Gecse Géza – Warsaw - Varsó
Ki
az áldozat? Kelet-Európa vagy Oroszország?
Gecse Géza kollégám az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti
Tanszékének tanáraként Varsóban járt, ahol egy nemzetközi történészkonferencián
vett részt. Bizánctól Bizáncig címmel jelent meg másfél éve könyve az orosz
birodalmi gondolatról, tehát nem csodálkozom azon, hogy erre a rendezvényre
meghívót kapott, de a konferencia címe igen ellentmondásosan hangzik. Fel lehet
egyébként tenni a kérdést úgy, hogy ki vagy kik voltak az igazi áldozatai az
elmúlt kétszáz esztendőnek, a kelet-európaiak inkább vagy pedig az oroszok,
akiknek nemcsak a tágabb, hanem a szűkebb birodalmuk is megsemmisült?
A Varsói Lengyel Történettudományi Intézet környéke
Mozgókép kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=-HzAKOTNNJI
Gecse Géza:
- A konferencia éppen arról szólt, hogy akár mindketten lehetnek és nem világos,
hogy volt-e nyertese ennek az időszaknak. "Ofiary imperiów - imperia jako
ofiary", „Birodalmi áldozatok – áldozatbirodalmak.” Talán így lehet magyarra
fordítani a háromnapos konferencia fő témáját, amelyet 2009. február 19-e és
21-e között szerveztek a lengyel fővárosban. Egyébként angolul is olvasni lehet
a programját a következő linken:
http://www.ipn.gov.pl/portal/en/2/300/International_Scientific_Conference_Victims_of_empires__Empires_as_victims__Wars.html
BPI:
- Ha jól tudom, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete (Instytut Historii Polskiej Akademii Nauk) és a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (Instytut Pamięci Narodowej - IPN) szervezésében rajtad kívül más külföldi történészeket is meghívtak oda, és a lengyel történészekkel együtt vizsgáltátok a birodalmi Oroszország és a Szovjetunió politikáját nemcsak a közép- és kelet-európai térségben, hanem ázsiai kitekintéssel is. Végül mire jutottatok: ki számított és számít áldozatnak, ki uralkodott valójában a Pétervár-, majd Moszkva-központú ország különböző területein?
Gecse Géza:
- Folytatom a kérdéseket, amelyekre nem is annyira egyszerű válaszolni. Akik az említett térségben a 18. századtól napjainkig formálisan uralkodó nemzetnek számítottak, az oroszok, tudtak igazán élni a hatalmukkal? Vagy jól tudtak élni vele? Milyen döntéseket hoztak? Kinek voltak jók ezek a döntések?
Ennél
több kérdést is felvetett köszöntő beszédében Andrzej Nowak akadémikus, a
rendezvény fő szervezője, a Krakkói Jagelló Egyetem tanára, aki a Lengyel
Történettudományi Intézet munkatársa.
Andrjzej Nowak
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=OAMRuiVCCV8
A fő
kérdésre egyébként a válasz korszakonként is más és más. Geoffrey Hosking, a
London University előadója például bevezetőjében arról beszélt, hogy 1972-ben az
orosz népesség kisebbségbe került a birodalmon belül és ettől kezdve az oroszok
aránya a szovjet birodalmon belül kitartóan apadni kezdett. A Szovjetunió
megalakulásakor sok nemzet olyan intézményeket kapott, amilyeneket az oroszoknak
azért nem biztosítottak, mert nekik a birodalomhordozó nép szerepét szánták.
Sajátos ellentmondás, ugyanakkor szükségszerű is volt, hogy a Szovjetunió
megalakulása után a birodalom területén az orosz nacionalizmust elnyomták.
