Vélemények, elemzések

Dátum: Tue, 12 Feb 2008 22:52:46 +0100
Feladó: "Dobi Ildikó - G-mail" <ildiko.dobi@gmail.com>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: rádió-ügy

 

Szia Géza!

 

Már megint nem tudok menni a Kossuth Klubba sem, mert akkor épp az Ernst Múzeumba szólít a kötelesség.

De ha lesz néhány perc időm, megírom Neked a lesújtó véleményemet az MR 1, 2, 3 új műsorszerkezeteiről. Nagyon érintett vagyok, mert nincs tévém, ezért csak rádiókat hallgatok.

Napközben rohangálok a galériákba és múzeumokba, esténként - munka közben - szoktam rádiót hallgatni, általában zenét a Bartókon.

Szia:

           Dobi Ildi

Dátum: Tue, 12 Feb 2008 20:38:04 +0100
Feladó: "Hegedüs Endre" <pharmahegedus@mail.datanet.hu>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: igen tisztelt Gecse Géza úr

 

Igen tisztelt Uram!

Míg annak idején legfőbb tájékozódási eszközöm és kultúrforrásom a Rádió volt, most, mióta már nem is Kossuth,  nem is Petőfi, nem is Bartók, hanem "csak" mr1, mr2, mr3, tehát kb két éve egyáltalán, egyetlen percre sem kapcsoltam be a rádiómon ezeket az adókat. Ez egyben a véleményem is. A Magyar Rádió (azzal együtt, hogy udvarán ....hm, hm, szóval nem csak rádióműsor készítés folyik, hanem kikészítés is, "leküzdötte" nálam arra a szintre, hogy be sem kapcsolom.

  És egyre többen vagyunk ilyenek.

   Próbáljanak már a kút fenekéről valahogy vissza mászni, persze ehhez akarat, elszánás, pártatlanság és hozzáértés kell.

   Üdvözletel: Hegedüs Endre

Dátum: Wed, 13 Feb 2008 17:34:05 +0100
Feladó: "Lovász Gabriella" <lhg@mail.t-com.sk>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: emeregy

 

Borzasztó!
Hűséges hallgatója voltam a Kossuth Rádiónak évtizedekig. Ma is hallgatom,
de ma már egyre igerültebben viselem el a sok hadarást, emeregyezést.
Különösen a reggeli 180 perc (micsoda név! mennyi fantázia kellett hozzá!)
műsorvezetőjének 10-15 percenkénti bemutatkozását. Aztán az erre elpazarolt
időnek a látszólagos behozását azzal, hogy lám, "máris jön" ez vagy az ezzel
vagy azzal.  Az egyenszövegként kötelezővé tett ....-val, ...-vel megnevezés
a különböző hírblokkok előtt mintha megbénította volna a műsorvezetők
természetes beszédét!
Ha még sokáig így folytatják,  hallgathatatlan lesz. Térjenek vissza a
Kossuth Rádió tisztes hagyományaihoz, a normális tempójú, szép magyar
nyelvet használó hírműsorokhoz. A sok töltelék-szövegtől nem lesznek sem
korszerűbbek, sem népszerűbbek.
Üdvözlettel: Egy felvidéki nyugalmazott középiskolai tanár

Dátum: Wed, 13 Feb 2008 11:30:53 +0100
Feladó: "Pogány Erzsébet" <pogany@szakc.sk>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: MR1 - a zörejek rádiója

 

Kedves Gecse Géza,

A Magyar Rádió Üzemi Tanácsi választásán sok sikert kívánok Neked, nagyon fontosnak tartom hogy olyan ember vállaljon érdekképviseletet, aki ki tud és ki mer állni a közösség érdekeiért.

A műsorral kapcsolatban:

A Magyar Rádió a felvidéki magyar közösség számára is fontos tájékozódási pont, gondolok itt elsősorban a Kossuth Rádió hírműsoraira és a határon túli magyarsággal foglalkozó műsorokra.

Többekkel egyeztetett véleményemet küldöm, amikor azt mondom, a reggeli hírműsor nem az előnyére változott az új szerkezetben, a 180 perc így élvezhetetlen.

Miért tűnt el a zene? Néha még a hangsúlyt sem viszi le a műsorvezető az egyik téma után, úgy tér át a másikra. Zene helyett idegesítő zörejeket hallani, és az önmagát  reklámozó, ugyanazt a mozaikszót: emer1-et szajkózó géphangot.

A Szlovák Rádió reggeli műsorában félóránként hallani, hogy Jó reggelt, Szlovákia, és nem szégyellik, hogy a rádió "szlovák" rádió.

A Magyar Rádióban nem lehet kimondani azt a szót, hogy magyar?

 

Volt egy nagyon értékes időszak, amikor az emberségről, a hazaszeretetről is hallani lehett a rádióban, és magyar zenére ébredtünk.

Ez a mostani műsor teljesen lelketlen.

 

Reggel 6-tól kilencig több interjú elhangzik háromszor is. Én korábban reggel fél héttől 9-ig hallgattam a rádiót, az otthoni készülődés és a munkába autózás alatt. Nos erről mára tökéletesen leszoktam, mert zene nélkül, állandóan ismétlődő riportokkal reggelente felborzolódtak az idegeim. Sosem gondoltam volna, hogy jobban fogom élvezni a szlovák rádió reggeli műsorait.

 

Pogány Erzsébet

Dátum: Thu, 14 Feb 2008 11:16:14 +0100
Feladó: "Dr. Berényi Dénes" <berenyi@atomki.hu>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy:

 

 Kedves Gecse Géza!

      A részletekre nem térek ki. Hoszú lenne. Csak egy megjegyzés. Az a bizonyos "szavak ereje" olyan - bocsánat a szóért - gügyeség, hogy csodálom, hogy nem volt a környéken valaki, aki errer rájöjjön.

 Üdvözlettel

 Berényi Dénes

Dátum: Thu, 14 Feb 2008 17:59:47 CET
Feladó: "Bydeskuty Zoltánné" <bydeskuty@citromail.hu>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy:

     

        Tisztelt Gecse Géza Úr! Az "átkosban" az MTI-ben dolgoztam, és legnagyobb meglepetésükre megnyertem egy munkaügyi pert. Magának drukkolok, mert az "elvtársak" úgy "hazavágták" a Kossuthot, a Petőfiről nem is beszélve, és most már, ami nekem a legjobban fáj, a Bartókot sem kímélik!!! Imádkozom Magáért, hogy a jó ügy érdekében nyerjen!!! Üdvözlettel  Bydeskuty Zoltánné, Bpest,2008.febr.14.

Dátum: Thu, 14 Feb 2008 16:28:20 +0100
Feladó: "Laszlo Szilagyi" <lszilagyi@unideb.hu>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: emer

 

Tisztelt Gecse Úr!

Eljutott hozzám a Kossuth Klubba szóló meghívója. Személyesen nem tudok jelen lenni, adalékként küldöm az alábbi írást, amelyet olvasói levélként megküldtem a Magyar Nemzetnek is.

Szívélyes üdvözlettel:

Dr Szilágyi László

----------------------------------------------------------------------------------------

 

EMEREGY, EMERKETTŐ…

 

Csak kapkodjuk a fejünket. Bosszúsan nyúlunk a rádió hangoló gombjához: biztos valaki elcsavarta. De nem: ott áll 540 kHz-en, ahonnan még nem is oly régen a Magyar Rádió Kossuth adója szólt. Most meg mint hibbant papagáj, egyre azt rikácsolja, hogy EMEREGY Kossuth rádió, az első, értelmetlen zagyvalékot nyomatékkal, a második szót hangsúlytalanul hadarva, számtalanszor, a nap minden órájában. Mi ez?  Talán a néhai Kormányzó megelégelte, hogy tiszteletlenül per Kossuth-nak titulálják, és a sírból követelte, hogy azonnali hatállyal változtassák a nevét ?MisteR 1 K�-ra? Avagy a műsor elkészítését egy autópálya cég támogatja (oppardon: szponzorálja), és az értelmetlen betűszó azt reklámozza? Akárhogy is van, Kossuthot, Petőfit, Bartókot egy nagyhatalmú MR hátra parancsolta, a második sorba, lefokozta, a nevüket csupa kisbetűvel ejtve. Ők már csak megtűrt nemecsekek lehetnek az MR szép új világában, talán így is csak ideig-óráig? A MAGYAR Rádió náluk is rosszabbul járt: tollvonással eltörölték a Föld színéről. Élt nyolcvan- akárhány évet, béke poraira! Hát persze: ?a szavak ereje”.  A nagy elődök: Rákosi, Kádár is tisztában voltak ezzel. Ezért irtották szisztematikusan az intézmények, testületek nevéből a ?magyar� vagy ?nemzeti� jelzőket, ?országos”, ?központi”, ?egyesült” és hasonló, semleges, se-íze-se-bűze-, apparátcsik elnevezésekkel helyettesítve azokat. Nem végeztek tökéletes munkát. Maradt egy-két zárvány: Magyar Nemzeti Bank, Magyar Rádió… Figyelmetlenség?  Esetleg mégsem voltak ennyire elvetemültek? Talán nem merték?? Ma keményebb idők járnak. Ortodox, militáns, fundamentalista utódaik, akik az ú.n. rendszerváltozás előtt is igen hatékonyan tevékenykedtek, azóta nyíltan színre léptek, és kéjes buzgalommal folytatják az orwelli ?valóságszabályozás” piszkos munkáját. Tudják, merik, teszik! Az ú.n. SzDSz kultúrkülönítményesei számára nyilván elviselhetetlen volt, hogy több millió rádióhallgató napjában többször hallja a szót, hogy „magyar”. Emlékezetes, hogy az ú.n. rendszerváltozás körüli időkben médiamunkásaik azért osztottak intőket a másik oldalnak, mert utóbbiak a nyomtatott sajtóban túl sokszor írták le a ?haza”, ?magyar”, ?nemzet”, stb., szavakat (?túlmagyarkodtak” – talán). Nos, mióta megszállták a Magyar Rádiót (is!) ez a veszély jelentősen enyhült. Megindult az (egyelőre) verbális dzsihád minden ellen, ami ?magyar�: lett emerénekkar, emerbérlet, emerkoncertek? Könnyed, nevetgélős, nyegle, bulváros hangvétel � nyelvi színvonal is leküzdve erre a szintre, miért is ne? Egy a sok ?műsorszolgáltató” közül – a szent posztmodern krédó szerint. Németh László meg foroghat a sírjában (vajon akad-e műsorszolgáltatóék háza táján olyan akinek ez a név mond valamit?). Őszintén szólva engem, mint rádióhallgatót nem is az SzDSz szabadcsapatok garázdálkodása lep meg � ők csak azt adják, ami lényegük, illetve végrehajtják megbízóik parancsát. Hanem az szomorít el, hogy a jelek szerint nem akad(t) egyetlen bemondó vagy műsorvezető sem, aki egy nagy lélegzetet véve mondaná a mikrofonba, hogy Magyar Rádió – legalább egyszer (u.i. azonnal kirúgnák ). Az ?ötszáz bizony dalolva ment?� példával pedig már elő sem érdemes hozakodni (bár ez azonnali hatállyal véget vetne az ?emer hadművelet”-nek!). Ezek után nincs mit csodálkoznunk a jelenlegi vezetőknek a rendőrséggel ápolt meghitt kapcsolatán sem, aminek eredményeképp a Forradalom 50. évfordulóján a Rádió udvarát készségesen börtönudvarrá alakították, hogy ott órákon át térdepeltessék és ütlegeljék azokat a fiatalokat, akik arra a magyar szabadságra merészeltek emlékezni, amelyik anno dacumál épp a Rádiónál szökkent virágba. Ekkora perverzitásra alkalmasint csak valamiféle polpotista szellemiség képes - no meg az ú.n. SzDSz elvetemült kulturális bozótharcosai. Ha lesz nemzeti érdekeket képviselő kormánya ennek az országnak (reméljük, mielőbb!) nagyon sok Augiász- istállót kell kitatkarítania. Csak ne remegjen a kezük, és helyén legyen a szívük, bármekkorra lármát csapnak is majd a jelenlegi majom-médiakommandók és csatolt részeik.

