17 . Magyarellenes terror a Felvidéken
1945 és 1948 között.
A benesi dekrétumok és az Esterházy-ügy

2001.október 24.

Vendégeink: Gróf Esterházy Malfatti Alice, a mártír politikus Olaszországban élő lánya, az Esterházy János Emlékkönyv szerkesztője, Gergely Jenő történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszék-vezető egyetemi tanára, Török Bálint, az Esterházy János Emlékkönyv szerkesztője és Vígh Károly történész.

Az 1945-ben Kassán kihirdetett úgynevezett benesi dekrétumok a Felvidéken a magyarságot megfosztották állampolgári jogaitól, és a mai napig

rontják a hangulatát, hisz a jogalkotás, így például a reprivatizáció terén hátrányosan befolyásolják életüket. Politikai érdekvédelmi szervezetük –  a Magyar Koalíció pártja – többek között azzal a feltétellel vállalhatott szerepet a Dzurinda-kormányban, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Amikor nyáron felmerült annak a lehetősége, hogy a párt magára hagyja a kormánykoalíciót, Bugár Béla elnök elmondta, hogy ennek természetes következménye lett volna, hogy az Magyar Koalíció Pártja követelni kezdi a benesi dekrétumok felülvizsgálatát. A párt viszont nem lépett ki a koalícióból. A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Tanácsa az elmúlt napokban, Brüsszelben követelte a rendelkezés felülvizsgálatát.

  Gecse Géza: Mi volt az oka annak, hogy Csehszlovákiában az államapparátus teljes erejét és eszközeit bevetve már 1945. áprilisában nekifogott nemcsak a csehszlovákiai németek, hanem a magyarság jogfosztásának is?

 Gergely Jenő: Csehszlovákia a térségben szervetlen államalakulat volt. Igaz, hogy a „csehszlovákizmus” ideológiája működőképesnek bizonyult, de csak bizonyos korlátok között, mert a szlovákok legalább annyira nem szerették a cseheket, mint korábban a magyarokat. Számos szlovák katolikus politikus véleményét ismerem 1918–19-ből, amikor még a szlovákoknak eszük ágában sem volt a csehekhez csatlakozni. Csehszlovákiában a csehek és a szlovákok mellett lévő magyarok, a szudétanémetség és a ruszinok jelenléte magában hordozta, hogy az ország bármely pillanatban darabjaira hullik. Nem volt meg ugyanis az összetartó erő, ami jól szervezhetővé tette volna a társadalmat. Miért vonzotta volna a csehszlovákizmus a magyarokat, a ruszinokat vagy a németeket? A II. világháború után Münchenből a csehszlovák vezetés azt a következtetést vonta le, ahhoz hogy Csehszlovákiát biztonságban tudják, a német és a magyar nemzeti kisebbségtől meg kell szabadulniuk.

Török Bálint: Janics Kálmán könyvéből tudjuk,1940-ben Benesnek még az volt a véleménye, nem érdemes kis területi problémák miatt elrontani a magyar szomszéddal a kapcsolatot, és magyar kézen kell hagy-ni az I. bécsi döntés alapján Magyarországnak ítélt területeket. A cik-cakk akkor következett be, amikor a háborús helyzet úgy alakult, hogy volt remény arra, hogy a nyugatiak győznek. Amint a győzelem reménye erősödött, úgy nőtt Benes étvágya is, de hasonló véleményen voltak a Moszkvába került kommunista vezetők is. Azért emelem ki, hogy a Moszkvában lévő kommunisták, mert az akkori csehszlovák kommunista vélemény szerint a Csehszlovákia területen lakó magyarok –  ellentétben a németekkel –  igen demokratikusan viselkedtek.

