A Nemzeti Múzeumtól Világoson át Brüsszelig
Az 1848-49-es átalakulás sikereinek és
sikertelenségeinek aktualitása
Képek
a rendezvényről
Szerkesztőségünk
kedd este első ízben tartott országhatárainkon túl, Aradon, a Nyugati Jelen
Házban közönségtalálkozóval egybekötött vitaestet. Murvai Miklós meghívására
Tolcsvay Bélával közös vendégeink Zakar Péter szegedi és Ujj János aradi
történész volt. Némileg módosítottunk az eredeti címen, amely a következő
volt: A Nemzeti Múzeumtól Világoson át Brüsszelig. Az 1848-49-es átalakulás
sikereinek és sikertelenségeinek aktualitása. A magyar forradalom és
szabadságharc ugyanis olyan intézményeket hozott létre ebben az időben,
amelyek máig léteznek, és hozzájárultak modern nemzetté válásunkhoz. Ilyen
értelemben ezért az 1848.augusztus 13-i fegyverletétel sem minősíthető
kudarcnak, hiszen az európai nemzetek közül egyedül mi voltunk képesek arra,
hogy 172 ezer fős hadseregünkkel több, mint egy évig álljuk a sarat. Elsőként
Zakar Péter szegedi történészt hallják.
Zakar Péter:
- Katonai értelemben a
világosi fegyverletétel mindenképpen a szabadságharc végét jelentette, még
akkor is, ha Magyarország legütőképesebb hadserege tette le itt a fegyvert,
ami félelmetes és megdöbbentő látvány volt. Hiszen ez a hadsereg az utolsó
pillanatig megőrizte a katonai fegyelmét. Ez a hadsereg néhány héttel korábban
még Ausztria és Oroszország rettegett ellenfele volt. Maga I.Miklós cár írta
az orosz inváziós csapatok parancsnokának, Paszkevics varsói nagyhercegnek:
“Sehogyan sem tudok napirendre térni afölött, hogy Görgei Komárom elhagyása
után hogyan kerülhette meg hadseregünknek előbb a jobb-, aztán a balszárnyát,
hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogyan teremhetett délen, hogyan
egyesülhetett az ottani erőkkel.” Vagyis maga az orosz cár ismerte el a magyar
honvédek katonai teljesítményét. És ez az a hadsereg, amelyik nem is olyan
régen, 1849. július 2-án a komáromi csatában a körülbelül kétszeres túlerőben
lévő császári-királyi hadsereget, amelyet akkor már Haynau irányított,
kettészakította, és a centrum nélkül maradt hadsereget visszaszorította
korábbi állásaiba. Ezzel együtt is katonai értelemben a világosi
fegyverletétellel véget ért ez a küzdelem. Ugyanakkor politikailag semmiképpen
sem nevezhető kudarcnak, hiszen az osztrák kormány nem merte visszavonni
azokat a döntő fontosságú törvényeket, rendelkezéseket, amelyeket a forradalom
hozott el számunkra. Ezek legfontosabbika a jobbágyfelszabadítás volt. Számos,
a polgári állam számára fontos rendszabály továbbra is érvényben maradt, és
1867-ben - természetesen egy más politikai helyzetben - Deák Ferenc és
politikai köre is erre a hősies küzdelemre alapozva tudta részlegesen
visszaállítani a magyar szuverenitást.
Ujj János:
- Igaz, hogy e
félelmetes hadsereg fénykorában az osztrákok és oroszok által rettegett
hadsereg volt, de ne felejtsük el, hogy augusztus 9-én ez a hadsereg a
számában kisebb osztrákoktól már vereséget szenvedett, és amikor idejöttek
Világos alá, akkor ennek a hadseregnek már csak egy tölténye volt puskánként.
Hiába volt meg az elszántság a honvédek körében, ha ez a hadsereg már
szétszórt is volt, és ráadásul nem volt meg a megfelelő felszerelése sem.
Zakar Péter:
-Csak nagyon röviden
szeretném jelezni, hogy a temesvári vereséget egy másik hadsereg szenvedte el.
