Viktor Jerofejev
Hercsel Adél:

A foszló hullák birodalma, avagy hogyan pusztul el Oroszország?
Megjelent: alterblog.hu
2009.december 25.
A cikk eredeti helyén képekkel és egyéb kiegészítésekkel a következő helyről tölthető le: http://www.alterblog.hu/wordpress/2009/12/25/a-foszlo-hullak-birodalma-avagy-hogyan-pusztul-el-oroszorszag/

Új könyvvel jelentkezett az Alternatíva kedvenc írója, az orosz irodalom fenegyereke, Viktor Jerofejev. Az egyelőre még csak oroszul és németül olvasható, rendhagyó esszékötet az Orosz apokalipszis címet viseli. Ebben a kötetben – jó szokásához híven – kemény szavakkal, rendkívül csípősen ír Oroszországról és az orosz népről.
Ezzel a könyvvel más szemszögből, progresszív módon próbálja hazáját megismertetni a külföldi olvasókkal, és kísérletet tesz arra, hogy Oroszországot kézzelfoghatóvá, érthetővé, kevésbé misztikussá és távolivá tegye számunkra.
A könyv alaptézise, hogy
Oroszországban és az orosz emberek lelkében általános a szorongás, mely ellen folyamatosan küzdeniük kell. Ez a szorongás még ma is érzékelhető, hiába nem tűnik Medvegyev országlása alatt olyan feszültnek a hangulat, mint mondjuk a keménykezű Putyin elnök alatt. Az ő elnökségük idejében született Viktor Jerofejev Orosz apokalipszis című könyve. Azonban azt csalódás fogja érni, aki azt hiszi, hogy akár Putyin, Medvegyev vagy más politikusok miatt Orosz apokalipszis az esszégyűjtemény címe.
Egyáltalán nem ők állnak az esszék középpontjában: Jerofejev nem a putyini és medvegyevi politika, országvezetés okozta apokaliptikus hangulatát és paranoiáit írja ki magából.  Mindazonáltal a könyvből kiderül, hogy Putyin rányomta a maga bélyegét a modern Oroszországra. „Egy foszladozó hullában élek” – írja Jerofejev az orosz végekről, közvetve utalva ezzel a putyini politika elhibázott lépéseire.
Az Orosz apokalipszis szellemi utazás
Jerofejev számára, aki úgy adja el magát, mint aki például mindent tud a történelemről, a társadalomról és a szellemtörténetről. A kötetet egy könyörtelen, nagy perspektívájú és nagyon okos szerző írta, aki mindenütt az összefüggéseket keresi, és így próbál magyarázatokat találni minden Oroszországhoz kapcsolódó jelenségre. A könyvet olvasva az embernek gyakran olyan érzése támad, mintha a szerző kizárólag hazája mentális állapotáról írna, és az olvasó a kötet végére érve úgy véli, hogy egy hiteles kórképet kapott a múlt- és a jelenkori Oroszországról.
Jerofejev szerint, míg más társadalmak számára
a 20. század az egyenjogúsítás, az emancipáció százada volt, addig az oroszok számára a félelemé és a szorongásé. Az elmúlt években nem véletlen, hogy több ezer oldalnyi  szakirodalom született a diktatúrába és az önkényuralomba visszaeső Oroszországról. Jerofejev kötete is illeszkedik ebbe a hagyományba. Az Orosz apokalipszis egyik központi kérdése, hogy ‘mi az a reflex az oroszokban, hogy egyenlőnek maradni?’ Jerofejev levonja a konklúziót, majd kimondja az ítéletet, hogy az oly sokszor beígért kapitalizmus az oroszok utópiája.