Rádióhallgatás összegzése 2008. május

Mindannyiunk érdeke, hogy kiderüljön, hogy a Rádióban foganatosított intézkedések milyen hatással voltak és vannak arra, hogy az emberek mit hallanak a cég közszolgálati adóin?

Még 2008. február 15-én, az idei szakszervezeti üzemi tanácsi pótválasztások előtt a Kossuth klubban tartott sajtótájékoztatón ígéretet tettem rá, hogy, vizsgálni fogjuk[1], mennyire változott a Rádió az utolsó egy év során, amióta a létszámleépítés elkezdődött.

Azért most adom közre a vizsgált hét (2008. február 18-24-i hét) eredményeit, mert össze lehet hasonlítani néhány olyan változtatással is, amelyet 2008 márciusában vezettek be a Rádióban, s ez a távlat hozzásegít ahhoz, hogy több mindenre hívjuk fel a figyelmet, mintha erre korábban kerítettem volna sort.

Nehézséget jelentett, hogy a Magyar Rádió elnöke nem segítette a munkát olyan mértékben, amekkorában támogatnia kellett volna.

Nehézséget jelentett továbbá az is, hogy szakszervezeti ÜT-jelöltként való indulásom miatt, úgy éreztem, kollégáim munkájáról nem mondhatok éles kritikát.

A Kossuth klubban 2008.február 15-én azt is elmondtam, hogy ezért főként a rádióhallgatók, kollégáink, diákjaim észrevételeire számítok[2], így ugyanis kiterjedtebb körből érkezhetnek értékes észrevételek.

A Rádió új műsorrendjével az elmúlt évben két írásomban foglalkoztam (Határok nélkül, de meddig?[3] Magyar Hírlap, 2007. június 30., illetve Súlyos, fekete folt[4]. Népszabadság, 2007. október 4.)[5]

Az összegyűlt észrevételek alkalmasak rá, hogy képet kapjunk a bevezető elején feltett kérdésre. Abban is segíthetnek, hogy orientáljanak abban, hogy egy a mostaninál alaposabb vizsgálatnak milyen kérdésekre kell választ adnia.

Az anyag elérhető a honlapomon[6] és minden további észrevételt vagy észrevételüket azon közzé is teszem.  Amennyiben hibát vesznek észre, kérem, szíveskedjenek szólni, hogy minél hamarabb korrigálhassam.

A bírált műsorok szerkesztőinek még az összesítés elkészülte előtt rendelkezésre bocsátottam hallgatóink észrevételeit és számítok az ő kiegészítéseikre is.

Összefoglaló az észrevételekről

Íme az összegyűlt észrevételek és elemzések[7]. Ezek közül néhányra érdemes itt is kitérni.

Felvidéki hallgatónk Pogány Erzsébet szerint a Reggeli Krónika helyén megjelenő 180 perc – a zene hiánya és amiatt, hogy reggel 6 után háromszor is elhangzik egy-egy interjú  – élvezhetetlen. Felborzolódnak az idegei és átszokott a szlovák rádióra. Ugyanerről tudok én is beszámolni saját személyes ausztriai, és főként partiumi tapasztalataim alapján.

Berényi Dénes akadémikus anélkül, hogy részletekbe bocsátkozna, csupán annyit jegyez meg, hogy hosszú lenne a lista, amit említésre méltónak tart: A szavak ereje, mint jelszó – szerinte – gügyeség.

Visszatérő elem az emeregyezés visszautasítása. Szilágyi László debreceni hallgatónk ettől jut el a „polpotista szellemiségen keresztül az SZDSZ bozótharcosaiig”, amikor a Rádiót írja le.

Ifj. Vitányi Iván néprajzkutató, zenész főként a Bartók rádiót hallgatja és örül neki, hogy az alapvetően nem változott meg. „Gusztustalannak és piár szempontból balfogásnak” tartja az „állandó emerezést”.

