Közelkép
Aligha tudjuk bizonyítani valaha is, hogy mekkora szerepe volt a közvetlen politikának abban, hogy az első szabadon választott parlament megalakulása után szűk két esztendővel – egy évvel a Duna Televízió, illetve a Magyar Televízió határon túli szerkesztőségének létrehozása előtt – 1992 januárjában elindult a Határok nélkül című magazin a Kossuth adón. Az alapító felelős szerkesztő László Józseftől ugyanis ezt a műsor 10. születésnapjának ünneplésekor, 2002 őszén nem sikerült pontosan megtudni. Az eredetileg hétköznap este 20.30 és 21.00 között jelentkező magazin azt foglalta össze, hogy mi történt a Kárpát-medencében az anyaország határain túl. Nagyon fontos, hogy volt a műsornak szerda délután 3 és 4 között egy igen népszerű, egyórás naplóváltozata is, amelyet László Józsefnek közvetlenül a műsor éléről való távozása után, 1994 őszén megszüntetett a rádió vezetése.
Abban soha nem volt vita, hogy a műsornak középhullámon kell jelentkeznie, hisz a határon túli magyarokat ilyen frekvencián lehet a leginkább elérni.[1] Azzal, hogy a Petőfi Rádió a korábbi középhullám helyett 1998-tól kezdve nyugati normás CCIR-sávra került, a határon túl csupán közvetlenül a magyar határok mentén fogható. Ennek következtében a Kossuth Rádió lett az egyetlen olyan adó, amely – jól-rosszul – az egész Kárpát-medencében hallgatható.
A nemzeti főadó „környezete” ma – az említetten kívül – annyiban más, mint volt 1989 előtt, hogy a rendszerváltások után (Romániában 1989, Kárpátalján 1991) a határon túli helyi magyar közszolgálati stúdiók is a korábbinál több levegőhöz jutottak.[2] A kép más rádióknál is biztatóan alakult, hisz Erdélyben például nőtt a kereskedelmi rádiókban dolgozó magyarok száma. A szórványban ezek a rádióadók „vegyes nyelvűek”. Mivel pedig a többségi nemzet nyelvén nagyobb közönséghez tudnak szólni, az utóbbi néhány évben csökkentették a magyar nyelven sugárzott órák számát, így a magyar itt kiszorulóban van, és – ezt már én teszem hozzá – feltételezhetően nemcsak a romániai éterből.[3]
A Kossuth Rádiónak tehát ma két funkciót mindenképpen be kellene töltenie: a magyarországi közösség hű tájékoztatását a határon túli – nemcsak! – magyar ügyekről, valamint a határon túli magyar közösségek tájékoztatását arról, hogy mi történik a „külvilágban”. Vagyis: Magyarországon, illetve tágabb környezetünkben.[4]
Szerény, de semmiképp sem elhanyagolható eredmény, hogy 1999 novemberében a Határok nélkül 4.40 és 4.55 közötti 15 perces ismétlését 4.33 és 5.00 között sikerült 27 percnyire bővíteni, hisz a korábbi évek tapasztalata szerint reggel csaknem kétszer annyian hallgattak bennünket, mint este. A határon túliak igényeihez képest azonban ez még mindig nem volt elég. Egykori temesvári kollégánk, Baranyi László például arra a következtetésre jutott, hogy önálló, csak az összmagyarságnak szóló rádiót kell létrehozni.[5]
A temesvári rádió egykori vezetőjének diagnózisában sok igazság van, azonban következtetését illetően mégis érdemes vitatkozni vele, méghozzá éppen a Határok nélkül példájából kiindulva. Az esti műsor ugyanis 2001 novembere után a 19.05 és 19.30 közötti sávba került, és annak hallgatottsága így a 22.00-kor kezdődő Késő esti krónika hallgatottságát megelőzte; igaz, a másnap reggeli ismétlőműsor hallgatottsága ugyanekkor némileg csökkent.