Sztálin uralkodásának második szakaszában ugyan engedményeket tettek az
oroszoknak, ám sok mindent továbbra sem biztosítottak a számukra. A különböző
köztársaságoknak például volt saját kommunista pártjuk, míg az oroszok mindvégig
csupán a Szovjetunió Kommunista Pártjának a tagjai lehettek. Ebből a
megközelítésből maga a térség uralkodó népe: az orosz is áldozatnak tekinthető
és ezért azon sem kell nagyon csodálkozni, hogy az orosz lett az egyike azon
nemzeteknek, amelyek 1991 decemberében megásták a Szovjetunió sírját.
Geoffrey Hosking
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=1kQSteCS4Do
BPI:
- Kik vettek részt a konferencián?
Gecse Géza:
- Az angolszászok mellett viszonylag sokan jöttek Oroszország távolabbi területeiről is. Anatolij Remnyov például az Urálon túlról érkezett. A Dosztojevszkij nevét viselő Omszki Állami Egyetem tanára az orosz népesség természetesnek mondható, önkéntes szibériai terjeszkedésének sajátosságairól szólt. Remnyov ennek a foglalásnak a cári hatalommal való kezdetben igen furcsa viszonyáról beszélt. Az orosz államhatalom kiterjesztésének állomásait a szibériai orosz helységnevek alakulásával szemléltette.
Anatolij Remnyov
Mozgókép kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=KVhbS5xTouU
Volt, aki a legfrissebb orosz történeti folyamatokat elemezte. A Birmingham University amerikai vendégtanára, Mark Bassin az 1991 után létrejött Oroszország neo-eurázsiai iskolájának három gondolkodóját hasonlította össze: Alekszandr Dugint, Igor Siskint és Vagyim Kozsinovot. Kérdése a következő: van-e Oroszország számára tér Eurázsiában?”
Mark Bassin
Mozgókép
kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=M_gyuiX-oF8
Andrjzej Nowak, a norvég politológus Johan Galtung meghatározásából kiindulva azt vizsgálta, hogy a központ, a birodalmi nép, az oroszok és a perifériák nemzetei – többek között a lengyelek - közötti viszony mennyire alakult harmonikusan, mikor volt egyensúlyban és mikor került éles konfliktusba. Az értelmiség szerepének és helyzetének tanulmányozása azért is érdekes, mert a 18. századtól kezdődően a különböző korszakokban más és más volt a kép.
Borhi László előtt Andrjzej Nowak beszél
Mozgókép kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=E86he11uobQ
A napóleoni háborúk idején élt Csicsagov orosz admirálisnak
tulajdonítják azt a mondást, hogy míg Nagy Katalin hódításai a 18. században az
Orosz Birodalom erejét növelték, az utána következő uralkodóknál ez pont az
ellenkezőjére fordult. A 19. század hódításai inkább csökkentették, semmint
növelték a birodalom erejét. Idő és a tér összefüggéseiről a moszkvai RGGU
tanára, Leonyid Gorizontov beszélt – főként lengyelül, és csak a végén tért át
az oroszra. Gorizontov idézte a hivatalos népiség egyik fő képviselőjét, Grecset,
aki a krími háború idején úgy látta, hogy Lengyelország bekebelezése túlságosan
is megfeküdte Oroszország gyomrát. Négy millió hazaárulóval növeltük birodalmunk
területét, ahelyett, hogy békén hagytuk volna őket.
Leonyid Gorizontov
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=jTX3egETxNI
Gorizontov a határproblematikát sem kerülte meg. Hol ütközött az Orosz Birodalom olyan akadályokba, amelyek képesek voltak megállítani? Idézett II. Miklósnak és a Kaszpi-terület főparancsnokának, Kuropatkinnak a beszélgetéséből, amelyben a későbbi hadügyminiszter az orosz cárt az afganisztáni hódítás hiábavalóságáról igyekszik meggyőzni, amikor azt mondja, hogy „megállni sokkal nehezebb, mint előretörni”. Ugyanis igen sokba kerül megtartani az említett területet és az oroszok valószínűleg a britekhez hasonlóan járnak, akiknek végül el kellett hagyniuk a területet.
