Dr. Csirpák Emil Dupka Györggyel az Ung-megyében lévő Gálocs temetőjében 2004-ben, ahová nagybátyját, Gecse Endrét 1992-ben Ungvárról átszállították a település lakói. (Gecse Endrét 1959 januárjában verték agyon a KGB ungvári kirendeltségén, mivel nem volt hajlandó „bevallani”, hogy amerikai kém és a gálocsi 56-os csoport „bűneit” sem.)

Dupka Györgytől január 3-án kaptam az alábbi néhány sort:
...Mély együttérzéssel osztozunk Gecse Géza barátunk fájdalmában. Tőle kaptuk a gyászhírt, hogy elhunyt édesapja, Dr. Csirpák Emil életének 84. esztendejében.
Temetésére ma, 2018. január 3-án, 16 órakor, a Budafoki Evangélikus Templomban (Budafok, Játék utca 16.) kerül sor. Hamvait az urnatemetőben, felesége mellé helyezik nyugalomba. Részvétem a családnak. Fájó szívvel búcsúzunk földinktől, jó barátomtól Dr. Csirpák Emiltől. Kegyelettel emlékezünk Kovács Vilmos, Fodó Sándor egykori küzdőtársára, a kárpátaljai magyar polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő személyiségére, akinek anyai nagybátyát Gecse Endre mártír református lelkészt 1959-ben a KGB ungvári börtönében halálra kínozták, akinek halála miatt végül nem sikerült rábizonyítani, hogy kapcsolatban állt volna a magyarországi ’56-os forradalmárokkal, és azt sem, hogy amerikai ügynök volt. A hatalom emberei Magyarországra történő áttelepedéséig zaklatták Dr. Csirpák Emilt és családját is, aki élete végéig tartotta a kapcsolatot kárpátaljai barátaival, ismerőseivel. Nyugodjon békében! Emlékét megőrizzük!

2018. január 3-án, a délutáni szertartás kezdetén elhangzó orgonaszót követően Hokker Zsolt, a szertartást tartó, a Budafoki Evangélikus Egyházközösség lelkésze átadta nekem a szót, hogy ismertessem édesapánk, Dr. Csirpák Emil halálának a körülményeit – legalábbis amennyit eddig lehet tudni róla. Az alábbiakat mondtam:


Édesapánk, Dr. Csirpák Emil bő két hónappal 83. születésnapját követően, egy 2017. november 21-i autóbaleset következtében, 2017. november 24-én hunyt el. Testvéremtől, Lillitől hazafelé tartva, november 21-én, valamivel délután 5 órát követően, egy megállónyira budafoki, Ady Endre utcai otthonától, Rózsavölgyben, az útkereszteződésen áthaladva ütötte el egy autó. Nemcsak koponyája, hanem a Szent János Kórház szakemberei szerint az agyának egy kis része is sérült. Még aznap másfél órás műtéten esett át, viszont az elkövetkező napokban a kómából nem tért magához. A keringése november 24-én omlott össze. Ekkor, vagyis pénteken 21 óra 5 perckor állt meg a szívverése, amiről bennünket másnap, vagyis szombaton kora reggel értesítettek.

A zárójelentésből a halál körülményeiről nem derül ki semmi, a boncolási és a rendőrségi jegyzőkönyvet pedig még nem láttuk, de az intézkedő rendőrtiszt elmondása szerint állítólag apának volt részleges felelőssége annyiban, hogy az úton nem merőlegesen, hanem átlósan kelt át. A gázoló személyautó 81 éves vezetőjének a felelősségét szintén megállapították.

Bár megpróbálták, de a Szent János Kórház doktorai apát nem tudták visszahozni ebbe a világba. Ott voltunk mindketten a testvéremmel.  Talpra állása elmaradásában szerepet játszott átlagnál gyengébb fizikai állapota és talán a rendszeresen szedett véralvadás-gátló gyógyszer is.

Az utóbbi hónapokban egyre inkább aggasztott bennünket, hogy elhagyta magát: sokszor próbáltuk, de nem tudtuk rávenni például, hogy tegye rendbe mindazt, amit élete során összegyűjtött. Az utóbbi időben egyre többet panaszkodott, mivel úgy gondolta, gyámolításra szorul.

Nem értettünk vele egyet, de nem vitatkoztunk vele.

Köszönettel tartozunk neki az életünk során kapott törődésért, mivel meggyőződéssel és néha akkora elhivatottsággal próbálta sorsunkat befolyásolni, hogy mi annak idején ezt olykor túlzásnak is éreztünk. Édesanyánkkal, feleségével, viharos, ugyanakkor harmonikus kapcsolatban éltek. Elvira három évvel ezelőtti elvesztése erősen hozzájárult apánk kedélyállapotának romlásához.

Szerettük. Nem gondoltuk, hogy így fejezi be földi pályafutását. Nyugodjon békében!

Hokker Zsolt a beszédében kiemelte, hogy az elhunyt felmenői között nemzedékekre visszamenően számos református pap volt. Sőt olyan is volt közöttük, aki mártírként végezte, ezért választott ez alkalommal Budafok evangélikus lelkésze két református zsoltárt is, amelyeket el is énekelt. Ezt követően Tolcsvay Bélát szólította.

Tolcsvay Béla, aki jól ismerte az elhunytat és a szintén e templom urnatemetőjében nyugvó Kiss Gábor Zoltán barátom temetésén is énekelte a Violaszín gyászruhába kezdetű dalt, amelynek Szentmihályi Mihály írt új szöveget, kérésünkre ezt a dalt énekelte el, amely új változatában némileg más, mint az eredeti volt:

Menny, föld, tűz, víz, levegő, ég, gyöngy, arany és minden kincs!
Mit fárasztod én elmémet? Nyugodalmam addig nincs,
Míg fel nem talállak téged, én Uram, én Istenem!
Benned nyugszik meg lelkem, Istenem és mindenem,
Istenem és mindenem!

Az istentiszteletet követően Hokker Zsolt a gyászolókat az urnatemetőbe hívta, ahol Dr. Csirpák Emilt felesége, anyánk mellé temettük.

Gecse Géza