Bizánctól Bizáncig

Az orosz birodalmi gondolat

Juhos-Kiss János beszámolója – és gondolatai – egy könyvbemutató kapcsán

Gecse Géza újonnan megjelent könyve főcímében megegyezik 1993-as kiadású művével, amelyben az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén 1990 óta tanító szerző főként a 19. században született orosz nagyhatalmi ideológia, a pánszlávizmus történetét kutatta.

Most a munka új térképekkel és bővített kiadásban látott napvilágot. A Hungária Hotel csillogó konferenciatermében volt a telt házas könyvbemutató ápr. 21-én. Nem kisebb emberek méltatták a művet, mint Habsburg Ottó, aki az ősszel lesz 95 éves, de fiatalos lendülettel pattant fel a pódiumra (csupán utána figyelmeztették, hogy emelvény van). Ugyancsak szakértőként volt jelen Schöpflin György professzor, aki felszólalása előtt megjegyezte, hogy tisztességes polgári foglalkozásával fölhagyva politikusnak csapott fel.

„Veszedelmes” fegyver

A házigazda Kiss János Tamás volt. Ő a bevezetőben kiemelte: az ország legnagyobb könyvkiadójaként (Nemzeti Tankönyvkiadó) öröm számukra, hogy e hasznos könyvvel megajándékozhatták azokat, akik meg akarják érteni az új geopolitikai helyzetet, hiszen Oroszország mindmáig fontos tényező.

Ezután Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió tiszteltbeli elnöke beszélt. Elmondta, hogy ő már a könyv egy részét is elolvasta. „Hölgyeim és uraim, kevés ember tudja, mit jelent az oroszországi veszély, hogy mit jelentett a múltban. Itt mindjárt tudni kell, mit kell tenni, mi várható a jövőben, hogy ne történjen velünk váratlanul olyasmi, mint például a nemzetiszocializmus! Gecse úr könyve nagyon értékes, mert kiderül, hogy milyen veszélyre kell felkészülnünk. Csakugyan hálát adhatunk Istennek, hogy valaki vette a fáradságot, s felkészült abból, milyen az imperializmus még ma is. Óriási illúziók vannak Nyugaton az agyakban, hogy mi lesz. Ami volt már Magyarországon, abból tanuljunk, hogy még egyszer ne történjen meg… A háborús veszély igen nagy, a mentalitás a modern korban jobban félre van vezetve, óriási a propaganda… jobbak a fegyverek!” Őneki ha hatalma lenne, azt mondaná, hogy minél több ember olvassa el ezt a könyvet. „A hitlerizmussal is lehetett volna foglalkozni… Veszélyes helyzetben vagyunk most is, de minden veszély ellen lehet védekezni, s itt van egy nagyon »veszedelmes« fegyver” – célzott a könyvre, befejezve mondandóját.

Egyesek bélyeget gyűjtenek, mások népeket

Következett Schöpflin György, a School of Slavonic and East European Studies, University College London volt professzora. Előadásában hangsúlyozta, hogy ő Tallinnban is él (a felesége észt), nap mint nap találkozik ezekkel a problémákkal, habár a tallinniak kétnyelvűek. Emlékeivel kezdte: valamikor a jelcini időkben részt vett egy Moszkvában tartott konferencián, ahol felmerült az oroszországi nemzetiségek kérdése. Az akkori Nemzetiségi Minisztérium egyik főosztályvezetője felállt, és előadta az az idő tájt elfogadott narratívát: „Oroszország sohasem volt agresszív birodalomépítő hatalom, hanem elfogadta, hogy más népek belépjenek az orosz birodalom kötelékébe. Így a történelem során, úgymond, Oroszország begyűjtött különféle nem orosz népeket.” Hát… igen. Egyesek bélyeget gyűjtenek, mások népeket. (Évekkel később Schöpflin ezt az „anekdotát” egy ukrán ismerősének mesélte el, aki hallatára majd’ szétrobbant dühében.

Gecse Géza könyvében szépen leírja az orosz birodalmi gondolkodást, s ennek egyik fő ismérvét, a birodalmi szándék tagadását. Bármilyen nagyságú területet hódított meg a cár, illetve hódítottak meg a cár kommunista utódai, ezt kivétel nélkül jószívűségből tették, rossz szándék nélkül, és természetesen azok, akiket a nagylelkű oroszok befogadtak, hálásak voltak az uralkodónak, beleértve a közép-európaiakat is 1945 után.

