Bizánctól Bizáncig - S. Benedek András
Kattintással: http://kelet-europa.blog.hu/2009/09/27/a_harmadik_roma

A harmadik Róma
 Egy politikai paradigma manifesztációja

Bizánc eleste (1453) után az egyesült-egyesített orosz fejedelemségek romjain birodalommá fejlődött Oroszország lett a pravoszlávia utolsó bástyája. Mivel maga az egyház elnevezése is (Igaz Hit) minden más ideológiai gondolatot kizárt és hivatottnak érezte magát a vallás terjesztésére s ¾ mivel az egyház feje maga a cár volt ¾ a politikai, hatalmi terjeszkedésre.
    A köznyelvben a pravoszláv vallást ortodoxiának nevezik. Az is, kétségtelen, hiszen elődjeként Rómát nevezi meg, az erősen ókori birodalmat. A második Róma ennek a logikának a mentén Bizánc, harmadik pedig maga Moszkva. Rettegett Iván mondásaként idézik általában az akkor már vezető egyházi körökben megfogalmazódott gondolatot: "Két Róma elesett. A harmadik áll és élnie, uralkodnia kell az idők végezetéig".
    Ez a mindenkori világgal szemben megfogalmazódott gőgös szembenállás csak a felvilágosodás korára nyert terminológiailag is politikusabb formát. Ez a pánszlávizmus, a moszkvai birodalmi gondolat álruhába öltözött élcsapata.
    A mindenkori Európának két, felfejthetetlen rejtvénnyel kellett szembenéznie. Az egyik a Balkán, "Európa lágy alsó teste". Ebbe a megfogalmazásba a 20. századi nagy háborúk idején még Olaszország is beletartozott. A másik természetesen a pánszlávizmus, a gazdasági, kulturális és ideológia fogalmak szerint megfoghatatlan, agresszív, idegen világ.
    A 18. századtól a Balkánt Európa szerencsésebb felének kutatói, felkészült tudósok és lánglelkű forradalmárok járták be, egyikük sem volt képes az esetleges megosztó szimpátiánál többet felmutatni. A történészek halk, de határozott véleménye szerint egyetlen ember volt, aki értette és kezelni tudta a Balkán pokolbugyrait: Kállay Béni. Ez a legősibb magyar családok egyikéből származó politikus már ifjúkorában elsajátította a török s a legfontosabb balkáni népek nyelvét, megismerte történelmüket, vallásukat és néprajzukat. Ott volt a kiegyezés idején Belgrádban, jó évtized múltán Kelet-Ruméliában s a mi a legnagyobb tette: ő szervezte újra állammá Bosznia-Hercegovinát. Egész Európa elismeréssel követte tetteit, amelyeket a megértés és méltányosság vezetett. Az u. n. "balkáni háborúkat" sajnos már nem élte meg. Sajnos nincs hasonló kaliberű Balkán-politikusunk ma sem. S ez fájó hiány, aktuális politikai térvesztés.
    A pánszlávizmussal kapcsolatban azonban sok nagytudású magyar szakértőt sorolhatnánk fel, de egyikük sem volt képes e terjeszkedő ideológia belső lényegét megérteni. Mindannyian a tényekből és jelenségekből indultak ki, de munkáik leíró jellegűek. A magyar politikusok, politológusok eleve sajátos csapdába kerültek. Még a pánszlávizmus legelső formáinak megjelenésekor a három részre szakadt Magyarország Kelet felé is egy képzeletbeli, de aláaknázott határmezsgyére került. Az európai civilizáció védőbástyájaként a kis Erdély volt kénytelen fellépni. Jelképesen, de a gyakorlatban is. Báthory István és néhány hadvezére volt egyedül képes megállítani időlegesen az orosz terjeszkedést. A történelem későbbi pontjain is felbukkan az orosz veszély, így tehát, amikor a pánszlávizmus lépett a színre, kissé europaizálódott formában, a magyar közvélemény averzióval fogadta megjelenését. Ne feledjük: az úgy nevezett herderi jóslat nemcsak a magyarok számára jövendölt nemzetpusztulást, de a jövő nagy európai nemzeteként épp az oroszokat határozta meg. Mindez és az orosz birodalom folytonos terjeszkedése a folyamatos veszély érzetét tartotta fenn. Gecse Géza könyve (amely napjainkban új aktualitást nyer) a nyílt politikai tárgyalásoktól a titkos paktumokig és az ideológia 19. századi újrafogalmazásáig minden lehető mozgató rugót illetve gyakorlati próbálkozást felvonultat. Történelmi ívével, amely fél évezredet fog át (azon belül nagyszabású leíró elemzéssel) olyan könyvet tár elénk, amelynek tükrében Európa egyik legkényesebb problémájáról is tiszta képet alkothatunk. Még talán időben.
    Ha a Balkán kapcsán Kállay Béni nagyszabású alakját idéztük fel, lehet hogy a gondolkodó Magyarország is kitermelte egy ma is aktív szuperhatalom megértésének tudósát, aki a diagnosztikán túl az orvosi kezelés esetleges módozatait is felmutatja. Ami a recenzens szerény véleménye szerint a homoterápia. (Gecse Géza. Bizánctól Bizáncig. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2007.)

S. Benedek András

(S. Benedek András 2009. szeptember 8-án elhunyt. A temetése Budapesten 2009. szeptember 25-én volt.)

Hannoveri cikkek összefoglaló oldala kattintással: http://www.gecse.eu/090901_Mutat.htm

Vissza a főoldalra - kattintással