Az a Dembiński vezetése alatt álló magyar főhadsereg volt, amelyik Szegedről a
katonai logika, a hadügyminiszter és Kossuth Lajos kormányzó parancsára
fittyet hányva nem Aradra vonult vissza. Arad vára tudniillik a magyarok kezén
volt, ezért ott az osztrák hadsereggel megmérkőzni előnyös volt, viszont
Dembiński, aki lengyel emigráns volt, úgy gondolkodott, hogy Temesvár közelebb
van a török határhoz, ha valami baj van, onnan könnyebben el lehet pucolni. És
volt egy szépséghibája ennek a visszavonulásnak, hogy Temesvár viszont a
császári-királyi hadsereg kezében volt, és bizony, ez az augusztus 9-ei súlyos
vereség ennek a hadseregnek a felbomlását eredményezte. A Görgei-féle hadsereg
azonban észak felől közeledett Arad felé, és amikor Görgei megérkezett az
aradi várba, akkor Kossuth azt mondta, úgy tudja, hogy győztünk. Görgei erre
azt válaszolta, hogy lehet, hogy győztünk, de az egyik hadtestparancsnoka,
Nagy Sándor József egységei osztrák előőrsökbe ütköztek, és Görgei azt mondta,
hogy ha győztünk Temesvárott, akkor nem valószínű, hogy ezek az előörsök olyan
nyugodtan állnának ott. Meg is érkezett a jelentés hamarosan a temesvári
csatavesztésről, és Guyon, a vezérkari főnök azt írja, hogy a legénység
szétfutott és fegyveresen rabol. És Görgeinek akkor valóban döntenie kellett,
hogy mit csináljon az ő hadseregével. Hiszen ez a hadsereg ugyanúgy
felbomolhatott volna, mint az, amelyik Temesvár alatt vereséget szenvedett,
ami azzal járt, hogy a legénység szétfutott, a hadsereg felét megölték, a
másik fele pedig - katonához méltatlanul - rabolt egy kicsit. Görgei tehát
választhatott: vagy feloszlatja ezt a hadsereget, és akkor a Temesvárott
vereséget szenvedett hadsereg sorsát kell vállalnia, vagy pedig vállalja a
fegyverletételt. Kétségtelen, hogy nagyon kevés muníciója volt, nem volt már
egy csatanapra elegendő lőszere sem, igaz, hogy viszonylag jelentős volt az
újoncok száma, akik fel sem voltak lőfegyverrel fegyverezve, hanem ahogy a
kortársak írták "döffegyverrel", vagyis kiegyenesített kaszákkal mehettek
volna harcba, de ezzel együtt is ez a hadsereg hadsereg maradt. És amikor az
orosz tisztek egy utolsó szemlelovaglást tettek Görgeivel együtt e hadsereg
előtt, akkor a katonák megéljenezték Görgeit. A sereg megőrizte a hadsereg
mivoltát, és abban, hogy fegyelmezetten tette le az oroszok előtt itt,
Világosnál a fegyvert, ebben volt egyfajta tiltakozás az ellen, ami majd a
szabadságharc leverését követően a Haynau-féle brutális megtorlással eljött.
Gecse Géza:
-Ilyen értelemben
mondtam én, hogy 1848-49 ma a vereség ellenére is egy győzelemként
értékelhető. De vizsgáljuk meg ezt az utat, hogyan jutottunk el ide, hiszen
1848. március 15-én, a Nemzeti Múzeumnál még nem volt arról szó, hogy egy
honvédsereg fog harcolni a Habsburgokkal.
Zakar Péter:
-1848-ban egész Európán
egy forradalmi hullám söpört végig. Amikor a bécsi forradalom híre elér
Pest-Budára, a fiatalok, írók, költők, akik korábban már összejártak, például
a Pilvax Kávéházba, érzik, hogy itt a cselekvés ideje. Az 1848. március 15-ei
pesti forradalomban az a szép, hogy egy vér nélküli forradalom, amely nagyon
gyorsan valóra tudja váltani a követeléseit. Az egyik legfontosabb például a
sajtószabadság, a politikai foglyok szabadon bocsátása, és van e követelések
között egy, amelyik nagyon fontos a kortársak számára, a nemzeti őrsereg
megalakítása. A hivatásos hadsereg, mindig az uralkodókat, mindig a fennálló
rendet védi. Ezzel szemben a nemzetőrség bizonyos vagyonnal rendelkező
polgárokból alakult. Ez azt jelenti, hogy maguk választhatták meg a
tisztjeiket, igaz, a törzstiszteket már felsőbb hatóságok nevezték ki. Maga a
szervezőmunka Batthyány Lajos gróf, első felelős miniszterelnökünk kezében
futott össze. Ő volt a nemzetőrség szervezője, és ezáltal az új kormány és a
forradalom már a kezdetektől szilárd fegyveres erővel rendelkezett.