Vígh Károly: 1939 októberében a párizsi Csehszlovák Nemzeti Bizottmány első ünnepélyes deklarációjában, amely Benes sugallatára készült, a következőt olvashatjuk. Masaryk és Stefanik szellemében el vannak szánva a szabad és demokratikus Csehszlovák Köztársaság kiharcolására és védelmére. Arról a köztársaságról beszéltek, amely az állam minden nemzetiségéhez igazságos lesz, és valamennyi polgár egyforma jogára, és egyenlő kötelességére épül. 1940 júliusában viszont Benes a következőt jelentette ki: „Ünnepélyesen meghirdetem a demokratikus és jogi alapelveket, továbbá hangsúlyozom, hogy ezek az elvek a nemzet minden tagjára érvényesek.”
Benes még 1940 április 5-én így nyilatkozott: „A magam részéről azt hiszem, hogy Szlovákiában nem kapjuk vissza egészen régi határainkat, de nem is érdekünk, hogy emiatt ismét elrontsuk viszonyunkat a magyarokkal.“
Azonban a Szovjetunió elleni háború megindítása Hitler részéről rövidesen éreztette a hatását a csehszlovák emigrációnak a kisebbségeivel kapcsolatos állásfoglalásaira. Mihelyt Nagy-Britannia kormánya 1942. szeptemberében jóváhagyta a németek Benesék tervezte kitelepítését Csehszlovákiából, ezzel megpecsételődött a több mint hárommillió szudétanémet sorsa. Benes azonban a szociáldemokrata Wilhelm Jaksch szudétanémet származású képviselőnek 1943. január 10-én írt levelében leszögezi, hogy Benes hasonló álláspontot vall a kérdés megoldásában a magyar kisebbséggel kapcsolatban is. Ekkor még Anglia Benesnek ezt az elképzelését nem tette a magáévá. Viszont Benes már 1943 nyarán megkapta a szovjet kormány beleegyezését a szudétanémet kérdés „transzfer” megoldásába. De amikor Benes Amerikában járva kihallgatásra jelent meg Rooseveltnél, az elnök nem volt hajlandó a magyarok kitelepítéséről tárgyalni.

Gecse Géza: Mivel magyarázható, hogy a csehszlovák vezetés a kassai kormányprogramban 1945. április 4-én kollektíve fosztja meg állampolgári jogaitól mind a német, mind a magyar nemzetiségű lakosságot?

Gróf Esterházy Malfatti Alice: 1944-ben nyilvánvaló volt, hogy itt a szovjet befolyás fog győzni. Benes Nyugaton nem kapott elegendő segítséget, ezért Moszkvába ment, ahol már Gottwald volt az, aki Sztálinnal meghatározta Csehszlovákia jövőjét. Itt döntöttek arról is, hogy Esterházyt majd átadják a szovjeteknek. Ha ugyanis Esterházy Pozsonyban maradt volna, nem lehetett volna elítélni. Ekkorra a zsidók közül ugyanis egyre többen tértek vissza a lágerekből, akik bizonyították volna Esterházy ártatlanságát. Bűnbakot viszont kellett találni, mert a magyaroktól meg akartak szabadulni, és a világ előtt akarták bizonyítani, hogy az összes magyar fasiszta. Azért volt fontos őt kivitetni a Szovjetunióba, mert –  távollétében –  Pozsonyban megrendezhették a pert. Ha Esterházy bűnös, akkor az összes magyar fasiszta és üldözhető.
Visszatérve Kassára –  apám itt volt képviselő. Az természetes, hogy mint Kassa képviselője, ott volt, amikor Horthy bevonult. Az is az ő karakterét mutatja, hogy első szavait a Magyarországon élő szlovákok érdekében intézte Horthy Miklóshoz. Ugyanazokat a jogokat kérte nekik, amelyeket Szlovákiában a magyaroknak remélhetőleg biztosítanak.
Esterházy soha sem különböztette meg a két népet, a mindkettőt azonos fontosságúnak tartotta.
Esterházynak felrótták, hogy „irredentista politikát” folytatott. Az természetes, hogy a magyarok vissza akartak jönni Magyarországhoz. Ha Csehszlovákiában úgy kezelték volna őket, ahogy azt Benes és –  annak idején –  Masaryk megígérte, hogy Csehszlovákiában egy második Svájc jön létre, és mindenkinek ugyanannyi joga lesz, akkor nem lett volna ez az óriási visszahúzó erő.
Ezekkel a szerencsétlen elcsatolt magyarokkal úgy bántak, hogy semmi joguk nem volt. Csak a cseheknek volt államalkotó joguk, amit már a szlovákoknak sem adtak meg, és a kárpátaljaiaknak sem adták meg a megígért autonómiát, a magyarokat és a németeket pedig teljesen semmibe vették. Természetes, hogy mindkét nemzet harcolt a jogaiért, és ha megnézzük a karlsbadi pontokat –  amit a szudétanémetek kértek –, ezek annyira alapvető emberi jogok, hogy érthetetlen, miért kellett a németeknek még bocsánatot is kérni Potsdamban a csehektől. Azt kellett volna mondani: a ti hibátok, hogy ez az ország szétesett! A magyarok húsz éven át ugyan-azokat a jogokat kérték! Nem volt itt licitálás, hogy minden évben még egyre többet akarunk. Az édesapám még 1939-ben is azt mondta: Csehszlovákia keretén belül szeretné elérni a magyarok teljes jogegyenlőségét. Itt semmiféle irredentizmusról nem volt szó! Az, hogy aztán a politika úgy alakult, hogy a nagyhatalmak hozzájárulásával visszakerültek Magyarországhoz az elszakított területek, ez gyönyörű volt! De ha Csehszlovákia értelmes politikát folytatott volna, és minden nemzetének ugyanazt a jogot megadta volna, erre nem került volna sor.