Ennek egy komoly következménye lett. Az orosz közvélemény és még az értelmiség jó része sem igazán értette meg – nem is nagyon érthette – az 1991-es birodalomvesztés jelentőségét, pontosabban annak a nem orosz olvasatát, nevezetesen hogy a kilépő etnikumok számára ez valódi (nem kommunista típusú) felszabadulás volt. Orosz (birodalmi) szemmel nézve tudniillik a Szovjetuniót cserbenhagyó népek a lehető legmagasabb fokú hálátlanságot tanúsították azzal, hogy kikiáltották függetlenségüket.

Napóleon, Hitler és az iszlám ellenlábasa

A hálátlanság vádja valamennyire a Nyugatra is kiterjed. E nézetek szerint Oroszország eddig kétszer mentette meg az európai civilizációt: Napóleontól és Hitlertől. (Arról nem is szólva, hogy a 21. században Oroszország ismét felvállalta ezt a civilizációmentő szerepet az iszlámmal szemben.)

Nyilvánvalóan nehéz megszabadulni a birodalmi beállítottságoktól – gondoljunk csak az angolok globális külpolitikájára.

A birodalmi eszmét tehát komolyan kell vennünk, ahogyan ezt Gecse Géza is teszi, mert ahelyett, hogy megszűnne, újabb és újabb formát öltve áthatja, átfesti az orosz külpolitikát, az orosz gondolkodást a külvilágról, magában hordoz különféle előítéleteket a nem orosz világgal, kiváltképpen a volt szovjet birodalom népeivel szemben. Érdekes eleme ennek az eszmének a viszonylagosság, a kölcsönhatások szerepének teljes kizárása. Az, hogy a birodalom magába integrált volna külső hatásokat, befolyásokat, egyszerűen elképzelhetetlen, illetve ebben az eszmevilágban létezik egy vegytiszta orosz identitás, amelyet veszélyeztet a másság, a más kultúrák elképzelése a világról.

Az ortodox vallás mint tartópillér

E tisztaságkultusz eredete – a tisztaság fogalmát itt antropológiai értelemben használjuk – többszintű. Egyik oldalról fontos szerepet játszik az orosz állam történelmi tapasztalata a külvilággal szemben: ez mindig is egyszerre számított veszélyforrásnak és vonzerőnek. Nagy Péter cár reformjai, modernizációs kíslete mellett a mai napig befolyásolt a szláv gondolkodás az idegen (beszennyeződött) elemekkel szemben, ami az orosz tiszta lét megfertőződését jelenti. A birodalmi eszme egyik tartópillére az ortodoxia. Az ortodox vallás által képviselt világnézet központi eleme az „evilágiság” egyesítése a „másvilágisággal”, a fizikai és a metafizikai elemek ötvözése, illetve a harmónia megteremtése. Ugyanakkor – ellentétben a nyugati kereszténység felfogásával – az ortodoxia számára az e világi történések leértékelődnek, csaknem mellékes szerepet kapnak, főként az okozatiságot illetően. Az események így vagy úgy lezajlanak, ezeket befolyásolni, alakítani nemigen lehet, tehát a célkitűzés és az eszköz közötti (a nyugati gondolkodásban hangsúlyos) különbség elhalványodik. Egyszer egy olasz szovjetológus ezt találóan így fogalmazta meg: „Az oroszoknál gyengén működik a strukturális elemzés.”

Biztonságpolitikai, illetve birodalmi szempontból az 1991-es év katasztrófát hozott az orosz történelemben, ahogyan ezt Putyin is említette (orosz felfogásban legalábbis). Nem elég, hogy a szent, helyesebben szakralizált birodalom szétesett, de ráadásul az újonnan létrejött környező államok nem hajlandók elfogadni Oroszország területi-politikai felsőbbségét, lásd a balti államokat és Grúziát, amelyek egy atlanti stratégiával kacérkodnak.

Micsoda arcátlanság!

