11. Globalizáció a Kárpát-medencében,
avagy a technika a magyar nemzeti közösség szolgálatában

2000.november 22.

Vendégeink: Bodzsoni István, a Duna Televízió Tájékoztatási Műsorok Főszerkesztőségének vezetője, Kott Ferenc, a HHRF, vagyis a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány honlapjának budapesti főszerkesztője, Jobbágy Gyula, a Média Storm Részvénytár-saság igazgatója, a Zene.Net internetes zenei portál üzemeltetője, Juhász Ferenc, az egri székhelyű Katolikus Rádió igazgatója és Stella Attila, a Budapest Rádió programigazgatója.

Gecse Géza: A Duna Televízió kezdeményezte egy Kárpát-medencei hírügynökség létrehozását. Azt hiszem, Bodzsoni István egyetért velem, ha azt mondom: a cél egy Nagy-Magyarország vagy egy tágabb Közép-Európa létrehozása volt –  a tájékoztatásban. Hol tart most a hírügynökség ügye?

 Bodzsoni István:  Körülbelül hat éve kezdtünk foglalkozni azzal a gondolattal, hogy létrehozzuk a Közép-európai Hírügynökséget, ami az évek során módosult, és a tavalyi év végén elkezdődtek a konkrét tárgyalások a Duna Televízió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió között arról, hogy a négy közszolgálati intézmény megalakítja a Kárpát-medencei Hírszolgálatot. Az alapvető elképzelés az, hogy azokon a területeken, ahol magyarok élnek a határainkon és a tengeren túl, minden településen legyen legalább egy olyan tudósítónk, aki naprakész információkat tud küldeni egy budapesti központba, ahonnan továbbítanánk ezeket az információkat a különböző határon túli magyar sajtóintézményeknek. Az egyik legnagyobb gond a magyarországi, illetve a magyar tájékoztatásban, hogy nagyon keveset tudunk egymásról. A nagy hírügynökségek akkor foglalkoznak a Kárpát-medencével vagy Közép-Európával, amikor valamilyen rendkívüli esemény történik, kormányváltás, választások, valamilyen katasztrófa. A középszintű információk, amelyek a mindennapi életről, a normális társadalmi átalakulásról szólnak, ezek nem jutnak el sem hozzánk, és nem jutnak el a világba sem. Ha Dél-Afrikában történik egy autóbusz-szerencsétlenség, és meghal húsz ember, akkor azt egy órán belül az összes világhírügynökség közli, a magyarországi sajtó és a televíziók is lehozzák mint fontos hírt. Ha Csíkszeredában kivonul kétezer munkás az utcára, mert bezárnak egy gyárat, mi legjobb esetben három-négy nap múlva tudjuk meg, de még véletlenül sem jut el a nyugati nagy hírügynökségekhez. Kézzelfogható példa volt a tiszai ciánszennyezés, amikor nyolc-tíz nap telt el addig, amíg a nyugati sajtó lehozta. Nem azért, mert nem érdekli őket, hanem mert nincs eszközük, és nincs emberük, aki állandóan itt lenne. Ennek a Kárpát-medencei Hírszolgálatnak egyrészt az lenne a feladata, hogy a rólunk szóló információkat eljuttassa a nagy nyugati sajtóintézményekhez, mert tudjuk, hogy mekkora a közvélemény, a sajtó hatalma. Emlékezzünk csak a boszniai háborúra: a boszniai háború körülbelül egy éve tartott, amikor a CNN hírtelevízió a legvéresebb képeket kezdte sugározni az ottani eseményekről, s attól a pillanattól kezdve kezdtek el a nyugati politikusok foglalkozni ezzel a problémával. Tisztában kell lennünk azzal, ha azt akarjuk, hogy az ún. Nyugat, a „fejlett világ” foglalkozzon a mi gondjainkkal, akkor ezekkel szembesítenünk kell őket. Valahogy el kell juttatnunk hozzájuk az erről szóló információt. Legalább ekkora gond, hogy mi, magyarok nagyon keveset tudunk egymásról. Tudjuk, hogy mi történik Bukarestben, Pozsonyban vagy Belgrádban, de azt, hogy mi történik Marosvásárhelyen, vagy Szabadkán, hogy kisebb településeket ne is említsek, arról nagyon keveset tudunk. Tehát az a célunk, hogy ezeket az információkat rendszerbe foglaljuk, összegyűjtsük, s azokat továbbítsuk.