Gecse Géza: Esterházy János csehszlovák állampolgárként került-e ki a Szovjetunióba?

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Igen is, meg nem is. Valójában –  igen, de minden magyartól elvették a csehszlovák állampolgárságot. Papíron ezért nem volt csehszlovák állampolgár. Amikor a nagynéném Párizsban Clementis-szel tárgyalt, Clementis azt mondta, minket nem érdekel Esterházy, már nem a mi állampolgárunk.

Gecse Géza: Aztán végül később, mégiscsak arra hivatkozva kérték és kapták vissza Pozsonyban, illetve Csehszlovákiában, hogy az ő állampolgáruk.

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Igen. Teljesen úgy forgatták a jogot, ahogy az nekik jobb volt. Azáltal, hogy minden magyartól megvonták az állampolgárságot, ő is „hontalanná” lett.

Gecse Géza: Mi a csodának vitték őt Moszkvába?

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Fel kellett építeni azt az atmoszférát, hogy a magyarok a fasiszták, és ezért eltávolításuk az országból –  jogszerű. Az apám lett volna a bűnbak. El kellett volna ítélni.

A táborokból azonban addigra már visszatértek a zsidók. És a legtöbb zsidó magyar volt. Ezek mind őmellette szólaltak volna fel, ezért ezt a kirakatpert nem tudták volna Pozsonyban megtartani. Ezért kellett őt átadni a szovjeteknek azzal, hogy fasiszta. Kitalálták például, hogy Hitlernek volt a tanácsadója. Ezzel vádolták, majd kivitték Moszkvába és ott –  tíz másik vezető magyarral együtt –  elítélték. Tíz évet kapott, és azóta, 1993-ban Oroszországban már rehabilitálták. Amikor Esterházyt 1949-ben visszahozták Pozsonyba, Csehszlovákia helyzete már annyira megszilárdult, hogy akkor már az 1947-ben meghozott halálos ítélet alapján akár fel is akaszthatták volna. Érdekes részlet, hogy az akkori államügyész, Wagner Pozsonyban mindjárt felakasztathatta volna, akár egy napon belül. Viszont zsidó származású volt, és ő pontosan tudta, hogy mennyit tett a zsidókért Esterházy. Ezért engedte meg, hogy édesapám nővére elmenjen, és kérvényt nyújtson be az édesapám nevében – Prágában. De ha ez a zsidó ügyész nem lett volna, akkor mindjárt felakaszthatták volna, és akkoriban ez már a kommunista gottwaldi szellem jegyében történt volna.

