Orbán Viktor Bukarestben

Határok nélkül, 2000.április 17.

Az Orbán-kormány 1998-as hivatalba lépése óta először 2000. április 14-én járt magas rangú magyar kormány- és üzletember-küldöttség a román fővárosban.

 – A miniszterelnök találkozott a történelmi egyház képviselőivel, és gondolom, beszámolt a köztársasági elnökkel, illetve a román  miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól. Mennyire elégedett ennek eredményével Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke?

Tőkés László: Sajnos, folytatódik a magyar–román hivatalos kapcsolatoknak az a hagyománya, hogy nem sok eredményt könyvelhetnek el a tárgyaló felek látogatásaik alkalmával. Orbán Viktor miniszterelnök lényegében a mai tárgyalások eredménytelenségéről számolhatott be. Ezt a román fél a közelgő választásokra hárította, lévén hogy ilyen helyzetben nem lehet semmi olyan kényes ügyben dönteni, amely befolyásolhatná a választásokat. A mai találkozóról szóló beszámoló nyomán az egyházak által felvett kérdések kerültek napirendre. Megköszöntük a mostani magyar kormánynak azt, hogy hatalomra kerülése óta érdemben és lényeges mértékben változott a határon túli magyar politika és a konkrétumok szintjén, különösképpen az egyházi ingatlanok kérdése hangsúlyozódott. Elkönyvelhettük újból – ki tudja hányadszor –, hogy a sürgősségi rendeletek hagyományos taktikájával halasztódik tovább a kérdés érdemi megoldása. Íme, most is a miniszterelnök látogatása tiszteletére egy újabb sürgősségi kormányrendelet-tervezetet bocsátott ki a kultusz államtitkárság, amely tíz-tíz épület visszaadását irányozná elő az egyes egyházkerületek, egyházmegyék számára. De nyilvánvaló, hogy ez is csak az időhúzás cél-ját szolgálja, és nem lesz előrelépés ebben az ügyben. Bár ne volna igazam. Különleges ügyként és újdonságként vetődött fel a felekezeti oktatásügy szélesítésének a kérdése, különös tekintettel a mostani iskolai leépítésekre. Itt volna az alkalom, hogy veszteségeinkből előnyt kovácsoljunk, és megragadjuk az alkalmat, hogy az óvodától az egyetemig terjedő egyházi oktatási hálózat kiépítésében előrelépjünk. Ha már magyar nyelvű alapítványi magánegyetemet hozunk létre, akkor a másik oldalról, az óvodák irányából is kezdjünk építkezni. Egy erre vonatkozó koncepció és tervezet elkészítésében állapodtunk meg. Külön hangsúlyt is fektetve a szórványban elkallódott gyermekeink oktatására és nevelésére.

Gecse Géza: Mennyire tekinthető pártállástól független magyar politikai hagyománynak, hogy egy leköszönő kormánnyal tárgyalnak, hisz legutóbb  –  úgy emlékszem 1996-ban  – , Horn Gyuláék éppen Iliescuékkal írták alá a román – magyar alapszerződést?

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára:
A magyar miniszterelnök két éve van kormányon, és nem tudott különféle okokból eddig hivatalosan Romániába látogatni. E látogatásnak meghatározó szempontja az volt, hogy ezt szerette volna pótolni. A választások Romániában az év végére várhatóak. Ha az elmúlt két évben, talán közvetlenül a magyar választásokat követően le tudtuk volna bonyolítani ezt a látogatást, talán több konkrét eredményt tudtunk volna elérni.

Gecse Géza: Mennyire elégedett a bukaresti úttal?

Németh Zsolt: Választási év van, és amikor választási év van, akkor Romániában elszabadulnak az indulatok, és az indulatok között nagyon fontos szerepet játszik a kisebbségellenesség, a magyarellenesség. Ehhez a viszonyítási ponthoz mérve nem mondhatom, hogy elégedetlen vagyok. Ugyanakkor az, hogy a csíkszeredai főkonzulátus ügyében nem sikerült megállapodásra jutnunk, ez mindenféleképpen csalódással tölt el. Különös tekintettel arra, hogy néhány héttel e látogatás előtt a román miniszterelnök személyesen garanciát vállalt e főkonzulátus megnyitására. És az, hogy a választási év ilyen gyorsan elindult, ez némileg engem csalódottsággal tölt el. Mind a tartalmi vonatkozása, mind pedig az az eljárás, ahogy ez egy nappal a miniszterelnöki látogatás előtt egy külügymi-nisztériumi sajtótájékoztató keretében napvilágot látott. Ennek a módja mindenféleképpen kívánnivalót hagy maga után.

