Aláírás után a román-magyar alapszerződésről
Interjú Kovács László külügyminiszterrel
Határok nélkül, 1996. szeptember 17.
Tegnap
Temesváron aláírták a román–magyar alapszerződést. A stúdióban Kovács
László külügyminszter.
– Külügyminiszter
úr, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség több vezető politikusa és a
határon túli magyar szervezetek vezetői is azt sérelmezik talán a leginkább,
hogy az egyházi ingatlanok kérdése kikerült az alapszerződésből.
Kovács László: Nem kikerült belőle, hanem nem került bele, ugyan-is román
részről semmiféle készség nem volt a tekintetben, hogy ezt a nagyon
komoly, súlyos és nagy fontosságú kérdést az alapszerződésben rendezzük.
Ők azzal érveltek, hogy ez nemcsak magyar, hanem más egyházakat is érint,
továbbá azzal, hogy ezt nem kétoldalú alapon, államok közötti egyezményben
kell megoldani. Törvényhozási megoldásra van szükség, és azt ajánlották,
hogy alapszerződésen kívüli megoldást találjunk rá. Felvetették a külügyminiszteri
levélváltás lehetőségét, amit mi végül elfogadtunk, jól tudván
persze, hogy ez nem akkora súlyú, mintha alapszerződésben rendeztük
volna, de mivel – ismétlem –
semmiféle hajlandóságot nem érzékeltünk, sőt határozottan
kijelentették, hogy az alapszerződésben ezt ők rendezhetetlennek tartják,
a tét az volt, hogy vagy megkötjük az alapszerződést e bekezdés nélkül,
vagy lemondunk az alapszerződésről, ami jottányit sem mozdítja elő az
egyházi javak kárpótlásának ügyét. Ezért azt a megoldást választottuk,
hogy beleegyezünk a gyengébb formulába vagy megoldásba és a továbbiakban
napirenden tartjuk a kérdést. A külügyminiszteri levélváltásban Melescanu
úr az én levelemre válaszolva elismerte a kérdés rendezésének
fontosságát, és arról tájékoztatott, hogy még a választások előtt a
jelenlegi román kormány beterjeszti a nemzeti kisebbségi tanács törvényjavaslatát
a kisebbségi, közösségi vagyon kárpótlásának kérdésében, illetve
egy másik törvényjavaslatot is, amely kifejezetten az egyházi javakra
vonatkozik. Hogy ez a parlament ezt el is fogadja, arra én már nagy esélyt
nem látok – természetesen –,
de ha már a beterjesztés megtörténik, akkor legalább azt mondhatjuk, hogy
a dolog elindult a rendezés irányába. A törvénytervezet szövegét Markó
Béla és az RMDSZ más vezetői tárgyalási alapként elfogadhatónak
minősítették, hozzátéve, hogy pontosításra, bővítésre, fej- lesztésre
szorul. Úgy érzem, ők is bíznak abban, hogy ezzel a dolog elindulhat a
rendezés útján. A kétoldalú találkozón most a miniszterelnök úr is
felvetette Iliescu elnöknek, és én is szóltam róla Melescanu külügymi-niszternek,
hogy ezt mindenképpen napirenden tartjuk, és napirendre fog ez kerülni a
legközelebb, amikor az Iliescu elnök által javasolt megbékélési
dokumentumok közül „a kapcsolatok működésének a mechanizmusáról szóló
megállapodás” véglegesítésére sor kerül. Ebben és minden kétoldalú
fórumon ez téma lesz.
Gecse Géza:
Mi történik abban az esetben, ha az alapszerződés ellenére romlik a romániai
magyarság helyzete? Itt a garanciákra lennék kíváncsi.