 

Dr Szilágyi László

Debrecen

Dátum: Sun, 17 Feb 2008 22:24:00 +0100
Feladó: "Vitányi Iván " <vitanyi@drotposta.hu>
Címzett: gecsege@freemail.hu
Tárgy: emer

 

Szia!
A kérdéses időpontban nem tudtam elmenni. Viszont érdekel a téma.
A Rádió műsorai közül kizárólag a Bartókot hallgatom (kereskedelmieket sem, és TV-t sem nagyon nézek). Így észrevételeim csak ezzel kapcsolatosak.
- Gusztustalannak, és píár szempontból balfogásnak találom az állandó emerezést. Gondolom, fegyelmit kap az a műsorvezető, aki nem mondja ki egy műsoron belül legalább ötször, hogy emer, emer.
- A Bartók műsora egyébként nem változott jelentősen. Féltem, hogy fel fog hígulni gagyi zenével, vagy politikai műsorokkal, pont amikre nem vagyok kíváncsi, és pont amiért a Bartókot hallgatom. Szerencsére egyik sem történt meg.
- Kicsit a kívánságműsor jellegű lakossági gesztusokat sokallom, amik ugyanis nem érik el céljukat, mert csak 2-3 hallgató írogat minden műsorba, a többieknek inkább "visszatetsző". (Másoktól is hallottam már)
- A csatorna politikai és ideológiai (szerintem üdvözlendő, és követendő) semlegessége jellemző, hogy az egyházzenei műsort is élvezettel szoktam hallgatni, én, aki megrögzött ateista vagyok, viszont a zene iránt érdeklődöm.
- A Jazz műsorideje mintha nőtt volna az utóbbi időben, de ezt örömmel fogadtam.
- A népzene egyértelműen nőtt, a minden napos népzenei műsorsávval, és az összetétele is jobb lett, végre nem csak a Muzsikás és Budai Ilona 1978-as felvételei hallhatók. Bár hallgatni sajnos nem tudom, mert délben nem vagyok rádió közelben, így csak a műsorajánlat alapján következtetek.
- A hangminőség viszont felháborító mélységekbe süllyedt. (Bár a legutóbbi időben mintha ismét javult volna). Egy rosszul beállított kompresszor miatt (amelyet a kereskedelmi csatornákon alkalmaznak a hangerő állandó maximumon tartása érdekében), kifinomult akusztikai élmény közvetítésére gyakorlatilag alkalmatlanná vált. Ezzel tehát a műszak egy kézmozdulattal romba döntötte, amit a szerkesztők jó ízléssel, és arányérzékkel felépítettek. (Komolyzene hallgathatatlan ebben a hangminőségben). Fontos megjegyezni, hogy ez a "nagy struktúraváltás" óta jött be, azelőtt élvezhető volt a hangminőség, mondhatnám kiváló, amennyire ezt a rádiózás technikai korlátai egyáltalán lehetővé teszik. Bocsánat, ha ezen többet lovagolok, mint a többi témán, tudom, hogy neked nem ez a szakmád, nekem viszont igen. Így azt is nagyon jól tudom, hogy kompresszor mindenképpen kell egy rádióadáshoz, de azt be lehet állítani kulturáltan is, ha a hangmérnököknek zenei hallása is van.

Remélem, tudjátok valamire használni, amit leírtam.

Üdv.
Iván

 

(V.Gilbert Edit, a pécsi egyetem docensének összefoglalója:)

 

Rádiófigyelő hét, 2008. febr.18–25.

 

Mióta az eszemet tudom, rádiót hallgatok. Túlnyomórészt a Kossuthot, most pedig már szinte kizárólag azt, mert a szót jobban szeretem, mint a zenét. Munkám jellegéből adódóan hétköznap, napközben is követem, ha nem végzek erős koncentrációt kívánó szellemi munkát – kivéve, sajnos, éppen ezt a hetet, amikor csak hétvégén tudtam otthon lenni. Így rádióhallgatási aktivitásom most közelít ahhoz az átlaghoz, amely szombat-vasárnap rádiózik, akkor viszont szinte ki sem kapcsolva a készüléket. Kérem a rádió munkatársait, akik összesítik ezeket az anyagokat, nézzenek utána a műsorok címének, munkatársainak, hiszen ők ezeket az információkat könnyebben elérik, tőlünk pedig ez már nem várható el. Az egyes műsorok áttekintő, beágyazódó kontextusára (az adott műsor korábbi adásai és a régi struktúra vonatkozásában) viszont ki fogok térni.

 

Kezdődik tehát szubjektív rádiósnaplóm. (Sokszor elhangzik a Kossuthon, hogy remélik, vezetek rádiósnaplót, fogalmam sincs, mi az, hogyan kellene, miért tenném és kinek kellene azt megmutatnom, nem is érdekel – ez most egy másik rádiósnapló a munkatársak személyes kérésére.)

 

Aktualitásait tekintve ez a hét teli volt Koszovóval és népszavazás-előzetessel, viszonylag kiegyensúlyozott híradásokban. Az utóbbiban sok pro és kontra érvet, azaz főként egymással vitatkozó orvosokat lehetett hallani, tanulságosan.

 

-         Hétfő este: a hétértékelés megismétlése TGM-mel. Bár sokallom az ismétléseket (előfordult, hogy aznap háromszor hallottam ugyanazt a hosszú beszélgetést, fél éve pl. egy másfél órás kerekasztal-beszélgetést Kínáról), ez most jól jött. Sajnáltam, hogy hétvégi program miatt lemaradtam róla, örültem, hogy később esti mosogatás közben hallhattam mégis körültekintő, jó értelemben bennfentes (mindig kicsi többet tudó, máshonnan néző, speciális kompetenciát felvillantó) értékelését a fekete amerikai elnökjelöltről. Előző heti jelentkezése még átütőbb volt – a nőkről és az őket érő diszkriminációról. Hatásosak, megjegyezhetők, informatívak, szenvedélyesek, értelmesek, elgondolkodtatók, radikálisak TGM megszólalásai. Valóban köti témáit az elmúlóban lévő hét egyes eseményeihez is –, értelmezésemben erre kapnak felhívást a felkértek. (Nemcsak arra, hogy az adott héten őket mi foglalkoztatta, mi volt az ő saját hetükben; ld. elemzésem – és a hét – végén, egy hét múlva Gy.P.-t.) Sokat jelentenek tehát az ő megjegyzései, megnyilvánulásai, de fel kell vetnem velük kapcsolatban egy (humán)technikai problémát. Kiváló szellemisége dacára szinte hallgathatatlan volt műsora szuszogása, nyeldeklése (György Péteré ugyancsak!), harákolása, nyögdécselése, sípolása miatt. Hanghatásai majdnem annyira zavaróak, mint Verebeséi, de itt az arcot sem látjuk, tehát, ha lehet, még kivédhetetlenebb a hatás. Az interjú- és riportalanyokat a rádió(s) nem igazán választhatja meg ilyen alapon, a felkért vendég-műsorvezetőket viszont igen. Tudom, a közlemény szellemi tartalma az elsődleges, de felmérve a hallgatót érő atrocitás mértékét, a forrással, azaz magával a személlyel tudatosítani kell (náthásan ne jöjjön stb.) a vele kapcsolatos gondot – vagy utólag a technikussal valamiképpen kezeltetni, semlegesíteni, oldani az iszonyú hangzást (nyeldeklés, krákogás kitörlése pl.).

 

Pártolom tehát Az én hetem c. műsort. Azonban az, hogy az Irodalmi Újságot és a 16 órát már teljesen kiszorította, nem tetszik. Nem értem, azokkal mi volt a baj. Veszélyes a legjobban bevált hétvégi műsorokkal packázni. A rengeteg  ismétlést pedig téves útnak vélem. Sokan, akik rádiót hallgatnak, folyton hallgatják, és dühöngenek, hogy már megint ugyanaz szól. Ott van a neten is. Igaz, azt az egyszerű rádióhallgató nem tudja előbogarászni. Lehetne egy állandó sáv az ismétléseknek, szerintem 20 és 23 óra közt, ekkor nem olyan bosszantóak, és tudható lenne, hogy ilyenkor újat nem kapunk, viszont van hely esély egy-egy elmulasztott adás elcsípésére.

A legnagyobb bűne az új struktúrának a 24 óra utáni ismétlés, a kizárólagos konzervműsor ebben az unikális, kitüntetett sávban. Hihetetlenül unalmas, száraz Kopogtató-adásokat stb. tesznek most ide. Az aludni nem tudóknak az kell, hogy eleven beszélgetésekben élő témákról szóljanak hozzájuk, éppen úgy, ahogy előzőleg volt, minden nap éjszakájának meglévén a maga felelőse, tárgya. Ezt az igazán fontos közszolgálati, emberbaráti funkciót lemondta a magyar rádió, amit nem tudok megbocsátani neki. Az éjszaka mélyének kincsei elvesztek! Száraz művelődéstörténeti, országismereti, mezőgazdasági, gazdasági témájú ismételt adásokkal a hallgató semmire nem megy ekkor, az ilyesmi éjnek évadján végtelenül fárasztja, bosszantja, elkeseríti. Ez a rendes, idevaló műsortípus cinikus megúszása! Speciális sáv az éjszakai: a bizalmas beszélgetések helye, a lélekbúvároké – illetve a máshol, máskor el nem mondható, rázós, újszerű, akár alternatív, még érőben lévő, először elhangozható témáké. Személyes terep – hiteles embereké, akár közéleti személyeké, akik itt másképp, nyugodtan, elmélyültebben, kevesebb külső kontrollal  beszélhetnek. Őket kell visszahívni!!! És a kiváló műsorvezetőket.

Hogy nem tudja a jelenlegi vezetés ezt???

 

– Kedd este: fontos műsor a védőoltásokról. (Talán a Vendég  a háznál ismétlése?). A felvetésekre adott válaszokban sok a mellébeszélés. Nincs határozott riporteri visszakérdezés (tudják-e, pontosan miből származtak a halálesetek a védőoltások után), precíz, következetes, szakszerű, újságírói felkészülésen alapuló szembesítés, hiányzik a probléma végigvitele.

 

- Szerda reggel, este sok aktuális kis hírt hallottam (vizítdíj, orvosok vitája).  

19 előtt a kora délutáni Vendég a háznál ismétlése hosszú… nem igazán frappáns. A szünet nélkül egymás után következő, szinte becsapódó műsorok egyike-másika belülről már kevéssé szerkesztett, bő lére van eresztve. Itt most a gyereknaplókról esik szó, amelyek tájékozódási pontok a szülőknek. A hosszasan (érezhetően igencsak közelről ismert), túlzottan részletesen és ájtatosan kérdezgetett anyuka persze helyesen jegyezte meg: nem befolyásolja gyermekét, miről írjon-rajzoljon a naplójába (még jó), s ez neki is jelzés: mi a fontos a gyereknek (mesék, konyha). Azt gondolom, ez a műsor egy természetes, normális jelenség felfújt közreadásából állt. Itt piedesztálra lett téve a jó példával elöl járó, helyes anyuka (máskor gyakorta megszégyenítik, vérig alázzák és élve boncolják a műsorban a helytelen szülőt: ld. ÉS néhány héttel ezelőtti rádiós glosszája).

 

Utána extrarövid, patetikus, anakronisztikus betét a Kodály-féle nyelvrétegekről. Miért?? Hogy jön ide?? (A nyelvészkedő percek a hét folyamán később elevenebbek, mint itt –  a toldalékolás furcsaságairól Balázs Géza ennél érdekfeszítőbben beszél, és hát rá valóban mindig figyelni kell/lehet. Ilyen rádiósok kellenek – szuggerál a hangjával, mondandójával és a meggyőződésével, hogy fontos, amiről megnyilvánul.)

 

Zavaró, hogy nincs köztük semennyi szünet. Ha a műsorok egyedi szignáljait meghagyták volna… Miért nincsenek bemondók? Az óraketyegés tényleg lehet, hogy nem hiányzik. Nem vagyok biztos abban, hogy mindegyik elválasztó jelzésre szükség van, de legalább az egyik biztosítsa a váltás érzetét! Így mechanikus, gépies, automataszerű a műsorfolyam.

 

22.30: blognapló. A combfix.hu… Nem rossz, közepesen érdekes, alternatív anyag.

