Aspektus

Tumor, seb vagy valami egészen más?

– Trianon kérdései és azok oktatása a középiskolákban, avagy nemzeti összetartozás a gyakorlatban –

  
Száray Miklós, Lados Balázs, Szamborovszkyné Nagy Ibolya, Ö.Kovács József, Surján László, Romsics Ignác és Gecse Géza

Az Aspektus mostani, harmadik „állomása” a Károli Gáspár Református Egyetem, ahol a Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék tanstúdiójának köszönhetően a vitaklub szervezői először tudják három kamerával rögzíteni, ami történik – tájékoztatta a résztvevőket június 1-jén az Aspektus témafelelőse, Gecse Géza, majd átadta a szót Kurucz György oktatási dékánhelyettesnek, aki a vendéglátó bölcsészkar nevében köszöntötte az egyetem legnagyobb előadójába épphogy beférő hallgatóságot. Kurucz György mindenkit emlékeztetett nemcsak a Református Egyetem, hanem a Református Egyház nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettségére, az elmúlt évszázadok alatt sokszorosan bizonyított megtartó, integráló szerepére.

 
Az Aspektus 2011.június 1-i közönsége                       Kurucz György dékánhelyettest Kovács Gergely Botond filmezi

 „Tőlünk nem területeket, tartományokat csatoltak el, hanem Magyarországot feldarabolták” – hivatkozott Gecse Bethlen Istvánra, megjegyezve, hogy a két világháború közötti miniszterelnök szavait a vendégek között helyet foglaló Romsics Ignác ezt még nála is pontosabban tudná idézni. De nemcsak Bethlennel lehet egyetérteni – állította –, hanem egy másik, Vlagyimir Iljics Lenin nevű baloldali politikussal is abban, hogy a trianoni békeszerződés egy „gyalázatos, imperialista rablóbéke” volt. Trianon egyik legaktuálisabb üzenete – folytatta Gecse –, és ebben semmi sem változott 1920 óta, hogy minden harmadik magyar ma is az országhatárokon túl, idegen államhatalom alatt él, és gyakran naponta emlékeztetik „idegen” mivoltára egy olyan területen, amely őseinknek is az otthona volt. A magyarlakta határon túli településeken ezért nem kell senkinek sem magyarázni, hogy mit jelentett a békediktátum, míg Magyarországon más a helyzet. Ami az egyetemi történelemtanítást illeti, Gecse saját oktatói tapasztalatára hivatkozva elmondta, hogy nem érti, hogy harmadéves történészhallgatók közül miért keverik össze visszatérő rendszerességgel nemcsak Marosvásárhelyt Kolozsvárral, hanem Kassát Pozsonnyal és Újvidéket a Délvidékkel. Ezt követően intézte Gecse Géza első kérdését az est meghívott vendégeihez: „Milyen tapasztalataik vannak a középiskolákban?”

 
            Grynaeus András és Száray Miklós                                       Lados Balázs

„A középfokú oktatásban a kisebbségi magyarság rendkívül jelentős szerepet kapott, külön követelmény- és tételsor szól róla a kétszintű érettségiben is, ami még érthetetlenebbé teszi, hogy miért nem ismerik eléggé a diákok Trianont.” Száray Miklós, az Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium vezető történelemtanára azt is elmondta, hogy „az oktatás és a történelemoktatás egészének a problémái jelennek itt meg, ami mögött alapvetően nem a tantervi követelmények alacsony mivolta, hanem az van, hogy a gyerekek sokkal kevesebbet olvasnak, mint két-három évtizede. Nagyon jó, de nem elég a június 4-i megemlékezés, a kiút a motiváció felkeltése”- hangsúlyozta Száray Miklós.

         „Azoknak a gyerekeknek a körében, akiket tanítunk, a magyar családok gondolkodásmódját, értékrendjét látjuk viszont.” Grynaeus András, a Baár-Madas Gimnázium és a Károli Gáspár Református Egyetem történelemtanára szerint „érdekes kérdés, hogy a testvériskolai kapcsolatokat felhasználva, határon túli osztálykirándulásokat szervezve az iskola mennyire tudja ezeket a funkciókat átvállalni a családtól.”

         Azért, hogy a gyerekek megtapasztalják a tájat, hogy saját szemükkel lássák: a szomszéd országokban is élnek magyarok, 1993 óta szerveznek Szlovákiába, Kárpátaljára, Erdélybe és a Délvidékre osztálykirándulásokat – mondta Lados Balázs. A Szent Margit Gimnázium történelemtanára szerint „fontos lenne a magyar-szerb, magyar-román és magyar-szlovák iskolák és tanárok között a kapcsolat és a csere.”