Gecse Géza:
-Mai fogalmaink szerint
ez a nemzetőrség rendőrséget, csendőrséget jelent?
Zakar Péter:
- A nemzetőrség
feladata hasonló a csendőrség vagy a rendőrség feladatához. Valóban, ha a
kocsmában verekedés tört ki, akkor a nemzetőrségnek kellett rendet csinálni.
Ugyanakkor ennek a nemzetőrségnek arra is jogosítványa volt, hogy -
meghatározott feltételek mellett -, elhagyja a vármegye határát, és esetleg,
ha a szomszédos faluban vagy vármegyében, mondjuk nemzetiségi villongások
törtek ki, akkor ott részt vegyen a közrend helyreállításában. Tehát ez
tulajdonképpen egy átmeneti alakulat valahol talán a rendőrség és a katonaság
között.
Gecse Géza:
-Én azt hiszem, hogy
azért volt erre szükség, mert mi akkor a Habsburg Birodalom részei voltunk,
volt már egy hadsereg, tehát legálisan csak ezt lehetett megalakítani.
Zakar Péter:
- És az 1848.évi XXII.
törvénycikket az uralkodó szankcionálta, tehát a nemzetőrség szervezése
teljesen legális volt. Az igaz, hogy a nemzetőrségi törvényre alapozva 1848
május közepén báró Baldacci Manó ezredes és Batthyány Lajos gróf
miniszterelnök egy felhívást tett közzé tízezer főnyi rendes nemzetőrsereg
létrehozásáról. És ezt a tízezer főnyi nemzetőrsereget nemzetőrségnek hívták
ugyan, de el kell ismernünk, hogy ez már nem volt az. Tudniillik ezek a
szolgálatot már három évre vállalták, míg a nemzetőrök legföljebb két hétre
mentek el szolgálni vagy esetleg, ha a szükség úgy hozta, akkor morogva egy
kicsit tovább maradtak. Ez a "rendes nemzetőrség" valójában a honvédség volt.
Batthyány Lajos gróf tehát a nemzetőrségi törvényre hivatkozva szervezi meg az
önálló magyar hadsereget. És 1848 augusztus végén a nemzetőrségnek egy
harmadik formája alakul meg, az "önkéntes mozgó nemzetőrség", ahol a
nemzetőrök már vállalják, hogy a harc időtartamára teljesítenek szolgálatot.
Kezdetben a császári-királyi hadsereg természetesen az Osztrák
Hadügyminisztériumnak engedelmeskedett, de Batthyány Lajos olyan jó politikus
volt, hogy több ízben elment Bécsbe, és az osztrák politikusokkal alkudozott,
és 1848 május végén sikerült elérnie, hogy az uralkodó kiadjon egy leiratot -
V. Ferdinánd volt egyébként ekkor a király, akit a kortársak úgy hívtak, hogy
a "jóságos", ugye, mert bizony kicsit olyan ütődött volt szegényke. Nem volt
teljesen hülye, de többnyire a bécsi Burg ablakából nézte, hogy a madárkák
hogy' repdesnek a királyi palota előtt. Mindenképpen alkalmatlan volt azonban
egy ilyen nagy és soknemzetiségű birodalomnak az irányítására. Bécsben a
főhercegek, ahogy a kortársak hívták, a kamarilla irányított, például Lajos
főherceg és más, befolyásos politikusok, és Batthyány Lajos elérte, hogy 1848
május 7-én az uralkodó egy leirattal a Magyarországon állomásozó
császári-király hadsereget a magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár alá
rendelje. Volt már katonánk éppen elég 1848 májusának végén- 1848 júniusának
elején. Az első tíz honvédzászlóaljban az önkéntesek száma valóban nagyon
magas volt, azonban 1848 augusztus végén fogadta el a katonaállítási törvényt
a Magyar Országgyűlés, amelyet egyébként az uralkodó már nem szankcionált, de
a Batthyány-kormány és aztán az Országos Honvédelmi Bizottmány, amelyik a
kormányhatalmat gyakorolta, végrehajtatta. E szerint minden 127 lakos után két
embert ki kellett állítani a törvényhatóságoknak. Tehát az 1848-49-es magyar
hadsereg nem önkéntes hadsereg volt. Igaz, hogy az első tíz honvédzászlóaljba,
például az első-másodikba, amelyik Pesten alakult, a harmadikba, amelyik
Szegeden alakult ugyan, de a Bánságból is nagyon sok újonc érkezett, ezekben
sok volt az önkéntes. Damjanich úgy is hívta például a harmadik
honvédzászlóaljat, hogy "mágnás zászlóalj", mert sok tanult ember volt benne,
és Damjanich nem szerette a firkászokat, de aztán megbarátkozott velük.
