A kettős állampolgárságról

Kerekasztal-beszélgetés Balogh Sándor,
az MSZP Baloldali Tömörülése vezetője,
Németh Zsolt, a Fidesz–Magyar Polgári Párt alelnöke,
a parlament külügyi bizottságának tagja, valamint
Ravasz Károly a Független Kisgazdapárt
Külügyi kabinettjének vezetője részvételével
Vasárnapi Újság, 1998. április 19.

 – A határon túli, a Kárpát-medencei magyarság kettős állampolgárságával kapcsolatos vita a napokban valóságos vihart kavart. Társadalmi szervezetben vetették fel a kérdést, de a politikai élet szereplőit is állásfoglalásra késztette.

 Balogh Sándor: Én lelkesedem minden olyan ésszerű és hasznos lépésért, ami a határon túli magyarság érdekében történik. De ezért a felvetésért nem lelkesedem.  Mi a Kárpát-medencében élünk, nemcsak mint magyarok, hanem vannak szomszédaink is. Sajnos, akár a szlovák, akár a román közvéleményt nagyon könnyen lehet befolyásolni a magyarság ellen, és a megértés érdekében nekünk nagyon sok román, szlovák barátra van szükségünk. Másrészt nem is értem itt ezt az állampolgárság kérdését, tudniillik vétek nem gondolni arra, hogy partnereink meg fogják találni ennek az ellentételezéseit. És ki lesz a vesztes? A határon túli magyarság. És most nem szeretnék Szabó Dezsőre hivatkozni, akit igazán nem lehet azzal vádolni, hogy érzéketlen lett volna a nemzeti kérdés iránt, de mégis ostoroz Az egész látóhatár című munkájában, és arra hívja fel a figyelmet, hogy óriási a felelősségünk, hogy mit mondunk, hogyan nyilatkozunk, mert az ostor a határon túli magyarok hátán csattan.

 Ravasz Károly: Azt gondolom, hogy ezt a felelősséget, amiről Balogh professzor úr említést tett, valamennyien átérezzük, ugyanakkor nem indulhatunk ki abból, hogy szélsőségesen nacionalista köröknek egyes magyar lépésekre, vagy valamire, ami Magyarországon elhangzik, mi a reagálásuk, mert bármit teszünk vagy mondunk, a reagálásuk negatív lesz. Nem látom azt, hogy a kettős állampolgárság kérdésének a felvetése indokolná azt a hisztérikus visszhangot, amit ez egyes kormánykörökből kiváltott. A kettős állampolgárság nem biztos, hogy a megoldást jelenti arra a problémára, amivel szembe kell nézünk. Ez pedig az, hogy azt feltételezte majdnem mindenki, pártkülönbségre való tekintet nélkül, hogy a magyar külpolitikának három fő iránya nem kerül egymással ellentétbe, hiszen azt hallottuk állandóan, hogy az EU- és a NATO-követelményként és elvárásként jeleníti meg a jószomszédság követelményét és a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak az érvényesülését. Most felvetődött egy olyan probléma, ahol ez a három fő célkitűzés ellentétbe kerül egymással, és nekem az a véleményem, hogy van megoldás, nem szükségképpen a kettős állampolgárság a megoldás, bár a kettős állampolgárság sem valami borzalom. A magyar állampolgársági törvény számol a kettős állampolgárság létével. Nem irányul a szomszédok ellen. Más irányban is kell keresnünk a megoldását ennek a problémának, ami abban fejezhető ki, hogy jogos félelem jelenik meg a határon túli magyarok részéről, hogy újra cserbenhagyjuk őket, és a mi európai uniós tagságunknak az lehet az ára, hogy megszakadnak a kapcsolatok ismét a hazai és a határon kívüli magyarság között.

 Németh Zsolt: A jelenlegi felvetés a kettős állampolgárságra irányulóan megfogalmazódott nagyon sok csoport, egyén részéről az elmúlt években. Így öt évvel ezelőtt például legelőször Konrád György fogalmazta meg mint a határon túli magyarprobléma egyik lehetséges megoldását. Azóta különféle kárpátaljai, erdélyi, vajdasági csoportok részéről hangzottak el ezzel kapcsolatban igények. Nem lehet a javaslatot lesöpörni az asztalról, ahogy ezt a külügyminiszter vagy a határon túli magyar ügyekért felelős politikai államtitkár tette, mondván hogy a kettős állampolgárság kérdése –  agyrém. Körülbelül ezt mondták. A professzor úr véleményét az elmúlt években mindig nagy figyelemmel és tisztelettel kísértem nyomon. Ha jól értettem, azt mondta, hogy az MSZP számára azért fogadható el nehezen a javaslat, merthogy ez a szomszédok részéről nagy érzékenységet válthatna ki, és ellenállásba ütközne. Egy határon túli magyarság helyzetét valamilyen módon kezelő jogintézmény alkalmasságának a megítélésében ez mindenféleképpen egy fontos szempont, amit figyelembe kell venni. De fontos itt jeleznem, hogy nem döntő szempont, hiszen hogy milyen reakciót milyen körben fog kiváltani  az elmúlt években azért erre vonatkozóan szerezhettünk már némi tapasztalatot.