Gergely Jenő: Arról, miért maradt Esterházy Szlovákiában, miért nem jött át Magyarországra. Ő egy mélyen hívő, keresztény ember volt, aki nem csak formálisan –  mint a korabeli politikusok többsége –  mondta magát keresztény és nemzeti politikusnak, hanem Esterházy tényleg olyan hívő katolikus volt, akit a keresztény erkölcsi elvek irányítottak a közéleti politikai tevékenységében is. És ennek a kerete a felvidéki keresztényszocialista párt és mozgalom volt, amelynek hosszú ideig ő volt a vezetője. Nem csak a zsidóüldözés ellen emelte föl a szavát. Az közismert, hogy a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott nemmel a zsidók deportálásáról szóló jogszabály ellen, de korábban föllépett azért is, hogy Csehszlovákián belül a szlovák és a ruszin részek fejlesztése ne maradjon el a cseh és morva területekétől. Tehát még a csehek, a szlovákok és a ruszinok között sem volt meg a teljes egyenlőség. És ő úgy gondolta, hogy mindegyik nemzetnek, nem csak a magyarnak, hanem azoknak, akik ott ilyen-olyan oknál fogva sérelmet szenvedtek, vagy kisebbségi sorban voltak, vagy kisebbségi helyzetbe kerülhettek, azok érdekében föl kell lépnie.

Gecse Géza: Nem biztos, hogy mindenki tudja azt, hogy 1947-ben, Szlovákiában, távollétében halálra ítélik Esterházyt. 1948-ban, Közép-Európa államaiban mindenütt a kommunisták veszik át a hatalmat. 1949-ben –  kihullott fogakkal ugyan, de –  Esterházy mégiscsak visszakerül Csehszlovákia területére, és miután számos börtönt megjárt Csehszlovákia területén, 1957 márciusában hal meg a mírovi börtönben. Van az életmű lezárásban néhány olyan kérdés, amire én nem találok logikus választ. Első kérdés: ha már a szovjeteknél van, miért kell halálra ítélni? A második: 1948. után miért nem hagyják kint, miért hozzák haza 1949-ben? És, ha már hazahozták, akkor miért kell őt börtönbe zárni?

Gróf Esterházy Malfatti Alice: El kellett ítélni Esterházyt, mert azzal az egész felvidéki magyarságot el lehetett ítélni. Ezt Esterházy jelenlétében Szlovákiában nem lehetett volna megtenni, mert akkor bebizonyosodott volna, hogy ez koncepciós per, és ezért a céljukat nem tudták volna elérni. Ezért vitték ki a Szovjetunióba, ahol a szovjeteknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy ki volt Esterházy. Ott mindenkiből kivertek bármilyen vallomást, akárkire kiszabták a tíz évet. Az egy teljesen érthetetlen hatalmi bűnözés volt.

Miután távollétében Csehszlovákiában 1947-ben Esterházy ellen meghozták a halálos ítéletet, nővére, Lujza Párizsból levelet írt Benesnek és Benes feleségének, és arra kérte őket, hozzák vissza Esterházyt, hogy a pert Pozsonyban újra lefolytathassák, és ott ő védhesse magát, mert ez egy minden jogalapot nélkülöző kirakatper volt, sem védője nem volt, sőt ő maga sem védhette magát. A Benesnek írt levél rövid részlete megjelent Herald Tribune-ban, amit a nyugati újságok átvettek, hogy Csehszlovákiában volt egy távollétében halálraítélt ember, és Csehszlovákiának nem lett volna joga ezt az ítéletet meghozni. Erre Benes a párizsi követségen keresztül válaszolt Esterházy Lujzának, hogy meghallgatják a kérését, és visszahozzák Esterházyt. És itt jött a tragikomikum, hogy Benes közben maga is kegyvesztett lett, gutaütést kapott, meghalt. Szóval mire Esterházyt, akit már 1948-ban vissza akartak hozni, de olyan rettenetes egészségi állapotban volt, hogy többször újra fel kellett táplálni, mert közelebb állt a halálhoz, mint az élethez, ezért aztán csak 1949-ben került haza. És mire ő visszatért, már nem volt Benes, mivel ekkor már Gottwald volt hatalmon, és akkor a kommunista hatalom már természetesen nem engedhette szabadon Esterházyt.