Gecse Géza:
-Világos, hogy egy
professzionális, vagyis hivatásos hadsereg nem lehet önkéntes hadsereg. A
Felvidékről a honvédseregben több szlovák harcolt, mint amennyi ellene. És
annak a háromezer önkéntesnek, akik Pozsony környékén a honvédség ellen
harcolt, ha jól tudom, a kétharmaduk nem is szlovák volt, hanem cseh.
Zakar Péter:
Úgy vagyunk a szlovák
nemzeti felkeléssel, hogy a szlovák nemzeti mozgalom vezetői, ©tur, Hurban,
Hodľa nem tudták igazából a szlovák anyanyelvű parasztságot megszólítani.
Ennek volt vallási oka is, ugyanis a szlovákok egy része evangélikus vallású,
egy másik része katolikus, és a nemzeti mozgalom vezetői között nagyon sok
evangélikus volt. De a jellemző az, hogy amit említett, az az úgynevezett
szláv légióra vonatkozik. Ezeket a fiatalokat a bécsi egyetemen toborozták, és
kétségtelen, hogy a diákoknak akkoriban is kedvezmény járt, és a vasúti
pénztáros kitöltötte a nevet, a nemzetiséget és az életkort. Innen tudjuk,
hogy ezeknek a "szlovák önkénteseknek" a többsége cseh nemzetiségű volt. Való
igaz, hogy egy gyenge zászlóalj később Alfred zu Windischgrätz herceg
parancsnoksága alatti császári-királyi hadseregben szolgált. Óvatos lennék itt
a számbeli becslésekkel, mert a császári-királyi hadseregbe is soroztak be más
nemzetiségűeket. Így például magyarok is szolgáltak például a császári-királyi
hadseregben, ugyanis akiket oda soroztak be, azoknak ott kellett szolgálatot
teljesíteniük. Mindemellett kétségtelen, hogy a szlovákok nagyobb mértékben
szolgáltak a honvéd hadseregben, mint másutt. És az is kétségtelen, hogy a
szlovákság jelentős része a magyar forradalommal és szabadságharccal
rokonszenvezett. Besztercebányán például Görgei mindjárt két szlovák
zászlóaljat is szervezett 1849 telén, mikor téli visszavonulása során a
bányavárosokban járt.
Ujj János:
-Aradon vagyunk. A
nemzetőrség megszervezése valóban önkéntes alapon történt. Amikor március
17-én megérkezett Aradra a forradalom híre, akkor nagyon gyorsan az akkori
polgárőrség letette az esküt a megválasztott új hivatalnokok előtt. Június
10-én, amikor megjön Mészáros Lázár hadügyminiszternek a felszólítása, hogy a
megyék állítsanak ki nemzetőrséget a felkelt szerbek ellen, Aradon Gaál László
őrnagyot bízták meg azzal, hogy fogjon a nemzetőrség szervezéséhez. Igen rövid
idő alatt 1200 embert sikerült kiállítania, és érdekességként mondom, a
nemzetiségi hovatartozáshoz kapcsolódóan, hogy volt egy olyan század, amelyben
együtt szolgáltak az önkéntes zsidók és az a tíz minorita atya, aki önként
állt be, és fegyverrel a kezében védte a várost, harcolt a városért a
nemzetőrség keretén belül. Ez a nemzetőrség részt is vett a verseci csatában.
Ez a nemzetőrség nem is volt annyira kiképzetlen, hiszen részt vett egy
pécskai táborozáson, és június 27-én Lugoson a bánsági románság részvételével
román nemzetgyűlést hívtak össze. Az az Eftimie Murgu volt a vezetője, akit
1848.március 15-én Táncsics Mihállyal együtt szabadítottak ki a budai
várbörtönből. Ezen a bizonyos lugosi nemzetgyűlésen az aradiak képviselői azt
mondták, hogy részt vesznek a nemzetőrségben, ha a román lesz a vezényszavuk,
és a vezetőik románok lesznek. Engedélyt kaptak rá, és részt is vettek a
nemzetőrségben. És ha már a honvédseregnél tartunk, akkor azt is hozzátenném,
amikor Pécska környékéről a 3348 újoncot behívják és Újarad főterén leteszik
az esküt, akkor ezt az esküt román és magyar nyelven teszik le a forradalmi
magyar kormányra.
