2. A multimédia szerepe a Kárpát medence
közösségeinek tájékoztatásában
1999.november 24.

Vendégeink: Horváth Pál, a Pantel vezérigazgatója, Koscsó Ferenc, a Vektor Rendszerház Kft. ügyvezető igazgatója, Szomráky Béla, a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztősége Szülőföldünk adásának vezetője, Eőry András, az Antenna Hungária szóvivője, Pálya Róbert, az RTL Klub műszaki igazgatója,   Horváth Szilárd, a Magyar Televízió Híradójának főszerkesztője, Bodzsoni István, a Duna Televízió főszerkesztője, Bognár Mihály, a Duna Televízió karbantartási főosztályának vezetője, Wéber János, az Országos Rádió és Televízió Testület tagja.

Itt voltak, de most nem szerepelnek: Hosszú Gábor, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, Baranyi László, a temesvári rádió magyar-szerkesztőségének vezetője, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese, Balázs Béla egyetemi tanár, az Apáczai Közalapítvány kurátora, Radák László, a Magyar Rádió informatikusa, Harmati György, a Magyar Rádió informatikusa, NagyIstók Tibor, a Tv2 informatikai műsorainak szerkesztője.

Gecse Géza: Amikor a mai vitaest megszervezését elhatároztuk, egy kicsit a saját gondjaink is befolyásoltak. Távlatait tekintve azonban ennek az estének nemcsak a szakma, hanem bárki más számára is van mondanivalója, hisz annak, hogy több száz kilométernyi távolságból szinte azonnal értesüljünk arról, hogy mi történik odaát, vagyis tágabb környezetünkben, mindannyiunk érdeke.

Szerkesztőségünk számára a Magyar Rádióban ma a határon túli kollégákkal a fő gondunk az, hogy nem tudnak megfelelő minőségű fel-vételeket készíteni és azt gyorsan eljuttatni hozzánk, amire a hang- és a képtovábbítás internetes elterjedése az utolsó két-három évben  jó orvosságot jelenthet. A technika persze nem minden. Ennél jóval fontosabb, hogy a kollégáknak olyan tudásuk legyen, amelynek a segítségével úgy tájékoztatnak, ami a magyarországi közönséget is maradéktalanul képes kielégíteni. Mindenekelőtt tehát gépekre és széles körű oktatási háttérre van szükség. A mi gyakorlatunk – és feltételezem, a Magyar Televízió és a Duna Televízió gyakorlata is hasonló –, a riportok, tudósítások kétharmada a szerkesztés során kárba vész, mert határon túli kollégáink elsősorban saját közönségük számára dolgoznak, gyakran nincsenek tekintettel a mi igényeinkre, és nem utolsósorban azért, mert rossz gépekkel és elavult, viszonylag drága technikával juttatják el riportjaikat Budapestre. Foglalkozzunk most azzal, amin a legkönnyebben lehet segíteni. Mekkora esélyeink vannak arra, hogy a távközlésben hamarosan ki tudunk mozdulni ebből a helyzetből, hiszen ma az internet elterjedése és lehetőségei igen jelentősen függenek attól, hogy milyen minőségűek a telefonvonalak.

Horváth Pál, a Pantel vezérigazgatója: Romániában egy nagyon elöregedett vezetékes telefonhálózattal van dolgunk, amelyet egy ha-gyományos, az állami vállalati pozícióból még valójában ki sem került vállalat működtet. Ugyanakkor létrejöttek a magyar Westelhez, Pannon-hoz hasonló, nyugati módon menedzselt mobiltelefon-vállalatok, amelyek teljesen más üzleti mentalitással, szinte pillanatok alatt befedték az egész országot, és a lassan cammogó klasszikus telefonvállalat orra elől szépen elviszik az üzletet. A vasúthálózat mentén 2900 km-nyi optikai hálózatunk készült el eddig, jövőre pedig további 500 km-t teszünk hozzá. Ennél többre Magyarországon nincs szükség. Azért az optikai kábel a jó, mert maholnap olyan hatalmas információmennyiség áramlását kell nap  nap után megoldani, amire hosszú távon az optikai kábel a legalkalmasabb. Mindenki, aki hosszú távra fekteti a pénzét a távközlési infrastruktúrába, optikai kábelt csinál, amelyet egymás után kapcsolnak össze a szomszédos országok hálózataival. A mi ügyfeleink idehaza főként nagyvállalatok és állami intézmények. Előkelő helyen tartjuk számon a rádiókat és különösen a televíziókat, amelyek működése rendkívül nagy sávszéles-séget igényel. Ezért tárgyalunk a Duna Televízióval és a Magyar Rádióval is, mert korszerűsíteni tudnánk telefonhálózatukat.