Ennek a munkának három alapterülete van. Az egyik az írott információ. Miért van erre szükség, amikor a Magyar Távirati Iroda már foglalkozik ezzel? –  tehetik fel a kérdést. Azért, mert az MTI-n belül elsősorban a nagy horderejű események kapnak helyet, az előbb említett középszintű információk már nem. Mindemellett ez a hírügynökség foglalkozna ún. hangban és –  ami ennél jelentősebb lépés lenne –  a képben továbbított információkkal, amelyekkel az MTI már nem foglalkozik. A hírügynökség alapításán jogi szempontból már túl vagyunk, közhasznú társaságként alakult meg. Annak idején az alapítási okiratot a Duna Televízió és a Magyar Rádió írta alá, a Magyar Televízió akkor távol maradt, és a tárgyalások után nem írta alá, bár nem is zárkózott el attól, hogy ebben részt vegyen. Körülbelül két-három hete indultak meg újra a tárgyalások arról, hogy a Magyar Televízió is csatlakozik. Én beszéltem a Magyar Televízió elnökével, Szabó László Zsolttal, és most úgy tűnik, hogy van bennük készség arra, hogy ők is bekapcsolódjanak a munkába. Ez a három közszolgálati intézmény lesz tehát az alapítója és a felhasználója is ezeknek az információknak. A cél természetesen az, hogy ezeket az információkat minél többen használják. Egyesek kedvezményesen, mások piaci áron, és reméljük, hogy több külföldi hírügynökség is bekapcsolódik ebbe a rendszerbe, egyik nagy nyugati hírügynökségnek sincs a térség egyetlen országában sem állandó tudósítói irodája.

 Gecse Géza: Amiről az imént Bodzsoni István kezdett el beszélni, egy ilyen hírügynökségi munka előfeltétele a fejlett távközlési hálózat, a megfelelő hang-, illetve a képtömörítési eljárások, amelyeknek segítségével az például az internet nyújtotta lehetőségeket ki lehet használni. Ilyen például az ún. MPEG3-as formátum, amelyet eredetileg a képtömörítésre találták ki, de igazán eredményessé a hangoknál tudott válni, áttörést a rádiózásban és zenében tud teremteni. Annyira, hogy Magyarországon erre alapozva folyóiratot tud működtetni Jobbágy Gyula.

Jobbágy Gyula: Igen, ez egy internetes zenei folyóirat, és az MP3 ezen belül csak egyik szegmensünk, de sok minden más is van ezen kívül. Ha valaki az interneten megkeresi a  címet, akkor amellett, hogy talál itt sok letölthető MP3-at, van itt rengeteg más zenei információ is.  Egyébként hírügynökségi munkát is végzünk, és amit az imént hallottam, nagyon egybevág a mi tapasztalatainkkal is. Közel sem igaz, hogy az MTI lefedné az összes hírt. Hihetetlen mennyiségű hír van, és ami a legérdekesebb, hogy ezen belül a magyar vonatkozású hír a legértékesebb. Mi azért váltunk hírügynökséggé is, mert a bennünket érdeklő híreket nem tudtuk sehonnan sem megvenni. Ez azt jelenti, hogy zenészeket, előadókat, producereket hívtunk fel, megkérdeztük tőlük, hogy mikor van a következő fellépésük, min dolgoznak, stb. Ezek mind olyan hírek, amelyekhez más módon nem lehetett hozzájutni. És amint ez nekünk mégis sikerült, rájöttünk, hogy ezek rendkívül értékes hírek. Ma közel 300 cég veszi tőlünk az információt, amibe beleértem a tévécsatornákat, és rádiókat is, mert ilyen jellegű magyar hírek másutt nem léteznek. Ez több mint az MP3. Rengeteg dolgot csinálunk, mindent, ami zene, vagy ehhez kapcsolódik. Ez a zene.net.