V. Gilbert Edit egyetemi oktató és műfordító árnyalt elemzése különösen a hétvégi műsorokra vonatkozóan – talán a legérdekesebb az összes mostani írás közül. Ő is sokallja az ismétléseket, és az új struktúrában különösen az éjfél utáni mechanikussá tett ismétlő sáv zavarja. Mint fogalmaz: Hihetetlenül unalmas adásokat tesznek ide. Nem tetszik neki, hogy Az én hetem című műsor az Irodalmi Újságot és a 16 órát kiszorította. Igen részletesen ír Tamás Gáspár Miklós ismétlésben a héten kétszer is elhangzott majd félórás szubjektív visszapillantójáról, és beszámol arról Az én hetemről is, amelyet szombaton György Péter készített.

Hanthy Kinga az Arcvonások című műsort vizsgálja, amelyet kedvezően értékel, s a kontraszt megteremtésére is alkalmasnak tartja a többi műsorral való összehasonlításban.

B. Ágota észrevételei azért különösen figyelemre méltóak, mert gyermekét otthon nevelő fiatal anyaként eredetileg a rádiózók táborának tagja, aki most gyakran kapcsolja ki a Kossuth rádiót, mert nem bírja hallgatni.

Az új struktúra bevezetése óta kevésbé hallgatja tudatosan a rádiót, hangsúlyozza H. Erika, aki hiányolja a Névjegyet, az Irodalmi Újságot, bár mindennek ellenére alapvetően mégis tetszik neki a műsor.

Cs. Kádár Péter, a Rádió volt munkatársa Szikra Zsuzsa szombat koradélutáni műsorától nincs elragadtatva, s aligha ér bennünket meglepetésként, hogy Cs. Kádár írásának címe: Szikra-esztrád.

Erdei Iván a Magyar Rádió beszédtechnika tanára volt, amíg 2007. január 1-én el nem bocsátották a rádióból. Észrevételei pontosak. A Joszif Visszarionovics Sztálin nevét helytelenül használó riporter interjúja egyébként kifejezetten izgalmas volt, igaz ugyanazon a napon harmadszor meghallgatva ezt a riportot az ember hajlamos rá, hogy módosuljon a véleménye. (Kérdés, mennyire lehetett volna legalább az ismétléseknél korrigálni a hibát.)

ELTE-s történész diákjaim közül Tolmár Bálint szombati műsorokat, míg Mészáros Gergely a Vasárnapi Újságot vizsgálta. Mészáros Gergely téved ugyan, hogy a Vasárnapi Újságot a Napkelte ellensúlyozására találták ki, neveket is rosszul ír le, de állítása szerint ezeket így hallotta, ezért szerepel az itt közrebocsátott változatban Mangel Gyöngyi például „Vanger Gyöngyiként”.

Kerekes András volt rádiós kollégánk, a Budapest Média Intézet tanára – többek között - arról ír, hogy az Esti Krónika új kezdési időpontját (17.30) korainak tartják a hallgatói, de az összes többi médiummal összehasonlítva, Pedig a minőségi kifogások ellenére még így is a Rádióé a pálma. – állapították meg immár közösen.

Kerekes András médiás diákjai egyébként átlagosan két-három évvel fiatalabbak, mint az én ELTÉ-s történész hallgatóim. A BMI diákjai csak részben tartották magukat a megadott időhatárokhoz. Ezért ezek közül azokat, amelyek a megadott héttel foglalkoztak, a hallgatói vélemények között szerepeltettem, míg azokat, amelyek a következő héttel, egy külön kategóriába tettem, R. Andrea összefoglalójával együtt, amely akkor kezdődik, amikor a rádióhallgatást befejeztük.

           Az egyhetes rádióhallgatást „Valami elveszett” kezdőmondattal indító egykori munkatársunk nem járult hozzá neve közléséhez.[8]

Szabó Juliett újrafogalmazta észrevételeit, amelyek különösen azért érdekesek, mert Amerikában született, angolszász nyelvterületen töltött hosszabb időt és nemcsak az amerikai rádiós konzumidiotizmustól van rosszul, hanem a BBC gyakorlata sem tetszik neki. A leginkább persze a Magyar Rádiót bírálja, amely – szerinte – az elhibázott nyugati gyakorlatot igyekszik Magyarországon meghonosítani.