Gecse Géza:
-A bécsi udvar nyilván
abból indult ki, hogy a magyarok most elkezdtek valamit. Ez nekik nem
tetszett, mert a márciusi törvények szerint a magyarok felelős kormányt,
alkotmányosságot, önálló pénzügyet, a király személye körüli miniszter
formájában tulajdonképpen a közös birodalom külügyeibe való beleszólást
akartak és ez a Habsburg birodalom egyik népének sem adatott meg korábban. A
hadügy, az önálló hadsereg - amit 1848 szeptemberéig eléggé részletesen
kiveséztünk -, de a másik, a pénzügy, tehát a Magyar Nemzeti Bank ügye még nem
szerepelt követelésként márciusban. Az Európai Unióban most éppen a
pénzügyeket sikerült közössé tenni. 1848 szeptemberére kiderül, hogy az olasz
fronton a Habsburgok Custozza-nál Radetzky marsall vezetésével győztek, úgy
tűnt hogy ekkorára a német szabadságmozgalom is megfeneklett, bár 1848
augusztusában, a magyarok még arra gondoltak, hogy esetleg Ausztria német
tartományai egy úgynevezett nagy német egységben olvadnak fel, és ezért azon
gondolkoztak a magyar politikusok, hogy áthozzák a Habsburgokat Pestre
királynak. Magyarul: ennek a közép-európai, Habsburg államalakulatnak a
központja Budapest lehetne. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ekkor egyre
inkább így hívják a mai magyar fővárost, hisz pont március 15-e következtében
lett Pest-Buda a magyar főváros.
Ilyen előzmények után
indít támadást Jellasics szeptemberben Pest ellen, és szenved vereséget
Pákozdnál, ami a hét halálos áldozathoz képest nem volt a szó klasszikus
értelmében véve nagy győzelem, de ahhoz képest, hogy Jellasics azt gondolta,
hogy egyetlen puskalövés nélkül fog bemasírozni Pest-Budára, ahhoz képest
óriási volt. Ráadásul ennek következtében alakult meg az Országos Honvédelmi
Bizottmány egy olyan rendkívüli szervezetként, hisz korábban nem létezett.
Zakar Péter:
-Az Országgyűlés
szeptember 16-án rendelt ki egy bizottmányt Batthyány Lajos ügyvezető
miniszterelnök támogatására. És amikor 1848 október elején Batthyány végleg
visszaadja miniszterelnöki megbízását az uralkodónak, akkor a kormányfeladatok
erre a bizottmányra, az Országos Honvédelmi Bizottmányra szálltak át, és
egészen a trónfosztásig, amelyet követően, tehát 1849.április 14-ét követően
meg nem alakul az úgynevezett Szemere-kormány, tehát 1848. október elejétől
1849. április közepéig az Országos Honvédelmi Bizottmány látta el a
kormányzati feladatokat Magyarországon.
Gecse Géza:
-És ennek volt a
vezetője Kossuth. 1848. december 16-án bontakoznak ki igazán komolyan a
harcok, és ekkor Görgei Artúr még Kossuth teljes bizalmát élvezi. A magyar
történészek közül nagyon sokan azt állítják, hogy 1849. január 5-én, amikor
Görgei váci nyilatkozata megszületett a téli hadjárat elején, akkor itt
nézetkülönbségeket lehet felfedezni az úgynevezett Kossuth-i,
"republikánusnak" feltételezett irányzat és Görgei feltételezett
konzervativizmusa között, hiszen a váci kiáltványban Görgei úgy fogalmaz, hogy
a felelős hadügyminiszter ellenjegyzésével elfogadott törvényeket és az
áprilisi törvényeket tekinti kiindulópontnak.
Zakar Péter:
-Kossuth első debreceni
beszédében 1849 január elején arról beszél, hogy mi az áprilisi törvényekért
harcolunk, amit az uralkodó vissza akart vonatni, így például az önálló
hadügyet is. Görgei nem ismerte Kossuthnak ezt a beszédét, és 1849.január 5-én
a váci kiáltványában mégis azt mondta, hogy a Feldunai Magyar Királyi Hadtest,
amelyet ő irányít, az áprilisi törvényekért harcol. Ekkoriban Kossuth az
alkotmányos királyság híve volt. Az más kérdés, hogy majd az olmützi
manifesztumot követően...