Minden műsor sikerének titka: jól, érdekesen legyen „megcsinálva”. Nem az a fő kérdés tehát, hogy milyen közönségnek szól, hanem hogy milyen szakmai színvonalon szólal meg. Ha a munkatársak képesek érdekessé tenni, akkor magyarországi fül számára sem lesz idegen a téma.[6]
Ilyenkor van jelentősége a jogi-technikai háttérnek. A Határok nélkül 1992-ben – határon túli kollégák bevonásával – alakult meg, és létrehozói ún. műsorcsere egyezményt kötöttek a szomszédos országokban működő rádiók vezetőivel. Ez azt jelentette, hogy a Magyar Rádió és a különböző határon túli – főként magyar rádiós műhelyek – között ettől kezdve elvileg főként az interjúk és riportok (kevésbé a tudósítások) úgy cseréltek gazdát, hogy ezért egyik félnek sem kellett fizetnie semmit. A gyakorlat viszont 1992 után azt bizonyította, hogy a határon túli szerkesztőségek nem tartottak igényt a Magyarországon készült riportokra,[7] a kapcsolat így egyirányúvá vált.[8]
A különböző feltételek eredőjeként létrejött műsor kezdetben nyugodt hangvételű, olykor száraz, sőt – sokak szerint – unalmas is volt. Ahhoz, hogy érdekesebb legyen, meg kellett találni, hogyan lehet ösztönözni határon túli újságíró kollégáinkat is. Ezért fizettünk nekik valamennyit, ami viszont kevés volt ahhoz, hogy az esetek nagyobbik részében mind nyelvileg, mind szakmailag igényes anyagokkal dolgozhassunk. A Bródy Sándor utcában a rendkívül igényes utómunka nagyon sok szerkesztő kedvét elvette, minek következtében 1992 és 1996 között állandóan „fogytak” a szerkesztők, így a szerkesztői gárda 1996 végére szinte teljesen kicserélődött. Hozzájárultak ehhez az anyagi megszorító intézkedések is, amelyek különösen 1996-tól kezdve azért érintettek rendkívül érzékenyen mindenkit, mert a Határok nélkül olyan szerkesztőségként alakult meg, amelynek nem voltak ún. „belsős” munkatársai. Magyarán: nemcsak a határon túl, hanem idehaza is alapvetően „külsősöket foglalkoztatott”, akik nem a fizetésükért, hanem ún. honoráriumért dolgoztak.[9]
1996-ig állandó kapcsolat alakult ki a marosvásárhelyi, az ungvári és a pozsonyi rádióval. Az akkori technikai lehetőségek miatt (is) eléggé váltakozó minőségű anyagok érkeztek a szerkesztőségbe, ami rányomta bélyegét a műsorokra is. De még így is „odakint” a hazai arányoknál magasabb hallgatottságú lett a Határok nélkül. Egy 1998-as felmérés azt bizonyította, hogy például Erdélyben legalább tízszer annyian hallgatták, mint idehaza.[10] Rangot jelentett, ha valaki megszólalt benne, vagy mint újságíró részt vett a műsor elkészítésében.
A határon túl 1994-ben két műsort hallgattak szívesen: az egyik a Vasárnapi Újság volt, amelynek 1980-as évek végi megalakulása óta egyik vállalása a „nemzeti problematika” megjelenítése, a másik pedig a Határok nélkül. Nyilván ennek is szerepe lehetett abban, hogy a rendszerváltás után részvénytársasággá alakuló Magyar Rádió első vezetése 1997 elején összevonta a két szerkesztőséget. A fúzió ellenére ezek továbbra is más-más műsorpolitikát követtek, és önálló költségvetéssel gazdálkodtak. Felvettük a kapcsolatot a megújult kolozsvári rádióval, felmelegítettük a kapcsolatot Temesvárral, Újvidékkel és Szabadkával is. 1997 februárja után 3–4 hónap alatt a duplájára tudtuk emelni a Határok nélkül belföldi hallgatottságát.
Sajátos módon a Határok nélkül magyarországi hallgatottságát nem a kereskedelmi rádiók 1997 szeptemberi, hanem a két új kereskedelmi televízió októberi indulása befolyásolta inkább, hisz belépésükkel tartósan 1 százalékkal, vagyis 83 000 fővel csökkent az esti és reggeli műsor összeadott hallgatottsága. Hosszú beszélgetéseket folytattunk a határon túli kollégákkal arról, hogy ne állandóan a szenvedésről tudósítsanak (fogy a magyarság, nincs magyar iskola, stb.), hanem lehetőség szerint arról is számoljanak be, hogyan tudnak problémákat megoldani, milyen kérdések foglalkoztatják őket, legyen egy-egy zajos tüntetésről helyszíni riportunk, és ne idegenkedjenek az idegen nyelven elkészített interjúktól sem. Színes, érdekes, ugyanakkor fárasztó munka volt ez, ami egész embert igényelt, miközben a Vasárnapi Újság körül már akkor is viharok dúltak.
