- A cári, a bolsevik, majd a posztkommunista birodalmi ambícióknak volt-e
közös orosz jellege?
- Még a kezdetben magát anti-nacionalistaként meghatározó bolsevik
Oroszország is végzett el úgymond "orosz" feladatokat, nem beszélve arról,
hogy az 1930-as évektől kezdve a Szovjetunió fokozatosan oroszosodik és
birodalmiasodik. (Kezdetben a Szovjetunió tagadja mind birodalmi, mind pedig
orosz jellegét. Sőt, kezdetben a SZU klasszikus orosz nacionalizmus-ellenes
államalakulat - egészen 1932-1933-ig. Viszont Közép-Ázsiában a cárok meg sem
próbálják ezeket a muszlim területeket az orosz állam szerves részévé tenni,
ami a bolsevikoknak bő tíz év alatt sikerült. (A mai Kazahsztán középső és
déli része, Turkesztán, a birodalom Afganisztánig terjedő területei az orosz
államapparátuson belül 1917-ig a Külügyminisztériumhoz tartoznak.) 1930-ig
szabályos háború dúl a területen, a baszmacs-mozgalom ott írtja a
bolsevikokat, ahol csak tudja, persze az erőviszonyok nem nekik kedveztek,
és az 1920-as évtized végére Moszkva "bedarálja" ezt a területet,
felhasználva az osztályharc eszközeit is.
Az emigrációba szorult orosz nemzeti irányzatok döntő többsége "államimádó".
Részben ezzel magyarázható, hogy sokan közülük - bár a kommunizmust utálják
- de tekintve, hogy Leninnek, majd Sztálinnak egy olyan brutálisan erős
orosz államot sikerült létrehoznia, amilyet előtte az orosz történelemben
senkinek sem, ezt elismerik! Sőt, a vicc az, hogy 1945 után még az
ún. kelet-európai zónáról is kijelentik, hogy nem lehet szovjet-ellenes,
pedig ők egyébként - azok.
- Diószegi István professzor az Ön egyik opponenseként megemlítette, hogy a
Sztálin által Ukrajnára erőltetett éhínségnek hétmillió áldozata volt. Ez a
történelmi tény elsikkadt az európai közgondolkodásban. Rejlik-e
megtervezettség a különös feledékenység mögött?
- Nem hinném, hogy elsikkadt, mivel nyugaton azért ez közismert volt, nálunk
csak azért nem, mert tilos volt kutatni és beszélni is tilos volt róla.
Egyébként a kijelentés úgy pontos az 1990 óta meginduló oroszországi
kutatások nyomán, hogy legalább 7 millió áldozata volt és ma már a mértékére
és egyéb más következményeire vonatkozó források is rendelkezésünkre állnak:
arra gondolok, hogy vannak jelentések arról is, hogy anyák és apák megették
a gyermekeiket, amiért kivégezték őket. Egyébként vannak becslések, amelyek
több, mint 10 millióra teszik az áldozatok számát.
- Földkerekségünkön ma is van hanyatló, illetve fölerősödő birodalom.
Ismerve a mechanizmusok mögöttesét, mi, magyarok hogyan használhatjuk ki a
történelmi mozgást?
- A politológusok inkább a "hatalom szóródásáról" beszélnek, hiszen az
államok mellett megjelentek a nem-állami, ún. multinacionális szereplők. Ha
egy ilyennek a menedzsmentje vagy központja, mondjuk szedi a sátorfáját és
Mongóliába költözik, akkor ez is módosít az összképen. Az egyetlen igazán
komoly nagyhatalom, ahol egyébként továbbra is a legtöbb ilyen
multinacionális vállalat van, amely akár egy újkeletű birodalomnak is
tekinthető - az Amerikai Egyesült Államok. Washington számára egy iraki
vagy afganisztáni beavatkozás -
holott ezek hozzá képest kis államok, de - oly mértékű megterhelést jelent,
ami nincs arányban az elérhető eredménnyel. Ugyanakkor
Európa gazdaságilag erősebb, mint az Egyesült Államok, de amíg nem tud
egységes politikát kialakítani és követni, addig nem fog számítani a
nemzetközi politikában. Oroszországnak számos strukturális problémája van,
népességét tekintve feleakkora, mint a Szovjetunió volt, de a modernizáció
nagyon lassú ütemű és bár az utóbbi időben jelentősen mérséklődött - talán
meg is állt - a népesség fogyása, de demográfiai problémái továbbra is
vannak. Ilyenről Kína és India esetében nem lehet beszélni, de kérdés, hogy
mennyire képesek a nemzetközi politikát is befolyásolni. Magyarország jövője
az EU jövőjétől függ alapvetően.
Thaler Tamás fotói
Molnár Pál
Az összefoglaló eredeti helyén - 1 oldal -
kattintással
Az összefoglaló eredeti helyén - 2 oldal -
kattintással
ÖSSZEFOGLALÓ OLDAL - KATTINTÁSSAL