Gecse Géza: Megtehették volna, minden hatalom a kezükben volt!

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Minden hatalom a kezükben volt, de ez sem illett a koncepciójukba, mert ez már kommunista hatalom volt. Miért engedtek volna szabadon egy katolikus grófot? A helyes a perújrafelvétel lett volna. Viszont a perújrafelvételnél meg tudta volna védeni magát, ami bizonyította volna, hogy az összes szlovákiai magyar teljesen ártatlan volt. És az a szomorú az egészben, hogy azóta sem változott a helyzet. 1991-ben, amikor perújrafelvételt kértem, ugyanaz a Samko bíró, aki Duray bírója volt, és aki Duraytól azt kérdezte –  ezt a Kutyaszorítóban olvastam –  „maga nem fogadja el a benesi dekrétumot, ami a mi országunk alapja!”. Ugyanez az ember mint semleges bíró mértékadó magyar történészek szakvéleményét kérte. Ezeket a szlovák szaktörténészek: Kamenec és Deak, mint inkompetens és elfogult véleményt visszautasították, és mint semleges tanút, a cseh Valentát –  aki tudomásom szerint a Benes Társaság elnöke – ajánlották mértékadó szaktekintélynek. És annak ellenére, hogy Kamenec zsidó származású, Deakkal együtt olyan hazugságokat hordtak össze, hogy kértem a per megszüntetését, mert egy újabb, a korábbinál is súlyosabb rágalom kerekedett volna ki belőle. Valenta azt írta, hogy a mostani tudásunk és az iratok alapján Esterházy még egy sokkal súlyosabb ítéletet érdemelt volna! A kötél általi halálnál súlyosabb ítéletet nincs, és azt is mondták, hogy olyan becstelen ember, mint Esterházy, nem érdemel enyhébb büntetést. Esterházyt 1947-ben ítélték halálra, és Valenta 1991-ben azt mondta, hogy Esterházynak még súlyosabb büntetést kellett volna kapnia! Szóval, semmi sem változott! Ha arra gondolunk, hogy a kormányba lépő magyar pártoknak fel kellett adniuk, hogy beszéljenek a benesi dekrétumokról. Holott erről nem lehet eleget beszélni, mert ez egy ugyanolyan disznóság, mint amit a zsidókkal csináltak a II. világháborúban. Miért kellett feladniuk a magyar egyetem ügyét? Miért ne legyen magyar egyetem? Aztán miért kellett abba beleegyezni, hogy a megyehatárokat átrajzolják, és a magyarok mindenütt húsz százalék alá kerülnek? És ebbe a magyar kormánytagok beleegyeztek. Én azt hiszem, ha Esterházy ma élne, amint annak idején nem lépett be Benes kormányába, ma sem lépne be Dzurinda kormányába, mert az ember nem adhatja fel saját jogait.

Gecse Géza: Most pedig, kérem tegyenek fel kérdéseket vendégeinknek.

  – Hering József vagyok, 1948. május 14-én megalakult Izrael állama. Izraelből a cionista szervezet, a nyugati és a nemzetközi zsidóság segítette azokat a humanista embereket, akiket a kommunisták elítéltek. Fordult-e a család, illetve a védelem izraeli, cionista szervekhez Esterházy János életének megmentéséért, a börtönből való kiszabadításért, amikor még arra mód volt, tehát 1957-ig, vagy ha a család nem fordult, próbálnak-e Esterházy rehabilitálása érdekében ezek után a nemzetközi zsidósághoz fordulni?