Gecse Géza: Végül is a határátkelők ügye, amiben előrelépés tapasztalható, valamint a csíkszeredai konzulátus ügye, amiben viszont nem született eredmény – erdélyi vagy magyar –,  nemzeti szempontból kisebb léptékűnek számít, mint például az erdélyi magyar egyetem vagy a nagyváradi püspöki palota ügye.

Németh Zsolt: A határátkelők kérdését én nagyon fontosnak látom, hiszen a magyar – román határszakaszon két olyan szakasz is van, amelyik legalább száz kilométeren keresztül „áthatolhatatlan” a magyar és a román állampolgárok számára. Ez az ezredfordulón két Európába tartó ország esetében abszurd helyzet. A magyar egyetemmel kapcsolatban jeleztük érdekeltségünket az állami finanszírozású magyar egyetem ügyében. Jeleztük azt is, hogy a felekezetközi alapítványi egyetemet a magyar állam kétmilliárd forinttal támogatja 2000-ben. És az olyan volumenű probléma, mint amilyen a püspöki palota Nagyváradon, a plenáris ülésen is szóba került, amivel kapcsolatban a miniszterelnökök jelenlétében Caramitru kulturális miniszter úr jelezte, hogy készen áll arra, hogy a püspöki palotát a római katolikus egyház rendelkezésére bocsássa abban az esetben, ha felépül a Kőrösmenti Múzeum új épülete, amivel kapcsolatban mi várjuk a román fél javaslatait. És készen állunk arra, hogy ezt a múzeumot közösen töltsük meg tartalommal.

Gecse Géza: Most rendkívül érdekes helyzetben vagyunk Romániában, Bukarestben, mivel két hónap választ el bennünket a helyhatósági választásoktól, és a választásoktól pedig egy fél év. Azt mondhatná az ember, hogy ilyen esetben rendkívül kétséges az, hogy egy magyar miniszterelnöki út milyen eredménnyel járhat. Mennyiben tekinthető eredményesnek Orbán Viktor bukaresti útja Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint?

Markó Béla: Orbán Viktor miniszterelnök úr is úgy fogalmazott, hogy ő megérti, hogy ilyen választási évben kevés konkrét lépést lehet elérni vagy úgymond kicsikarni. És ez így is van.

Gecse Géza: Egyébként nem önök kezdeményezték ezt az utat, hogy növeljék a koalíció esélyeit?

Markó Béla: Nem, erről már rég szó van. Tehát itt inkább halasztódott ez az út. Erre már régen sort kellett volna keríteni. De szerintem jó ez a pillanat, annak ellenére, hogy én is eléggé elégedetlen vagyok azzal, hogy például olyan félig-meddig már egyeztetett kérdésekben, mint a csíkszeredai főkonzulátus ügye, nem sikerült végleges egyezséget kötni. Ez nem jó. Az jó például, hogy legalább a határátkelőhelyek ügyében, és ez is fontos az ott élők számára, lesz eredmény. De ahol én még haladást remélek: az a gazdaság. Persze rövid idő alatt a gazdaságban látványos eredményeket nem lehet felmutatni. De az, hogy eljött egy üzletember-küldöttség, hogy Romániában a következő hónapokban a választási kampány ellenére, vagy éppen azért, a privatizáció talán gyorsulni fog, ez lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar gazdaság és a magyar tőkebefektetők nyomatékosabban legyenek jelen Romániában. Ez is befolyásolhatja a közérzetet, ez is befolyásolhatja a hangulatot. A mi helyzetünket is befolyásolhatja, nyilván az erdélyi magyarság helyzetét. Itt remélek én lehetőséget az előrehaladásra.

Gecse Géza: Ön úgy fogalmazott, hogy befolyásolhatja. Én azt kérdezem, hogy mennyire befolyásolja e látogatás az Önök helyzetét, hiszen itt több kényes kérdés is van, hogy csak egyet mondjak: az erdélyi alapítványi egyetem ügye.