 

Szombat délelőtt: kis színes sávok. Külföldi szállodai helyzet, gasztronómia. Útitárs: beszámoló filmfesztiválokról, Réz András első külföldi útjairól. Ez jó: a hallgatót érdeklik a híres emberek élményei. Du. kettőtől: a remek cigányóra!! Ezt nem bánom, hogy hosszabb lett. Rengeteg értékes, rokonszenves, jól beszélő cigányember jelenik meg minden egyes műsorban. Most: ormánsági helyzet: nem fogadják el a tanfolyami igazolást, csak a szakmunkás-igazolvány érvényes. Híradás a számítógépező kurzusról, ahova eljárnak a cigányemberek. Értékeket, követhető hozzáállást, szemléletet kapok minden egyes alkalommal innen. Varga Ilona valamit tud arról, hogy hol találhatók ezek a személyek – avagy tele vagyunk normális cigányokkal. Sokszor előkerül árnyaltan az: fontos-e hangsúlyozni a származását, nemét, ha valaki letett valamit az asztalra. (A női műsorokban szintúgy). Releváns kérdés.

 

Kora délután: portréműsor Józsa idős, nyugdíjas orvosáról. Egészséges, derűs, tevékeny életről – ugyanolyan hangulatú beszámoló. Nincs hiányérzetem, mindegy, hogy magától tárulkozott így ki a doktor vagy a riporter orientálta, az anyag jó lett. Nem szabad abbahagyni, ha valamit csináltunk, kell, hogy legyen az évnek, napnak ritmusa, várható, várt, szívesen végzett tennivalói, mondja okosan a beszélő.

 

Aztán: zöld műsor, gazdasági műsor. Később egy rádiós szempontból – témája miatt is – igazán jól elemezhető elem: György Péter és Szikra Zsuzsa „beszélgetése” Az én hetemben.

Állatorvosi ló. Szót kap a némileg beszédhibás, motyogó, szavakat elharapó, hadaró, nárcisztikus, exhibicionista médiatudós. És a küszöbön álló digitális rádiózás perspektívájából akar beszélni a mai magyar közszolgálati rádiózásról. Ami érdekes és fontos – ha érteni lehetne legalább akusztikailag, mit akar, s nemcsak az maradna meg így, hogy ő egy bizonyos este rendszeresen egyenes közvetítésben hallgat komolyzenei koncertet külföldről. Mégcsak nem is ez a legnagyobb baj, van néhány jó gondolata. A szomorúbb, hogy „beszélgetőtársnak” hív valakit a rádióból, akit szégyenkezés nélkül rávesz arra: őt kérdezze erről a témáról!! Hol itt a beszélgetés?? S a médiakutató kommunikációs szakember hogyhogy nem képes valós beszélgetést kezdeményezni saját vesszőparipájáról? Miért mikrofonállványnak tekinti, kimondva, a másikat, akit behív maga mellé? Senki nem kérte a dialogikus formára – miért ez a vérlázító antidialógus? Szegény Szikra Zsuzsa értelmesen és igazán szép kiejtéssel (ilyen is van!!..) elmond pár szót bátortalanul, pedig reflektálhatna akár a méltatlan helyzetre is. Nem meri magához ragadni a kezdeményezést. Nyilvánvaló, hogy más az ő horizontja, az azonban Gy.P.-t nyilvánvalóan nem érdekli. Nem tesz lépéseket, nem hajt végre egyeztetési kísérletet.

 

Vasárnap reggel: figyelmet megragadó anyag a csángókról a Vasárnapi újságban.

Érzékeny elemzés egy politológustól (Lakner Zoltán) a népszavazásról – az MSZP változatai, arcai, reagálásai módja előrevetítve. 2008. márc. 15. arculatának esélyei. Jelzi, hogy Orbán kénytelen lesz a kormánybuktatási ígéretből visszavenni. Látszólag pártatlan, objektív elemzés, de inkább mintha felkészítene egy „rossz” forgatókönyvre – mi legyen, mi lehet (ötleteket ad!), ha Gyurcsány nem veszi figyelembe a számára terhelő eredményt...

 

A vasárnapot a másság, a más kultúrák jelenléte és interakciója hatotta át, jólesően.

 

Smink nélkül: 8.44–10.00-ig. Ez olyan új műsor, amit azonnal megszerettem és nagyon fontosnak érzek a női szempont, szemlélet, témák, érzékenység behozatala miatt. Jó a cím is, mert tényleg nem a bulvár külsődlegessége, hanem az emberi folyamatok, kapcsolatok, problémák érdeklik. Pár hete például a házasságkötés formájáról és tartalmáról is szó esett. Ez a mostani volt eddig a leggyengébb láncszem – a legrosszabb műsoruk az én szememben. Az elköszönés is tökéletesen téves: „eddig sminkeltünk” – hogy nem lehetett következetesnek maradni a címhez és célkitűzéshez: Pl. így: „Eddig tudtunk smink nélkül maradni…” Erőltetett, össze nem függő, őket sem igazán érdeklő (ld. sport) témák kerültek most elő. A képzőművészetről, egy kiállításról beszélni, írni látszólag fából vaskarika, de azért nem kizárt, – megtesszük mi, irodalmárok is Mediális ugrás. Itt: figyelemfelkeltő. „Nőcis képek”, mondják róluk, ezt nem kellett volna. Eluralkodott a gügyögés a műsoron. Ez eddig nem volt így.           Érdekes vonulata a tudósításnak: látni-e egy képen, hogy nő készítette.

A legnőbarátabb munkahelyről viszont igazán csapnivalót interjút készítettek az elején. A feministák joggal dühönghetnek hallatán. A férfiigazgató a kollektív szerződésben megfogalmazott, rögzített jogokról beszélt és uszodabérletről. Az utóbbi érdekelte a női kérdezőket csak, az előbbit pedig kényesen, affektálva elutasították: „Má még… kollektív szerződés??!!” (Szó szerint idéztem.)  Bürokratikus, felesleges, száraz, semmire sem való szörnyűség a riporter hangvétele szerint az a dokumentum, ami a jogokat, engedményeket, a részmunkaidő lehetőségét stb. rögzíti. A figyelmesség érdekelte csak, hogy kap-e az íróasztalához kávét tejszínnel meg hóvirágot meg masszőrt a számítógép előtt görnyedő nő.

Az utóbbi szerintem is megszívlelendő ötlet, de ha többórányi munka után feláll a munkatárs, ha nő, ha férfi, nyújtózik egyet és maga megy el a kávéfőzőig, jobban jár addig is… Éppen az ilyen badarságok, nyavalygások teszik szalonképtelenné az okosnak induló női magazinokat. Ez az anyag jelentősen visszavetette a folyamatot.

Az olimpiára készülő sportolónők száraz stílusát azért sikerült megtörni néhány jól irányzott, életmódra, testre irányuló kérdéssel.

A Kínában élő nővel, szuperértelmiségi anyával (négy nyelven beszél! ezzel harangozták be) már inkább szót értettek.  Gördülékenyen, okosan, empátiára törekvően beszélt a másságról, például hogy a kínai nők, családok az egyetlen gyereküket is a nagyszülőkkel neveltetik. Jobban tudja érteni és tisztelni a magunk kultúráját, mióta ismerkedik a másikéval, mondja az interjúalany, akivel valóban sikerült emberi hangon beszélgetniük.

 

A tíz órai istentiszteletet elviselhetőnek, hallgathatónak vallásos és nem vallásos számára szerintem a jó, aktuális és az örök összehangolása; a mai hangú, a jelen horizontján is működő, világi szempontból tehát ugyancsak hatékony szentbeszéd jelenheti. Most nem volt türelmem erről meggyőződni. A kezdő kultúrtörténeti elhelyezés az egyházról azonban szintén segít a műsorfolyamba történő beágyazódásban.

 

11.00: Gondolatjel. Régi jó műsor, régi hangon, minőségen. Értelmes multikulturális szellemet tükrözött több anyag is. Nem alávalóbb a miénk, a mi világunk másokénál, derült ki belőle. A külföldi kulturális bemutatkozó évadokról szóltak, aztán a „Radikális szolidaritás” című, nálunk látható lengyel képzőművészeti kiállításról. Összevetésre nyílt mód általa: a magyarokat mintha nem érdekelné az elesettség, a szociális nyomor, az égető társadalmi problémák művészetbe vitele, művészeti tárggyá tétele. A holland (képző)művészet köznapiságára, nem elitáriánus voltára is fény derült.

 

A hírekben és a Krónikában is főidőben (dél körül) gyűrűzött a Tóth Viktor/Tóth József-ügy – kiváló tálalásban. Bejátszották a két hangot. A hallgató hihetett a fülének. Lehetett volna még tovább is menni? Hiteles hangazonosítóig??? A média ekkor már prejudikál, vagy csak él saját médiuma kompetenciájával? Mindenesetre ez is bravúr volt.

 

A kora délutáni világ-népzenei műsor, bár a portrét szoktuk meg ott, szintén telitalálat. A magyar és a távoli népek zenéje közti nem erőszakolt áthallások és a kevés kommentár erősítik öntudatunkat, természetes jelenlétünk érzetét a világban, jogunkat, öntudatunkat az egyenrangú létezéshez. És gyönyörűségesek a zenék.

 

Szonda, Oxigén. Tudomány-népszerűsítés: kevesebb vegyszer. Játékelmélet (Mérő László). Természet-technika kapcsolatát megjelentető kötetek készülnek, az első a spirálokról a galaxisok és a Föld szintjén, a második most áll össze a sokszólamú újjászületésről. Fontos információ, hogy a 4. pályázaton nyertek csak… Pintér András-Sarkadi Péter műsora rendben volt.

 

A 14 órai kabaré? Szilveszteri műsor-ismétlés? Archívum? - gyenge. A szörnyű oroszlános jelenet után Honthy Hanna, Sárdy János, Lukács Margit magyar nótái-operettjei, utánozva is közben…. Paródia volt ez? Az ilyesmit felesleges előszedni a múlt dobozaiból.

 

Pihentetőek, érdekesek többnyire tehát a hétvégi utazási, kulturális műsorok, a külföldről, mások szokásairól szóló híradások. Az esti Örkény-anyag a ma, érintetten róla beszélőkkel (Mácsai, Kútvölgyi) is hallgatható. Ez a ‘még fogyasztható konzerv’-sorba illeszkedő műsor a jó példa, arra, amikor archív anyagokat porolnak le és tesznek mai, élő kontextusba. Valóban nem kell elfelejteni a közelmúltat, értékeinket, a rádió hangdokumentumait. (Ilyen volt néhány hete délután a Ruttkai-Latinovits-anyag is.) A ma délutáni a tökéletes ellenpélda.

 

Tanulság? Vannak jó kezdeményezések, pl. hogy a hét – valamilyen szempontból kiválasztott, éppen bizonyos aktualitással bíró – társasága véleményez híreket, műsorokat, elszórva  a műsorfolyamban. Megszületett néhány szerethető, hiánypótló műsor (vasárnap egykor  a világ- és magyar zenei, délelőtt a Smink nélkül). Sokat kell finomítani azonban az új struktúrán, néhány elemében fontos volna radikálisan visszatérni az előzőhöz, s valós szakmai fórumot kellene biztosítani az ott dolgozóknak s állandó sávot a hallgatóknak, hogy véleményezzék, vitassák, elemezzék a különbséget.

 

V. Gilbert Edit

 

(Hanthy Kinga, a Magyar Nemzet újságírója:)


Ügyek, emberek, új főnökök

Hanthy Kinga

Olyan lett a közszolgálati rádió, mint egy nagy ügyfélszolgálat: tanácsokat ad, ügyeket intéz, jönnek-mennek benne az emberek, de nyomot nem hagy senki. Bizonyára azért döntött a rádióvezetés e megoldás mellett, mert így lehetett a legegyszerűbben kilavírozni a közrádiót a politika útvesztőjéből, melyben már hosszú ideje keringett. Most új emberek érkeznek a rádiókuratóriumba, majd eldől, tetszik-e nekik, ami történik, vagy tán más igényekkel érkeznek. Hivatalosan ugyan nincs beleszólásuk a tartalomba, de mégis csak ők lesznek az urak a házban. Az új kuratóriumi elnök, Rangos Katalin helyzete különösen figyelemreméltó. Több évtizedes rádiós beosztotti lét és némi televíziós főnöki kitérő után megy vissza a Bródy Sándor utcába, ahol nem tekinthető kívülről jött, vagyis elfogulatlan embernek. Kérdés az is, mit vár a politikai elit a politikai és gazdasági pórázon tartott Magyar Rádiótól, mely a tudatformálásnak és befolyásolásnak még megzökkent piaci helyzetében is fontos eszköze.