Az internet egy olyan globális hálózat, amelyhez könnyedén hozzáférhetnek mindazok, akik megtanulják a használatát, ami rendkívül egyszerű. Magyarországon –  és ez Kelet-Európában általánosnak tekinthető –  a felhasználók óriási része nagyon fiatal. A mi felméréseink szerint az internethasználók 74%-a 15–29 év közötti. Ha ugyanezt a számot az Egyesült Államokban néznénk meg, a háztartások 55%-ába már úgy „kötötték be” az internetet, mint ahogy önökhöz a villanyt vagy a gázt. Nem kell külön fizetni érte, hanem „folyik a falból”. Az Egyesült Államokban legalább annyi ember használja a nyugdíjasok közül az internetet, mint ahány fiatal. Az én szüleim 76 és 78 évesek. Mind kettőjüket meg tudtam tanítani az internet használatára egy nap alatt. A másik, ami gondot okoz Magyarországon az az, hogy az internet nagyon drága. Nem elsősorban az internet-előfizetés a drága, mert az nagyjából ugyanannyiba kerül, mint másutt, hanem a telefondíj a drága, amin sajnos rövid időn belül változás nem várható, mert a telefon Magyarországon monopólium. Erre koncesszió van és jelen pillanatban néhány társaság, illetve a MATÁV kezében van ez a koncesszió. Ez a koncesszió azonban 2001.év végén le fog járni. Ma már körülbelül hat olyan nemzetközi telekommunikációs cég van Magyarországon, amely számolja a napokat, mint a katonaságnál, vágják a centit, hogy mikor jár le a MATÁV monopóliuma. Ettől a pillanattól kezdve elindul majd egy verseny. Egy olyan példát mondanék, ami viszonylag földrajzilag közel zajlott le hozzánk: a német példát mondom. Azon a napon, amikor Németországban megszűnt ez a monopólium, egy nap alatt 30%-kal esett a telefon tarifája, és azóta folyamatosan csökken. Ugyanez történt az Egyesült Államokban, és minden olyan országban, ahol ezt az állami monopóliumot megszüntették.

Még annyit kell tudni, hogy azzal, ha megszűnik a monopólium, attól még MATÁV-kábelek mennek ki minden házhoz, kivéve ott, ahol a UPC van, amely szintén építi a maga „végfelhasználói hálózatát”. Ellenben egy olyan telekommunikációs világban, ahol már nincs ilyen monopólium, ott ezek a cégek, kötelesek bárkinek a rendelkezésére bocsátani a saját hálózatukat. Hiába lesz a MATÁV a tulajdonosa annak a „zsinórnak”, amely Újpesten vagy akármelyik kerületben az egyik ház falába épített, kötelessége lesz azt egy előre kialkudott árért –  ami nem lehet nagyon magas, mert ezt nem ő fogja megállapítani, hanem a hatóságok –  átengedni ezt a hálózatot. Ezért van remény arra, hogy a telefon és így az internet is sokkal olcsóbb lesz. A másik: a telefon mellett megjelent a kábeltelevízió-hálózat, amiről tudni lehet, hogy alapvetően a kábeltelevíziós hálózat nem alkalmas a kommunikációra, hisz eredetileg egyirányú kommunikációra tervezték. Viszont az üzemeltetők, már akiknek van ilyen hálózatuk, serényen átépítik azokat. Budapesten 80 kábeltelevíziós társaság van, de egyre kevesebben lesznek, mert mindegyiküket föl fogja vásárolni vagy a MATÁV vagy a UPC, tehát egy-két ilyen nagy nemzetközi cég, és amint ez megtörtént, át fogják alakítani ezeket a rendszereket olyanná, hogy ezen oda-vissza lehessen kommunikálni. A kis társaságok ezt nem tudják finanszírozni, ami a nagyoknak nem okoz gondot. Ettől a pillanattól kezdve a kábeltelevíziós hálózaton keresztül ugyanúgy lehet majd telefonálni, mint egy rézkábelen, ami a MATÁV-é.