  Gróf Esterházy Malfatti Alice: Én 1954-ig itt, Magyarországon éltem, és addig osztályüldözött voltam. Kitelepítettek, börtönben voltam és örültem, hogy éltem, mert nekünk semmi lehetőségünk sem lett volna akármilyen cionista szervezettel kapcsolatba kerülni. Édesapám rehabilitálása során sikerült Simon Wisenthallal megismerkednem, egy zsidó hölgy, aki Bécsben élt, és Wiesenthal jó ismerőse volt, rábeszélte őt arra, hogy Wiesenthal írjon ennek a bizonyos Samko elnöknek, amit ő meg is tett. Wiesenthal arra kérte őt, hogy rehabilitálják az apámat. Semmi sem történt. Szóval, ha szlovákokról van szó, a zsidó kérelem inkább negatívum, mint pozitívum. Én jártam a rabbinál Kassán, és Pozsonyban is. A pozsonyi rabbit körülbelül három héttel Pozsonyba érkezésem előtt megverték. A kassai rabbi próbált segíteni, de neki sem sikerült. Én, amikor már lehetett, 1991 után próbáltam mindent az ügy érdekében megtenni. Aztán a zsidó hölgy, akinek a férje úgy menekült meg, hogy az édesapám szerzett neki magyar útlevelet, amit az Esterházy Emlék-könyvben meg is köszönt, a Yad Vasemet is bekapcsolta, amiért az apám ennyire kiállt a zsidók mellett, és ők írásban meg is köszönték, hogy az apám annyira kiállt a zsidók mellett. Az, hogy édesapám megkapja az igazak fáját, már folyamatban van. Elolvastam azokat a brosúrákat, amiket Esterházyról összeírtak. Ezek alapján én sem adnék neki semmiféle babérlevelet, hisz a sok hazugság alapján a szlovákok őt így ismerik. Hanna Ponicka, a Havel által kitüntetett egyik leghíresebb szlovák írónő, akit én ismerek, a nagynéném, Esterházy Lujza könyvét, a Szívek az ár ellent le akarta fordíttatni szlovákra és odaadta a saját könyvkiadójának. Kamenec megakadályozta, hogy szlovák nyelven megjelenjen. Elmentem a magyar Kalligram Kiadóhoz és kértem, hogy Molnár Imre Esterházy János könyvét jelentessék meg szlovákul, amire az anyagi fedezet is meglett volna. Szigeti, a Kalligram vezetője azt mondta, úgyse fogják olvasni, mert a szlovákokat ez nem érdekli. Fábry könyvét is lefordítottuk, azt se olvassa senki. Ezt az atmoszférát a szlovákiai magyarok talán jobban meg tudják érteni, nagyon sokára fog ez megváltozni.

– Czettler Antal vagyok. Szó van arról, hogy Csehország és Szlovákia is az Európai Unió tagja lesz. Kérhetné-e a magyar vagy a német kormány, hogy addig ne vegyék be ezt a két országot az Európai Unióba, amíg a Benes-dekrétumokat – amelyek ellentétben állnak az Európai Unió alapgondolatával –, hatályon kívül nem helyezik? Ausztriában olyan párttal szövetkezett a Keresztény Néppárt, amely a szociáldemokratáknak nem volt szimpatikus, ezért 14 állam szankciót léptetett életbe Ausztria ellen. Haider pártja demokratikusan megválasztott párt volt –  ha nem is értek vele egyet –, de a Benes-dekrétumok flagráns megsértései minden európai jogrendnek, van-e lehetőség, vagy lesz-e politikai akarat erre? Én eddig, sajnos, csak a német CSU-nál láttam erre vonatkozó politikai akaratot.