Most tehát épp az a szemlélet uralkodik, hogy minden kérdéssel csínján bánjuk, lehetőleg maradjunk kívül a politikából. Ezért ritkák azok a pillanatok, amikor nem ügyek, hanem emberek vannak. Amikor valakire öt percnél több idő jut. Pedig továbbra is fontos lenne, hisz az életnek mégis csak ők a lényege. Jószerével mégis egyetlen műsora maradt a közrádiónak, amelyik hosszabb időt enged a beszélgetésre, ez pedig az Arcvonások, a keddtől péntekig tartó félórás sorozatműsor Perjés Klára szerkesztésében. Perjés még a régi iskola, talán ezért is jutnak eszébe ilyen „ósdi” műsorötletek. Az Arcvonásokat kedden kora délután adják, másnap este ismétlik a Kossuthon. Az ismétlés amúgy az új műsorszerkezet lényege, a megtakarítás magas foka. Such és csapata megmutatta, hogyan lehet egy műsorból kettőt, félnapos teljesítményből egész naposat csinálni. És íme, a Magyar Rádió tényleg olyan, mintha egész nap lenne.

De visszatérve az Arcvonásokra: váltott riporterek és váltott beszélgetőpartnerek, ez lenne a régi receptje annak, hogy ne legyen két egyforma műsor. Hisz más érdekli Kondor Katalint, más Bálint Istvánt, Juhász Zsoltot vagy Perjést, más azokat az alkalmi rádiósokat is, akik olykor lehetőséget kapnak, hogy megmutassanak valakit a világnak. Persze a műfaj csak látszólag egyszerű. Nemcsak okos, jó beszélgetésvezető kell hozzá, hanem érdekes és jól beszélő riportalany is. Olyan akinek van története. Filep Tibornak például volt, egy fordított. Akkor lett neki rossz, amikor minden logika szerint jónak kellett volna lennie. Akkor került ötvenhét évesen az újságjától az utcára, amikor reménykedni kezdhetett, hogy végre azt írhatja, amit gondol. A rendszerváltozás nálunk már csak ilyen volt. Azután e „kényszerhelyzetben” Filep lett a vidék 56-jának leghívebb kutatója. Könyvek, dokumentumfilmek kerültek ki a keze alól. És így lett egy szerkesztővel kevesebb, egy tudóssal több. Röviden ennyi. (Arcvonások, Kossuth rádió)

(Erdei Iván, az ELTE oktatója, a Magyar Rádió volt beszédtechnika tanára:)

feladó

Erdei Iván <erdeiivan@citromail.hu>

címzett

"Dr. Gecse Géza" <gecsege@gmail.com>,

dátum

2008. március 6. 22:24

tárgy

A kossuth rádió nyelvhasználatáról

 

       

 

részletek elrejtése márc. 6.

Válasz

 

 

Kedves Gecse Géza!

A hosszú című és sok hallgatónak furcsaságként ható MR 1 Kossuth rádió

hallgatása alapján teszem meg észrevételeimet.

A "Miszter Kossuth" rádióban a konzerv anyagokban nemcsak az a baj, hogy kevés a vágás, hanem túl sok nyelvi hiba marad benne ill. kerül

adásba. Ezek a hibák mind elkerülhetőek lennének, ha a munkatársak

a nyelvi tisztaságot fontosnak tartanák és a nyelvhelyesség és pontosság

még elférne egyéb teendőik között.

Ebben a levélben, most már csak néhány példát említek, a többit a követke-zőben íroml le.

"X Y szerint az emberek megtalálták annak lehetőségét, hogy két választás

között orvosolhatják..." Helyesen: orvosolhassák! K. Krón.2008.02.28.

" ukrániai állampolgárok" /riporter v. tudósító mondta:2008.02.29.13ó.57p.

Kossuth.  Holnap folytatom. Üdvözlettel: Erdei Iván

feladó

Erdei Iván <erdeiivan@citromail.hu>

címzett

"Dr. Gecse Géza" <gecsege@gmail.com>,

dátum

2008. március 8. 14:36

tárgy

Az MR 1 Kossuth rádió nyelvhasználata

 

       

 

részletek elrejtése márc. 8.

Válasz

 

 

Kedves Gecse Géza!

Folytatom. Észrevételek a Kossuth rádió nyelvhasználatáról

A példaanyagnál maradva: A riporter J. Visszáriovics Sztálint mondott

Visszárionovics helyett.

"magánemberek az autóit felajánlják" helyesen: autóikat. A riporter nem

vágta pontosan az anyagát.

Műsorvezető:" rekedt-szerű a hangja gyerekeknek" Helyesen: rekedtes a gyerekek hangja. Szakértői nyilatkozatból:" és ezeket a beruházásoknak a többsége". Szakértő:" A békákat rendezni kell, addig is, amíg elrendeződik a dolog."

Hírekben: " a szervezetek elmondják." Helyesen: a szervezetek képviselői

elmondják.

feladó

Erdei Iván <erdeiivan@citromail.hu>

címzett

"Dr. Gecse Géza" <gecsege@gmail.com>,

dátum

2008. március 11. 21:35

tárgy

A nyelvi értékelés befejező része

 

       

 

részletek elrejtése márc. 11.

Válasz

 

 

Kedves Gecse Géza!

 

Itt küldöm az értékelés záró részét. A műsorvezető fonetikusan:" csaucsesz-

kut" mondott 2008.03.0l. 17ó.50p.  "A film egy pincéről szól." helyesen: pin-

cérről szól. Tudósító: " A világ számos országában fogyasszák /helyesen:

fogyasztják/ ezeket a rovarokat...  Az egészet leöblíti egy gyorséttermi

hamgurgerrel" helyesen: nem hamburgerrel, hanem valamilyen folyadékkal.

Hírekben: "Az egyetlen napirend. " Helyesen: napirendi pont. A tudósító

a bolgár népet "bulgár népnek" mondta. Műsorvezető:" Speciál a közelről

c. műsor." Helyesen: speciel.

Rendszeresen visszatérő jelmondat:" A gondolkodás nem káros az egész-

ségre! "A Disputa c. műsorban. Szívélyes üdvözlettel:Erdei Iván. Választ kérek!

(Császárné Biletzky Ágota, fiatal édesanya: )

Üzenet küldője: Császárné Biletzky Ágota (358) Üzenek

 

Címzett(ek): Gecse Géza [www.gecse.com] 

 

Téma:   rádió

Üzenet szövege

 

Kedves Géza!

…Bevallom, én állandóan a Kossuth-ot hallgatom itthon, főzés, takarítás, egyebek között. Szinte függő vagyok. Illetve voltam! Mert egyszerűen elviselhetetlen lett számomra a hírek stílusa, ez a "pörgős, fiatalos rádiózás" ahogy szokták mondani, ugyebár. Pedig nem vagyok nyugdíjas, még csak a közelében sem járok. Úgy érzem, elvették az egyetlen megmaradt szórakozásomat - mert ugye tv-zni már nem lehet manapság.

Ezen kirohanásomat csak mintegy "vígasz" képpen írom, hogy tudd, igenis nincs igazuk akkor, amikor azt mondják, "erre van igény".

És nekem nagyon tetszik-tetszett a műsorod, és még a Szabó család is hiányzik! (Persze ez nem a te asztalod...)

Mindenesetre kívánok Neked és a többieknek is további jó munkát - valahol... ?

Többet nem is tudok hozzá tenni!

…Nagyjából állandóan hallgatom a Kossuth-ot, mert oda van beállítva a rádió, és nem szeretem tekergetni. És mostanában sajnos többször előfordult már, hogy kikapcsoltam, mert már nem bírtam tovább hallgatni. Én alapvetően egy empatikus, vidám ember vagyok, és egyszerűen túlterhel a műsorokban elhangzó szörnyűségek tömkelege. Általában csak felidegesítenek. A tudományos-ismeretterjesztő műsorokat jónak tartom. Valamint a kora délutáni irodalmi műsort - hangos könyvet.

Az autóban Bartók Rádiót hallgatok (ha nem épp népzenei kazettát). És a gyerekek is nagyon élvezik! És vezetés közben kifejezetten jót tesz.

A Petőfit meg még sosem hallgattam, mert már a "bemondót" sem bírom  elviselni, a "zenékről" nem is beszélve.

Röviden így tudom összefoglalni a véleményemet - ha ez érdekes.

Üdvözlettel:      Ágota - egy maradi háziasszony. És remélem nem baj, hogy itt válaszoltam...

(H.Erika rádióhallgató: )

 

Minden reggel „180 perc”,

Informatívnak tartom a műsort, változatos, érdekes riportokkal

Viszont néha vannak benne bulváros elemek, pl. az egészségüggyel, kórházakban történt dolgokkal kapcsolatban. Ezeket jó lenne elkerülni.

Különösen figyelek a műsoron belül a „Fülszöveg” ill. „Merítés” című műsorrészekre, ahol érdekes könyvismertetések, programkínálatok, kulturális összefoglalók vannak.

 

A régi „Reggeli krónikával” összehasonlítva nem tudnék a színvonalban különösebb eltérésre rámutatni.

 

Délelőtt:

Időnként hallgatom, ezen a héten is - inkább csak véletlenszerűen – hallgattam a „Gyerekekről felnőtteknek” című műsort. Itt leginkább a gyerekekkel készített interjúkat szeretem. Nagyon érdekes világ tárul fel ezekből, de egyébként is informatívnak és hasznosnak tartom a műsort.

 

Ennek a műsornak az időpontja változott a régi struktúrához viszonyítva, de mivel ezt inkább csak ad hoc hallgatom, ez nem zavar.

 

Néha hallgatok részeket a „Napközben” című műsorból is, ez ezen a héten is így volt, pl. pénteken, akkor az üdülési csekkről volt szó, ami engem is érint.

Érdekes és informatív műsornak tartom.

 

Az új műsorstruktúrában van du. a „Magánhangzó” című műsor. Ez gyakran érdekes.

 

Ami konkrétan a kérdéses hetet illeti, számomra a légérdekesebb műsor a Csüt. du-i „Tér és idő” című műsor volt, amiben filozófusok időfelfogásáról volt szó elsősorban, de hallhattunk az idő megjelenéséről az irodalomban- főleg költészetben is.

 

Nem hallgatom rendszeresen, de azen a héten hallottam vasárnap egy beszélgetést reggel a „Vasárnapi újság” c. műsorból, ahol a romákról és választási (népszavazás) csalásról volt szó. Ennek objektivitását nem tudom eldönteni.

 

Vasárnap hallottam a „30 perc alatt a Föld körül” című műsort, ami egy könnyed műfaj, ez az adás, nem volt különösebben érdekes.

 

Összehasonlítva a régi és az új műsorstruktúrát csupán egy-két dolgot tudok megállapítani: Hiányolom a „Névjegy” című műsort, ahol érdekes emberekről, életpályákról lehetett hallani. Régen rendszeresen hallgattam az „Irodalmi újság”-ot, ami az új rendszertől más, ezzel elégedetlen vagyok.

Amit az új rendszerben jónak tartok, az a szombati „Kabaré”, ezt gyakran meghallgatom tudatosan.

 

Globálisan megállapíthatom a régi és új struktúrát összehasonlítva, hogy az új struktúra óta kevésbé hallgatom tudatosan, egy-egy műsorra koncentrálva a rádiót, mert nem igazán látom át az új műsorrendet.

 

H. Erika

 

(Kerekes András, a Magyar Rádió volt munkatársa, a Budapest Médiaintézet tanárának összefoglalója hallgatóinak értékeléséről: )

 

A BMI hallgatói a Magyar Rádió hírműsorairól

 

           A Szegedi Tudományegyetem Budapest Média Intézet a folyó tanévben is rendszeresen feladatul adja a hallgatóknak a különféle rádiók tájékoztató műsorainak összehasonlító elemzését. Van, hogy adott napszak hírműsorait kell egybevetni, máskor az a feladat, hogy elemezzék, egy-egy fontos témát hogyan dolgoz föl mondjuk a Klubrádió, az Info- vagy a Lánchíd – a Kossuth Krónika minden összehasonlításban állandó szereplő. A Mediatizált kommunikáció elnevezésű tantárgy keretében top-események megjelenítését elemezzük, már nemcsak a rádió(k)ban, hanem a tévékben és a lapokban is. Gyakran előfordul, hogy az Esti Krónika és valamelyik tévéhíradó összehasonlítása a feladat. Ha a parlament napirendjén fontos téma szerepel, végigkövetjük megjelenését a Déli Krónikától az Esti Krónikán át a Parlamenti ütközőig, illetve a megfelelő sáv rádió- és tévé hír- vagy elemző műsoráig, majd megnézzük, hogyan jelent ez meg a másnapi országos napilapok valamelyikében.