Az internetes portál, amit csinálunk, kizárólag a zenére épül. Ezek „különböző világokba” vannak szervezve és rengeteg zenét ún. MP3-as formátumban tárolunk, ami a világ bármely részéről bárki számára elérhető és letölthető. Tíznaponta három-négyezer letöltésünk van, ami azt jelenti, hogy tíz napon belül három-négyezer ember töltött le különböző számokat. Ezeket a dalokat, amiket letöltenek a honlapunkról, ráadásul még csak nem is reklámozzuk Csak egypár hónapja, július végén indultunk, és még nem is tartunk ott, hogy reklámhadjáratba kezdhettünk volna. Igaz, a letöltés ingyenes, és ez biztosítja a népszerűségét. Ebben az MP3-as formátumban a mi honlapunkon legálisan elhelyezett zenét bárki teljesen ingyenesen letöltheti, és utána CD minőségben otthon lejátszhatja. Ehhez azonban természetesen vagy egy ún. MP3-lejátszó kell, ami egy pici, walkman-szerű szerkezet, vagy pedig számítógép, mert azon is le lehet ezt a zenét játszani.
Szerintem nagyon közel állunk ahhoz, amikor olyan technológiák jelennek majd meg, hogy még egy mobiltelefonon keresztül is lejátszhatók lesznek ezek a zenék. Látom, nagyon csóválja a fejét, mire gondol, mi az irreális?

  – Boros Barnabás: Jó volna, ha közölné a közönséggel, mi az, hogy walkman? Mindenkinek kötelessége tudni?

  Jobbágy Gyula: Elnézést kérek, elfelejtettem mondani, én kanadai állampolgár vagyok. Ha valaki nekem megmondja, hogy a walkmant hogy mondják magyarul, nagyon szívesen megtanulom. Köszönöm egyébként a kioktatást, de ez a technológia, illetve kultúra nem magyar, hanem angol nyelvi közegben született meg, és egy ideig eltart, amíg ennek a magyar nyelvi megfelelői megszületnek. Megígérem önnek, amint ezeket tudni fogom, csak azokat fogom használni! Egyébként egy egészen kicsi lejátszóról van szó.

Gecse Géza: Mondjuk el még egyszer, hogy mi az MP3?

Jobbágy Gyula: Egy tömörítés neve az MP3, de erről sem tudom, hogy lenne magyar változata. Egy olyan elektronikus tömörítési technológiáról van szó, amellyel CD minőségben lehet meghallgatni a rendkívül piciny méretre tömörített zenei vagy másfajta hanginformációt.

Gecse Géza: Mi is csak másfél éve ismerjük a Határok nélkül szerkesztőségében azt, hogy mi is az, hogy MP3. Itt, a negyedik sorban ül Lukács Csaba, aki másfél éve még Székelyudvarhelyről az első ilyen MP3-as riportot elküldte a szerkesztőségünknek. Azóta tudom én is, hogy a hang eredeti terjedelmét ez a hangtömörítési eljárás a tizedére zsugorítja, aminek azért van jelentősége, mert így az interneten segítségével „küldözgethetővé” válnak a riportok. Az elmúlt év folyamán a határon túli városokban: Kolozsváron, Temesváron, Marosvásárhelyen, sőt Pozsony-ban a munkatársaink számítógépen kezdtek el dolgozni, ami azt is jelenti, hogy sokkal könnyebbé vált a műsorcsere, mint korábban. A Magyar Rádiónál mi kezdeményeztük azt, hogy legyen egy FTP-szerverünk, amivel könnyebben tudjuk fogadni ezeket az összeállításokat. Sőt, kötöttünk egy egyezményt a Hungarian Human Rights Fundationnal, vagyis a Magyar Emberi Jogok Alapítvánnyal, amelynek a székhelye New York-ban van, amelynek viszont a honlapját itt, Budapesten Kott Ferenc szerkeszti. A határon túli újságokat és folyóiratokat azonnal erre a honlapra írják, így nem ritka, hogy a Kolozsváron megjelenő Szabadságot például New Yorkban, Malajziában vagy Ausztráliában hamarabb tudják olvasni, mint Kolozsváron az utcán. Összezsugorodott tehát a világ és a nemzeti közösségfenntartó erők is nyertek ezzel, hiszen hatékonyabb munkát tudnak végezni a globalizáció eszközeit felhasználva akár a legtávolabbi mezőségi kis faluban is.