Összességében tehát megállapítható, hogy azok, akik reagáltak felhívásomra, alapvetően elégedetlenek az új struktúrával.

Végighallgatva egy-egy napot az én benyomásom is az volt, hogy a gyakori ismétlések miatt azok, akik folyamatosan hallgatják, másodszor, harmadszor ugyanazt az interjút nem fogják meghallgatni, ezért ilyenkor kikapcsolják a rádiót. Ezt neveztem 2007. októberi írásomban úgy, hogy az állandó ismétlés az újság-jelleget öli meg[9], vagyis csak azok számára nem veszít érdekességéből a műsor, akik korábban nem hallották ezeket a riportokat.

Kérdés, természetesen, hogy a rádiót néha bekapcsolók többen vannak-e, mint akik az ismétlések miatt elfordulnak a rádiótól?

A legújabb Szonda Ipsos felmérések nem tanúskodnak áttörésről.[10] A Szonda Ipsos és a Gallup feldolgozási módszere hasonló, de ennek ellenére hasznos lenne egy kontrol-vizsgálatot elvégeztetni a Galluppal, mivel akkor összevethetővé válik a struktúraváltás potenciális „hozadéka”, ami eredőjét tekintve lehet – természetesen – negatív is.

Amennyiben ugyanis az alkalmanként a rádiót bekapcsolók száma magasabb, mint az állandóbban rádiót hallgatóké, az új menedzsmentnek akár igaza is lehet.

Ha nem, akkor a Rádió különböző adói egész biztosan haladnak a rétegrádiók felé. Mert az egészen biztosnak látszik és ezt a mi mostani közvélemény-kutatásunk végeredménye is tükrözi, hogy lesznek, akiknek tetszeni fog az emeregy, emerkettő, emerhárom. Korántsem mindegy viszont hogy mennyien. Feltételezem, hogy a Magyar Rádió vezetői nem arra kapnak felhatalmazást, hogy hallgatottságot csökkentsenek.[11]

Ezek mérhető adatok.

Ami nem mérhető, korábban volt, és hiányzik: a régi műsorok.

Témák hiányoznak: például alig számol be a Rádió a Közép-Európai térségről, a Baltikumról vagy a kaukázusi országokról. Ugyanígy a távol-keleti térségről, különösen Kínáról, amelynek jó esélyei vannak a globális hatalmi státusra, szinte alig esik szó, mint ahogy Oroszországról is kevesebb szó beszámolónk van, mint amennyit megérdemel.

Szombaton a G7 az egyetlen kimondottan gazdasági műsor, hír-műsor nem tud lenni viszont talán főként a túl rövid interjúk miatt nem tud érdekessé válni, , s nem éri el a háttér-műsor jelleget, hírműsor pedig nem tud lenni.

Eltűnt az például az Ecomix, amely jól ellátta ezt a funkciót.

Eltűnt a 16 óra, a Magyarországról jövök, a Családi Tükör, a Törvénykönyv, a Szemle.

A Világóra a szombat estében „Világfélórává” változott, pedig a műsorral nem volt baj.

Nézzük meg egy műsor példáján keresztül, hogyan alakult az új struktúrában a sorsa.

A Határok nélkül a Kossuth rádióban

Folyt. Köv. !

Bármilyen hibát szívesen javítok, és a további észrevételeket is ki fogom tenni erre a honlapcímre:  http://www.gecse.com/080522_Radiohallgatas.htm 

2008. május 23-a és 30-a között az alábbi e-mail-címen vagyok elérhető: gecsege@gmail.com

Amennyiben valaki szeretne beszélni is velem, ebben az időben a +36 30 370 53 17-es magyarországi, illetve a +40 755 415 261-es romániai molbilon tud elérni.

Köszönettel: Gecse Géza