          Általában a krónikák kerülnek ki győztesen ebből a tanulságos „vetélkedőből” – a parlamenti téma esetében mindig, vagyis ilyenkor nemcsak a Parlamenti ütköző földolgozását emelik ki a hallgatók, hanem a krónikabeli rövid összefoglalót is.

          Ugyanakkor többen túlságosan korainak tartják az Esti Krónika félhatos kezdő időpontját, és szinte mindenki megjegyzi, hogy a rádiósok – tisztelet a ritka kivételnek – csúnyán beszélnek, rosszul hangsúlyoznak, rossz mintát adnak, néha pedig túlbonyolítják a téma földolgozását. (Nem mintha ők nem követnék el ugyanezeket a hibákat, méghozzá halmozottan, de nekik még lehet. A Magyar Rádió munkatársainak már nem volna szabad énekelniök, iskolás módon hangsúlyozniok, cérnahangon nyivákolniok stb. Illetve csak kétszer: először és utoljára.)

 

( Hegedűs Anikó és Pusztai Beáta a Budapest Médiaiskola diákjai a 2008.február 23-i, szombati Déli Krónikáról írtak: )

 

Déli krónika 2008. február 23. szombat

MR1 Kossuth Rádió hírműsora

 

Időtartam: 20 perc

 

A krónika részletes tájékoztatást nyújt a nap legfontosabb eseményeiről, szemben az óránkénti rövid hírekkel. A hírösszefoglaló során interjúk és riportok segítik a témák teljes körüljárását. A legtöbb esetben több oldalról is megközelíti az adott eseményt és annak hátterét, felsorakoztatja az álláspontokat. Minden esetben elhangzik a hírforrás. Sok esetben történik utalás a részletesebb utánajárás, illetve tájékozódás lehetőségére.

 

A hírblokk felépítése

 

A hírblokk a „lead”-ekkel indul, melyekhez egy mondatos rövid magyarázatot fűznek. A hírszerkesztő ezeket ítéli a legnagyobb hírértékű információknak. Figyelemfelkeltő szerepe van, illetve rövid tájékoztatást nyújt, akár azoknak is, akik csak ennyit hallanak.

 

Teljesen indokolt, hogy a gázár emelés témájával kezd, hiszen ez minden embert közelről érint és érdekel. Az anyagi vonatkozású dolgok, mindig a legfontosabbak számunkra.

 

Folytatja a népszavazást érintő hírrel, mely aktualitása miatt szintén vezető szerepet játszik.

 

A harmadik vezető hír nemzetközi vonatkozású. Maga a „lead” szerintem nem mindenki számára közérthető, az utána fűzött magyarázat nélkül – a „sípoltak” kifejezés miatt.

 

A hírblokk következő részében, részletes beszámoló történik az eseményekről, a vezető híreket, átmenő hírek kötik össze.

 

 

Nemzetközi hírblokk

A következő a nemzetközi hírblokk, mely az aktualitás és földrajzi közelség alapján épül fel.

 

Gazdasági hírblokk

 

 

Baleset

 

Közlekedési információk: közérdekű információk – külön az ország útjai és Budapest

 

Meteorológia

Közérdeklődésre tart számot, mindenkit érdekel. Nem létezhet hír, időjárás-jelentés nélkül.

 

Sporthírek

Magyar labdarúgás – élő közvetítés

 

Elemzést készítette: Hegedüs Anikó

 

Kossuth Rádió – Déli Krónika 2008.02.23. 12.00-12.20

 

A Déli Krónika bevezető, headline szakaszában a legfontosabb belföldi, leginkább politikai hírek, egy külföldi hír ( német adócsalás ügye), illetve az időjárás került felsorolásra mindösszesen egy, másfél percben.

A headline után a belföldi hírek következtek, aktualitásnak, érdeklődésnek megfelelően, fontossági sorrendben.

·        Holnap sztrájkolhatnak a vasutasok

·        Energia-ár emelése

·        Megerősítő pártválasztást kér új baloldali polgárosodás programjához Gyurcsány Ferenc

·        Népszavazás botrány- a kisebbségi képviselők hívogatása Nyírbátorban és környékén

 

Minden hír esetében megfelelő tájékoztatást kapunk, megjelölve a hírforrásokat, név szerint a nyilatkozókat. A megfogalmazás tömör, figyelemfelkeltő, lényegre törő és élvezhető. A hírek tudósításokra épülnek, ami eredményezi, hogy spontán szólnak a hallgatóhoz.

 

A hírblokkok határozottan el vannak választva egymástól, a belföldi hírek után a külföldi hírek, tudosítások következnek .

·        Német adócsalás- berlini tudósítás

·        Koszovó függetlensége- moszkvai tudósítás, washingtoni tudósítás

·        Koszovói nagykövetség- gyújtogatás

·        Lezuhant B2-es lopakodó repülőgép

 

A külföldi hírek után, újra belföld következik, a lakosságot leginkább érintő kérdések, témák kerülnek először előtérbe ( fontossági sorrend)

A hitelkamatot és betéti kamatokat érintő jegybanki alapkamat emelése, az egyéni hőszabályozók felszerelése, illetve a dunaszekcsői löszfalról lezuhant férfi esete  kerül felsorolásra.

 

A Krónika utolsó részében közlekedési hírek és az időjárás hallható. Nincs ember, akit ne érintene.

A Krónika legvégére kerülnek a sporthírek, ami szintén tudósításra épül.

 

Összességében a Déli Krónika húsz perce mind előadásmódjában, mind logikai szerkezetében jónak mondható.

Pusztai Beáta

 

 

 

(Cs. Kádár Péter a Rádió volt munkatársa :)

 

 

Cs.Kádár Péter : Szikra-esztrád

A rádió egyik legnehezebb, de egyik leghálásabb műfaja a portré. Azért nehéz, mert csupán a hanggal kell bemutatni valakit úgy, hogy a lehető legteljesebb képet kapjuk alkotásunk modelljéről. És azért hálás, mert ha egy portréval a rádióhoz tudjuk láncolni a hallgatót, sokáig fognak művünkre emlékezni.

Alkotásról és modellről beszélünk hát, a portré ugyanis nem csupán riport, hanem a műsorkészítőnek és a portré alanyának sajátos viszonya.

Természetesen a hangzó eszköztár is elég gazdag: a zene, a zörejek, a beszéd, a csönd és a térhatás nagyon sokféle megoldást eredményezhet.

Szikra Zsuzsa 2008. február 23-i „Portré hangszerelve” című műsora szomorú példázata annak, hogy nem született alkotás.

Pedig a műsor akár érdekes is lehetett volna. A modell ugyanis egy neves szívsebész, aki műszívet ültetett be a közelmúltban. A műsor első fele (csaknem 20 perc) a szívátültetés és műszív-beültetés nehézségeiről szólt. Szikra Zsuzsa azonban nem döntötte el, hogy a szívsebész munkáját milyen részletességgel kívánja bemutatni – így azután még ismeretterjesztő szinten sem tudtunk meg semmi újat, kicsit keményebben fogalmazva, semmit nem tudtunk meg ennek a tevékenységnek az érdemi részéről.  A műsornak ez a fele tehát csak azért nem volt felesleges, mert a modell érezhetően szeretettel és ízesen beszélt.

A műsor második részében lényegében politikai propaganda szólt költséghatékonyságról , modern egészségügyi menedzsmentről, hazaszeretetről – továbbá a modell hobbijáról, életmódjáról és családjáról. Ez az utóbbi rész kapkodó és meglehetősen közhelyes volt.

Egy ilyen műsorban természetes, hogy a műsorkészítő keveset beszél. Az viszont nagyon zavaró, ha a modell lényegesen szebben, választékosabban fejezi ki magát, mint a műsorkészítő. Szikra Zsuzsa kb. 10 mondatot mondott el, ebből nyelvtanilag talán három volt helyes (Konkrétan kettőre emlékszem, de lehet, hogy megvolt a három is.) Ráadásul az egyik mondatot utólag vette föl a műsorkészítő, ami azért volt zavaró, mert kiderült a csalás az akusztika megváltozásából.

Egyébiránt a műsor egyetlen akusztikai közegben készült, s a vágásoknál sem hallottunk zavaró zökkenést. Az viszont kifejezetten kínos volt, hogy míg a modell beszéde jól mikrofonozott volt, Szikra Zsuzsa beszéde sokkal távolabbról szólt, s olykor már érthetetlenné is vált. Ráadásul két műsorkészítői megszólalás esetében is recsegést hallottunk, ami arra utal, hogy a műsorkészítő és modellje nem rögzített mikrofonnal dolgozott, hanem Szikra „csiki-csukizott”. A Magyar Rádió által használatos minidiszk és szilárdtest rögzítők és a hozzájuk adott mikrofonok nem igénylik ezt a technikát, bár kétségtelenül több munkát jelent a mikrofon előzetes elhelyezése.

A portré szöveges anyagának átjátszása során valami nagyon durva hangszín beállítási hiba történhetett, mert a sziszegő hangok alig hallatszottak. Érzésem szerint 5 kHz fölött lényegében nem volt jel, amit az bizonyított, hogy nagyobb hangerőre állítva az urh-sávos rádiót, a magas hangok tartományából csak sistergés (ún. FM-zaj) érkezett.

Eddig csak úgy neveztem a portré alanyát, hogy „modell”. Van igazi neve is, de ez csak kétszer hangzott el: a műsor elején és végén, és mindkétszer zenében; úgy, hogy csak annyi volt érthető, hogy Béla. Pedig a lekonfnál szándékosan hegyeztem a fülem.

Ami a zenei anyagot illeti, Szikra Zsuzsa munkáját nem lehet eléggé rosszallani. A beszédnél mindig hangosabb esztrádot hallottunk: ha jól emlékszem,  Mozart Kis éji zenéje egyik tételének részletét, a Macskákból egy fél darabkát, Piaf énekét, majd Máté Péter „Hazám” című, nem véletlenül ritkán játszott dalát. Ez a szám ugyanis a szerző előadásában sem csúcs, Oláh Ibolyáéban viszont nehezen feledhető katasztrófa.  Én legalábbis eddig nem tudtam, hogy a művészné erősen selypes.

A műsor végén a portré alanya a lánya születésnapjára kért egy dalt. Ám alig csendült föl a nóta, máris jött a már említett lekonf, és a leúszásba belevágó, harsány „MR1 Kossuth Rádió – A szavak ereje” szignál. Úgy vélem, ez éppen olyan modortalanság, mint amikor az „Önök kérték”-ben még véletlenül sem vetítik végig a Hofi-Koós-féle Macskaduettet.

(Szabó Juliet-Júlia az Amerikai Egyesült Államokban született, de most Magyarországon él: )

 

Dátum: Thu, 20 Mar 2008 11:54:13 +0000
Feladó:
"juliet szabo" <jszabo80@hotmail.com>
Címzett:
gecsege@freemail.hu
Tárgy: megfigyelõ csoport

 

 

Tisztelt Gecse Géza!

 

A Magyar Rádió új struktúrájához:

 

A Rádió hangjai: Olvastam az egyik hangmérnök éhségsztrájkjáról. Meg tudom érteni.

 

Noha finomítottak a Kossuth Rádió szignálján, még mindig -egy, a fórumba író hallgatót idézve - "bicskanyitogató". Akár az a férfihang, aki a "Kossuth Rádió hangja" lett, vagy a Bartók Rádió női hangja. A BBC-ben is bevezették ezt az agresszív hang és beszéd stílust. Volt is panasz bőven.

 

A reklámok néha hangosabbak a műsornál. Ezt csinálja az MTV is és minden bizonnyal ez törvénybe ütközik Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint nem szabályozza a médiatörvény: milyen reklámok lehetnek a rádióban? Tesco, Aldi, autó- és banki hitel a közszolgálati rádióban? Ezt még az USA-ban sem merték megcsinálni. Pedig azt hittem, hogy arról volt szó, hogy az új törvény száműzné a reklámokat a közmédiumokból. Most látom a törvénytervezetben, hogy nem így van.

 

Szerkesztés: A nyomtatott és az internetes rádióműsort úgy szerkesztették át, hogy minél nehezebb legyen az egész közszolgálati műsor áttekintése. Az RTVRészletesben például a televízió közszolgálati műsort szétbontották, szinte reklámot csinálnak a kereskedelmi csatornáknak. A Kossuth és a Bartók közé berakták a Petőfi műsorát, noha több az átfedés a Kossuth és a Bartók hallgatói között.