Ami a külföldet illeti: Ausztria, Szlovákia esetében a nagyon közeli jövőben képesek leszünk bármilyen viszonylatban összeköttetéseket létesíteni. Romániában az üzleti érdekeltségünk jelentős, ezért bízom abban, hogy a jövő év első félévében, akár videojel átvitelére is tudunk stúdiók közötti kapcsolatot létesíteni. Jugoszláviával is sikerült felvenni a kapcsolatot, és remélem, hamarosan Belgrádba utazhatok, hogy komoly tárgyalásokba kezdjünk velük is.

Gecse Géza: Hogyan lehetne magyar rádióadással lefedni – adott esetben az egész Kárpát-medencét? A Duna Televízió hangcsatornáin fogható a Magyar Rádió három közszolgálati adója, de fogható az egyiken a Külföldi Adások Főszerkesztőségének a műsora: a Szülőföldünk, melynek szerkesztőségvezetője itt ül előttem: Szomráky Béla.

Szomráky Béla: A Magyar Rádió külföldi adásainak egyik legfontosabb nyelve a magyar. A Szülőföldünk műsora harminc-negyven éven át a szórványban élő, főként nyugati magyarságnak szólt. Magyarul és további nyolc nyelven sugárzunk műsort. A szomszédos országok nyelvén kívül oroszul, angolul, és németül. Nemcsak műholdon, hanem a 49 méteres 6025 KHz-es rövidhullámon. Reggel tíz óra és délután fél öt között a Szülőföldünk szerkesztősége olyan műsort, amelyben félóránként magyarul hangzanak el hírek, kulturális és politikai tájékoztató, vagyis krónika jellegű és magazinműsorok szólnak a magyar zenei kultúra legjelesebb darabjai mellett. Ezek után jelentkeznek az idegen nyelvű műsorok. Este nyolckor és tízkor ismét jelentkezünk. Ez, a megszakítás nélküli, reggel tíz és délután fél öt közötti rész arra vár, hogy telítődjön, és a Kárpát-medence magyar rádiója legyen, ha úgy tetszik, a magyar kisebbségek közös rádiójává lépjen elő.

Gecse Géza: A Határok nélkülnek Székelyudvarhellyel október 15-e óta egy kiépített kapcsolata van, így a Kossuth rádió műsorai közül elsőként a Kárpát-medencében nyugati normás URH-n szól a Határok nélkül, a székelyudvarhelyi Príma Rádió adásában. A Príma Rádióban a Duna Televízió hangcsatornájáról sugározzák tovább műsorunkat, kiváló hangminőségben.

Technikailag tehát lehetséges, biztosak lehetünk benne, hogy jóval ol-csóbb is lenne, mint a mostani középhullámú sugárzás költsége, de pontos számításokat végeztek arra vonatkozóan, hogy ily módon mekkora megtakarítással lehetne mintegy lefedni az egész Kárpát-medencét? Eőry Andrást az Antenna Hungária képviselőjeként hívtuk meg.

Eőry András: A kérdés teoretikus, mert műszaki akadálya ugyan nincs, de az Antenna Hungária nevében is magyar műsorszóró és rádió hírközlési részvénytársaság. A mi illetékességi körünk Magyarországon van. Az, hogy egy országon belül –  mondjuk Romániában –  egy közigazgatási határozattal lehetővé teszik-e a belföldi terjesztést, ezt ott, helyben kell önkormányzati vagy egyéb más, akár egyesületi szinten eldönteni, vagy gazdasági vállalkozás formájában megvalósítani. Közel az idő, amikor egyébként ezeket a műsorokat egy nagy közös szolgáltató összegyűjti, és ettől kezdve, akár ki is lehet dobni a televízió, és rádiókészülékünket, mert ahogy fölkeltünk, a munkánk, a szórakozásunk egy számítógépen keresztül ér el hozzánk. Nincs messze az a kor, amikor ha a műsorral nem leszünk megelégedve, akkor készíteni tudunk magunknak egyet. A technika mai szintjén ez már lehetséges, és még valamire szeretném fölhívni az önök figyelmét, ami országhatárainkon belül ha-marosan megvalósul, ezt úgy hívják, hogy digitális földfelszíni mű-sorszórás. A ma még létező magyarországi frekvenciaínséget ez teljesen megszűnteti.