Kott Ferenc: Egy kicsit világossá szeretném tenni, hogy a magyar embereknek miért jó az internet. Ahogy Jobbágy úr is elmondta, az internetet főként fiatalok használják. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a Magyarországon élő magyar fiatalok nagy része nem érdeklődik a határon túl élő magyar közösségek problémái iránt. Akik viszont érdeklődnének, általában a középkorú vagy annál idősebb, főleg értelmiségi közösségek, társadalmi csoportok, ők viszont nem férnek hozzá ezekhez az információkhoz, amelyeket például a mi alapítványunk is közöl. 1994-ben alapítottuk meg ezt az internetes honlapot, hogy a Kárpát-medencében élők és általában a világban élő magyarok egymással minél hatékonyabban tudjanak kommunikálni. Ennek a feltétele az, hogy tudjuk egymásról, mi történik a határainkon túl élő magyar testvéreinkkel. Mondjuk, Kolozsváron, amikor Funar elkezdi ásni a gödröt, akkor mindenki el tudja olvasni a kolozsvári napilapot, ahol írnak erről, mert őket komolyan érinti. A mi honlapunkon, ezen az internetes, számítógéppel elérhető médiumon hét határon túli szervezet, hat napilap, hat hetilap, három havi hírösszefoglaló és egy rádióműsor, a Határok nélkül elérhető és olvasható. Hogy ez miért jó a magyar közösségnek? Azért, mert azok, akik tudnak segíteni, mondjuk a csángókon, el tudják érni azokat, akik az ügyüket képviselik. Nagyon sok olyan eset van, amikor az internet segítségével tudunk templomot felújítani, tankönyveket vagy számítógépeket adni. A legutóbbi akciónk keretében Kárpátaljára 500 használt számítógépet tudtunk eljuttatni.

– Boross Barnabás: A globalizáció Európában azért nem működik jól, mert meg akarnak szüntetni évezredes hagyományokat, ahol a nemzetek, vallások működtek. Mindent kiszorít az angol.

Kott Ferenc: Ennyire azért nem súlyos a helyzet, hogy csak angolul tudóknak és csak a multinacionális cégek bűvöletében élőknek jó ez. Éppen az a jó az internetben, hogy olcsó. Ha médiumokról beszélünk, a legolcsóbb. Egy tévéhez vagy egy rádióhoz képest egy internetszolgáltató vagy egy internetes tartalom megjelenítése fillérekbe kerül. Például a csángóknak most készül az oldal és nagyon sok fiatal csángó van, aki használja az internetet. Az biztos, hogy pénzkérdés is. Természetesen arra is fel kell használni az internetet, hogy ezekre a célokra minél több pénzt szerezhessünk a szerencsésebb magyar közösségektől akár, és erre is egy kitűnő alkalom.

