Magyar ATV, Nézőpont, 2007. május 11. 17. 40 – 17. 45
Szerkesztő-műsorvezető: Rozsi Marianna.
Rozsi Marianna:
- Gecse Géza először 1993-ban kiadott művében foglalkozott először a XIX.századi orosz nagyhatalmi ideológia, a pánszlávizmus történetével. Most megjelent új kötete Oroszország birodalommá alakulásának idejétől, vagyis Rettegett Iván korától egészen Putyinig tárja fel az orosz birodalmi gondolkodás fejlődésének történetét, részletesen kitérve a Szovjetunió felbomlása óta eltelt időszakra is.
Gecse Géza:
- Elkezdjük az egész történetet szükségszerűen az ortodoxia egy, mondjuk így, hogy meglehetősen felületes elemzésével, hiszen erről a témáról könyvtárnyi irodalom van. És a kötet külön érdekessége, hogy a XIX. századtól kezdődően napjainkig tekintjük át azt, hogy a pánszlávizmustól, az eurázsiai imperializmuson és a geopolitikai elméleteken át egészen a bolsevizmusig hogyan alakult az orosz, majd a szovjet birodalmi gondolat.
Rozsi Marianna:
- A könyv egyik legizgalmasabb része a sztálini időszakot elemzi, melyben egyebek mellett kiderül, hogy a hatalom megszerzése érdekében hogyan számolt le Sztálin pártbeli ellenfeleivel, milyen stratégiát alkalmazott belpolitikájában és mi jellemezte külpolitikáját. Sztálin halála után Nyikita Hruscsov lett a Szovjetunió első számú vezetője, aki már egy másfajta politikát képviselt. Hruscsov a Nyugat számára is elfogadhatóbb személyiség volt, ugyanakkor a nyugati vezetők tudták, hogy Hruscsovval komolyan számolniuk kell.
Gecse Géza:
- Hruscsov alapvető újítása az 1956 februárjában megtartott a XX.kongresszuson elmondott titkos beszédében vált mindenki számára nyilvánvalóvá. Az addigi szovjet pártvonallal élesen szakítva újított a szovjet birodalmi doktrínán is, hiszen addigra Hruscsov volt az első olyan szovjet pártvezető, aki felismerte, hogy a forradalmi ideológia egyrészt egy lehetséges atomháború következményeként vezethet magának a Szovjetuniónak a megsemmisüléséhez, másrészt a kapitalista országok közötti ellentmondások nem akkorák, hogy a kapitalista világ szükségszerűen felszámolja önmagát. Ebből következett a „békés egymás mellett élés politikája”.
Rozsi Marianna:
- Az újkori orosz politika legizgalmasabb időszakait is elemzi a könyv. Egyebek mellett azt, hogy miben állt Jelcin és Putyin jelentősége.
Gecse Géza:
- Jelcin zsenialitása abban volt, hogy felismerte: Oroszországnak Szovjetunión belül külön érdekei vannak és ezt viszonylag következetesen képviselni is tudta egészen addig, amíg nem jutott annyira az alkohol befolyása alá, hogy ez már fizikailag is érződött a közszereplésein is. Putyin egy újfajta jelenség. Politikája egy teljesen másfajta politika, hiszen Putyin tisztában volt vele, hogy a kifejezetten katonai erőre támaszkodó, ideológiaközpontú birodalmi politika Oroszország számára nem újítható fel. Putyin megkereste, hogy az orosz gazdaságban melyek az erők, amelyek a leginkább húzóágazatnak számítanak és ezeket az energiaszektorban találta meg. Ez egy újfajta jellegű, nem a szó klasszikus értelmében vett politika, hiszen a szó klasszikus értelmében vett birodalmi külpolitika leginkább a területre, Putyin viszont elsősorban a gazdasági pozíciók illetve az energiaágazattal összefüggő infrastruktúra megszerzésére koncentrál.
Rozsi Marianna:
- Gecse Géza könyve nem elvont módon foglalkozik az orosz történelem több száz évével, hanem a laikus ember számára is érthetően, olvasmányosan fogalmazza meg azokat a történéseket, amelyekről eddig, ilyen részletességgel Magyarországon még nem írtak.