Markó Béla: A választások esetében nem mi, az RMDSZ - mint szervezet - vagyunk nehéz helyzetben. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy nekünk megvan a támogatottságunk. Kérdés az, hogy mit fogunk kezdeni ezzel a támogatottsággal, ha olyan koalíció vagy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amelyek velünk szemben ellenségesek. Az erdélyi magyarság sorsát, helyzetét, minden pillanatban, mindennap befolyásolhatja az, hogy Magyarország hogyan viszonyul hozzánk. A támogatásra gondolok. Úgy kell támogatni politikailag is, de anyagilag is kultúrát, oktatást, tudományt, hogy az az itt, a szülőföldön való megmaradáshoz segítsen hozzá. És az elkövetkező évek kulcsévek lesznek. Minden szempontból. Mi most félúton vagyunk mindannyian. Haladunk az Európai Unió felé. Kérdés az, hogy ki ér oda, ki nem ér oda, mikor, hogyan érünk oda, és egy ilyen átmeneti helyzetben nagyon fontos az, hogy például egy fiatal generáció ne a kitelepülésben és ne az eltávozásban lássa a jövőjét, hanem a szülőföldjén megkapaszkodjék. Ez a részünkről is mindennapi apró munkát igényel. Mindennapi egyeztetést Magyarországgal, a magyar kormány képviselőivel, hogy következetesen ezt a stratégiát tudjuk követni.

Gecse Géza: Miniszterelnök úr, mennyire tartja eredményesnek vagy eredménytelennek a találkozót a román miniszterelnökkel és a román köztársasági elnökkel is?

Orbán Viktor: Hát nézze, minden mérce kérdése. Ha azt mondjuk, hogy az elmúlt két évben a román–magyar kapcsolat korábbról soha nem ismert jó minőséget ért el és ezt most sikerült folytatni, illetve fenntartani, akkor ez egy sikeres út volt. Ha az elmúlt két évre visszagondolunk, akkor nagy lépésekkel haladtunk előre. A katonai együttműködés kiváló. Számos olyan dolog történt a kisebbségi ügyekben is, amellyel elégedettek lehetünk. És persze maradt még számos megoldatlan kérdés is. Tehát ha az utat úgy nézzük, hogy fenntartotta-e az eddigi jó viszonyt és adott-e újabb lökést az előttünk álló időszakra nézve a román–magyar viszonynak, akkor azt kell, hogy mondjam, igen, és akkor eredményes volt. Ha azt nézzük, hogy milyen konkrétumokat sikerült megbeszélnünk, akkor azt gondolom, hogy mondhatjuk eredményesnek.

A román fél ígéretet tett arra, hogy az 1997-ben aláírt környezetvédelmi egyezményt, amelyet a román parlament még nem ratifikált, de a magyar parlament már igen, nos, ezt ők is meg fogják tenni. Ez a ciánszennyeződés körüli ügyek fényében különösen fontos Magyarország számára. Abban is egyetértettünk, hogy meg kell kötni egy olyan kétoldalú megállapodást, amely ökológiai, de magába foglalja az árvízvédelmi, vízgazdálkodási kérdéseket is, tehát egy széles értelemben vett környezetvédelmi, ökológiai kétoldalú szerződés. Egyébként ilyet akarunk kötni az ukránokkal is, és még néhány más szomszédunkkal is. És ebben kerülnének rögzítésre azok a veszélyes pontok, amelyek ma Románia területén azzal fenyegetnek, hogy jellegében hasonló szennyeződéseket okozhatnak. Te-hát megkapnánk e szerződésnek a keretében ezt a listát, és utána közösen követnénk nyomon, hogy fenyeget-e bármilyen veszély ezekből a potenciális veszélyt magukban hordozó üzemekből. Ha ilyen rendszerünk lett volna a ciánszennyeződés előtt, akkor a ciánszennyeződés nem következett volna be. A hasonló esetek megelőzését célzó kétoldalú megállapodásról a közös szándéknyilatkozat megtörtént. A következő konkrét dolog volt a konzulátusok ügye, ahol a román féltől rendelkezünk egy elvi nyilatkozattal. Az elvi nyilatkozatot ebben az évben tette a miniszterelnök, ahol azt mondta, hogy nincs akadálya annak, hogy mind Csíkszeredán, mind pedig Konstancában Magyarország megnyithassa a konzulátusát. A magyar fél ennek megfelelően ezt a látogatást használta fel arra, hogy hivatalosan is átadja azt a diplomáciai jegyzéket, amelyben bejelenti az igényét arra, hogy szeretne konzulátust nyitni mind Konstancában, mind Csíkszeredán.