1997 januárja és 1998 augusztusa között kiderült, hogy a két szerkesztőségben folyó munkának nincs elég köze egymáshoz, és 1998 szeptemberében külön váltunk.
A Határok nélkülnek igen szigorú filozófiája volt. Követelményként fogalmaztuk meg, hogy határon túli anyagot a határon túli magyar szerkesztőségek munkatársai készítsék el. Csak azt csináljuk meg mi idehaza, ami az ország határain belül „határon túli”, ha például új pályázati lehetőségeket hirdettek meg (az Új Kézfogás Alapítvány budapesti székházában, stb.), amit természetesen budapesti munkatársainknak kellett elkészíteniük.
Magyarországi munkatársainkkal 1999 júniusában ellátogattunk a kolozsvári, marosvásárhelyi, ungvári és pozsonyi magyar szerkesztőségbe, majd ezt követően a Kossuth klubban megtartottuk az első magyarországi közönségtalálkozónkat – idehaza is. Itt találkoztunk Tolcsvay Bélával, aki felajánlotta, hogy miután a Hunyadi klubot a várban el kell hagynia, szívesen látna hasonló közönségtalálkozókat a saját klubjában. Költségtakarékossági ösztönzői is voltak annak, hogy a harmadik vitaest (1999. december) anyagától kezdve, szerkesztett formában a rádióban is közreadtuk az ott elhangzottakat. Ezek közül az első húsz Állam és nemzet – a rendszerváltás után címmel 2002-ben a Kairosz Kiadónál nyomtatott formában is napvilágot látott.[11]
A 2000. év első fele az újonnan létrehozott Aktuális szerkesztőségbe való beolvasztási kísérletekkel telt el, bár a Határok nélkülnek azért 2000 decembere után továbbra is saját felelős szerkesztője volt.
Míg korábban havonta 40–50 ember is küldött nekünk szóló tudósítást, riportot vagy interjút az említett szerkesztőségekből, 2001 januárja óta ezt a munkát hét állandó tudósítónak kell elvégeznie, akik jobban „mozgósíthatóak” voltak, és a Krónika számára is tudósítanak. 2001 novemberének elejétől a korábbi 20.30 és 21.00 közötti sávból új, a 19.05 és 19.30 közötti sávba került a műsor, és „élővé” vált.[12]
Az esti műsor hallgatottsága a korábbiakhoz képest minden addiginál erősebben emelkedett, viszont a reggeli változat hallgatottsága csökkent. 2003 és 2004 folyamán a határon túli kollégák elsajátították a számítógépes hangfájl-küldési technikát, ennek köszönhetően gyakran jobb minőségűek felvételeik, mint a magyarországi kollégáké. 2005 januárjától bővült a műsorvezető-szerkesztő feladata: határon túli hírekkel-tudósításokkal kell kiegészítenie a hírszerkesztőségtől kapott „csomagot”. Mivel a híreket a bemondóval felváltva kell elmondania, igen kicsire mérséklődött annak a lehetősége, hogy a konferálást a műsorvezető-szerkesztő ne élőben csinálja. Technikailag tehát biztosítottá vált a korábbinál nagyobb és frissebb reagálóképesség. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is sok a tennivaló.
Egy a mostaninál jóval kiterjedtebb továbbképzésre van szükség, hisz határon túli kollégáink számára nem biztosított például a rendszeres beszédtechnika órákon való részvétel, továbbá a szakmai továbbképzés lehetősége is igencsak hézagos. További probléma, hogy vannak a Kárpát-medencében olyan régiók, amelyekről semmi hírünk nincs. Ezeket a „fehér foltokat” pedig egyszer majd fel kell majd számolni.
[1] A ma már középhullámon nem sugárzó Petőfi akkori középhullámú teljesítménye gyengébb volt a Kossuthénál, ezért logikus volt, hogy a Kossuthon sugározzák a Határok nélkült.
[2] Romániában az 1985-ben bezárt területi stúdiók például 1989 decembere után ismét megindultak.