 
Az Aspektus hallgatósága                                                              Surján László és Romsics Ignác

         Surján László szerint „Trianon sebeit egyesek elfelejtették, míg másokban égő sebek maradtak”. Ezeket a békediktátum óta bekövetkezett történelmi kudarcokból tanulva kezelnünk kell. „Nem lehet eredményt elérni közösen akkor, ha a népek egymást verik és utálják.” A Megbékélési Mozgalmat kezdeményező európai parlamenti képviselő szerint „konfliktusainkban az Európai Unió nem lesz döntőbíró, azokat nekünk kell megoldanunk, viszont az államszövetség olyan keretet nyújt, amellyel nemcsak lehet, hanem kell is élni. Nemcsak tőlünk, magyaroktól vették el a Tátrát, a szlovákoktól is elvették a Balatont”, vagyis az, hogy Trianonban szétdaraboltak bennünket, az nemcsak nekünk rossz – hangsúlyozta Surján László, aki szerint a nagyobb térbe, vagyis a Kárpát-medencébe, az Európai Unióba tartozás alkalmat biztosít mindannyiunk számára, hogy több legyen a kapcsolat. Az összefogáshoz viszont szimpátiára, együttműködésre van szükség és a Megbékélési Mozgalom pontosan erről szól. Alapdokumentumát, a Charta XXI-et az interneten a http://chartaxxi.eu címen lehet aláírni és az európai parlamenti képviselő erre buzdította a teremben ülőket is.

 
Közönségünk figyel                                                                                       Szamborovszkyné Nagy Ibolya

Több középiskolában is tanított, mielőtt a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára lett Szamborovszkyné Nagy Ibolya, akitől a vitavezető megkérdezte, hogy a levelében szereplő idézetet, miszerint „a tudás ugyanolyan fegyver, mint a nemtudás. Az egyetlen különbség, hogy a nemtudás esetében a fegyvert más kezébe adjuk”, kitől idézte. Szamborovszkyné azt válaszolta, nem idézett, hanem ezt ő gondolja így, mint ahogy azt is, hogy nem érezte magát soha kisebbséginek, mert „az számít kisebbséginek, aki nem tud beilleszkedni egy közegbe. Persze, kérdés, hogy az idegen –nálunk az ukrán – társadalomba való teljes beilleszkedés nem jár-e az én identitástudatomnak a részbeni vagy teljes feladásával.”

Szamborovszkyné Nagy Ibolya azt is kijelentette: „Trianon nem seb, hanem tumor, méghozzá azért, mert nem most szereztük, nem látszik annyira, néha el is felejtjük, viszont létezik és be van ágyazódva. És nem látjuk minden rétegét és szintjét sem.”

A beregszászi főiskola történésze és könyvtárának igazgatója emellett hangsúlyozta, hogy „az összetartozás-tudat nem születik meg magától. Meg kell érlelni, ki kell nevelni, amiben a szervezett oktatásnak van döntő szerepe, mert az képes mélyen gyökerezővé tenni azt”.
 
Ö.Kovács József             Grynaeus András, Száray Miklós, Lados Balázs, Szomborovszkyné, Ö.K.J. és Surján László

Ö. Kovács József, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézetének vezetője szerencsétlennek tartotta Szamborovszkyné Nagy Ibolya tumoros hasonlatát, hiszen – mint fogalmazott –, „a rákos daganattal kapcsolatban jelentkezhet olyan késztetés, hogy a beteg testrészt ki kell vágni, el kell távolítani”. Ö. Kovács József viszont úgy gondolja, hogy a sebet jelentő görög szó, a trauma a legpontosabb jellemzője a békediktátumnak. „Trianon XX. századi traumáink egyike, amely egyszerre az emlékezés és a felejtés világa, amit nálunk nagyon sokáig, egészen az 1980-as évekig tabusítottak. Ezt kell ábrázolhatóvá tenni, amiben a középiskolai tanárok által említett tapasztalatnak és megélésnek kulcsjelentősége van.”
 