 

Hasonlóképpen a Rádió korábbi internetes (díjnyertes) honlapján remek áttekintést nyújtott mindhárom adóról, mint egységről, legalábbis úgy emlékszem. Most viszont rá kell kattintani az új, állandóan változó honlapon belül az egyes csatornákra, és azokon belül kategóriákra, majd műsorokra. Ez egy informatikus/grafikus (még a hallgatók/használók) számára is rémálom.

 

Egyéb: Az állandó SMS- és internetre való felhívást talán elsősorban az egyre lejjebb süllyedő BBC-től vették át, de legalább a BBC honlapja szorosan kapcsolódik a rádióhoz és annak műsoraihoz. A Kossuth Rádió honlapján viszont alig kivehető, hogy ez egy rádió honlapja: Majdhogynem mellékletként szerepelnek a műsorok.

 

Egyre több háttérzene (zaj) hallható a szövegbemondás alatt. A nyelvi, magyar és egyéb népzenei, a rég- és közelmúlttal foglalkozó történelmi műsorokat mind leépítették és/vagy bulvárosították. Nagyon rövid a tartama egy-egy riportnak, és hosszúak a zenei betétek. Annyira "zsúfoltak" a műsorok, hogy nem lehet odafigyelni a tartalmukra. A Bartók Rádióban már mennek a klasszikus zene slágerszámai és az általános bulvárosodás. A hibrid, vegyes műsorok és az állandó műsormegszakítás a műsorcím bemondásával figyelemmegosztó.

                       

Such azt nyilatkozta, - miközben megfosztotta a hallgatókat attól a lehetőségtől, hogy a hangtárt 6 hónapra visszamenőleg lehessen hallgatni és letölteni (sebaj, most már alig van műsor, amit érdemes a hangtárban megkeresni) -, hogy többet akarja az archívumot használni. Elvileg nem rossz ötlet, ám archivált anyagot ritkán használnak, ugyanakkor rengeteg új műsort rendeltek meg.

 

Miért nem lehet tudni, mire és mennyit költ a közszolgálati rádió? Nem találtam üvegzsebet a Rádió honlapján. Még a laikus is látja, hogy sokkal több pénz ment el a Rádió új arculatára és új, néha irritálóan dallamos hangú munkatársakra (például Rábai Balázs), mint amennyit állítólag spórolnak.

 

Új műsorok: Nem tudom, kinek a részére készül a "Smink nélkül" című műsor,  bizonyára valaki élvezi.

 

A Tér-Idő és Szonda című műsorok jobbak lennének, ha hosszabbak lennének és ha a felkért szakértők nem lennének annyira egyoldalúak.

 

Teljesen kiiktatták a nagy hallgatóságú, külföldön élő magyarokról és azok számára is készült műsorokat.

 

Az éjszakai interaktív műsorok valamint az egészségügyi magazin is abszolút közszolgálati (és talán még kis költségvetésű) műsorok voltak.

 

"Az én hetem" c. műsort jónak tartottam. Miért szűnt meg?

 

A "Disputa" tartalma és műsorvezetője kiváló, de nem lehet élvezni a betétzene és a közbeiktatott hírműsorok miatt.

 

A Hajnal-Taj még élvezhető.

 

A közvélemény: Such azt állítja, hogy - nem publikus felmérések szerint - nőtt a Rádió hallgatósága. Gyanítom, hogy a tiltakozó leveleket, emaileket, telefonokat nem veszik figyelembe. Egyébként is valószínűtlen, hogy a Kossuth hallgatói többsége (a hatvanfelüliek és a vidéken élők) fog tiltakozni, noha kizárt dolognak tartom azt például, hogy nem volt óriási ellenzés, amikor megszüntették a "Jó ebédhez szól a Nóta" című műsort. Nem véletlen, hogy Suchék a Magyar Rádió internetes fórumát is megszüntették. Ott több száz hallgató aktívan figyelte a Rádió változásait. Aláírtak egy tiltakozó levelet, amit egy, (a régi) Petőfi Rádió rajongója és nem mellesleg egy huszonéves fiú, tehát a "célcsoport" egyik tagja, tett fel az interneten. (Később a tiltakozást a Kossuthra és a Bartókra is kiterjesztették.) A fórumon élénken folyt a vita az új műsorstruktúráról. Vagyis pontosabban nem is volt vita, egybehangzóan negatív volt a vélemény.

 

Készült felmérés arra vonatkozóan, hogy az egyéb közszolgálati jellegű rádiók hallgatósága mennyire nőtt az utóbbi időben?

 

Amit érdemes a BBC-től átvenni: párbeszéd a hallgatókkal.

 

Üdvözlettel:

 

Szabó Juliet

 


 

 

 

(Tolmár Bálint ELTE-s hallgató: )

 

Botcsinálta ítészként – előzetes megegyezés szerint – az MR-1 Kossuth Rádió 2008. 02. 23.-án 16:00-19:00 között elhangzott műsorairól kellene egy-két kritikai megjegyzést tennem. Legnagyobb szomorúságomra azonban a Magyar Rádió internetes hangtárában a 16:41-18:00 idősávban található elemek nem nyithatóak meg (vajon miért?); ezért kritikám – jobb híján – a Hírek, az Időt kérek, a Világóra, illetve a G 7 adásaira fog korlátozódni.

Az óránkénti híradásból mindjárt kettőt is volt szerencsém meghallgatni, ezeket Karaka Ildikó szerkesztette. A szűk ötperces blokkok felépítése azonos volt, belföldi hírekkel nyitottak, majd a külföldi eseményekről tájékoztattak, végül „kis színesekkel zártak”.  Négy órakor a vezető ír leadje a vasutas sztrájk tervezett lefújása volt, bár a következő mondatokból arra következtethettünk, hogy a VDSZSZ-ben még nem született végleges döntés e kérdésben, és a MÁV vezetőivel sem sikerült zöldágra vergődniük. Tehát a prezentáció nettó félreérthető volt, s tájékoztatásképp közlöm, hogy másnap, 24.-én a szakszervezet megtartotta a munkabeszüntetést. A belföldi híreket egyébként a miniszterelnök és az MSZP uralták: négykor Gyurcsány Ferenc kemény szavait idézték, amelyekkel a FIDESZ népszavazási kezdeményezését illette (ezt hatkor megismételték), majd arról adtak hírt, hogy a szocialista párt országos választmánya megerősítő pártszavazást rendelt el a miniszterelnök évadnyitó felszólalásában meghirdetett baloldali polgárosodás programjait illető kérdésekben. Hatkor pedig a hírek Gyurcsány a választmány előtt tartott beszédének ismertetésében indított, az ellenzék által vélelmezett gázáremelés elmaradásáról szóló passzust emelve ki belőle.

A hírek hallatán Szalai Annamária nyílván dühösen húzná össze szemöldökét a pártatlan tájékoztatást kérve számon a szerkesztőkön. Én azonban úgy gondolom, hogy az ORTT pártdelegáltjain kívül ebben az országban senki sem gondolja komolyan, hogy a kormánypárti és ellenzéki megszólalások patikamérlegen kimért egyenlősége volna az elfogulatlan tájékoztatás kritériuma. Nem is azt nehezményezem, hogy nem vágtak be ellenzéki hozzászólást (nem tudom reagált-e az ellenzék minderre akkor), sokkal inkább azt a hírszerkesztési eljárást bírálom, amely egy eseményből (ti. az MSZP választmányi üléséből) hármat csinál, majd ezeket külön-külön tárgyalja, és nem mutatja be a köztük lévő logikai/cselekménybeli kapcsolatot (ti. a miniszterelnök új stratégiát dolgozott ki a népszavazási kezdeményezés semlegesítésére, s ehhez keres támogatókat saját pártjában). Azt hiszem, mindezt a rövidhírek keretén belül is meg lehet valósítani. Mindazonáltal a készítők mentségére legyen mondva, hogy az áprilisi 1. –i gázáremeléssel kapcsolatban megemlítették, hogy annak szükségességét az Energia Hivatal állapította meg, és azt még a népszavazás előtt kellett volna bejelenteni, így lehet, hogy a kormány csak elhalasztja azt.

Négy óra után nem sokkal kezdődött Szénási Sándor műsora, az Időt kérek. A felvezető szerint előbb a miniszterelnök kedvezményes részvényvásárlási elképzeléseiről esik szó, majd a magyarok megtakarítási hajlandóságáról készült felmérést értékelik a stúdióban, végül egy rejtélyes filozófussal beszélget a műsorvezető, aki ’68-ban született, és a hatvannyolcasokat kutatja. Rejtélyes, mivel a Kossuth Rádió honlapjának hangtára az utolsó beszélgetést már nem tartalmazza. Az első vendég Bejó Pál közgazdász, akivel Szénási az új tulajdonosi program lehetőségeit boncolgatja. Ez riporterünk számára nem könnyű feladat, mivel a miniszterelnök múlt keddi felszólalása konkrétumokat alig tartalmazott, így valójában nincs is nagyon mit megvitatni a beszélgetőpartnerrel. A műsorvezető azért úgy 20 percig így is becsülettel húzza a dolgot, ám a dialógus meglehetősen csapongó és közhelyesre sikeredik: Szénási többször félbeszakítja riportalanyát, szegény Bejó Pál saját mondókájába is belezavarodik, mert még alig ért egy többperces riporteri kérdés félmondatos megválaszolásának végére, Szénási új irányba tereli a beszélgetést, olykor le is tromfolja az interjúalanyt. A gyötrelmes húsz perc végeztével sem tudtunk meg többet a kérdésről annál, amit a szerkesztő-műsorvezető a beszélgetéskor előrebocsátott, hogy ugyanis a közgazdász szakma pártolja az ötletet, de hát sok a bizonytalanság a dolog körül, s lehet ezt jól is, meg rosszul is csinálni, stb. A következő riportalany, Lendvai János már több lehetőséget kap a kibontakozásra, mivel egyrészt konkrét adatokról tud beszámolni a magyarok megtakarítási hajlandóságával kapcsolatban, másrészt „civilben” a Magyar Cetelem Bank vezetője, és Szénási nyilván tudja, kivel meddig lehet elmenni. Snitt.

Hat óra után a Világóra adása következett, Lengyel Miklós szerkesztésében. Az első tudósítás a Koszovó függetlenségnek kikiáltásának következményeit járja körül. Dezső János beszámolt a belgrádi és pristinai tömegrendezvényekről – így az amerikai nagykövetség felgyújtásáról – megszólaltatta a szerb, orosz és magyar külügyminisztert, valamint a koszovói ENSZ misszió magyar tagjait. Az események kommentálása mellett a helyszínen készített felvételek bejátszása tette átélhetőbbé a történteket, így a gyújtogató szerb fiatalok artikulálatlan hörgéséből is ízelítőt kaphattunk. A tudósítást stúdióbeszélgetés követte, amelyben Dezső János személyes benyomásait osztotta meg a szerkesztővel és a hallgatósággal. Az átlagember felöli közelítés, – különösen a koszovói szerb kisebbség helyzetének felvázolása – amely nem nélkülözte a nagypolitikai áthallásokat sem, számomra szimpatikus volt, bár hiányoltam, hogy nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, mennyiben befolyásolhatja a magyar-szerb viszonyt Koszovó elismerése. A következő tudósítás a kubai elnökváltásról szólt. Bevallom, nálam Járai Judit hatalmas hendikeppel indul: nehezen viselem modoros stílusát, s nem tudom megbocsátani a Panorámának készített iraki hangulatjelentéseit Szaddam Husszein idejéből. Washingtoni bejelentkezése is rutinmunka; elmeséli, hogy s mint történt az eset, majd mikrofonvégre kap egy kiszolgált egyetemi professzort, volt CIA Kuba-szakértőt, aki megnyugtat mindenkit: Castro ment, Castro jött, minden marad a régiben, Viva la Revolución! A mai Kubáról viszonylag kevés szó esik, mind Járai, mind szakértője egy-két általánossággal intézik el a kérdést, pedig más elemzők azért komoly változásokra számítanak. Zárásképp Zentai Péter, a Rádió berlini tudósítója adta elő a német adócsalási botrány legújabb felvonását a Világórában megszokott régimódi ráérős történetmesélői stílusban. S talán éppen ez a (poszt)kádári hozzáállás teszi idegesítővé az egész adást; hogy úgy beszélnek benne a külpolitikai eseményekről, mintha minden egy távoli, egzotikus földrészen zajlana (mondjuk Kubában?), mintha Magyarországnak az egészhez nem volna semmi köze. Holott a szomszédunkban új állam született, s a német adócsalók adatai felöl az APEH is érdeklődik…