Kovács László: Azt szokták mondani, hogy ez veszély, sőt
a ma-gyaroszági ellenzéki pártok ezt kifejezetten valós lehetőségnek
tekintik, mintha legalábbis az alapszerződés megkötése árthatna vagy ártana
a romániai magyar közösségnek. A romániai magyar közösség ma nem
rendelkezik nemzetközi jogi érvényű garanciákkal, míg az alapszerződés
ilyen érvényű garanciákat ad azzal, hogy maga a kétoldalú szerződés köte-lező
érvényű. Másrészt a kétoldalú szerződésbe beemeltünk három európai,
illetve nemzetközi dokumentumot, az Európa Tanács, az ENSZ és az Európai
Biztonsági és Együttműködési Értekezlet egy-egy dokumentu-mát, mégpedig
jogi normaként, vagyis kötelezettségvállalásként szerepel. Kényszerítő
erejű garanciák természetesen nincsenek, mint ahogy nincse-nek a korábban
megkötött alapszerződésekben sem, például a ma-gyar–ukránban sincs,
amelyet még az Antall-kormány kötött. Ugyanis kétoldalú alapszerződésekben
ilyet nem lehet elérni. Ilyen „kikényszerítő erőt” csak az ENSZ
Biztonsági Tanácsának határozatai kaphatnak. Egy kétoldalú alapszerződés
végrehajtására az igazi garanciát a nemzetközi közösség súlya
jelenti. Két olyan ország, amely a legfontosabb külpolitikai célok közé
sorolja az ország beilleszkedését az euroatlanti intéz- ményekbe, az ország
csatlakozását az Európai Unióhoz, a NATO-hoz –
és Magyarország csakúgy mint Románia ezt tekinti fontos célnak
–, nem engedheti meg magának, hogy szavahihetetlenként tekintsenek rá.
Gecse Géza: Számonkérhető-e az alapszerződés a következő
román kormányon, ha annak összetétele megváltozik?
Kovács László: Természetesen. A román ellenzék nem tett olyan
nyilatkozatot, mint egyes magyar ellenzéki politikusok, akik nagyfokú rövid-látásról
tanúbizonyságot téve azt hangoztatták, hogy amennyiben 1998-ban kormányra
kerülnek, akkor felülvizsgálják és esetleg felmondják a Magyarország és
a szomszédai közötti alapszerződéseket. Ez nagyon rossz üzenet a szomszédoknak
és a világnak. Nos, a romániai demokratikus ellenzék nem tett ilyen
nyilatkozatot. Ellenkezőleg, ők az alapszerződést pozitív lépésnek
tartják, azt hangsúlyozzák, hogy ez nem kizárólag Iliescu elnök,
hanem minden román demokratikus erő érdeme. És én nem hiszem, hogy ők ne
tartanák magukat ehhez. Ha Funar úr kerülne persze a mi-niszterelnöki székbe,
akkor alighanem felülvizsgálná, vagy felmondaná ezt az alapszerződést,
de ennek szerencsére egyelőre nem sok esélye van.
Gecse Géza: Milyen szakaszban tart a megfigyelői, idegen szóval
monitorizálási bizottságok felállítása?
Kovács László: Itt két dologról van szó. Egyrészt lesz egy kétoldalú
bizottság, amely ellenőrzi az alapszerződésben foglaltak teljesítését.
Ezt is megelőzi azonban egy olyan vegyes bizottság felállítása – és
erről most szó esett a tárgyalásokon –
amelyet a két külügyminiszter vezetésével hozunk létre, s
amelynek az a feladata, hogy a végrehajtást elindítsa. Melescanu külügyminiszter
úrral, már a repülőtérre jövet a gépkocsiban beszélgettünk arról,
hogy hazatérve, mind a ketten átnézzük a kétoldalú szerződések listáját.
Megnézzük, hogy melyik előkészítése hogy áll, és azokat, amelyek különösen
fontosak, és sürgősek, s amelyeknél van reális esély a rövid határidőn
belül történő megegyezésre, azt előresoroljuk. Ilyen például az
egyetemi és főiskolai diplomák kölcsönös elismeréséről szóló úgynevezett
ekvivalencia megállapodás, amelynek nagy jelentősége lenne a két ország
kapcsolatrendszerében, de van még néhány más megállapodás is, tehát ez
még annál is sürgősebb, hogy a végrehajtást ellenőrizzük. Először a
végrehajtás megszervezése az elsődleges feladat.
Gecse Géza: Nemzetközi jogi szempontból elképzelhető-e, volt-e már
rá példa, hogy egy alapszerződést felmondjanak abban az esetben, ha a másik
fél nem teljesíti a rá háruló kötelezettségeket?
Kovács László: Elvileg ez nem kizárt, de én nem tudok most
erre példát mondani, ami nem jelenti azt, hogy ilyen nem fordult elő. Én
azonban a megoldást nem a szerződés felmondásában, hanem a szerződés végrehajtásában
látom.