Aláírás előtt a magyar–román alapszerződésről

Interjú Kovács László külügyminiszterrel
Vasárnapi Újság, 1996. szeptember 1.

Gecse Géza: Bukarestben nyilvánosságra hozták a román–magyar alapszerződés szövegét, ami ellentétes azzal, amiben a két kormány meg-állapodott.

Kovács László: A diplomáciában íratlan, de mindenki által tiszteletben tartott szabály, hogy nem szokás egy kétoldalú szerződést annak aláírása előtt publikálni. A román fél tehát súlyosan vétett ezzel. Az a helyes, ha ezek után magyar részről sem tartjuk magunkat ehhez a szabályhoz, és ugyancsak közzétesszük a dokumentumot. Azért van ennek értelme, mert a közvélemény előtt zajlik egy vita, amit szinte senki sem ért. Akkor tud bárki saját véleményt alkotni, ha megismerkedik a szöveggel.

  Gecse Géza: Miért volt szükség arra, hogy az alapszerződést éppen most írják alá?

  Kovács László: Kormányra kerülésünk óta szorgalmaztuk az alap-szerződés aláírását, hiszen ez a kormány programjában is szerepel. Szlo-vákia és Románia régóta igényelte, hogy a magyar fél legyen hajlandó egy alapszerződést megtárgyalni és aláírni. Ebben ki kell mondani, hogy a felek tiszteletben tartják a fennálló határok sérthetetlenségét…

Gecse Géza: De hisz ez benne van a békeszerződésben, amit 1947-ben aláírattak velünk…

Kovács László: Nemcsak abban van benne, hanem benne van a Helsinki Záróokmányban is. Az előző, az Antall–Boross-kormány ezzel érvelt és ezért tért ki előle, nem volt hajlandó ezt, az úgynevezett határ- és területi klauzulát beleépíteni a szerződésbe. Mi másfajta logikából indultunk ki. Azt mondtuk, ha Magyarország ezt számtalan alkalommal megtette, akkor még egy alkalommal is megteheti. Amikor kormányra kerültünk, azt mondtuk a román félnek, hogy a másfél éve folyó, az előző kormánnyal folytatott tárgyalásokat mi hajlandók vagyunk két szempontból is új alapra helyezni. Az egyik: készek vagyunk a fennálló határok sért-hetetlenségének az elismerésére, a területi követelésekről való lemondásra, pontosabban annak megfogalmazására, hogy nincs ilyen területi követelése a két országnak egymással szemben. A kisebbségi jogok kérdését – amelyet ugyanolyan fontosnak tartunk, mint az előző kormány –, pedig hajlandók vagyunk úgy definiálni, hogy az európai normák és dokumentumok szellemében megfogalmazott kisebbségi jogokat igé-nyeljük az alapszerződésben. Ezért is ragaszkodtunk kezdettől fogva ahhoz, hogy a kisebbségi paragrafus kötelező jogi normaként emeljen be három nem jogi, hanem politikai természetű dokumentumot; az Európa Tanács 1201-es ajánlását, az ENSZ 1992-es nyilatkozatát, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1990-es koppenhágai dokumentumát. Ez a három dokumentum a kisebbségi jogok legátfogóbb összegzését adja. Ez egyben az egyik kulcskérdés volt, és ebben történt egy váratlan elmozdulás a román fél álláspontjában, amikor végül is kész volt elfogadni azt, hogy a mindaddig kategorikusan ellenzett 1201-es ajánlást jogi normaként építsük be a szerződésbe. A feltétele ennek az volt, hogy egy lábjegyzet mondja ki: a két fél egyetért abban, hogy az 1201-es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra és az etnikai alapú területi autonómiára. Ha valaki elolvassa az 1201-es ajánlás ominózus 11-es pont-ját, akkor egyet fog érteni ezzel a megállapítással. Az tényleg nem tartalmazza sem a „kollektív jogok” kifejezést, sem az „etnikai alapú területi autonómia” fogalmát.

Gecse Géza: Mit gondol, Külügyminiszter úr, van Magyarországon vagy Romániában olyan ember, aki pontosan meg tudná azt mondani, hogy mit jelent az, hogy etnikai alapú területi autonómia?