Gecse Géza: Az Országos Rádió és Televízió Testület magyarországi frekvenciákat oszt szét, de engem most a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolat szempontjából érdekel az, hogy van-e jogi akadálya az olyan típusú együttműködéseknek, amilyet mi alakítottunk ki a Príma Rádióval? Csak annyit tudok, hogy Szlovákiában rendkívül szigorúak, de Szerbiában vagy Romániában nem tudok róla, hogy ilyen akadály lenne, mennyire tiltanák ezt jogi rendelkezések.

Wéber János: Én sem tudom pontosan. Tapasztalataim, persze, vannak róla, hogy a jogalkalmazásnak van egy bizonyos színvonala ezekben az országokban, illetve szintén van adott módszereknek egy bizonyos kiszámíthatósága: például hogyan lehet törvényben itt-ott jól körülírt alanyi jogon járó jogosítványokat különböző címletű és valutanemű bankjegyekkel megszerezni. Romániában például különböző csatornákon lehet magyarországi magyar média birtokába jutni: akár úgy, hogy átvesznek egy magyar adást, akár úgy –  ami most kezdődött –,  hogy média foglalásába kezdenek, tehát magyar vállalkozók és beruházók vesznek részt különböző frekvenciapályázatokon. És annak megfelelően, ahogy ott nyerni lehet, időnként magyar tulajdonba, magyar vállalkozók birtokába kerül média Romániában. Marosvásárhelyen egy hónappal ezelőtt indult meg például egy 24 órás kereskedelmi rádió. 12-12 órában szól két nyelven. Én fontosabbnak tartom ennek a román nyelvű részét, amely a román lakossághoz szól, és úgy gondolom, ez a többi országban is megvalósítható lenne. Románia egyébként nem írta alá azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket Magyarország aláírt, aminek következtében az ottani médiához való viszonyunk kiszámíthatóbb és tagoltabb lehetne. Szlovákia a határon túl nyúló egyezményekhez csatlakozási szándékát kifejezte. Tehát azok, az Európai Unió és annak környékén egységesülő szabályok, amelyekhez Magyarországnak is még alkalmazkodnia kell, Romániában még váratnak magukra, vagyis egyenként és helyben kell megküzdeni a lehetőségekért.

Bodzsoni István, a Duna Televízió főszerkesztője: A mi óriási gondunk a következő: sokkal könnyebben jut el a kép New Yorkból Budapestre, mint Székelyudvarhelyről a Budapestre. További nehézséget jelent, hogy a riportokat át kell szerkesztenünk. Tehát az egyik gond, hogy ki milyen anyagot készít a helyszínen, a másik: hogyan juttatja azt el Budapestre. A harmadik pedig: hogyan tudjuk adáskésszé szerkeszteni összeállítását.

Ahhoz, hogy a Kárpát-medence különböző pontjairól a napi hírműsorok számára készült aktuális összefoglalókat eljuttassuk Budapestre, ahhoz biztosítanunk kell, hogy az esemény megtörténtétől számítva néhány órán belül itt legyen az anyag Budapesten. Írásban ez elképzelhető, hangban megvalósítható, mozgóképben –  nagyon nehezen. Ahhoz, hogy igénybe vegyük a létező mikroátjátszási rendszert –  az Antenna Hungária jól tudja, mert az varázsolja ide a képet –, nagyon drága. Ahhoz, hogy idejusson egy másfél perces híradós tudósítás, amely „nyersben” átlag tíz perc, a küldés 300-400 ezer forintba is kerülhet, míg az anyag elkészítésének költsége nem több 15-20 ezer forintnál.

Gecse Géza: A Duna Televízióban is kísérleteznek az adatátvitellel, amiről Bognár Mihálynál a Duna Televízió karbantartási főosztályának vezetőjénél nem igen tud más hitelesebben beszámolni.