Az, hogy ezeknek az új államoknak esetleg saját, az orosztól eltérő érdekeik lennének, elképzelhetetlen, kivált amikor Ukrajnáról van szó. Veszedelmesen kikezdik a szent harmóniát, az orosz közösségi létet. Putyin vezetésével a kortárs orosz elit kialakított egy valamelyest modernizált birodalmi eszmét. Céljuk visszaállítani Oroszország nagyhatalmi státusát, legfőképpen a volt szovjet birodalom államaiban, melyeknek a függetlensége csupán egy nem túl komolyan veendő látszat. A nyersanyag-konjunktúrából származó előnyöket külpolitikai célokra kell felhasználni, hogy minél erősebb pozícióba kerüljön Moszkva. Az energiahordozók kiemelt szerepet kapnak ebben a stratégiában, beleértve a Nyugattal, az Európai Unióval kialakított kapcsolatrendszert is. A hagyományos birodalmi gondolat – az orosz felsőbbrendűség, a hatalomkoncentráció, a kölcsönösség lebecsülése, a szakadék a szavak és a tettek között, alkalomadtán az erőszak bevetése – korszerűsített formát és tartalmat kapott. Csak nem szabad birodalomnak nevezni!

Magyarország a külső birodalomhoz tartozott… Látni lehet a világ volt gyarmatbirodalmi központjait, ha csak végigmegy az ember például Lisszabon vagy Párizs utcáin. Ma Európának 23 hivatalos nyelve van. Elég nehéz a helyzetük a szinkrontolmácsoknak.

Átrendeződések várhatók addig is, míg más energiaforrások nem lesznek, de Magyarország elkezdett más forrásokat fejleszteni. (Schöpflin inkább nem Közel-Keletről beszél, hanem Nyugat-Ázsiáról.)

Japán legények és kínai orvosok

Gecse Géza, a könyv szerzője szerényen emelkedett szólásra. Először név szerint szólította a teremben ülő egyetemi tanárokat és térképészeket (hogy lássuk és megtapsoljuk őket), megköszönve nekik, hogy a kéziratát átolvasták, megtették észrevételeiket, javaslataikat, kijavították hibáit, hozzájárultak a könyv színvonalának emeléséhez. (A kötet végén az irodalmi jegyzék terjedelme 30 oldalt tesz ki.).

Az előadás végén kérdéseket lehetett föltenni. A legérdekesebbre maga Habsburg Ottó válaszolt, miután jobbra-balra nézett, s nem akaródzott a szó senki szájából kigördülni.

Mi lehet Oroszország, Amerika és az Európai Unió közötti versengés, a nagyhatalmi tendencia vége?

Habsburg Ottó azzal kezdte, hogy a kaukázusiak szintén európaiak: a grúzok, de a csecsenek is. S mi onnan származunk, tette hozzá. Utalt Sztálin őrültségeire, majd áttért a Kurill-szigetekre, mondván, hogy a japánok kemény legények, vissza fogják harcolni. A kínaiak sem fogják hagyni, hogy a határaiknál lévő bajok ne gyógyuljanak. (Lásd kínai orvoslás!) Mosolyogva fejezte be válaszát, a sokat megélt ember bölcsességével, s még tréfásan hozzátette: „Nekem 23 unokám van, s értük is a jövőbe kell tekintenem, mert én nagyon nem szeretném, ha azért véreznének el, hogy az orosz imperializmust védjék!”

Jó végszó lett, a dedikálások és Tolcsvay Béla éneke előtt.

Akadémikusi vélemény

A lényeg, hogy az orosz pravoszláv egyház és az orosz (mindenkori) állam, ha valahol egyszer megvetette a lábát, foggal-körömmel ragaszkodott megszerzett pozíciójához, világhódító szándékához, mintegy megkövetelve a meghódított népek asszimilációját.

Niederhauser Emil akadémikus így ír Gecse Géza könyvéről:

„Bizánctól Bizáncig – a könyv címével a szerző amellett foglal állást, hogy Oroszország fejlődése a korai középkortól Bizánc jegyében alakult, átvette az ottani önkényuralmat és a hit sértetlen megtartásának az igényét. Ez a tradíció folytatódott az új szovjet államban, a hit, vagyis a marxizmus-leninizmus tisztaságának a jegyében. A szovjet állam egyfajta új Bizáncot jelentett, csak persze az egykorinál jóval félelmetesebb hatalommal.