A Varsói Felkelés Múzeuma
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=SpmrS83QqMA
A
lengyel Wlodzimierz Marciniak, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének kutatója
egy évszázaddal később dolgozta fel ugyanezt a témát, vagyis a tér szerepét az
orosz társadalmi vitákban és bár előadásának címét lengyelül adta meg, oroszul
beszélt.
Wlodzimierz Marciniak
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=emAsHxmhORQ
A Szentpétervári Állami Egyetem Szmolnij Intézetének kutatója, Alekszandr Szemjonov arról beszélt, hogy a 19. és 20. század fordulóján a John Seeley kialakította brit birodalmi konzervativizmus hogyan befolyásolta a teljesen más körülmények között fejlődő orosz külpolitikai gondolkodást, hogyan hatott például Pjotr Sztruve és a többiek Nagyoroszország-koncepciójára.
Alekszandr Szemjonov
Mozgókép kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=NW0m6qPaFw8
A
Litván Történettudományi Intézet képviseletében Darius Staliunas az Orosz
Birodalom nyugati tartományaiban, vagyis az ún. Észak-nyugati Határvidéken,
magyarul főként Belarusz és a Baltikum területén folyó vallási hittérítéssel
egybekötött politikát hasonlította össze a lengyel területeken folyó
oroszosítással. A 19. század végére a baltiak ellen folyó orosz politika
„felpuhult” és ennek különleges okai voltak.
Jobbról az első: Darius Staliunas
BPI:
- És te miről beszéltél?
Gecse Géza:
-
Én az orosz
birodalmi gondolat és a kormánypolitika összefüggéseiről beszéltem az 1870-t
követő két évtizedben. Azért igazán érdekes az orosz külpolitika tanulmányozása
ebben a korszakban, mert a közép-kelet-európai térséget az oroszok a század első
felében fedezik fel, vagyis nem ismerik eléggé. Viszont rájönnek, hogy itt
nagyon sok szláv nemzet él, amelyek számára ők éppen ezért rokonszenvre kellene,
hogy számíthassanak. A magyarok nem szlávok, tehát mi semmi jóra nem
számíthattunk, tekintve, hogy a velünk élő szláv nemzetek szinte csak rosszat
mondtak rólunk. Viszont ami ennél is érdekesebb, a lengyelek – szláv mivoltuk
ellenére a 19. század második felére még nálunk is rosszabb osztályzatot kaptak
az oroszoknál.
Gecse Géza előadását Varsóban Bizánctól Bizáncig című könyvére utalva kezdte
Azért is
érdekes az 1870-nel kezdődő évtized története a Balkánon, mert a bolgároknál,
akik nemcsak szláv, hanem az oroszokkal azonos vallású nemzet, különösen az
1877-78-as orosz török háborúnak köszönhetően erős rokonszenv alakult ki nemcsak
az orosz nép, hanem az orosz cár iránt is. Az 1878-ban létrejött autonóm, majd
független Bulgária szorosan együttműködött egészen 1886-ig az oroszokkal,
ám ez alatt a 8 év alatt Szófia kapcsolata annyira megromlott Pétervárral, hogy
a bolgár elit egyik világháborúban sem az oroszok mellett vett részt.
Igaz, a balkáni tapasztalatok hatására nemcsak a bolgárok, hanem az oroszok is
megváltoztak. Ezeknek az éveknek a tanulmányozása sok mindenre választ ad, amit
korábban nem értettünk.
Nagy
kár, ami egyébként természetes is ilyenkor, hogy nem jutott elég idő a kérdések
kibeszélésére, hisz épp az orosz kollégáktól kaptam igen érdekes észrevételeket.