Bognár Mihály: Körülbelül egy hónappal ezelőtt egy tesztet hajtottunk végre egy berendezéssel, amely telefonos átvételi úton valósított meg videojel-átvitelt. Méghozzá broadcast minőségű videojelátvitelt, de nem real-time, azaz nem valós időben, ami azt jelenti, hogy egy egyperces anyag körülbelül tíz perc alatt ért át egyik pontból a másikba, ami a Föld bármely két pontja lehet. Nem internetes átviteli csatorna volt, hanem egy ISDN S2-es felület, ami 128 kilobit per secundumos átvitelt jelent. Ebből eredően tudtuk ezt, a nagyjából 1:10-es átviteli sebességet előállítani.

Gecse Géza: A magyar közszolgálati televízióban észrevehető, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a határon túli tudósítások. Milyen technikával juttatják el ezeket Budapestre?

Horváth Szilárd: MALÉV-technikával. A MALÉV-gép 16 óra 5 perc-kor indul Bukarestből, és az időeltolódás miatt 16 óra 15 perckor már itt is van, Budapesten. Még ha késik is a repülőgép egy-két órát, akkor is beérnek vele a stúdióba. Persze ez azt is jelenti, hogy délután két órakor Bukarestben be kell fejezni a forgatást, ezért a délutáni anyagokat már nem tudjuk még aznap adni. Szabadkán kocsiba ülnek a kollégák, áthozzák Szegedre, ahonnan „mikrózzuk”. Más egyelőre nincs. Erdélyből autóval, busszal vagy vonattal küldik el a kazettát. Amikor néhány hónappal ezelőtt a Híradó főszerkesztője lettem, az volt a célom, hogy előbb-utóbb a Magyar Televízió híradójából valóban magyar, és ne kizárólag magyarországi híradót formáljak és, hogy legalább a Kárpát-medencében öt-hat helyen: legalább a Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban legyenek tudósítóink. Most ott tartunk, hogy tudósítók vannak, de nagyon nehézkes az anyagok Budapestre juttatása. Próbálkoztunk mi is telefonos adat- átvitellel, az én számítógépemen is van már ilyen anyag, annyit lehet megállapítani róla, hogy még nem az igazi. Koscsó Feriékkel dolgozunk azon, hogy az legyen. Most például olyan tapasztalataink vannak, hogy Erdélyben például ISDN-vonalat nem találtunk, ami megnehezíti a dolgunkat, hiszen normál vagy bérelt telefonvonallal kellene számolnunk, és akik értenek hozzá, azt mondják, hogy ezzel nehézkes az adatátvitel. Ha ezt megoldottuk, abban a pillanatban teljesen más a helyzet. Az MTV2-n egyébként szeretnénk a híradót átformálni, hisz az mindenkihez eljut a Kárpát-medencében, míg a földi sugárzású MTV1 legföljebb a magyar országhatár mellett fogható. Az MTV2-n egyelőre csak ismételjük a híradót. Éppen ma beszéltünk arról, hogy tegyék ezt a nyolcas ismétlést fél kilencre vagy kilencre, a kilenc lenne a legjobb például Erdélyben, és kilenc órakor már ne ismételjünk, hanem egy új híradót adjunk, amelyből kivesszük a kifejezetten magyarországi belpolitikai híreket, és több világpolitikai hírt adunk, és megpróbálunk több határon túli anyagot adni. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni, az anyagoknak ide kell érniük. Azt hiszem, nemcsak a közszolgálati televízióknak, vagyis nemcsak a Duna Tv-nek és a Magyar Televíziónak lenne érdeke, hogy a határon túli anyagok eljussanak hozzá, hanem az RTL-nek, a Tv2-nek és a többi televíziónak is. Ha a magyar állam valamilyen formában tudná támogatni, például a műholdas átvitelt, akkor hat-hét különböző helyre telepített műholdas berendezéssel sokat lehetne segíteni. Lehetne ilyen Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Bukarestben, Újvidéken és a Felvidéken két-három helyen: Kassán és Pozsonyon kívül még valahol. Hat-hét ilyen műholdas berendezéssel, amelyek egyenként 50-60 millió forintba kerülnek, ami összességében azt jelenti, hogy 300–400 millió forintból, ami nevetséges összeg a célhoz képest, meg lehetne oldani.

 Gecse Géza: Mi az, amiben Koscsó Ferencék a televíziónak segíteni tudnak?

