Riport a Magyar Állandó Értekezlet üléséről
(1999.november 12.)
Határok nélkül, 1999.november 15.

Pénteken fejezte be munkáját a Magyar Állandó Értekezlet, amelyen Martonyi János külügyminiszter összegezte a kétnapos rendezvény tanulságait.

Martonyi János: Az alapvető stratégiai kérdésekben – úgy láttuk, és úgy látjuk –, nincsenek lényeges véleményeltérések. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági együttműködés témája. A miniszterelnök felszólalásában is részletesen elemezte ezt a kérdést. Ezen belül különleges hangsúlyt kapott a szomszédos országokban a magyar befektetések témaköre, hogy az anyaország hogyan tudja ezeket elősegíteni. Két olyan téma volt, ami talán a legtöbb vitát kiváltotta, és ezek önmagukban megérdemlik, hogy ezekről külön szóljunk. Az egyik, ez a bizonyos státustörvénykérdés, a jogállási törvény kérdése. Végül is kiegyensúlyozott szöveg született. A jogállás kifejezés a szövegben megjelenik. Meg kell hozni azt, az elsősorban törvényi szabályozást, amely tartalmazza mindazokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyeket a szomszédos országokban élő magyarok élveznek ebben az országban. Ez döntően törvényi szabályozás útján kell, hogy megtörténjen. Lehetséges, hogy bizonyos kérdéseket akár alacsonyabb szintű jogszabályban is lehet rendezni. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mindezek a törvényi vagy jogszabályi

kedvezmények a maguk egészében alkotják azt a sajátos jogállást vagy státust, amit mi a magyar nemzethez tartozó egyéneknek itt Magyarországon biztosítani kívánunk. Sokirányú szakértelem egyesítését igényli, és ezért is hisszük azt, nemcsak politikai okokból, hogy ezt a munkát segítenie kell ennek az állandó értekezletnek és különösen az állandó értekezlet szakbizottságainak.

Gecse Géza: Az RMDSZ számára a romániai magyar felsőoktatás ügye volt az egyik legfontosabb ügy.

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke: Ami az RMDSZ-t illeti, számunkra ilyen viták nincsenek, tehát nem kétséges az, hogy melyek az erdélyi magyar felsőoktatásnak azok a területei, ahol a leginkább szükség lenne a támogatásra. Szó van egy alapítványi egyetemről és ez helyes, végül is, hogyha magánegyetemről van szó, akkor ezt alapítványi keretben lehetne a legjobban működtetni. Szó van arról, hogy az egyházak vállaljanak ebben nyomatékosan szerepett – az én véleményem szerint ennek így kell lennie –, de nem kizárólagos szerepet. Tehát meg kell mozgatni ennek érdekében az egész erdélyi magyar civil társadalmat. És a másik kérdés, hogy itt nem egyközpontú egyetemre kellene gondolni. A Székelyföldnek éppúgy szüksége van felsőoktatásra, mint Nagyváradnak, a Partiumnak, és az is teljesen világos, hogy a szellemi központ a számunkra továbbra is Kolozsvár.

Gecse Géza: Mivel elégedetlen?

Markó Béla: Én nem vagyok elégedetlen ezzel a tegnapi és mai megbeszéléssel. Viszont nem használtuk ki kellőképpen a lehetőségeinket, nem volt kellőképpen szoros az együttműködés és a konzultáció, ami például a gazdasági kapcsolattartást illeti. És nemcsak erről van szó, hanem Magyarország gazdasági jelenlétéről Romániában, ami egyébként Romániának is érdeke. Vagy egy másik kritikánk, ami a támogatási rendszerrel kapcsolatosan fogalmazódott meg. A különböző alapítványokban jelenlévő támogatási rendszerről: Illyés Alapítvány, Apáczai Közala- pítvány, Segítő Jobb, Új Kézfogás. Mára már van egy teljes rendszer, amely arra hivatott, hogy a határon túli magyarságot támogassa, viszont lassan halad a közös stratégia kialakítása és egyeztetése.

Gecse Géza: Milyen kritikát fogalmazott meg a magyarországi elekt-ronikus tájékoztatással kapcsolatban?

