Haverok, buli, klientúra

Szülőföld Alap és a határon túli magyarok támogatása

M. László Ferenc 2006. március 9. 16:56

A kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazás után létrehozott Szülőföld Alap egyéves működése alatt felszínre hozta a határon túli magyarokra irányuló támogatás-politika összes problémáját, és bebizonyította, hogy a nemzetpolitika e területe gyökeres reformokra szorul.

– A határon túliak támogatásának egész rendszere, így a Szülőföld Alap is, totálisan elhibázott, „játék a szavakkal” – így summázta a Hírszerző kérdésére Törzsök Erika külügyminiszteri tanácsadó az elmúlt évek kormányzati lépéseit. Törzsök szerint sikerült megkettőzni a rendszert, és miközben a klientúra-építés folytatódik, nem tudták meghaladni a korábbi kézből etetés politikáját. Az egész rendszer kontraszelektív és kontraproduktív. A Szülőföld Alap nem érte el a kitűzött célokat, mindössze konzervál egy rosszul működő szisztémát.

Törzsök nincs egyedül lesújtó véleményével. Az ellenzéki pártok, a határon túli politikusok és a kisebbségvédelmi szakértők már a Szülőföld Alap létrehozásakor össztüzet zúdítottak a Gyurcsány-kabinet kezdeményezésére, tűzoltásnak nevezve az Alap létrehozását. Véleményük azóta sem változott.

 A parlament tavaly februárban, néhány hónappal a kettős állampolgárságról

szóló népszavazás után fogadta el a Szülőföld Alap létrehozásáról szóló törvényt, amely évente legalább egymilliárd forintot különít el a hazai költségvetésből a határon túli magyar közösségek intézményeinek, kezdeményezéseinek támogatására. A programcsomag egyéves sajtóját áttekintve megállapíthatjuk: kevés szó esett a támogatáspolitika lényegi kérdéseiről, az elodázhatatlan reformok irányáról.

 Szép remények, felemás eredmény

 Pedig sokan nagy reményeket fűztek a Szülőföld Programcsomaghoz, abban bízva, hogy a december 5-i trauma után megtörik a jég, és a kormányzat végre rászánja magát az egész kérdéskör újragondolására, hozzáfog egy új, átlátható, teljesítményelvű, a korábbi kijárásos technikákat felszámoló rendszer kiépítéséhez. Egy olyan gyakorlatias szellemiségű nemzetstratégia kialakításához, amely túllép a közjogias szemléletű, erősen szimbolikus és érzelmi alapokon álló nemzetfelfogáson, és az EU kohéziós politikájához illeszkedő, azzal kompatibilis támogatási szisztémát hoz létre. Végül a csomagból csakis a régi osztogató politikát folytató – a pénzjuttató csatornákat megkettőző – Szülőföld Alap lendült gyors tempóban működésbe; az érdemi részt jelentő 25 milliárdos befektetési tőkeprogram még mindig csak a szándéknyilatkozatok és elvek szintjén létezik.

Természetesen mindez nagymértében összefügg a kampány miatti patthelyzettel: a balliberális kormány a korábban rendelkezésre álló támogatások körét kibővítve a választások előtt próbálta elhallgattatni a határon túli pártokráciát. Igyekezett elejét venni annak, hogy ismét rásüs-sék a „nemzetietlen” bélyeget. Nem a struktúrák átalakítását célozta meg, hanem újabb pénzeket folyatott az egyre kontraproduktívabb rendszerbe.

Kárpát-medencei össztűz

Az Alap létrehozását és működését jelentős vita övezte. A sajtó hasábjain zajló diskurzusból persze kiviláglik a nemzetfogalom kettős – kibékíthetetlen – értelmezéséből adódó kormány-ellenzék közti csörte, a határon túli szervezetek lobbizását takaró üzengetések és a józan stratégiai viták (utóbbiak keltették a legkisebb visszhangot).  

A Szülőföld Alap megalakulása (Fotó: magyarorszag.hu)

 A Vajdasági Magyar Szövetség vezetője, Kasza József többször hangoztatta: őket holmi Szülőföld Alappal nem lehet leszerelni, ragaszkodnak a kettős állampolgárság megadásához. Ebben persze túl kellett harsognia otthoni vetélytársát, a radikális demokrata párti Ágoston Andrást. A szlovákiai magyar politikusok két ágyúból tüzeltek: az MKP-elnök Bugár Béla a MÁÉRT azonnali összehívását követelte, a fideszes szimpátiáját nyíltan vállaló Duray Miklós pedig porhintésnek nevezte az egész kezdeményezést.

Az RMDSZ-es Markó Béla rendszeresen több pénzt kért a támogatáspolitikára, illetve úgy vélte: a kormány csak ígérget, az Alap működése késlekedik. Ezt a kritikáját fogalmazta meg a 2005-ös bálványosi szabadegyetemen is, asszisztálva Orbán Viktor „nemzetárulózó” kijelentéseihez. A Szövetség lobbizását végül siker koronázta: Kiss Elemér után Kelemen Hunor, az RMDSZ kijárásos politikájának legfőbb szakértője – több pénzleosztó alapítvány kuratóriumi tagja – lett a Tanács második embere. A Fidesz ukrajnai szatellit-szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nem vett részt az Alap munkájában, mondván, megkérdezésük nélkül nevezték ki a Tanács tagjait. Ezzel ismét kiújult a legitimációs vita – ki képviselheti az adott közösséget –, amit a kormány úgy intézett el, hogy kijelentette: a MÁÉRT tagszervezetekkel tárgyalnak, amúgy döntsék el egymás között a vitát.

 Közben a Babes-Bolyai Egyetem magyar tagozatának vezetői a Sapientiához hasonló mértékű támogatást (az erdélyi magyar egyetem kapta a legtöbbet, 100 millió forintot) követeltek. Szlovákiában a Selye János Egyetemen kívül működő magyar tanszékek azt fájlalták, hogy a pénzek 90 százalékát a révkomáromi intézmény viszi el, és ez szerintük politikai döntés eredménye.

 Hanta-fanta  

Az Alap működését bemutató február 13-i budapesti sajtókonferencián is éles vita bontakozott ki. Többen a határon túli újságírók közül szóvá tették, hogy a Szülőföld Alap és a célra évekkel ezelőtt létrehozott közalapítványok (Illyés, Apáczai, Új Kézfogás), valamint a kedvezmény-törvény előírta támogatások közt átfedések, párhuzamosságok vannak. Rendszeresen több pénzt kér. Markó Béla Olyan intézmények is kaptak pénzt, amelyek az Illyésnél nem számoltak el, feketelistán vannak, ráadásul egyesek tudni vélik, hogy a pályázók közül több fantomszervezetnek minősíthető. Tisztázatlan az elszámoltatás rendszere. Gecse Géza, a Magyar Rádió szerkesztője egyszerűen „have-rok, buli, hanta-fantának” nevezte a jelenlegi támogatáspolitikát.

 A vádakra válaszolva Kiss Elemér hangsúlyozta: minden döntésük nyilvános és átlátható, a mismásolás lehetősége kizárt. Nincsenek párhuzamosságok, a közalapítványokkal jó az együttműködés. Komlós Attila, a HTMH nemrégiben kinevezett igazgatója figyelmeztetett: olyan nem fordulhat elő még egyszer, amit a székelyudvarhelyi polgármester, Szász Jenő az Illyés Közalapítvány pénzeivel tett. Komoly elszámoltatás lesz, és szemben az IKA vezetőjé-vel, aki „morális” megfontolásból elállt a román államnál lefolytatandó pertől, a HTMH, ha kell, perelni fog.