 Koscsó Ferenc: A telefonos összekötetésen alapuló képtovábbításon dolgozunk, és minél jobban elmélyül az ember a munkában, annál több korláttal találkozik. Nemcsak az a kérdés, hogy technikailag lehetséges-e mozgóképet továbbítani valamiféle műholdas, telefonos vagy valamilyen más távközlési kapcsolaton keresztül, hanem az is kérdés, hogy meg lehet-e ezt fizetni. Mi olyan megoldáson törjük a fejünket, ahol valamilyen minőségi kompromisszummal, „nem valós időben”,  tehát lassabban, mint amilyen az anyag hosszúsága: mondjuk egy egyperces anyag akár 20-30 perec alatt is ér ide, de adásba tud kerülni az anyag, hiszen a rossz mi- nőségű anyag nagyon sok esetben még mindig sokkal jobb, mint a semmilyen. Itt, ha valóban azt szeretnénk, hogy viszonylag sokan és könnyen tudjanak dolgozni a magyarországi műsorszolgáltatóknak, akkor bizony a produkciós cégtől elvárható beruházás nagyságrendjében jelentős korlátokat kell tapasztalnia, hisz nem várható el egyetlen romániai produkciós cégtől sem, hogy 50-60-100 millió forintnyi összeget ruházzon be csak abba, hogy ő fel tudja adni a riportját. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jó minőségű digitális kamerákkal és digitális montírozó berendezésekkel, ha ezt kiegészítjük egy „nem valós idejű” összeköttetéssel, valószínűleg 2-5 millió forint körül már meg tud állni egy ilyen beruházás, és még talán az sem elképzelhetetlen, hogy a kapcsolat a percenkénti néhány száz forintnál költségesebb lesz, de a tudósítások Budapestre küldése nem fog nagyságrendekkel többe kerülni, mondjuk megáll egy-két ezer forintnál.

Gecse Géza: A kereskedelmi televíziók technika tekintetében általában jól el vannak látva. Milyen lehetőségeik vannak, amelyek az említetteknél jobbak, és miben látják önök a jövőt?

Pálya Róbert: A csatát a földi kábeles és az égi műholdas továbbítások fogják megvívni. Ne ringassuk magunkat álomba, ugyanaz a kbit/secundum ugyanannyiba fog kerülni akár a földön, akár az égen. Nem lesz olcsóbb egyik sem a másiknál. Jobb sem lesz, mert digitális technikáról van szó. A célja lesz más. A földinek lesz egy fix telepítésű elérése, a műholdas pedig egy mobil, bárhol fogható elérés lesz, de a technológia itt van, és az árak csökkenni fognak, ahogy a telefonárak is egyfolytában csökkennek, függetlenül attól, hogy mobil vagy hagyományos telefonról van szó. Az RTL televízió tagja egy európai hírcsere-szövetségnek, ami  nonprofit szervezet. Öt magyar televízió vonatkozásában is voltak már hasonló elképzelések. Jelenleg műholdon keresztül cserélnek információt, mozgóképet, ami egy saját bérelt műhold segítségével történik, mindenhol van egy saját feladó állomás, és Budapesten nálunk is van, ráadásul nincs kihasználva, de a hírcserében lehetőségünk van arra, hogy ezt későbbiekben akár szélesebb körben kihasználjuk, akár Románia vonatkozásában is. Ugyancsak vizsgáljuk a lehetőségét ugyanennek vonalas, tehát „drótos” formában is. Ma a „drótos” megoldás csak Belgium és Luxemburg között működik, amit én még nem tudok leképezni a magyarországi, illetve erdélyi viszonyokra, hiszen ez nagyon komoly hátteret igényel, és itt a Pantelnek, illetve az alternatív szolgáltatóknak kell megtenni a megfelelő lépéseket, míg eljutunk arra a szintre – vonalas megoldásban, de műholdban már most megvan a technológia arra –, hogy mozgóképeket továbbítsunk. Az árak a jövőben biztos, hogy esni fognak, hiszen robbanásszerűen fognak felszabadulni műholdfrekvenciák a digitális csatornák elterjedése miatt. Másrészt nézzünk szét az országban, mindenki gödröt ás és kábelt fektet. Óriási huzalos kapacitások jönnek létre, amelyet valakinek egyszer meg kell töltenie információval, amit a rádiók és a televíziók fognak telíteni, nem pedig az otthoni családi házban telefonáló emberek. Végső soron az üzleti kommunikáció fogja ennek megadni az alapját, nem pedig a magánszféra.

Vissza a főoldalra - kattintással