Riport a Magyar Állandó Értekezletről

Határok nélkül, 2000. december 14.

Mennyiben segít a határon túli magyarok helyzetén a mostani, a Magyar Állandó Értekezlet harmadik ülése, amelyet szokásos helyszínén, Budapesten, a Béla király úton rendeztek meg?

Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke: Minden a szükséges rendben folyik a múlt év februárja óta. A harmadik állandó értekezlet a törvényhozás számára előkészítette a különleges jogállásról szóló törvényt. Kialakult az a kerettörvény, amelyhez csatlakozni fog még jó néhány, különféle szakágakba tartozó résztörvény, jogszabályozás. A lehető legtöbbet sikerült belefoglalni ebbe a kerettörvénybe, a határon túli magyaroknak járó lehetséges jogokból és kedvezményekből. De ennél is fontosabbnak tartom, hogy törvény formájában jogi kapcsolatot teremt a határon túli és az anyaországi magyarok között. Én elégedett volnék, ha csupán egy magyar nemzeti igazolvány születne meg. Mert ennek az eszmei értéke oly nagy, hogy emellett aprópénznek tűnik minden kedvezmény, ahhoz a rendkívüli horderejű politikai jogi tényhez képest, hogy formát ölt a magyar–magyar együvé tartozás határok felett, a határoktól függetlenül. Ez a nagy üzenete ennek a törvénynek, amelynek kereteit távlatilag bővíteni szükséges.

Gecse Géza: Ön nemcsak az RMDSZ-nek, hanem a Magyarok Világszövetségének is a tiszteletbeli elnöke, és meglehetősen nagy vitát kavart az, hogy tegnap nem tartotta meg a megnyitóbeszédét.

Tőkés László: Mint a Világszövetség tiszteletbeli elnöke e minimális visszautasítás formájában tudtam csak kifejezésre juttatni mélységes megdöbbenésemet afelett, hogy a Világszövetség költségvetési támogatását teljes egészében megvonták. Azt még megértettem volna, ha megnyirbálják ezt a költségvetést, de a teljes megvonás gyakorlatilag egyet jelent a szervezet felszámolásával. Márpedig erről minimálisan konzultálni kellett volna vagy a Világszövetséggel, vagy példának okáért a tiszteletbeli elnökével, aki én vagyok. Ezt nem a rádióból kellett volna megtudnom. Szomorú, hogy oda jutottunk, hogy egy nemzeti kormány egy nemzeti intézménnyel ilyenképpen bánik el, és olyan fonák helyzet áll elő, hogy az MSZP-s és a MIÉP-es szavazatok állnak a másik oldalon, miközben a kormánypártok masszívan a költségmegvonás mellett szavaznak. Ez tudathasadásos állapot. Éppen ezért visel ez meg engem, mert én ezt a kormányt nagyra becsülöm, és úgy gondolom, hogy minden eddigi kormánynál többet tett az elmúlt tíz év óta a határon túli magyarok érdekében.

Gecse Géza: Melyek azok a kézzelfogható eredmények, mennyire elégedett azzal, amit ma itt elfogadtak, Kasza József a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke?

Kasza József: Egy politikus sohasem határozhatja meg egyénileg, hogy mennyire elégedett, vagy mennyire elégedetlen, hanem figyelembe kell vennie a realitásokat, azokat a kereteket, amelyeken belül a megállapodások vagy megoldások megszületnek. E pillanatban korlátnak számít az anyaország anyagi háttere és az a politikai keret, amelyet az EU-csatlakozás szab Magyarország számára. Természetes másrészről az, hogy a határon kívülieknek ettől sokkal nagyobb, szélesebb elvárásai vannak, egészen az egyenlőségig az anyaországi és a határon kívüli magyarok között. Erre valószínűleg a kettős állampolgárság adna megfelelő választ, ami e pillanatban az anyaország számára nem elfogadható.

Gecse Géza: A vajdasági magyarok számára abból, amit ma itt elfogadtak, mi a legfontosabb?

Kasza József: Az az előrevetítés, hogy sokkal nagyobb támogatást biztosít az anyaország a többgyermekes családok számára, előre jelezve hogy a demográfiai mutatóknál le kívánja fékezni azokat a negatív tendenciákat, amelyeket mind az anyaországban, mind a határon kívüli magyarság körében tapasztalhatunk. Ehhez kapcsolódik az a támogatási rendszer, amely a művelődés, oktatás területén kell, hogy ellensúlyozza a hátrányokat, amellyel szülőföldjén tartható a határon kívüli magyar fiatal, annak érdekében, hogy megszűnjön az elvándorlás.

