A KGB és a kommunista párt helyi vezetése a budapesti forradalom leverését követően Kárpátalján is igyekezett példát mutatni: feketelistákat készítettek azokról a magyarokról, akik nyíltan vagy burkoltan kinyilvánították rokonszenvüket a magyarországi forradalmárok iránt. Az eddigi kutatások alapján 18 személy ellen folytattak bírósági pert, összesen 78 év 3 hónap börtönbüntetést szabtak ki rájuk az ítéletekben. A megtorlásoknak lett vértanú áldozata a gálocsi református tiszteletes, Gecse Endre is, akit az ungvári börtönben kínoztak halálra.

Idén, 2019. január 7-én volt hetven esztendeje, hogy Ungváron a KGB börtönében meghalt Gecse Endre református lelkész.

A következő képek szülőfalujában, az Ungvártól néhány kilométernyire található Gálocsban készültek - a helyi református pap: Kovács Attila emlékezett rá.


Az InfoRádióban 2016-ban a következőképpen emlékeztek Gecse Endrére:

Református lelkész fiaként született Gálocson, 1907. június 7-én. Sárospatakon járt gimnáziumba, majd ugyanitt végezte el a főiskola teológia szakát. 1931-ben kezdte meg egyházi pályáját szülőhelyén. A második világháborút követően Kárpátalján az egyházakra csupán a létezésük miatt is ellenségesen tekintettek, hiszen úgy vélték, veszélyt jelentenek a kommunista ideológiára. A politikai vezetés intézkedéseivel arra törekedett, hogy egyre kevesebben gyakorolhassák vallásukat, minden lelkészről adatokat gyűjtöttek, az aktívabb egyházi személyeket megfigyelték. Gecse Endrének 1945-ben a paplakból is ki kellett költöznie, a szovjet hatóságok ugyanis elvették azt. Ettől kezdve tíz éven át egyik vagy másik hívő házában húzta meg magát. Volt egy kerékpárja, azzal járt el Gálocsról istentiszteletet tartani Pallóra, Bátfára, Tarnócra.
        

Az 1956-os magyar forradalom hírei Kárpátaljára is korán eljutottak. Volt egy úgynevezett „gálocsi politizáló csoport”, amelynek tagjai iskolások voltak, '56-ban szovjetellenes röplapokat terjesztettek és második világháborús fegyvereket rejtegettek. Gecse Endre azonban — s ezt később a csoport tagjaival készített interjúk is igazolták — nem politizált, nem vett részt a csoport tevékenységében, nem rejtegetett fegyvereket, nem szervezkedett, csak a könyvárába jártak hozzá a fiatalok könyvekért vagy olvasni.„Könyvtárából adott kölcsön könyveket az érdeklődőknek. Fiatal gyerekeknek is. Vallását, nemzetét papi esküjéhez híven legjobb tudása szerint minden erejével igyekezett szolgálni. Sikeresen. Tartotta a lelket a pásztor nélkül maradt gyülekezetekben" - emlékezett Csirpák Emil, a mártír unokaöccse anyai ágon.

A hatalom egy nagyszabású kirakatpert akart „megrendezni” a gyermekek akciójából. Mindenáron találniuk kellett egy felnőttet, akit a csoport vezetőjének kiálthattak ki. Így tehát belekeverték az ügybe — ártatlanul — a már korábban Husztra költözött református lelkészt. 1958. december 2-án letartóztatták, Ungvárra a KGB börtönébe szállították, ahol nem volt hajlandó elismerni, hogy 1956-1958-ban Gálocson – idézem -„magyar nacionalista szellemben szovjetellenes propagandát fejtett ki, és fegyveres felkelésre szólította a fiatalokat”. Rá akarták azt is bizonyítani, hogy amerikai kapcsolattal rendelkezik, indoklásul felhozták, hogy az új, huszti gyülekezetétől kapott papi palástját amerikai anyagból varrták a hívek. Megvádolták azzal is, hogy szovjetellenes fegyveres összeesküvés eszmei előkészítője volt. Az ügyészségen egyetlen bizonyítékként Hitler: Harcom című kötetét nevezték meg, amelyben olvasható volt a neve, s amelyet vélhetően politikai cselszövés eredményeként írtak bele, hogy megvádolhassák.

Nem tudták azonban megtörni, egy hónappal letartóztatása után, 1959. január 7-én belehalt a kínzásokba. Felesége, Rózsa Leona később így emlékezett férje temetésére: „közel nem szabad volt hozzá menni, csak az arca látszott, az egyik halántéka kék volt. Lelkészt nem engedtek hozzá hívni... Őt, aki számtalan ember felett mondott beszédet és imát, ima nélkül hantolták el!"