Leonyid Gorizontov, Igor Krjucskov és Anatolij Remnyov igen élénken reagáltak arra, amit előadásomban tőlem hallottak. Gorizontov szerint a cári orosz külpolitikát alapvetően pragmatikus szempontok vezérelték és egy nagyon meghatározott időszakot, valamint az első világháborút leszámítva – a pánszlávizmusnak rendkívül szerény szerep jutott. Igen összetett módon alakult Oroszország külpolitikája – állapította meg Remnyov -, amelyben nemcsak az uralkodónak, a külügyminisztériumnak, és a Katkovhoz hasonló személyiségeknek jutott komoly szerep, hanem másoknak is. Másrészt a tudósoknak és filozófusoknak nem közvetlen, hanem csak áttételes befolyásuk volt az orosz külpolitikára. Példának Szolovjov esetét hozta fel, aki amikor a „sárga veszedelemről” irt, még nem lehetett fogalma, hogy az orosz-japán háborúban majd hivatkozni fognak rá. Krjucskov arról beszélt, hogy saját kutatásai során azt tapasztalta, hogy a fiumei orosz konzulátus szlavofil vezetője állandóan a horvátok gondjaival bombázta pétervári főnökeit, akik ezt többnyire unták. Előfordult, hogy rendre is utasították, amiért zaklatta őket ezekkel a problémákkal.
Reakcióikból néhány mondatot sikerült rögzítenem is.
Leonyid Gorizontov - mozgókép kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=BjIUpQ1xX2I
Igor Krjucskov és felesége mögött Leonyid Gorizontov - Mozgókép
kattintással:
http://www.youtube.com/watch?v=VBMuCeKa95Y
Gecse Géza mögött Anatolij Remnyov, kicsit távolabb: Igor Krjucskov -
Anatolij Remnyov - mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=Z6asufJAxVg
BPI:
-Érdemi észrevételekre ilyen körülmények között általában kevés lehetőség van. Mennyiben tér el ettől a te személyes tapasztalatod?
Gecse Géza:
- Az előadásom egy kezdetlegesebb változatát, mint ahogy mindenkiét, szétosztották a konferencia résztvevői között. Másrészt pedig hiába kutatom több éve ezt a témát, ismét újra kellett gondolnom. A mostani alkalomra készülve egészen új összefüggésekre jöttem rá. A vitán elhangzottakat – gondolom nemcsak én, hanem a többiek is – hasznosítani fogjuk, hiszen a lengyelek az év végére ígérik, hogy egy kötetben meg fogják jelentetni a konferencián elhangzott előadásokat.
BPI:
- Te nemcsak történész, hanem újságíró is vagy. Tervezed-e, hogy írsz egy összefoglalót a rendezvényről, készítettél-e riportot, interjút odakint?
Gecse Géza:
- A Magyar Rádióban a kollégáknak elmondtam, hogy hova megyek, de eddig még csak a Magyar Katolikus Rádióból kerestek, ahol a múlt szombaton Pécsi Krisztina készített velem egy interjút „A héten történt” című műsorba: (http://www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=183424 ). Ezen kívül a jövő héten, kedd délután 6 órai kezdettel, Budapesten, a XIV. kerület Kassai tér 34. szám alatti helyiségben tartott Tolcsvay klubbeli Határok nélkül vitaesten hasznosítani tudom majd ezeket a legfrissebb tapasztalataimat, hisz a téma: "A közép-európai együttműködés kérdései. Magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek és ukránok tegnap és ma". Vendégeinkkel, Kiss Gy. Csabával, Gulyás Lászlóval, Strausz Péterrel és Fuhl Imrével nemcsak a két világháború közötti helyzetről, hanem térségünk perspektíváiról is beszélni fogunk. A rendezvényre egyébként minden érdeklődőt sok szeretettel várunk. Részletes meghívóját közre is bocsátom: http://www.gecse.com/090310_T.htm
A Pilsudski tér, Varsó belvárosában
Mozgókép kattintással: http://www.youtube.com/watch?v=r5TX-ifBpyw
A Gondola 2009.március 13-i számában megjelent változat - kattintással