Gecse Géza: A kárpátaljai magyarok számára az, amit ma elfogadtak, milyen szempontból jelent a leginkább előrelépést?

BrenzoviCs László a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke: Mindenfajta szempontból. Az egyik, hogy a munkavállalás terén kedvezményeket ad, és a másik az, ami a legfontosabb mégiscsak, ennek az egésznek a szimbolikus jelentősége. Az, hogy először Trianon óta az anyaország és a kárpátaljai magyarság között jogi kapcsolat keletkezik. Ez  olyan keret, amelyet Magyarország a jelenlegi lehetőséghez képest meg tud majd tölteni különböző tartalommal, de reméljük azt, hogy az anyaország lehetőségei tágulni fognak, és így e jogok és kedvezmények szélesedni fognak a jövőben.

Duray Miklós, a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke: Valamely korszakalkotó dolog, mert 1920 óta, amikor jogilag idegenné váltunk, a nemzetközi jogszabályok szerint is, azóta ez az állapot fennállt, és ez lenne az az első jogszabály, amely enyhítene ezen.

 Gecse Géza: Miért tartja a Magyar Szocialista Párt fontosnak azt, hogy ne jöjjenek létre úgynevezett külön ajánlószervezetek a határon túl? Hiszen amennyiben az ember abból indul ki, hogy a közigazgatás igényei, tehát a magyar államszervezet mit kívánna meg, akkor logikus lenne, hogy ilyenek létrejöjjenek.

Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt képviselője: Azért nem támogatjuk, hogy új ajánlószervezet jöjjön létre, mert egyrészt tisztázatlan annak a működése, másrészt növeli a bürokráciát. Harmadrészt pedig Budapestről fogják majd eldönteni, hogy hogyan álljanak össze ezek az ajánló szervezetek, milyen legyen az összetételük. Ez egyrészt a budapesti kormány közvetlen beavatkozására ad lehetőséget, másrészt pedig ez az etnobiznisz és az etnokorrupció forrása lesz, hogy ki kerül be ebbe a rendkívül nagy hatalmú testületbe és ki nem. Azokban az országokban, ahol nincs beszélő viszony sem a különböző szervezetek között, ez vagy azt jelenti, hogy fontos szervezeteket ki fognak hagyni. Horvátországból nincs jelen a másik szervezet, de nincs itt a VMDK sem, tehát komoly fe-szültségek forrása lehet ez, és ezért rendkívül aggályos a számunkra.

Gecse Géza: Tabajdi Csaba a Magyar Szocialista Párt képviseletében az egységes ajánlószervezetek felállításában annak veszélyét látja, hogy a kormány klientúrát fog kiépíteni. Mennyire tartja ezt valós veszélynek Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára?

Németh Zsolt: A szocialista párt említett képviselője a kormány minden határon túli magyar intézkedésében a klientúraépítés veszélyét látja. Ugyanakkor a törvény működtetésében a határon túli magyar szervezetek ajánlóként való szerepeltetése nagyon fontos igénye a határon túli magyaroknak. Ők nem szeretnék, ha Budapest döntené el azt, hogy ki tekinthető magyarnak. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy előszűrést végezhessenek. Ezt az előszűrést az ajánlószervezetek végezhetik el, és ezt hatékonyan úgy tudják majd elvégezni, ha egységes szervezeti rendben folytatják le ezt a munkát.

Gecse Géza: Kinek a kívánsága volt ez: a magyar kormányé, vagy pedig kifejezetten a határon túli magyar szervezeteké?

Németh Zsolt: A határon túli magyar szervezeteknek az elvárása egybeesik a magyar kormánynak a véleményével.

Gecse Géza: A másik bírálat az volt, hogy nincs tisztázva, hogy szociális, egészségügyi és oktatási célokra mekkora összeget fog az elkövetkező két évben a magyar kormány fordítani?

Németh Zsolt: Évente mintegy öt milliárd forintba fog kerülni a törvény, 2002. január 1-jén lép hatályba. Az előkészítési munkálatok is nyilván valamennyi pénzt igényelnek. Az elkövetkező időszakban, ha bővíteni tudjuk a kedvezmények körét, akkor annak előbb az anyagi hátterét kell megteremtenünk.

