Előszó
„Olyan időben
élünk, mikor az, aki egyedül járja útját, nyugodtan nyilatkozhatik hazájáról
és népéről, mert senkitől nem vár helyeslést, ócsárlással sem törődik,
a jelenben úgyis keveset bízik, de ismeri a múltat és hisz a jövendőben.”
Pontosan
hatvan esztendővel ezelőtt vetette papírra e sorokat Szekfű Gyula, a két
világháború közötti korszak meghatározó történészgondol-kodója, és
adta közre könyvét, amely Gecse Géza munkájának is ihletője.
Olyan helyzetben történt ez, amikor Magyarország „győztesnek” számított,
hisz 1942-re Trianonban elcsatolt egykori országterületének felét és
magyar nyelvű lakosságának nagyobbik részét visszakapta. A III. Birodalom
szövetségeseként azonban a háború kimenetelével
nem lehe- tett tisztában. A valódi siker ugyanis Magyarország és a térség
számára a háború befejeződésének függvényévé vált.
Szekfű
Gyula aggódásában, abban hogy műve szembesítéssé is vált a magyar
gondolkodók számára, e történelmi háttér jelentős szerepet játszik,
amelyből napjainkban is sokat tanulhatunk.
Magyarország,
a szomszédos államok és az ott élő magyar nemzeti közösségek viszonya
nemzetünk számára az elmúlt hat évtizedben nem úgy alakult, ahogy
szerettük volna.
Ezerkilencszázötvenhat
Magyarország valódi függetlenségének ígéretét hordozta, a forradalom
és szabadságharc azonban hamarosan elbukott.
1989,
a berlini fal leomlásában azonban a magyar 56 ugyanakkora sze-repet játszott,
mint az 1968-as prágai tavasz, illetve a nyolcvanas évek lengyelországi
eseményei. Vagyis 1956 utáni kudarcunk hosszú távon
át-menetinek bizonyult.
1989
után a közép-európai államok és nemzetek – a szovjet befolyás
visszaszorulása után – új viszonyrendszerben találták magukat.
Gecse
Géza, a Magyar Rádió munkatársaként
e feltételrendszerben a magyar
állam, a szomszédos országok és a magyar nemzeti közösségek vi-szonyának
krónikása.
Ilyen
értelemben könyve olyan sajátos dokumentumkötet, amelyet nagy haszonnal
lapozhatnak nemcsak napjaink, hanem vélhetően az elkövetkező idők
korszakunk iránt érdeklődő olvasói is.
Dr.Habsburg
Ottó
a Páneurópa
Unió elnöke
Pöcking,
2002. április 11.