Jobbágy Gyula: Én úgy látom, hogy a globalizáció bármennyire félelmetesnek hangzik, de megállíthatatlan folyamat. Nem korosztályokról van itt szó, hanem azt kell eldöntenie mindenkinek, hogy struccként beledugja a fejét a homokba, és aztán reménykedik abban, hogy majd valami lesz, vagy pedig –  ahogy a kollégám itt elmondta –  él a globalizáció pozitív lehetőségeivel, mert a globalizáció azért nemcsak negatív tendenciákat indít el, hanem pozitívakat is. Az úrral egyébként messzemenően egyetértek, hiszen az egész globalizáció lényege az, hogy a piaci társadalom kíméletlenül minden társadalmat, minden hagyományt, minden berendezkedést megsemmisít, és a maga világát teremti újra. Mindegy, hogy ez Botswanában, Kárpátalján vagy Magyarországon van, ez abból a gazdasági törvényszerűségből adódik, amit maga a piaci társadalom jelent. Erre csak úgy lehet válaszolni, hogy vagy azt mondjuk, hogy a piaci alapon szerveződő minden társadalmat el kell vetni, vagy ha ezt nem tesszük meg, akkor sajnos, az történik, hogy ez a társadalom kiterjeszti magát az egész világra, és fokozatosan –  sajnos, ezt én is ugyanígy látom, hogy –  minden történelmileg létező kialakult dolgot beolvaszt: Coca- Colát és világmárkákat csinál belőlük, és ez erről szól. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy a hagyományainkat gyerekeinkre kell hagyni, át kell adni egymásnak, meg kell próbálni megőrizni a kultúrát, a nyelvet, a vallást, minden olyan értéket, amelyben hiszünk.

Gecse Géza: Jobbágy úr, engedjen meg egy kérdést: kanadai állampolgárként miért jött Magyarországra dolgozni?

Jobbágy Gyula:  Na látja, ez is egy jó példa a globalizációra, hogy engem egy kanadai cég fizet azért, hogy Magyarországon magyar nyelvű „tartalmat” hozzak létre. Ez egy befektetés, hiszen ezek az emberek mostanáig körülbelül egymillió dollárt fektettek ebbe, mert ebből valamikor profitot remélnek. Egyébként lehetőségünk van –  mint ahogy már Romániában is alapítottunk egy leányvállalatot –, hogy ezt utána továbbterjesszük az összes többi országra, és ott is magyar nyelvű tartalmat hozunk létre...

Gecse Géza: Romániában is?

Jobbágy Gyula: Igen, Romániában is, hisz mi csak ezt tudjuk, hiszen magyarok vagyunk. Ilyen értelemben azt mondhatnám, hogy szabad kezem van abban, hogy ezt hogyan és mennyire jól csináljuk.

Gecse Géza: A Budapest Rádió nemcsak a fővárosban, hanem a Dunakanyarban is fogható.

Stella Attila: A Budapest Rádió egy budapesti regionális rádió, ami bizonyos kötöttséggel jár, hogy Budapesten és környékén szólunk. De az internet adta lehetőségek azért, túl az MP3-on, még szárnyalóbbak. Gondoljunk csak a „real audiora“, ami azt jelenti, hogy egy olyan rádiót, amely rajta van az interneten, a világ bármely pontján bárki folyamatosan hallgathat. Egy 24 órán keresztül működő rádiót ugyanúgy hallgathatnak Stockholmban, Malajziában vagy Ausztráliában, amikor Budapesten is szól. Ilyen szempontból az Internet valóban eltörli azt a sugárzási határt, amit a Hírközlési Felügyelet megállapított. A Budapest Rádió műsorstruktúrájában azt vállalta, hogy ötvözi a kereskedelmi és a közszolgálati rádiók minden előnyét. Megpróbáltunk egy olyan „hibridet” létrehozni, amely a kereskedelmi rádióktól eltérően nagyon sok közszolgálati műsorelemmel bír, ez most szám szerint 63. Ennek ellenére mégis kereskedelmi rádió, hisz ez egy piac mentén szerveződött kereskedelmi egység: pénzt kell termelnie. Nem élvezi a közszolgálati rádiók összes előnyét a támogatásokban. Mivel kereskedelmi rádió, sok benne a zene. Ezt azért volt fontos vázolni, hogy érzékeltessem azt, hogy a többi kereskedelmi rádió miért nem vállal olyasmit, amit mi majd a jövőben szeretnénk. 63 műsorunkból bármelyiket szívesen juttatnánk el a Kárpát-medence bármelyik helyi rádiója számára. Ennek a megoldásán dolgoznak most a mérnökeink, mert szeretnénk az interneten maradni, de mivel más lehetőség még nem kínálkozik, ezért kész műsorainkat CD-n tudjuk eljuttatni bárhová, és bár ez egynapos késést jelent, de még így is hiteles tud lenni.