A nézősereg illetve az asztalnál:   Lados Balázs, Szamborovszkyné, Ö.Kovács József, Surján László és Romsics Ignác

Mennyire volt szükségszerű, hogy 1945 után tabusítsák a trianoni döntést csaknem változatlanul megismétlő és ma is érvényben lévő párizsi békeszerződést, illetve mennyire volt szükségszerű, hogy 1948-tól kezdve Magyarországon egészen az 1980-as évek végéig antinacionalista, vagyis a magyar nemzeti érdekeket háttérbe szorító kurzus vagy kurzusok legyenek hatalmon? Gecse Géza kérdésére Romsics Ignác akadémikus a következőképpen válaszolt: „Magyarországon az antinacionalizmus a proletár internacionalizmusból logikusan következett. Ennek életben maradásához persze jelentős mértékben járult az, hogy 1956-ot nehezen lehet másként, mint nemzeti fellángolásként értékelni, amely nemcsak a Szovjetunióval, hanem a kommunizmussal is szakítani kívánt, gondoljunk csak a jelszavakra.” 1956 után ezért a Kádár-rendszer úgy gondolta, hogy olyan átnevelésben részesíti a társadalmat, amellyel ezt kiirtják belőle. Így indult el a Molnár Erik miniszter és történész nevével fémjelzett történelemtanítás, amelynek a hetvenes évekig egészen szomorú példái voltak. Romsics Ignác szerint ekkor viszont több szempontból is változás következett be. Jelentős mértékben Illyés Gyulának köszönhetően még a pártapparátusban is kezdték újragondolni a nemzethez és a kisebbségekhez való viszonyt. Ekkor indult útjára az anyanyelvi mozgalom és kezdték elismerni a pártdokumentumokban is, hogy a nemzet „egy hosszú ideig fennmaradó kategória” lesz. Ez volt az az időszak, amikor a „híd-szerepről”, a kulturális nemzetről kezdtek el beszélni. „Ezzel együtt igaz – állapította meg Romsics Ignác -, hogy csak a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben Németh Miklós volt, aki miniszterelnöki programbeszédében egyértelműen kimondta, hogy a magyar kormány felelősséget érez a határon túli magyarság sorsáért, és ezt még hangsúlyozottabban tette Antall József a rendszerváltást követően.”
  
Majoros István közönsége                                           Majoros István

Ezt követően Gecse Géza jelezte, hogy az ELTE Új- és Jelenkori Történeti Tanszékén már többször tanakodtak arról a kollégákkal, hogyan lehetne megoldást találni arra, hogy a tájékozatlanságot ne csak az egyetemisták, hanem a középiskolások között is csökkenteni lehessen. A tanszék vezetője, Majoros István egy televíziós beszélgetés során vetette fel egy vetélkedő ötletét, amelyet most alapvető vonásaiban ki is dolgozott, s ennek ismertetésére kérte őt a vitavezető. Majoros István elmondta, hogy „a vetélkedő tematikája, kérdései a 19.-20. századról szólnának. Főként Magyarországról – határon innen és túl, valamint az európai történelemről, mivel anélkül nem lehetne teljes a kép.” Négy fő kérdés köré építené a vetélkedőt: első lenne a forradalmak kora, a második Trianon és Versailles, a harmadik 1956, a negyedik pedig a rendszerváltás lehetne.
        „Annyi adásban valósítanánk meg – mondta Majoros István -, amennyi lehetőség és pénz majd rendelkezésre áll.”
 
Leghátul Dinnyés József,     majd  Grynaeus András, Száray Miklós, Szamborovszkyné, Surján László és Romsics Ignác

Ezt követően a közönség szólt hozzá és kérdezett. Dinnyés József daltulajdonos is közéjük tartozott, aki például a korszakhoz illeszkedő megzenésített verseivel szívesen vállalna részt a vetélkedő előkészítésében. Gecse nemcsak az egyetemi és középiskolai tanárok bekapcsolódását kérte ebbe a munkába, hanem a diákokét és bárkiét, akit érdekelnek az Aspektus vitaestjei. „Enélkül nem tudunk sikert elérni!” – hangsúlyozta. A közönség kérdezett és javaslatokat fogalmazott meg. Ezek közül a tanárcsere volt az, amivel kapcsolatban Surján László például megígérte, hogy kérni fogja a kormány segítségét.

„Regionális, a Duna-stratégiához hasonló programokat kell kidolgozni – hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő –, mert csak ez visz előre”.

Kép és szöveg: Aspektus

Kapcsolódó video-riport: http://www.youtube.com/watch?v=YeAeM1AHqj0

Kapcsolódó video: http://www.youtube.com/watch?v=6QPgr3jCnUI

Erdély Ma összefoglalója audio-riportokkal (megszólalnak:Szamborovszkyné Nagy Ibolya, Surján László, Grynaeus András és Száray Miklós): http://www.erdely.com/kultura.php?id=92996

Televíziós összefoglalókat lásd az Aspektus Facebook-os címén: Új Aspektus: kattintással