Markó Béla: Nem kritikát, hiányérzetet fogalmaztam meg, hogy egyszerűen elmulasztottuk, hogy a munkabizottságokban ezzel a területtel foglalkozzunk, és ezt mindenképpen be kell pótolni.

Gecse Géza: Mennyire elégedett Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke?

Kovács Miklós: Azzal, hogy végül is, annak a támogatása, amit státustörvényként szoktunk röviden emlegetni, hogy ennek a támogatása bekerült a nyilatkozatba, ez mindenképpen sikerélmény. És amivel pedig, nem, hogy ez ilyen nehezen ment. A KMKSZ-nek világos célja volt, hogy a legfontosabb téma, a legfontosabb ügy, amiben előrehaladást kell elérni, az a státustörvény.

Gecse Géza: Tabajdi Csaba kritikájának egyik lényegi eleme volt, hogy amit Önök követelnek, minden további nélkül megoldható lenne rendeletekkel. 

Kovács Miklós: Ez nincs így, hiszen az eddigi nyilvános politizálásban meglévő magyar–magyar viszonynak régi hiányossága, hogy az egész nincs jogilag szabályozva. Itt mindenféle nyilatkozatok, rokonszenv-nyilvánítások vannak, viszont nincs meg, ami az egésznek az alapja lehet, hogy valamire hivatkozni is lehessen. Ha a magyar állam nem a jog nyelvén vállal kötelezettségeket, ez az egész legfeljebb szándéknyilatkozatként értékelhető. A gazdaság, a közalapítványok és hasonló témák között felvetődött az is, hogy az írott és az elektronikus médiumok szerepe a határon túl élő magyarok ügyeinek a megjelenítésében, tálalásában egy olyan téma volt, amiben mindenki egyetértett, hogy ezt valóban megfelelő előkészítés után meg kellene tárgyalni. Nekünk nagyon fontos az, hogy megjelenhessünk, hogy a mi kérdéseink autentikus, nem torzított formában juthassanak el a magyar közvéleményhez, hisz az egész ügynek az Achilles-sarka az, hogy ezt nagyon könnyű negatív színben tálalni, vagy olyan módon, amely gyanakvást, féltékenységet, ódzkodást kelthet a magyar közvéleményben. Feltétlenül szükség van arra, hogy a határon túl élő magyarok ügyét ebből a szempontból is megvédjük, hogy úgy mondjam, páncélozzuk ezt az Achilles-sarkot. És megteremtődjenek annak a feltételei, illetve a formái, hogy legyen lehetőségünk a tényleges helyzetet eljuttatni Magyarország közvéleményéhez. Ebből a szempontból a Határok nélkül példaértékű műsor.

Gecse Géza: Mi az, amivel elégedetlen Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke?

Duray Miklós: A II. Magyar-magyar csúccsal semmilyen vonatkozásban sem vagyok elégedetlen, még akkor sem, ha egy kérdésben nem született megegyezés. Ugyanis engem elsősorban az tesz elégedetté, hogy sikerült győzedelmeskednie mindazoknak, akik a legtöbb kifogással voltak, a saját előítéleteik felett és sikerült megegyeznünk. És ez egy nagyon jó hír a jövőt illetően, mert most már harmadszor történt meg az, hogy majdnem úgy nézett ki, hogy nem lesz belőle semmi, és mégis sikerült szót értenünk, tehát haladunk előre.

Gecse Géza: Mennyire került szóba a magyarországi elektronikus tájékoztatás ügye és abban a határon túli magyarság képviselete?

Duray Miklós: A média és a médiapolitika szóba került, olyan értelemben, hogy ezzel a kérdéssel a közművelődési bizottság fog majd foglalkozni.

Gecse Géza: Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mennyire elégedett a MÁÉRT zárónyilatkozatával, illetve magával a tárgyalás-sorozattal?

Kasza József: Az ellentétek ellenére várakozáson felül elégedett vagyok. De a megértés, kompromisszumra törekedés kifejezettebb volt, mint az előző összejövetelen. Nem beszélve a pár évvel ezelőtti kísérletekről. A vajdasági magyarság számára nagyon fontos volt ez az értekezlet, ugyanis az autonómia-koncepció körül kialakult nézeteltérés és nem egyértelmű értelmezése bizonyos mértékben gátolta a megvalósítást vagy népszerűsítését, különösen a nyugati közvélemény előtt.

