A magyar út apostolai 1918 decembere és 1919 júliusa között
Bartha, Gömbös, Stromfeld és Kozma

1918. december 12-én Budapesten a Honvédelmi Minisztérium épülete előtt a budapesti helyőrség katonatanácsának vezetésével tüntetést szerveztek, amelyen a tömeg Bartha Antal honvédelmi miniszter távozását követelte.

        Károlyi Mihály                    Pogány József Kunfival és Kunnal                  Gömbös Gyula              Bartha Albert                                                  Kozma Miklós
Károlyi Mihály, majd Pogány József lelkesen fogadott beszéde után Gömbös Gyula is kiment az erkélyre és Bartha miniszter mellett szólva azt is megkérdezte a katonáktól, nem volna-e jobb a frontra menni és harcolni, mint tüntetni?

A hangulat olyan volt, hogy Gömböst tiszttársainak kellett bevonszolniuk az erkélyről, nehogy a tömeg meglincselje. A jelenet viszont elég volt ahhoz, hogy Gömbös Budapesten a tisztek között tekintélyt vívjon ki és ismertséget szerezzen, ami nagy mértékben járult hozzá, hogy bő egy hónap múlva Budapesten a Gólyavárban a Magyar Országos Véderő Egyesület január 19-i elnökválasztó közgyűlésén, az előző nap a szervezetbe belépett Gömbös Gyula tartott egy rövid beszédet, amiből íme egy részlet:

Gömbös Gyula egykori fényképen

Magyar és székely testvéreim!

Mielőtt a vörös zászlóval jelzett, látszólag sima, ámde síkos útra léptek, álljatok meg és gondolkozzatok!

Vegyétek észre, hogy a piros-fehér-zöld lobogó sárba van tiporva és lássátok, hogy bérceinken idegen nemzetek zászlói lengenek!

Tudjátok meg, hogy az egész világ nem vesz minket semminek csak azért, mert mindenkitől inkább, csak tőlünk nem várta, azt, hogy önmagunkat nemzeti mivoltunkban megtagadjuk.

Mélyen tisztelt uraim!

A magyar népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály gróf azt mondta: „Finis Hungáriae”, – ezt is csak azért mondhatta, mert a vörös szín vakító fényétől nem látta a nemzeti erkölcs és hazafiúi reménység zöld színét.

Ha Magyarország magyar marad, sohasem, fog elveszni!

Mélyen tisztelt uraim!

Úgy érzem, hogy egy nézeten vagyok önökkel, midőn azt mondom, nekünk csak egy utunk lehet, a nemzeti eszme diadalának útja! A „MOVE” útja az legyen!

Reméljük, hogy ezentúl a kormány is – nagy hivatásának megfelelő határozottsággal – a nemzeti eszmék megvalósítását fogja szorgalmazni.

Ha a kormánynak eddig nem sikerült pozitív eredményt felmutatni, ennek fő oka csak az lehet, hogy a kormányzást nacionális és internacionális eszmék összekapcsolásával kísérelték meg. Ez nem volt korszerű.  A jelen viszonyok közt csak egy irány – a nemzeti – vezet célhoz.”

Stromfeld Aurél

A MOVE-nek megalakulásakor tagja volt Stromfeld Aurél, aki hamarosan belépett a Magyar Szociáldemokrata Pártba, és a Vörös Hadsereg sikeres vezérkari főnöke lett.

A Ludovika Akadémia parancsnokaként és sikeres, nagy tekintélyű katonai vezetőként ő volt a másik nagy esélyes, hogy ezen a napon a MOVE elnökévé választják.  Elnökké választása után viszont gratulált Gömbösnek.

Gömbös elnökké választásához nagymértékben járult hozzá Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió későbbi vezetője, Horthy Miklós egyik későbbi támasza.

Pogány Józsefet, akit 1919 márciusának végén néhány napra hadügyi népbiztossá nevezték ki, mind Gömbös, mind Stromfeld Aurél utálta. Pogány József egyébként a Tanácsköztársaság bukása után, harcolt a Szovjetunióban, majd innen az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy ott szervezze a kommunista mozgalmat, de ezt a skandináv és távol-keleti országokban is folytatta. Ezt követően a Szovjetunióba „tért vissza”, ahol 1938-ban az elvtársai, „ellenforradalmi tevékenységért” kivégezték.

Gecse Géza