Kovács László: Azt hiszem, a lényegét meg tudja mondani. Ez egy olyan területi autonómia lenne, ami az adott területen élő etnikai többség vagy többségi etnikum számára biztosít valamiféle jogot. Ilyet az RMDSZ soha nem követelt. Azzal a megállapítással, hogy ez nem szerepel az 1201-es ajánlásban, Magyarország semmiféle engedményt sem tett. Egyrészt azért, mert sehol nem szerepelt, vagyis ténykérdésről van szó. Másrészt ez az RMDSZ érdekeit a legkevésbé sem sérti, hiszen a romániai magyarok érdekvédelmi szervezete maga sem követeli. Más a helyzet a kollektív jogok kifejezéssel, amely szintén nem szerepel az 1201-es ajánlásban. Van egy 12. pont, amelyre az alapszerződés ellenzői hivatkozni szoktak. Ellenben ha figyelmesen elolvasták volna a szöveget, akkor rájöttek volna, hogy ez nem az ajánlással, hanem az ajánláson túli területekkel foglalkozik, és azt mondja, hogy az ajánlás „nem érintheti azokat a kollektív jogokat, amelyeket nemzeti törvényekben fogalmaztak meg, vagy pedig az aláíró államok más nemzetközi dokumentumban – mint kötelezettséget – vállaltak”,  tehát nem az ajánlásra vonatkozik, hanem az ajánláson túl. Nos, a kollektív jogok, hogy nem szerepel, és ezt elismertük a lábjegyzetben? Ezzel megint nem tettünk semmiféle engedményt, ugyanis az alapszerződésben, és az 1201-es ajánlásban is több helyen szerepel egy olyan megfogalmazás, miszerint a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogaikat egyénileg vagy másokkal közösségben – egy más helyen szereplő megfogalmazás szerint –, csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolják. Ez megfelel a kollektív jogok fogalom tartalmának. Tehát a kollektív jogok fogalma, amelytől Románia, a román vezetés úgy félt, mint ördög a tömjénfüsttől, nem is szükséges, hogy szerepeljen az alap-szerződésben. 

Gecse Géza: A mostani magyar kormányt gyakorta vádolják egy Washington iránti feltétel nélküli igazodással, ami azért nem esik nehezére, mert  korábban a Moszkva utáni igazodást szokták meg…

Kovács László: Ha arra gondol, hogy e kormánynak van néhány olyan tagja – amely 1990 előtt, például Horn Gyula miniszterelnök vagy jómagam – külügyi területen dolgozott (Horn Gyula külügyminszter volt, én külügyi államtitkár), nos, nem a Moszkvához való igazodás volt kettőnk külpolitikai tevékenységének első számú jellemzője, és a nyugati partnerországok sem így tartanak bennünket nyilván.

Gecse Géza: Miért nem vonták be a kormányközi tárgyalásokba az RMDSZ-t? Miért nem folytattak velük konzultációt a román–magyar alapszerződés ügyében?

Kovács László: Az RMDSZ újból és újból elmondja, legutóbb tegnap a külügyi bizottsági ülésen Tokay György mondta el, hogy a konzultáció velük folyamatos volt, tucatnyi alkalommal konzultáltunk. Minden egyes fontos tárgyalási forduló előtt és után összegeztük az eredményeket. Azt nem ígértünk soha, hogy az RMDSZ-nek vétójoga lesz az alapszerződés szövege felett. De azt hiszem, ez teljesen érthető is, mint ahogy az ellenzékkel is folyamatosan konzultáltunk, ők is végig tájékoztatást kaptak. Az más kérdés, hogy belpolitikai megfontolásokból úgy csinálnak, mintha erre nem került volna sor.

Gecse Géza: A kormány részéről ki lesz ott a jövő hétre tervezett újabb magyar–magyar csúcson?

Kovács László: A legújabb információk szerint ez nem magyar–ma-gyar csúcs lesz. Egyébként kicsit szerencsétlen dolognak tartom, hogy mind a miniszterelnök, mind jómagam a sajtóból értesültünk arról, hogy az RMDSZ Magyarországon, Pápán egy újabb magyar–magyar csúcsot szervez, amire meghívja a kormány képviselőjét. Én azt hiszem, nem ez a dolgok természetes rendje. Ezt nem a sajtóból kell megtudnunk. A tegna-pi nap késő délután kaptam egy levelet, amiben az áll, hogy nem ma-gyar–magyar csúcsra, hanem egy előkészítő megbeszélésre hívnak. A kettő egymásnak ellentmond. Hétfőn fogjuk kialakítani az álláspontunkat erről, hogy most végül is milyen rendezvényre szól a meghívás, és milyen szinten legyen rajta képviselve a kormány, mert nyilván más egy ma-gyar–magyar csúcs, mint egy szakértői előkészítő megbeszélés. Amennyiben a kormány indokoltnak tartja részvételét a rendezvényen, ott leszünk, de egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan miről van szó.


Vissza a főoldalra - kattintással