Gecse Géza:Végül is ebbe az autonómiakoncepcióba - amit most már a magyar politikai erők egyértelműen támogatni fognak - beletartozik az önök területi autonómiával kapcsolatos elképzelése is? Ez a Vajdaságnak, mint egész területnek az autonómiáját, illetve a Vajdaság északi részének mint magyar többségű területnek az autonómiáját jelenti.

Kasza József: Igen, ez az úgy nevezett autonómia koncepció, a hárompillérű autonómia, amely a Vajdaság autonómiáját követeli,de a ma-gyar lakta területek autonómiáját, tehát a magyar többségű lakossággal rendelkező területek autonómiáját és a személyi elvű autonómiát is, amely tételévé vált ennek a dokumentumnak és nagyon fontos a számunkra, hogy itt az ideiglenes magyar nemzeti tanács is legitimitást nyert. Tudomásul vették ennek működését, és a témakörök, amelyeket az ideiglenes nemzeti tanács feldolgoz, a vajdasági magyarság megmaradásának létfontosságú kérdéseit taglalják.

Gecse Géza: A határon túli magyarság képviseltével a magyarországi tájékoztatásban foglalkoztak-e?

Kasza József: Nem volt lehetőség  ezzel a kérdéssel foglalkozni. Fölszólalásomban csak annyi lehetőség adódott, hogy fölhívjam az értekezlet figyelmét, hogy Vajdaságban az ott élő népesség nem rendelkezik sem napilapokkal, sem hetilapokkal, sem rádióval, sem televízióval, ugyanis az anyagi körülményeink olyanok, hogy nem tudjuk támogatni a Magyar Szót. Az állami támogatás pedig olyan, hogy a Magyar Szót meg akarja fojtani. Az újságírók több hónapja nem kapnak fizetést. A Magyar Szó újságírói ezért sztrájkolnak, a magyarság több hónapja nem jut napi hírekhez. De a Szabad 7 Nap ügyét is már több éven keresztül próbáljuk megoldani, amely csak önkormányzati támogatásból működik. És itt nincs kellő érzékenység az anyaország részéről, hogy támogassák. Kifejezett probléma a szabadkai rádió középhullámú adójának megszűnése, amelyet a NATO-bombázások során tettek tönkre, és ezért ez a hírforrás is megszűnt a vajdasági magyarság számára. Az is égető, hogy nem kapunk kellő megértést az anyaországi elektronikus médiák szórásában. Sőt, mondhatom azt is, hogy egyes televíziós csatornák kormányhoz közel álló vagy kormányirodákból kapnak direktívát, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség híreit szorítsák háttérbe. Nagyon fontos megemlíteni a pozitív példát is, hogy a Határok nélkül adás az az egyetlen olyan adás, amely felöleli, és objektíven tájékoztatja a vajdasági magyarságot a hírekről és a fennálló problémákról. Az állandó értekezleten arra is felhívtam a jelenlévők figyelmét, hogy az elmúlt néhány hónapban felerősödtek azok a tendenciák, hogy a történelmi egyházaink képviselőit, papjait különböző bántalmazások érik. Több esetben megverték őket, mint például Tótfalun Utassy Jenő plébánost három álarcos bandita súlyosan megverte. Édesanyját és a házvezetőnőjét is bántalmazták. Bántalmazták a nyugalmazott papokat, akik ebben a közegben, plébánián élnek. Kirabolták a plébániát, de ez előtt is, a református egyház egy papnőjét verték meg Magyar-ittabén, de voltak gyilkosságok is. És az aktuális hatalom, a rendőri szervek nem fordítanak kellő figyelmet ezeknek az eseteknek a felgöngyölítésére. Ez azért is veszélyes, mert ismerve a balkáni történéseket, az elmúlt háború forgatókönyvét, a provokációk éppen az egyház képviselőivel kezdődtek és népirtásba torkolltak, vagy legalább a menekültáradatok megindulásához vezettek.

Vissza a főoldalra - kattintással