A helyzet az az, hogy csekély reményt látok arra, hogy az a soron következő ősszel, a román választások előtt megvalósuljon, mert a román félben nincs meg az a szándék, hogy a választások előtt ez megtörténjen. Ezt elég világosan értésünkre adták. Mi pedig ezt azzal a hivatalos állásponttal nyugtáztuk, hogy a konzulátus megnyitásához két fél van, az egyik megvan, a másik még várat magára. Milyen konkrét ügy volt még, amiről érdemes most beszélnünk? A határátkelőhely-ügyben kifejezetten áttöréses jellegű volt a megbeszélés. A román fél kinyilvánította, hogy érdekelt abban, hogy több határátkelőhelyet nyissunk, a meglévőket bővítsük. Én pedig azzal a hírrel érkeztem Romániába, hogy sikerült elhárítani azokat a pénzügyi akadályokat, amelyek eddig Magyarországot akadályozták abban, hogy kihasználjuk az újabb határátkelőhelyek megnyitására meglévő román szándékot. Most tehát várható, hogy a közeljövőben két-három határátkelőhelyet is meg tudunk nyitni Románia és Magyarország között. Ezt egy nagyon fontos és sikeres ügynek tartom.

És itt voltak az üzletemberek. Ne felejtsük el, hogy ez nem szokványos politikai látogatás volt, hisz a magyar üzleti élet jeles és kiválói személyiségei is együtt voltak velünk, és üzleti természetű tanácskozást folytattak román kollégáikkal. Tehát az a szándék, hogy Románia és Magyarország között egy egyre szorosodó, egyre sűrűbb hálójú, sűrűbb szövésű gazdasági kapcsolatrendszer alakuljon ki, nos, ebbe az irányba is tettünk lépéseket. Ebben a pillanatban én úgy látom, hogy Magyarország nem engedheti meg magának azt, hogy megvárja, amíg a gyakorlatban is elhárul minden akadály egy magyar nyelvű, állami fenntartású magyar egyetem létrejötte elől. Miután a romániai magyarok minél hamarabb szeretnének egy olyan iskolarendszert látni, ahol az óvodától az egyetemig magyar nyelven lehet tanulni, és most ezt állami keretek között nem tehetik meg, a magyar kormány segítséget nyújt ahhoz, hogy az erdélyi egyházak, a Romániában működő történelmi felekezetek egy magánegyetemet hozzanak létre, és ezt megfelelő formában a magyar költségvetés is hajlandó támogatni, hiszen erről egyébként a parlament a legutóbbi költségvetés elfogadásakor döntött.

Az egyházi javak szóba kerültek. Magyar miniszterelnökként én nem tudok eltekinteni attól, hogy ez a kérdés újra és újra napirendre kerüljön. Hosszú évtizedekre nyúlik vissza az ügy. A Romániában működő, itt szolgáló történelmi egyházak vagyonának tekintélyes részét a kommunista rendszerben államosították, tehát törvénytelen módon, kártalanítás nélkül elvették. A magyar állam, illetve a civilizált európai közösség joggal tart arra igényt, hogy azokban az országokban, ahol ilyesmi történt, ezt valahogy orvosolják. Ezt várta el tőlünk a civilizált európai közönség egyébként, amikor Magyarországon rendeztük a történelmi egyházaktól a kommunizmus idején jogosulatlanul elvett vagyonok ügyét. Tehát Magyarország ezt a kérdést rendezte, úgy, ahogy egyébként az Európában elváratik. Most azt várjuk, hogy ez Romániában is bekövetkezzen. A helyzet volt már rosszabb is, mint a mostani. Tehát volt olyan időszak, amikor ebben az ügyben semmi sem történt. Nincs ugyan egy átfogó törvény, amely rendezné az ügyet, de egyedi rendeletekkel bizonyos döntések megszületnek, amely döntések egyébként kedvezőek a magyar egyházak számára, hiszen egy-egy ingatlanról vagy ingatlan csoportról rendelkeznek ezekben a jogi nyilatkozatokban. A probléma az, hogy ezeket sem sikerült ez idáig minden esetben hibátlanul végrehajtani. Tehát a magyar félnek két igénye van: szülessen olyan átfogó rendezés, amellyel európai alapokon áll, és a már meghozott konkrét döntéseket pedig a gyakorlatban is érvényesítse a román kormány. Ez a két kérésem volt.

Vissza a főoldalra - kattintással