A józanabb hangok már korábban figyelmeztettek: pusztán pillanatnyi hatalmi vákum keletkezett a Szovjetunió fölbomlásával. Az újjászülető nagyhatalmi törekvések magjai termő talajra találhatnak az utódállamokban, de az újabb és újabb köntösben jelentkező agresszív nacionalizmusok közép-kelet-európai, vagy éppen balkáni háza táján is. És milyen véletlen: Gecse Géza Bizánctól Bizáncig című munkájának megjelenése éppen arra a hétre esett, amikor Szlovákia nehézsúlyú miniszterelnöke román kollégájával „nyelvi nehézségek nélkül” szót értett. S akkorra, amikor egyre vadabb hírek érkeznek a szerbek és horvátok által egyként szorongatott boszniai muzulmánok ostromlott városaiból…

A mögöttünk maradt negyven esztendő talán legtragikusabb politikai tévedése – vagy nagyon is tudatos, cinikus gesztusa –, hogy éppen a „környező baráti országokról” tudtunk, tudunk a legkevesebbet. S éppen az ott élő magyar kisebbséget tudta románnak, csehnek, orosznak a tájékozatlanság. Gecse Géza könyve valamit enyhíthet e kínos és fenyegető tudatlanságon…

Antall István