A kettős állampolgárság igénye mögött én két tényleges problémát látok. Az egyik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, ami megköveteli a schengeni egyezményhez való csatlakozást is, hiszen Amszterdamban az Európai Unió úgy döntött, hogy előfeltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a schengeni egyezmény elfogadása. A másik probléma, ami a kettős állampolgárság hátterében áll, hogy a határon túli magyarok megelégelték, hogy az elmúlt években a hatóságok turistákként kezelték őket Magyarországon és a legalapvetőbb és legjogosabb igényeikre közömbösség, oda nem figyelés, vállvonogatás volt a válasz. Ha mi a kettős állampolgárságot valóban a maga indokaival együtt, és nem valamifajta valóságtól elrugaszkodó jogintézményként akarjuk kezelni, akkor azt kell megnéznünk, hogy alkalmas eszköz-e a schengeni probléma, illetve Magyarországon a határon túli magyarság státusának a kezelésére a kettős állampolgárság. Ha azt mondjuk, hogy alkalmas önmagában, akkor az egyik lehetséges válasz, ha azt mondjuk, hogy önmagában csak egy eszköz és nem feltétlenül most, és nem feltétlenül minden viszonylatban, akkor el kell mondani, hogy még milyen intézmények szükségesek a kettős állampolgárság mellett. Vagy ha azt mondjuk, hogy a kettős állampolgárság nem alkalmas, akkor viszont meg kell mondanunk, hogy mit akarunk helyette. Az, hogy a külügy külügyminiszterestül, miniszterelnököstül azt mondja, hogy nem –  ez nem elfogadható magatartás. Ha a határon túli magyarokkal való intézményes párbeszéd, amit a magyar–magyar csúcs előirányzott 1996 júliusában, megvalósult volna, ha a decemberi határidőt nem, de mondjuk az 1997. decemberi határidőt betartotta volna a kormány, akkor ezekről a kérdésekről lehetett volna megfelelő keretek között tárgyalni. Azzal, hogy nincs érdemi párbeszéd Magyarország és a határon túli magyarok között, ez a legfőbb indoka annak, hogy a médián, a nyilvánosságon keresztül merülnek fel ezek a kérdések. És ez valóban nem szerencsés, mert Magyarországnak és a magyarságnak a nemzeti érdekeit a legkevésbé szolgálja az, hogy a magyar Külügyminisztérium  a magyar ellenzékkel és együttesen a határon túli magyarok ilyen-olyan, amolyan csoportjaival arról vitatkozik, hogy mi az ilyen meghatározó kérdésben a helyes és a helytelen álláspont.

Gecse Géza: A kérdés kényességét az idézi elő, hogy a határon túli magyar szervezetek közül a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége és a Vajdasági Magyar Szövetség vagy a vajdasági pártok, szervezetek azok, amelyek a leginkább szorgalmazzák a kettős állampolgárság intézményét, tehát pont két olyan ország: Ukrajna, illetve Szerbia vagy Kis-Jugoszlávia, amelyek nem valószínű, hogy belátható időn belül az Európai Unió tagjai lesznek.

Balogh Sándor: Most a magam nevében beszélek. Nem találom sportszerűnek, hogy ezt a témát egy választási kampány kellős közepén dobják be. Nekem is az a véleményem, hogy kell megoldást keresni és megoldást kell találni. Van ennek elsőrangú felelőse, a mostani és a jövőbeni kormány. Mert a vízbe lehet köveket dobálni. Attól még semmi sem fog megoldódni. Ami viszont a vajdasági magyarokat illeti, azért eggyel tisztában kell lenni, hogy azt mérjük fel, hogy mi meg tudjuk-e védeni a határon túli magyarságot. Vannak-e olyan eszközeink, amivel garantálni tudjuk, hogy ha megkezdődik netalán az elüldözésük, akkor mi helyt tudunk állni. És én úgy érzem, hogy a határon túli magyarság képviselőivel folyik párbeszéd, sőt folytatódik.

Ravasz Károly: A kisgazdapárt külpolitikai kabinetjében ezt a kérdést alaposan megvitattuk, tanulmányok készültek róla, és úgy foglaltunk állást, hogy az egyik lehetséges megoldás a kettős állampolgárság. Nem kívántuk a választások előtt nyilvánosságra hozni az álláspontunkat, hogy elkerüljük azt, hogy ebből választási kampánytéma lehessen. A másik pedig, hogy van-e kilátás  valamilyen megoldásra az EU-csatlakozási tárgyalások során. Határozottan az a véleményem, hogy van kilátás a megegyezésre, annál az oknál fogva, hogy itt nincsenek egymással összeütköző célok. Nyilvánvaló, hogy sem a schengeni megállapodásnak, sem a schengeni konvenciónak nem az volt a célja, hogy megakadályozza vagy nehezítse a kulturális, gazdasági vagy rokoni kapcsolatokat a Magyarországon élő magyarság és a határon túli magyarság között. Ez senkinek sem jutott eszébe. Az, hogy ez ilyen mellékhatással jár, ezt nekünk kell felvetnünk a tárgyalások során, és ennek az előkészítése az Inotai András által vezetett integrációs stratégiai csoport 17-es számú munkacsoportjában folyik.

 Németh Zsolt: A Fidesz a kettős állampolgárság kérdése mögött meghúzódó problémák megoldásának szükségességével egyetért. Fontosnak tartjuk, hogy jöjjön létre az intézményes magyar–magyar pár-beszéd, hogy a határon túli magyarok a vízumkényszer elkerülése érdekében akadálymentesen tudjanak Magyarországra beutazni, és meg kell oldani, hogy a magyarországi oktatásban, egészségügyben a határon túli magyarság számára megkülönböztetett bánásmódot biztosítanak, ha kell, akkor oly módon, hogy a határon túli magyarokról Magyarországon külön törvény szóljon, amelyben ezeket a jogaikat rögzíteni lehet.

Vissza a főoldalra - kattintással