Gecse Géza: Azt hiszem, hogy hasonló cipőben járnak Juhász Ferencék az egri Katolikus Rádióban, hiszen az egri Katolikus Rádió „kereskedelmi rádió”, holott a programjában közszolgálati funkciókat lát el. Ráadásul Szlovákia déli részeit is elérik, hiszen két erős adójuk van. Budapesten hiába próbáltam, nem találtam Önöket.

Juhász Ferenc: Többször is ki kellett volna igazítanom, mert –  hála Istennek –  sikerült elérnünk, hogy ne kereskedelmi rádióként kelljen elindulnunk. Közműsor-szolgáltatók vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a közszolgálatinak az „előszobája”, „kisfia” vagy valami olyasmije, amely gyakorlatilag mentes attól a kényszertől, hogy...

Gecse Géza: De azt olvashattuk a lapokban, a 168 órában, hogy kereskedelmi rádió a Katolikus Rádió.

Juhász Ferenc: Sajnos, nem tudtam helyesbíteni, valóban igaza van, a lapok ezt írták, de mi közműsor-szolgáltatók vagyunk. A Katolikus Rádió Magyarországon az első egyházi adó, egy hónapja sugároz. Remélem, előbb-utóbb elérünk oda, hogy a kereszténység és az egyház nemcsak a határon túl, hanem a határon belül is a magyarság és a nemzet megtartó ereje lesz. Ennek egyik eszköze ma a Katolikus Rádió, amely korántsem olyan nagy területen sugároz, mint amilyenen szeretnénk, vagy amekkora az igény. Északkelet-Magyarországon tudtunk megpályázni frekvenciát, ezért indítottuk el itt a Katolikus Rádiót. Mindenkinek kicsit új, nekünk is, akik csináljuk, és azoknak is, akik hallgatják. Az Evangélium, a jó hír hirdetése, közlése, tolmácsolása, az egyház ilyen fajta jelenléte az elektronikus médiában Magyarországon még teljesen szokatlan és új. Van ugyan katolikus, evangélikus, református és görögkatolikus félóra a Magyar Rádióban, de ez egy kicsit olyan, mint amikor az önkormányzatok által fönntartott iskolákban van hitoktatás. Amikor előáll az egyház azzal a kéréssel, hogy szeretne saját iskolát –  per absurdum, ha a saját iskolájában nem lenne hitoktatás, akkor is hatékonyabb lenne a hitre nevelés, mint abban az állami iskolában, amelyben ott van, szépen betagozódva az órarendbe a hittan.

Ugyanakkor a Katolikus Rádióból nem csurog a vallásosság és a kegyelet. Vannak közéleti műsoraink. Hírműsorokat is vállaltunk, mert ez is a közműsor-szolgáltatási kötelezettség része. Arról próbálunk szólni, ami az embereket érdekli.

Gecse Géza: Átadom önöknek a szót.  

– Takács Sándorné vagyok Budapestről. A katolikus vallás –  egyetemes, globalizált vallás. Nagyon örülök a vallásos félóráknak, de a katolikus félórákban már erősen érződik a globalizáció hatása. Mi lenne, ha például a Katolikus Rádió a híreket mindig üdvözítő hírrel kezdené?

– Mészáros István vagyok Galgahévízről. A többi történelmi egyház, tehát a protestáns vallások, érdekeltek-e, benne vannak-e ebben a rádióműsorban?

  Stella Attila: Néhány esztendővel ezelőtt az egyetemen, a történelem tanszéken az egyik hallgató azt vetette föl, hogy a globalizáció első jele a történelemben a keresztes hadjárat volt, és nagyon csodálkoztunk. Megpróbálta megindokolni, hogy ezt miért gondolja, s ő azt mondta, hogy valami mentén akkor is egységesíteni akartak valamit. Ezt is túlélte az emberiség, tehát a globalizációnak az a fajta félelme valóban nem indokolt, de hihetetlenül megnő az egyén és a kisközösségeknek a szerepe, amiről már volt szó. Egyénben és kisközösségben mentessé tehetjük magunkat a globalizációtól, illetve azoknak a rossz hatásaitól.