Végül a G7 gazdásági magazin következett, a szerkesztő Szentgáli Edit volt. Ekkor világlott ki, hogy a Kossuth Rádióban katasztrofális a műsorszerkesztés: két órán belül a második műsor foglalkozott az új tulajdonosi programmal, illetve a magyarok fogyasztási szokásaival (nem számolva a Hírek és a Krónika beszámolóit a választmányi ülésről). Lássuk be, addigra már a szocialista törzsszavazóknak is a fülén jöhetett ki a kormányfő baloldali polgárosodás víziója. Annyit azért megjegyeznék, hogy a G7 összefoglalói sokkal tömörebbek, kiegyensúlyozottabbak, egyszersmind infomatívabbak voltak Szénási Sándor produkciójánál. Ebben az adásban is volt stúdióvendég, Varga Antal az Országos Takarékszövetkezetek Szövetségének elnöke. Vele a forint intervenciós sávjának eltörléséről beszélgetett a műsorvezető, Újhelyi István, de valami olyan közgazdász bikkfanyelven, ami legfeljebb a Gazdasági Rádióban tolerálható hajnali fél öt és hat között. Az átlag magyar hallgató aligha jutott közelebb a Monetáris Tanács döntésének megértéséhez, s arra sem kaphatott választ, mindez mennyiben befolyásolja saját pénzügyi lehetőségeit. Utóbb derül csak ki, hogy az egész disputa arra szolgált, hogy egy igen örvendetes eseményről is beszámolhassanak: az Országos Takarékszövetkezet belépett a Magyar Bankszövetségbe. Vagyis vaskos ingyen reklámról beszélhetünk, s nem hiszem, hogy egy ilyen árukapcsolást megengedhetne magának egy közszolgálati műsor.

(Mészáros Gergely ELTE-s hallgató: )

 

A Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” című, 2008. február 24-i műsoráról való vélemény

 

            A műsor reggel 6 órakor kezdődött, de még mielőtt elkezdődött volna, híreket olvastak be. A hírek a hét legjelentősebb eseményéhez, Koszovó függetlenedéséhez kapcsolódtak. Lehetett hallani az USA és Szerbia véleményét. Előbbi egy érdekes párhuzam vehető észre, miszerint az Amerikai Egyesült Államok békés Európát akar, mely, számomra legalábbis, egy kritizáló állítás. Az USA békés-Európa terve nagyon hasonlít az egykori Szovjetunió és a kommunisták által hangoztatott békeharcra. Ezek mellett szó esett arról, hogy a magyarok esetlegesen vízummentességet kaphatnak, ha az Egyesült Államokba utaznának.

            Szerbia tekintetében a hírműsor azt próbálta bizonygatni, hogy nem feltétlenül egyértelmű Szerbián belül se Koszovó függetlenségének megítélése, hisz ahogy a rádió mondta, Koszovó függetlenedése megosztja a szerb kormányt, azaz mégsem ítéli el mindenki egyértelműen az albánok függetlenedését Szerbiában?

            A következő hírnek is az Egyesült Államok a szereplője. Az USA elítéli a török hadsereg támadását a kurdok ellen.

            Zárásként hallható, hogy az ötöslottón egy telitalálatos szelvény volt. A híreket Kovács M.István mondta be.

            Következtek a sporthírek, mely igyekezett nemileg egyenrangúan viselkedini, azaz annyi férfi sportról beszélni, amennyi női sport lesz a műsorban. Íme: férfi kézilabda, férfi NB1-labdarúgás, női vízilabda, női párbajtőr. A sporthíreket Virányi Zsolt mondta be.

            A hírek után kezdődött el a tulajdonképpeni műsor. Amit előzetesen mindenképp meg kell említenem, hogy már több „Vasárnapi újságot” hallottam, bár azokat egy kezemen meg tudnám számolni. Nem előítélet nélkül kezdtem hallgatásához, hisz széles körben tudott, hogy e műsor alig 2-3 órája a ma kormánypárti beállítottságú ,(szándékosan nem használom a baloldali elnevezést, hisz a mai politikai életben nincs egyértelű jobb- vagy baloldal) a közszolgálati tv-n futó Nap-Kelte gyenge ellensúlyozására van kitalálva.

            A műsor kezdete teljesen megfelelt fenti várakozásaimnak. Mire is gondolok? Minden műsor elején be szokás mondani a dátumot. E műsor bemondója, a dátumhoz az alábbiakat is hozzátette: Nagyböjt 3. vasárnapja. Ez utal a műsor vallási beállítottságra, és hogy milyen értékeket közvetít. Jelzés azok számára, akik Győzike- vagy Tüncike színvonalt akarnak hallgatni, azok inkább máshol keresgéljenek. Elhangzott, hogy a közvetített  műsor az 1057-edik adása a „Vasárnapi újságnak” (22/8. évfolyam). Hallható volt a műsor telefonszáma és egyéb elérhetőségei. Amihez viszont máris bírálatot kell fűznöm, bár inkább a saját rossz fülem hibáztatom, nem értettem egy esetleges poént, vagy valami affélét. Helyette a következőeket hallottam: „A női tisztelet új napja is ránksütött.” Értelmetlen mondat, de hozzá kell tennem, hogy saját érdekemben legalább 10 visszahallgattam, és nem jutottam más eredményre.

            Következett az időjárás-jelentés. Nem térnék ki a vasárnapi időjárásra, azonban egy dologra mindenképpen felhívom a figyelmet. Az időjárás-jelentés nem korlátozódott a trianoni Magyarország területére, hanem az egész Kárpát-medence időjárását mutatta be, hangsúlyozandó a terület geopolitikai egységét.

           

            Ezek után következett a műsorprogram ismertetése, melyeket majd részletesen mutatok be. Mielőtt azonban a tartalomjegyzékre rátérnék, meg kell említenem, így kiragadva saját környezetéből (bár így utólagosan szerintem ennek nincs jelentősége) a műsorokat elválasztó zenéket. Ezek kiválasztása is demokratikusnak tűnik a számomra, de bárcsak ne lenne az! Az első zene vagy rockzene vagy skót-ír népzene. Első szög a koporsóba! Ezen kívül még két alakalommal volt hallható túlságosan hosszúra nyújtott, az emberi fület bántó modern zene, melyekkel már a koporsót a föld alá helyezték. Szerencsére hallható volt jó zene is. A jó-rossz zenék aránya lényegében 1:1.

            Az első műsor Papp Lajos szívsebésszel készült, aki egyébként a budapesti Belváros-Lipótváros díszpolgára, és a tavalyi év végn vendége volt a Belvárosi Polgári Szalonnak is, ahol olyan hatást gyakorolt az emberekre, hogy csak emelkedett szavakkal lehet leírni! (Bár a történelemmel kapcsolatos gondolatai elég zavarosak, nem egy polihisztor. Így jár az az ember, aki orvos létére a történelemről tart előadást. Például éltette az önmagát megcáfoló „Kitalált középkor” zavaros elméletét, sőt majdnem már a Kappanhágó is szóba került.) Az interjú még 1996 őszén készült az akkori kormány által a Szabolcs utcai kórházból eltávolított szívsebésszel. Az interjúban hangsúlyozta, nem az orvos önmaga az érték, hanem az orvoscsapat (team). Céljának tekinti, hogy a kiváló munkásságával fejezze ki, bizonyítsa magyarságát. Fájdalmasan jegyezte meg, hogy a külföld mindig elszívja a kiváló magyar értelmiséget. Az interjút Krassó László készítette.

            A következő beszélgetést Vanger Gyöngyi készítette Németh György szociológussal, közgazdásszal. Kiderült az interjúból, hogy a kormány az egészséügyi kasszából pénzt von ki a nyugdíjalapba. Ennek oka, hogy a kormány folyamatosan hiánnyal tud fenyegetőzni, illetve a többlet okán igyekszik megnyerni még jobban a nyugdíjasok támogatását is. Németh György egyértelműen nem kormánypárti. Szerinte a költségvetési hatalmas hiány a Medgyesi-és a Gyurcsány-kormányok alatt keletkezett, de valószínű ezen mondataival nem engednék kormánypárti mediába (Vagy legalábbis a következőkre való módosítás: A hiány már: 1. a 80'-as évektől létezik; 2. a rendszerváltás óta létezik; 3. az Orbán-kormány óta létezik.)

            Következett a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetőjével, Baranyi Károllyal készített az interjú. Arról a nyomasztó problémáról beszélt, hogy ha a tanár megtudja, hogy a gerek drogozik, csak a gyerek engedélyével szólhar arról a szülőnek. Az iskolákban tiltják a testi fenyítést, mely egyértelműen helyes dolog, de a tv-ben töménytelen erőszakot lát a gyerek, sőt látja, hogy miként rohanják le a rendőrök, és verik véresre a tüntetőket. Hiller Istvánról elítélő véleménye van, a magyar oktatás célja nem a tudás átadása, hanem az igénytelen multinationális cégek ellátása. Megtudhattuk az interjúból, Baranyi Károly egyik lábát nemrégiben levágták.

            Az ezutáni interjúban politológusi véleményt lehetett hallani az „Igenek” kérdéséről. Hallhattuk, hogy a mostani kormány az elmúlt 20 év legrosszabb gazdasági politikáját folytatja (Talán ez túlzás, hisz ennél rosszabb volt az Antall-kormány, s csak kiemelő szerepe van az elmodottnak.). Gyurcsány Ferenc az új programmal csak el akarja terelni a figyelmet a népszavazásról és az ország rossz helyzetéről. Az interjút Juhász Zsolt készítette.

           

            A csángókról készült műsort Gadácsi János és Perjés Klára készítette. Előbbi arról beszélt, hogy Tabajdi Csaba (MSZP) az EU-ban felhozta a csángó-kérdést, javaslatára tényfeltáró küldöttség érkezik Moldvába. Perjés Klára egy, a csángók történelméről, életéről készült filmről beszélgetett az alkotókkal, Orbán Ágnessel, Lengyel Gyulával és Halász Péterrel. A sorozatos megfélemlítések és tudatátformálás hatására blachoknak (Tudományos szempontból nem tartom elfogadhatónak a „román” szó használatát, annak ellenére, hogy az interjúban a román szó hangzott el, ehelyett inkább a II. András korából származó magyar forrás „blach” szavát használom.) mondják magukat, de katolikus vallásukat megőrizték! Maga a film 90%-ban új, 10% a régi Secus időkből való. A filmben szereplő fiatalok a megfélemlítések ellenére is meg akar tanulni magyarul, ahogy az interjúban elhangzott, Isten segíti őket (Itt gyorsan visszautalok a műsor elejére, „Nagyböjt 3. vasárnapja”!).

            A hírek, és az azt megelőző reklám előtt egy műsor reklámja: „Smink nélkül - A világ női szemmel”. Műsorvezetők: Keresztes Ilona és Varga Júlia. (Miért kell a smink nélkült így kihagsúlyozni műsorcímként; a nők általában sminkben járnak, hogy takargassák, hogy néznek ki?) A reklámban Jolán beszél a Hild-örökjáradék előnyeiről, és biztat minden időst a programba való belépésre.

            A hírek eltérőek, mint az egy órával korábbiak. A bemondó mindenkit köszönt a „Kárpát-medencéban és a nagyvilágban”. (A Kárpát-medence tekintetében megint a műsor korábbi részére kell utalnom, mely ezen írásban az első oldal alján található. A Kárpát-medence nem kizárólagosan geopolitikai egység, de a magyar együvétartozás szimbóluma is.) Április elsején nem lesz gázár-emelés (most már tudjuk, hogy mégis lesz), és a vasutasok sem sztrájkolnak. Szóba kerül a megosztott Ciprus is. Újra hallható az ötöslottó-nyerőszámok. Az egyedüli telitaláló 647684995 forint. Végül bemondják: „Két hét múlva népszavazás.”.

