Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat

Magyar Sion, Új folyam, II. (XLIV.) évfolyam 1. szám /2008/1./

Egyházi tudományos folyóirat

Esztergom – Pozsony (Bratislava) 146 – 147.

…Mindkét szlovák tragédia okai között erőteljes szerepe van a szláv összetartozás szélsőséges formájának, a pánszlávizmusnak. A szlovák nemzetté válást is befolyásolta, és hatása Csernova ügyében sem zárható ki. Tiso német elkötelezettségét éppen az a felismerés erősítette, miként veszélyeztette a cseh-szláv politika a szlovák nemzeti érdekeket. Ezért is igen fontos ismeretanyagot közlő kiadvány Gecse Géza Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat című könyve a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában. (E kiadás az 1993-ban Epizódok az orosz pánszlávizmus történetéből alcímmel megjelent munka bővített változata.) A faji, elsősorban nemzeti alapokra építő politika előbb-utóbb mindenütt tragédiát okoz, hiszen külső hódításra, totális belső terrorra tud csak építeni. Ehhez szüksége van megsemmisítendő ellenségekre, szellemi, erkölcsi rombolásra, történelemhamisítására, harcos antiszemitizmusra. Korunk döbbenete, mivé lett a szlávság a szovjet uralom következtében. Éppen a szlávság szenvedte és szenvedi a legtöbbet a szovjet típusú pánszlávizmus mételyétől.

         A szerző minden olyan doktrínát pánszlávizmusnak tekint, amelynek célja Európa szláv szempontok szerinti újrarendezése. A pánszlávizmus latin kifejezése éppen szlovák tollból eredt, Ján Herkel’ budai Grammaticájában. Ő volt az első szlovák, aki tudatosan próbálkozott a szlovák katolikusok és evangélikusok nemzetérdekű közelítésével és pest-budai szláv kulturális szervezet létrehozásával. Gecse Géza Ján Kollárt és Pavol Jozef Safárikot tekinti a pánszlávizmus igazi apostolainak, akik nem csupán azonosnak tartották a szlovák nyelvet a csehvel, hanem szlovák létükre küzdöttek az önálló szlovák nyelv és identitás ellen. A szlovák nemzeti ébredés képviselői a nagy szláv családhoz tartozás eufóriája után hamar rádöbbentek a hazai nemzettudat gyökereinek fontosságára. A pánszláv fenyegetés idegesítette a magyar belügyi szerveket Csernova esetében is, de még a szlovák értelmiség körében is kevesen voltak az orosz tájékozódás hívei.

         Helyesen értelmezi Gecse Géza az 1848–49 után megkeseredett szlovák népvezér, L’udovít Stúr alapművét (Das Slaventhum und die Welt der Zukunft). Elemzésének számunkra igen sokat mondó része, amikor a Stúr munkáját „jegyzetelő” Lamanszkijt idézi: „…kizárólag a lengyel, a cseh és horvát katolikus földesurak értelmezte szláv Ausztriától zárkóznak el az oroszok.” Erre a sokat mondó és további kutatásokra sarkalló elemre mutat rá a szerző a későbbiekben is. Akszakov már 1877-ben „a Monarchiát a ’német-zsidó kultúra és a magyar martalóc vadság politikai keverékeként’ jellemezte, amelynek léte nemcsak alattvalói, hanem a szomszédos szlávok elnyomásán alapszik, viszont a szlovákok és a horvátok rendkívül hasonlítanak elnyomóikra.”

         Gecse Géza könyve igen fontos adalék régiónk szellemi összefüggésrendszerének értelmezéséhez.

Käfer István