Juhász Ferenc: Természetesen, mindenféle keresztény egyház műsorait sugározzuk. Nem szorítjuk ki se a reformátusokat, se az evangélikusokat. Éppen a napokban kaptam meg lemezen az Evangélikus Rádió Misszió egy olyan műsorát, amit hetente, illetve nagyobb blokkokban küldenek, és az ökumenikus műsor időszakában azt adjuk. Ezt ők készítik, tehát nem mi beszélünk róluk, hanem ők maguk magukról. Hasonló a helyzet a református egyházzal is. Valaki azt kérdezte tőlem, mitől katolikus ez a rádió? Én azt mondtam, attól, hogy mi fizetjük. És azt hiszem, a dolog súlya mindig az, hogy ki tartja el. Másrészt: én magam egy kicsit elhatárolódtam mindig attól, ami Katolikus félóra címén megy –  a Magyar Rádióban. Nem azért, mert az nem jó. Ott, abban a környezetben, csak úgy és csak annyit lehet, 24 órából fél órát kitölteni, egy héten két-szer: –, körülbelül ennyi jön össze. De képzelje el, ha huszonnégy órában ezt hallaná, ha 48-cal beszoroznánk azt a fél órát, amit ön most hall, és csak az menne, valami elviselhetetlen szörnyűség lenne! Ezért kifejezetten közéleti dolgokat is kell adnunk. A globalizációról nekem mint katolikus papnak nyilván van egy saját elképzelésem: lehetne az jó is. Sajnos, ez az áramlat egy kicsit a piac, a gazdaság és a politika szintjén úszott be a világunkba. A katolikus egyház is egyetemes, és volt, amikor ezt jól csinálta, és volt, amikor nem jól. Azt hiszem, nem lehet teljesen globalizálni a Földet, mindig lesznek olyan fragmentumok, amelyekben megfelelő nagy telepekben megélhetnek másként is az emberek. Azonkívül a globalizáció mindig kisebbségeket gyárt. Soha nem érezheti magát az ember azonosnak az egésszel, midig egy része lesz, egy kisebbsége csupán a globálisnak. Ezt a fajta függést a globalizáció könnyen létrehozza az emberben.

Bodzsoni István: Az internet, az a globalizációnak csak egy műszaki eszköze. A tartalmat, azt mindig emberek töltik meg. Akinek több a pénze, erősebb a gazdasági és a kulturális háttere, több információt tud eljuttatni az interneten keresztül az egész világnak. Nekünk, magyaroknak ez ellen harcolni kilátástalan dolog, mert nem tudunk ezzel szemben állni, sőt nem is kell és nem szabad. Arra kell törekednünk, hogy a nagy globalizációs rendszeren belül létrehozzuk a mi kis magyar globalizált világunkat. Géza az elején azt mondta, hogy nagy Magyarország, én azt mondom, hogy nagyon nagy Magyarország, mert lényegében minden magyar részese lehet ennek a rendszernek. És az kell, hogy legyen a célunk, hogy más, és más nyelven beszélő, más kulturális háttérrel rendelkező emberek érdeklődjenek az után, amit mi, magyarok eljuttatunk ebbe a rendszerbe. És hogy ezt elérjük, ahhoz sajnos be kell tartani bizonyos szabályokat, alkalmazkodnunk kell a modern világ piaci követelményeihez. Ma a kultúra, időnként a hagyományok és a történelem is valamilyen formában áru lett. Nekünk azon kell lennünk, kezdve a csángóktól, a Délvidéken keresztül Dél-Afrikáig, minél több olyan ember legyen, aki bekapcsolódik ebbe a rendszerbe, és akik ezeket az információkat a világ számára emészthető módon tudják megjeleníteni.

Vissza a főoldalra - kattintással