Gecse Géza: A Magyarok Világszövetsége eredetileg a MÁÉRT alapító tagjai között volt. Mekkora esélyét látja annak, hogy ez a probléma rendeződni fog? Rendeződni tud-e egyáltalán? Hiszen azt az összeget, amit eddig a Magyarok Világszövetsége kapott, ezentúl az Illyés Közalapítvány fogja szétosztani.

Németh Zsolt Akkora esélye van a helyzet rendeződésének, amekkora az esélye annak, hogy a Magyarok Világszövetségén belüli zűrzavar eloszlik. És hogy a Magyarok Világszövetsége képes lesz-e a saját soraiban rendet tenni, annak az esélyét megítélni nem a magyar kormány dolga. Ha ők rendezni tudják a belső vitáikat, akkor újra képessé válhatnak arra, hogy a magyar kormány támogassa az ő közszolgálati tevékenységüket. Jelenleg azonban nem tudtuk garantálni a Magyarok Világszövetségének a költségvetését. Ez nem jelenti azt, hogy az Illyés Közalapítványban ne állna rendelkezésre az az összeg, amit hasznos projektek finanszírozására akár a Világszövetség is felhasználhat.

Gecse Géza: A mostani – nem is tudom, hogy minek nevezzem: kedvezménytörvénynek, státustörvénynek – törvény elfogadásakor nagy volt a bizonytalanság magának a törvénycsomagnak az elfogadását illetően is?

Németh Zsolt: A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényről van szó, amelyet a magyar köznyelv ma már státustörvény néven ismer. A legnagyobb erénye pedig ennek a törvénytervezetnek az, hogy jogi értelemben újból definiálja a magyar nemzeti közösséget, és a határon túli magyarok zsebében lesz egy arcképes igazolvány. A tör-vénytervezet legfontosabb vonatkozásának ezt tartom.

Bugár Béla a Szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke: Azok felé, akik a Magyarországgal határos szomszédos országokban élnek, valójában a törvénytervezet egy új lehetőséget nyújt. Azzal, hogy ma-gyarnak vallja magát, többek között egy igazolványt kaphat, ami az egy nemzethez való tartozást is kifejezi, de olyan lehetőségeket is kap ezzel, amelyek megkönnyíthetik a jövőben a határátlépést akkor, hogyha Magyarország és a szomszédos országok között vízumkényszert kell majd bevezetni. Reméljük, erre nem kerül sor, de azért számolni kell ezzel is. Ugyanakkor lehetőséget nyit más irányban is, például kaphat majd esetleg munkavállalási engedélyt, illetve ha a gyermekei tanulnak, akkor különböző, ehhez kapcsolódó kedvezményeket. Amit én a leglényegesebbnek érzek, el fogja távolítani azt a különbséget, amit mi mindig úgy hívtunk, hogy ugyan Magyarországra „hazajövünk”, de úgy kezelnek bennünket, mintha idegenek volnánk.

Gecse Géza: Pusztán arról van-e szó, hogy a magyar államigazgatás szempontjából szerencsés, ha egységes ajánlótanácsot vagy egységes testületet hoznak létre annak eldöntésére, hogy valaki magyarnak számít-e?

Bugár Béla: Az egységes tanácsot, illetve az egységes, mi úgy mondjuk, hogy csúcsszervet az adott ország területén elsősorban a kisebbségi, határon túli magyar pártok érdeke létrehozni, mert hiszen a Magyar Koalíció Pártja sem vállalhatja azt, hogy az adott igénylőnél majd ő dönti el, ki kapja, és ki ne kapja meg az ajánlását. Ha a pártnál nem sikerül ezt elintézni, kérhet mondjuk a kulturális szervezetnél, az egyházaknál. Szlovákia viszonylatában a párt, a Csemadok mint kulturális szervezet, azután az ifjúsági szervezetek közül legalább a Cserkész Szövetség, a Szülők Szövetsége, vagyis mindazon szövetségek és szervezetek, amelyek országos viszonylatban rendelkeznek tagsággal és alapszervezetekkel. Ezek egy olyan szervet hoznak létre, amely meg fogja vizsgálni az adott igénylő ajánlását, illetve, hogy kaphat-e egyáltalán ajánlást. Mindamellett tisztában kell lenni azzal, hogy az ajánlás kiadásakor viszonylag szűk lehetőségek vannak, mert ha valaki két feltételt teljesít, akkor az adott szervezetnek nem igen lehetősége azt mondani, hogy nem adom meg. Ez a különféle korrupciós lehetőségeket teljesen kizárja.

Vissza a főoldalra - kattintással