  Vígh Károly történész: Az eddigiek során voltak kísérletek a benesi dekrétumokkal kapcsolatban mind német, mind magyar részről, és nem sikerült ezt elérni sem Németországnak, Németországon belül Bajor-országnak, ahol a szudétanémetek nagy része él. A bajor kormányzat ezért állt szemben az össznémet kormányzattal, mert nem képviselte kellőképpen a Bajorországban élő szudétanémetek érdekeit. Ezek a kísérletek végül nem voltak eredményesek, és nem hiszem, hogy az EU-hoz való csatlakozás után lényegesen megváltozik a helyzet. Németh Zsolt külügyi államtitkárral is beszéltem erről a kérdésről, aki azt mondta, ezt az álla-mok belügyeként kezelik, és sem Franciaország, sem Anglia, sem a nem-zetközi szervezetek nem szólhatnak bele abba, hogy a benesi dekrétumokat töröljék el. Sajnos ez a helyzet.

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Ma Ausztriában és Bajorország-ban a benesi a dekrétumok annulálása mellett vannak. Ez a vonal nagyon megerősödött mind Németországban, mind Ausztriában. És ajánlatos lenne, hogy Magyarország is végre megtalálja, hol a hátgerince. Mert ha a németekhez és az osztrákokhoz hasonlóan a magyarok is azt mondják, ez nem Csehszlovákia belügye, hanem az érintett országok „hármas ügye”, akkor lehetne belőle valami. Csak szégyenkezni tudok, mert Esterházyt először az osztrákok karolták fel, miközben Magyarország hallgatott. Az első, aki írt Carnogurskynak, Mock alkancellár volt. Az osztrákok voltak az elsők, akik ezt a keresztény politikust felkarolták. Nem értem, miért kell a mi problémáinkat mindig véka alá rejteni. Ha a magyar kormány határozottan felszólalna, abból nem lenne semmi hátránya, sőt, azonnal összefoghatna Ausztriával és Bajorországgal. Én tudom, hogy ezt nem csinálják meg, amit nagyon sajnálok.

Vígh Károly: A Rákóczi Szövetség alelnöke vagyok. A Rákóczi Szövetség a benesi dekrétumokkal kapcsolatban –  évekkel ezelőtt –  a ma-gyar kormányzathoz fordult, és nem kaptunk semmiféle választ, hogy a kormány milyen lépésekre szánja el magát. (Bekiabálás: Melyik kormányhoz?)  Mind a kettőhöz, a jelenlegihez és a korábbihoz is!

Gróf Esterházy Malfatti Alice: Az osztrákok most teljesen emellett vannak, és állandóan lehet hallani a televízióban, hogy kérik az eltörlését. Ha ugyanis erre nem kerül sor, még mielőtt belépnének az unióba, utána már reménytelen, hogy rá lehessen őket venni.

– Gyarmati Géza vagyok. A Benes–Gottwald féle kitérőt „Benes-cikcakknak” tetszett nevezni, és ez a számomra érthetetlen maradt. Nem tudom, a dekrétumnál Gottwald túlsúlya érvényesült-e, és ha igen, mit csinált Benes?

Vígh Károly: Benes és Gottwald között már 1943-ban az alapvető kérdésekben egyesség jött létre, beleértve a csehszlovákiai német és magyar kisebbség kérdését is. Amikor kiderült, hogy a II. világháború után Csehszlovákia a szovjet érdekszférához fog tartozni, hiába ülésezett a benesi emigráns kormányzat Londonban, a Moszkvában lévő Gottwald-féle kommunista pártnak egyre fontosabb szerepe lett. Amikor a világháborúnak vége lett, és Kassán kihirdették a benesi dekrétumokat, nem volt véletlen, hogy a régióban, 1945 után rögtön Gottwalddal az élen a Benes-sel való együttműködés alapján egyedül kommunista kormányzat került hatalomra.

Gergely Jenő: Arról van szó, hogy a moszkvai külügyminiszteri értekezleten 1943-ban elhatárolták az érdekszférákat. Az angolszászok lemondtak térségünkről, amiről Benes értesült, és ez alapvetően megváltoztatta a magatartását.

Vissza a főoldalra - kattintással