Gecse Géza:
-1849 márciusában…
Zakar Péter:
-Így van, március
elején, amikor a császári politika irányítói elérkezettnek látták az időt,
hogy egy nagy összbirodalmat hozzanak létre, amiben megsemmisítették
Magyarország önállóságát. Az igaz, hogy Kossuth ekkor kezdett el azon
gondolkozni, hogy erre a disznóságra valamilyen becsületes választ kell adni.
És végül is ez a válasz lesz majd a Függetlenségi nyilatkozat és a
trónfosztás.
Gecse Géza:
-Görgei egyik
legnagyobb fegyverténye az volt, hogy a téli hadjáratban, Windischgrätz
támadása után egy szedett-vedett hadseregből, amely egy puska- vagy
ágyúlövésre szétrebbent volna, az alatt a néhány hét vagy néhány hónap alatt,
amíg a téli hadjárat tartott, ütőképes, rendkívül jó színvonalú hadsereget
tudott létrehozni. Ez a hadsereg az, amely a rendkívüli véres branyiszkói
ütközetben már bizonyítja talpraesettségét. És az is érdekes egyébként, hogy
ebben a branyiszkói ütközetben, ha jól tudom, a szlovák részvétel is rendkívül
jelentős volt.
Zakar Péter:
-Branyiszkó Szepes és
Sáros megyék határán található. A branyiszkói ütközet, amely Görgei briliáns
téli hadjáratának az egyik legszebb állomása. Guyon lövetett a saját
katonáira, hogy szépen fölfelé menjenek, és a hágót foglalják el, és ekkor
maga állt a rohamozó oszlopok élére, egy Poleszni Imre nevű piarista paptanár
segítségével, aki egy vörösfenyőből készült lécet dobált maga előtt a hóban,
és a zömében szlovákokból álló zászlóaljat "na predek za mni tu je pan Boch"
felkiáltással, vagyis "előre, utánam, itt az Úristen" felkiáltással Guyonnal
együtt vezették ezeket a rohamoszlopokat győzelemre. Igen kemény harcok árán,
de végül is sikerült elfoglalniuk a Branyiszkói-hágót. És amikor estefelé
február 5-én befutott a győzelmi jelentés, Görgei Lőcsén bement a táncterembe,
elnézést kért a hölgyektől, és kiadta a parancsot: Uraim, indulás! Ez a
győzelem ugyanis azt jelentette, hogy a magyar hadsereg üldözöttből üldözővé
vált.
Gecse Géza:
-A dicsőséges tavaszi
hadjárat viszonylag közismert, a nagysallói, váci, tápióbicskei győzelmet
jelenti.
Zakar Péter:
-Április 2-án a hatvani
ütközettel indul, április 4-én Tápióbicskénél, majd 6-án Isaszegnél
folytatódik, aztán 10-én Vác a következő állomása. Aztán jön a nagysallói
győzelem és ha már a nagysallói csatát említette, akkor elmondom, hogy ez
olyan nagy győzelem volt, hogy a honvédek itt az ólakból huzigálták elő a
dicső császári katonákat, és a hadjárat április 26-án Komárom felmentésével
végződött, illetve volt még egy szakasza: ez Buda várának 1849. május 21-én
történt felmentése.
Gecse Géza:
-Lehet úgy is
fogalmazni, hogy ennek következtében kaptuk meg aztán az oroszokat, ha az
ember egy kicsit rosszmájú akar lenni? Elképzelhető-e, ha nem győzzük annyira
túl magunkat, akkor nem jönnek be az oroszok?
Zakar Péter:
-Nem. Ezzel számolni, hogy az oroszok nem jönnek be, már csak azért sem lehet, mert az Osztrák Császárság és Oroszország 1833-ban Münchengrätzben aláírtak egy szerződést, amely pontosan az ilyen esetekre vonatkozott. Ez egy dicső harc volt, amelyre emlékeznünk kell, és az ezzel kapcsolatos könyveket, visszaemlékezéseket érdemes fellapozni, érdemes a korabeli nótákat időnként elénekelnünk, mert ez a lelkünk legmélyét érinti.