Gecse Géza könyve kitűnő szakmunka (…), ugyanakkor mégsem a laikusok számára érthetetlen vagy érdektelen (…), hanem olyan (…), amely napjaink égető kérdései felé ível (…), ezért szól ez a könyv nemcsak a szakmabeliekhez, történészekhez, hanem nagyon széles olvasóközönség figyelmére tarthat számot.”

Oláh fortélyok

Töprengek. A románok területi térnyerését ki fogja megírni (Dr. Kosztin Árpád után)?

Ma két román állam van. A második a közelmúltban függetlennek elismert Moldovai Köztársaság, annak ellenére, hogy viszonylag nagy létszámú kisebbségek élnek területén (ukrán, orosz, gagauz, bolgár)! Székelyföld a majdnem 90 éves románosítás ellenére is megőrizte 80–90%-os magyarságát, de még területi autonómiája sem lehet. Közben a büszke, magukkal eltelt nyugatiak, ha már a saját pecsenyéjüket nem süthették nálunk, akkor minden rendszerváltást nyugodtan átszundikáltak ágyban, párnák közt. A rendszerváltozáson átesett vagy visszaesett, megetetett Magyarország tűri, hogy mindenét elvegyék, már el sem hiszi – nemhogy betöltse – a térségben egykor betöltött történelmi-kulturális szerepét. Mi egyetlen népet sem hajtottunk igába, csak befogadtuk, mert más helyről elüldözték, vagy a jobb élet reményében szivárogtak be a Kárpátokon túlról, mint a románok. Az európai uniós Románia történelemkönyvében az olvasható, hogy a Tiszáig terjedő terület az ősi dák-román föld, vagyis az övék. Ezt folyamatosan sulykolják az egyszerű, de jóhiszemű románok agyába is, s ez terjed szájról szájra a „hegyi katedrákon”! A Magyar Köztársaság Tiszán innen és Tiszán túli területein élő magyaroknak, az agymosott Rákosi- és Kádár-kor legújabb generációinak pedig azt sulykolja a tömeg-félretájékoztató média, hogy ne magyarkodjanak. Süllyed-e még ilyen erkölcsi, önmegtagadó mélységekbe a föld kerekén más nép a magyaron kívül? Még az állatidomár is kudarcot vallana akkor, amikor majmát a legkegyetlenebb módszerekkel akarná móresre tanítani, hogy ne majomkodjon!

Kozák trükkök

Ki fogja megírni a napjainkban terjeszkedő ukrán állameszme fortélyait?

Két hete voltam Kárpátalján. A nagymuzsalyi aranybányára, sóbányákra, gyógyvizekre, földekre többek között a kijevi képviselők tették rá a kezüket. Hétvégeken privát helikoptereken úgy repülnek Huszt alá, mintha ott születtek volna, közben Kijevben egymással marakodnak.

De maradjunk Az orosz birodalmi gondolat alcímű könyvnél. Jó olvasást, főleg jobb sorsot kívánok minden magyarnak. Ne felejtsük el Tisza István miniszterelnök 1914-es intelmeit sem, aki nem akart háborút a szerbekkel, mert körül vagyunk véve szlávokkal, s ezek ellenünk összefognak. Ő mindig csak azt a veszélyt nézte, azt a veszélyt érzékelte, amellyel már 1889-ben, fiatal képviselőként is tisztában volt: „Nekünk készen kell lennünk, éspedig békében kell készülnünk a háborúra.” Ezért nem csatlakozott Tisza István soha olyan törekvéshez – legyenek azok a nemzeti, a szociális vagy a szellemi életben –, melyek lazították volna az összmagyarság számára előnyös dualista rendszert.

A könyv megvásárolható: a Nemzeti Tankönyvkiadó C+C Áruházában (1108 Budapest, Kozma u. 2.); a Pedellus Könyvesboltban (Budapest XIV. kerület, Szobránc u. 6–8.); a Perfekt Kiadó könyv-nagykereskedelmében (1108 Budapest, Kozma u. 2.). Megrendelhető a www.ntk.hu és a www.nettankonyv.hu., illetve a nagyker@perfekt.hu e-mail címen.