[3] Helyi sajátosság, hogy a Romániában található rádiókészülékek nagy része még ma is középhullámú, ami szinte a tartalomtól függetlenül jó magyarázatot ad mind a Kossuth Rádió, mind a helyi közszolgálati rádiók népszerűségének egyik fontos okára.
A határon túli magyar közszolgálati rádiók „helyi rádiók”. Speciális témáik miatt képesek felvenni a versenyt a Kossuth Rádióval is. Saját adáskörzetében például a marosvásárhelyi rádió magyar adása vezet, a kolozsvári pedig vetekszik a Kossuth Rádió hallgatottságával, amelyet például ott a magyarul rádiózók 53 százaléka hallgat. Gáspár Sándor: A romániai magyar rádiózás 2000-ben. Magyarország médiakönyve 2000–2001. Szerkesztette: Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Solténszky Tibor, ENAMIKE 2000–2001. 221.
[4] Nem könnyű eldönteni, hogy az említett két funkció közül melyik a fontosabb, s ennek tudatában erre is tekintettel kell lenni a műsorok mondanivalójának alakításakor.
[5] A Kossuth Rádió mindig is egyfajta rádiós etalonnak számított a magyarság számára. Mindazonáltal a kisebbségi magyarság is kezd most már rájönni arra, hogy a „nemzeti főadó” nem róla és nem neki szól. ..Műsoraiban annyi szó esik a határon túli magyarságról, amennyi az anyaországi hallgató ilyen irányú érdeklődésére számot tarthat. Vagyis nem sok.…Bármennyi szó essék a …Krónikában vagy a Határok nélkül című műsorban a kisebbségi magyarságról, a címzett nem a határon túli, hanem az anyaországi hallgatóság, ezért…Szükség van egy olyan rádióadóra, amely az összmagyarságnak és az összmagyarságról szól… amelyet a Kárpát-medencében műholdas csatornán, a világ többi részén pedig interneten lehetne fogni.
Baranyi László:Kisebbségi rádiós közszolgálat. Magyarország 2000. Magyarság a médiában, magyar médiastratégia. Határon túli és hazai médiaszakértők tanácskozása 2000.április 12–13. Custos Kiadó, Budapest, 2000. 45.
[6] Ráadásul mi a biztosíték arra, ha egy a fentiekben körvonalazott kisebbségi rádiót csinálna valaki, akkor azt szívesen hallgatnák azok, akikről éppen nincs szó benne? Mindenképpen magyarországi adón van tehát a helye e műsoroknak, ha másért nem, azért mert az elszakítottság ellenére mégiscsak egy nemzet vagyunk és a magyarság kétharmad része mégiscsak a mai Magyarország területén él. (G.G.)
[7] Ami részben érthető, hisz azokat a Kossuth hullámhosszán a határon túli magyarok már hallhatták. A rádiózás különlegessége pedig az, hogy bármelyik másik médiumnál hamarabb tudja az információt közönségével megosztani. Ez a médium alighanem ezért fogja tudni versenyképességét a 21.században még viszonylag sokáig megőrizni, másrészt a műsorcsere területén főként a zenei felvételek érdekelték őket.
[8] A problémáról lásd: Csapody Miklós: A megosztott feladat. Magyarország médiakönyve 2000–2001. Szerkesztette: Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Solténszky Tibor, ENAMIKE 2000–2001. 192. Bár Csapody bírálata főként a határon inneni magyar televíziózásra igaz. – G.G.
[9] A rádió vezetése pedig 1996-tól kezdve a létszámcsökkentést – azóta kiderült, hogy részleges sikerrel – a külsősök leépítésével és a „belsősök” nyugdíjaztatásával képzelte el megoldani.
[10] Magyari Tivadar: A Román Rádió területi műsorainak közönsége. Kolozsvár, 1998. 6–7.
[11] Gecse Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után. Kairosz Kiadó, Bp., 2002. 408., illetve Kairosz-Logos, Tóthfalu-Budapest, 648.
[12] Jobb lett volna, ha 19.00 előttre vagy még inkább, ha délelőttre került volna a Határok nélkül, mivel a romániai magyarság inkább délelőtt rádiózik, viszont kétségtelen hogy a magyarországi hallgatottság szempontjából szerencsésebb volt az esti hét óra utáni kezdés, mint a televízió uralta holt zónában elhelyezkedő esti fél kilences időpont. Ld. Magyari Tivadar: A Román Rádió területi műsorainak közönsége. Kolozsvár, 1998. 7.