            Ifj. Tóth György készítette a magyarországi cigányságról készült beszélgetést, Farkas Flóriánt (FIDESZ) és ifj. Bogdán Jánost kérdezte. A cigányságot, mivel 80%o-os a cigány munkanélküliség, halmozottan sújtja a kórházi napidíj, tandíj és a vizitdíj. Ezekkel a kormány lényegében teljesen lezárja előttük a felemelkedés lehetőségét (vagyoni zártszám törvény, mint utalás a zártszám törvényre?). A jelenlegi kormány 100 millió forintokat ad 3-4 cigánynak, és ezzel úgy érzi, meg is oldódott a probléma.

            Koszovó témában a határon kívülre rekesztett magyarok képviselőivel (Erdély, Délvidék, Felvidék) készült a következő interjú. Erdélyből a magyarokat a polgári párti Szász Jenő (tehát nem a sokszor, és bizony sokszor okkal kárhoztatott RMDSZ-vezetővel), a Délvidékről Pásztor István és a Felvidékről Duray Miklós képviselte. (Itt jegyzem meg, hogy az erre követekező heti magyar parlamenti ülésen Szász Jenő és Duray Miklós sem volt jelen.) Szóba került, hogy Trianon után csak de jure garantálták a kisebbségek (tehát ezen esetben a határon kívűlre zárt magyarok) jogait. Szász Jenő elmondta, hogy Erdélynek igenis joga van az autonómiához, de Koszovó és Erdély között nem lehet párhuzamot vonni, de a vlachok sovinisztán viselkednek a magyarokkal szemben. Duray Miklós megjegyezte, hogy Koszovó az első olyan, állami előzmény nélküli ország, mely 1920 után Európában létrejött.

            Február 25-ödike a kommunizmus áldozatainak az emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartótatták le szovjetellenes munkálkodásra hivatkozva az FKGP vezetőjét, Kovács Bélát. Brusznyai Árpádról emlékezik meg a műsor, akit 1958. január 9-edikén végeztek ki, mert résztvett az 1956-os forradalomban. Bár ő volt az, aki megakadályozta egy kommunista meglincselését, később mégis fel lett jelentve, és kivégezték. Veszprémben szobrot emeltek Brusznyai tiszteletére.

            Összefoglalva a műsort, 4-es osztályzatot adok rá, de ha csak a zenéket kéne osztályozni, melyek a műsorokat lennének hivatottak összekötni éretémesen, akkor az érdemjegy csupán 2-es.

(Az illető nyugdíjas rádiós szakszervezeti vezető, aki nem járult hozzá a neve közléséhez: )

 

Néhány észrevétel a Magyar Rádió új arculatáról, stílusáról, különös tekintettel a 2008. február 18 – 24. közötti hétre

 

„Valami elveszett.” Volt egy Magyar Rádió, ahol a hallgató kiismerte magát. Tudta, hogy mit várhat, ha bekapcsolja délelőtt a Kossuthot vagy délután a Petőfit. Tudta, hogy kinek szól a Bartók és kinek a délutáni Társalgó. Most mintha iránytű nélkül keresgélnénk valamit a szürkületben. És ezt a helyzetet csak súlyosbítja a lépten-nyomon felhangzó önreklám: a „nagyon zene”, a szavak ereje, no meg a negédes „klasszikus zene rádiója”.

 

Az iránytű

Jobb híján induljunk ki az mr ( ha már rövidítés, miért kisbetű, miért vagyunk ilyen álszerények, „merjünk kicsik lenni”?) honlapján közölt küldetésnyilatkozat-félékből, mert egyébként nem tudnánk pontosan meghatározni, kiket tekint ez az új rádió célközönségének. Egyúttal megjegyezzük, hogy a honlap színvilága durva, harsány, de persze azt kifejezi, hogy ez egy „tartalomszolgáltató” megjelenése, nem egy közszolgálati rádióé. Így meg kell emésztenünk, hogy az előző években többé-kevésbé megőrzött, letisztult elegancia a múlté.

 

Bartók 

 

Mai hangzású, személyes hangvételű műsorokat ígér, a klasszikus zene népszerűsítését, a hagyományok őrzését.

 

Kérdés, vajon kit sikerül az adónak elérnie a műsorfolyam egészét jellemző folyamatos magyarázással? Aki most ismerkedik a klasszikusokkal, azt maga a zene foghatná meg, az eddigi törzsközönséget –a zeneértőket – pedig sérti, hogy lyukat beszélnek a hasába. Vissza kellene térni ahhoz a gyakorlathoz, hogy a szöveges zenei műsorok csak egy kisebb százalékát adják a műsornak, maradjon többségben a tiszta zenei összeállítás, egyszerű bemondói fel-lekonffal.

Húzzuk alá: egyszerű! Az adó édeskés hangvétele taszító, de valamiféle megfelelési kényszer hajt műsorvezetőt és bemondót, hogy feldobott és „személyes hangvételű” legyen. A legrosszabb a helyzet, amikor még humorosak is próbálnak lenni ( pl. Kovács Sándor a Muzsikáló délutánban).

Általánosságban az is elmondható, hogy „ az xy rádió hangja” koncepciót a gyakorlat sem igazolta: a közszolgálati rádióban a változatosságnak kell gyönyörködtetnie. Irritáló, hogy reggel, délután, éjszaka ugyanazt a hangot halljuk, és mellékesen arról árulkodik, hogy konzervet fogyasztunk, hiszen az nem lehetséges, hogy valaki soha nem megy haza, a dobozban lakik!

Itt említem meg, hogy Magyari Csilla hiteltelen mint klasszikus zenei tudor. Zenészekkel készített beszélgetései arról árulkodnak, hogy idegen világban mozog (pl. Kam Salamontól azt kérdezi, hogyan fogja másképp vezényelni Bach h-moll miséjét). A hírek után konferálás nélkül indított Weber-versenymű szintén inkább „nagyon zenés” megoldás.

 

Petőfi

 

A fiatalok rádiója a napszaknak megfelelő, sávos szerkesztésben.

 

Bevallom, régen szorgalmazom, hogy legyen a fiataloknak egy saját adójuk, de természetesen nem azon az áron, hogy az eddigi törzsközönség elveszítse a szórakoztató műsorait. És noha örülök a sok zenének, itt is az egysíkúság veszélyeire hívom fel a figyelmet. Varietas delectat – de hol itt az ígért sok információ, hol a napszaknak megfelelő választék? Valahányszor belehallgattam a műsorba, mindig ugyanolyan típusú zenét hallottam, és csak zenét, nagyon zenét. Fölöslegesnek tűnik a műsorfolyam címkézése, mert pl  a Zene olvasáshoz cím alatt idegesítő, vad ritmusokat hallgathattam vagy táncra ingerlő latin, de mindenképpen domináns zenét: közben hogy lehet olvasni? Nagyon hiányzik a halk, meditatív jellegű kínálat, na és persze az értékelhető mennyiségű több értelmes beszéd!

 

Kossuth

 

 

 Színes, hiteles műsorok valamennyi hallgatónak.

 

Mint a zenétlenítés régi ellenzője jelentem, hogy a koncepció elhibázottsága a szöveges műsorok színvonalán bosszulta meg magát. Általánosságban megfigyelhető, hogy a műsorkészítők teljesítményére nem hat ösztönzően a sok rendelkezésre álló idő: hiányzik az idő szorításának fegyelmező ereje, így nagyon sok terjengős, színtelen, érdektelen, vágatlan anyag hangzik el. Ez érthető is: viszonylag kicsi, főváros-nehéz ország vagyunk, a sok rendelkezésre álló időhöz képest kevés az érdekes esemény, vagy ha van is, utána kellene menni, utazni, anyagot gyűjteni – ehhez pedig kevés a pénz, kevés az ember. Amúgy megismétlem, amit egy éve mondtam: a magyar ember nem beszél annyit, mint a francia (l. France Info), és néha szeret csendesen gondolatokat emészteni. Ehhez voltak jók a zenei átkötések.

Maguk a riporterek se mindig elég érdekes személyiségek, és unalmas, hogy a nap minden szakában őket halljuk (pl. az amúgy jól felkészült, de színtelen hangú Náray Balázs). A 180 perc Rábai Balázsa túl gyakori önhirdetésével pedig különösen irritáló. Berente Mariann hírolvasása a kétféle munka (hírszerkesztő és bemondó) összekombinálásának tarthatatlanságát bizonyítja. Az amatőr teljesítmény után üdítő élmény Török Annamária vagy Szalóczy Pál stílusos megszólalása.

Ezen az adón is tapasztalható a „vicces” megközelítés erőltetése, ami sokszor kifejezetten bántó (pl. Faragó László a nap történeteiben összekapcsol egy kutyatámadást Koszovó ügyével). 

 

Bántó stiláris jelenség a műsorok egymásba érése is. Pl. az Élhető világban Sándor Erzsi (a tőle megszokott édelgő stílusban) bemutat egy dobószékes gerelyhajító paralimpikont, majd se szó, se beszéd indul a Vendég a háznál riportja, ahol egy diszlexiás gyerek olvas – se beköszönés, se konferálás. Később se tudjuk meg, ki a riporter. Az anyagok között nincs idő lereagálásra.

 

Nagy öröm, amikor egy műsor megtelik élettel, pl. a Közelrőlben jelentkező Kultúrkör, és benne Antall István, aki a kisiskolák megmentéséről kérdezi Lezsák Sándort, majd Lányi Andrást. Gondolkodó emberek beszélgetését halljuk itt valódi társadalmi problémákról. Hasonlóan érdekes, mert szakszerű Mangel Gyöngyi Zöldövezete és benne Lenkei Péter értelmes javaslatai.

Egészében mégis idegesítően zsúfolódnak egymásra a műsorok. Általában hiányzik az átvezetés  a portréból a tudományba, az irodalomból a nap történeteibe. Ritka az olyan jól eltalált időzítés, mint a későesti Arcvonások ismétlése, amelyben jólesik a nap végén magvas gondolatokat hallani okos emberektől életről, szakmáról. Kár, hogy aztán megint beleér valami okoskodó magyarázat felmérésekről, filozófiai irányzatokról…

 

Médianorma

Van egy mindhárom adón megfigyelhető jelenség: a Magyar Rádió elveszíteni látszik nyelvi etalon- mivoltát. 2000-ben adta ki oktatási osztályunk Balázs Géza kitűnő tanulmányát A nyilvános megszólalás esztétikájáról. Ebben megfogalmazza azt a jelenséget, amely már akkor megfigyelhető volt, de mára végképp napi gyakorlattá vált: a kereskedelmi média nyelve lefelé húzza a közszolgálatiét. Ez nem csupán az erőltetett lazaságban és pongyolaságban (Petőfi egyes műsorvezetői), hanem a közszolgálati médianorma stiláris elszegényedésében is megnyilvánul, amikor nem válik el egymástól a hírolvasói intézményi hang érzelemmentessége, a félreproduktív műsorvezetői megközelítés és a meseolvasás. Mindenütt tapasztalható „az illogikus hangsúlyozás, az öncélúan melodizált hanglejtés. Ez abból adódik, hogy a szöveget megszólaltatója megpróbálja „feldobni” (Balázs Géza ebben a passzusban Wacha Imrét idézi). A hírolvasáson többeknél az Inforádió hatása érezhető.

Figyelni kellene az intő jelekre, és többet kellene forgatni A nyelvi megszólalás feltételeiről szóló elnöki utasítást, amely tudomásom szerint még mindig érvényben van.

 

Dátum: Tue, 20 May 2008 01:38:12 +0000
Feladó:
"juliet szabo" <jszabo80@hotmail.com>
Címzett:
gecsege@freemail.hu
Tárgy: Vitányihoz

 

Átolvastam a leveleket. Vitányi Ivánhoz annyit, hogy ha azt hiszi, hogy a Bartók nem változott, (még, hogy "a csatorna politikai és ideológiai (szerintem üdvözlendő, és követendő) semlegessége jellemző, hogy az egyházzenei műsort" sugároz) akkor meglepően dilettans hallgató népművelői múltjához képest. Még szerinte a népzenei műsorszáma nőtt! Eddig sem Budai Ilona régi felvételeit adták le. A 15 perces Dévai blokk pedig nem sokat ér a korábbi elmélyültebb műsorához képest, sőt kifejezetten zavaró egy komolyzenei blokk után, viszont nagyon hiányzik Kozma András. Éri Péter borzalmas műsorát nem is kommentálom.
 
Üdv: Sz.J.
 
Ui. Az R. Andrea nevű véleményező nem a rádió alkalmazottja véletlenül? Ha nem, akkor jár neki valami a Such költségvetéséből.