Kossuth rádió,

Határok nélkül 2006. január 11. 19.00 - 19.30

 

A meghívó szövege és képek a tallinni rendezvényről - Kattintással

 

Gecse Géza Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvének tallinni bemutatójáról

 

A szerkesztő: Gadácsi János.

A Baltikumban éppen olyan fontos a nemzetiségek ügye, mint itt a Kárpát-medencében, de majd mint a következő összeállításból kiderül, az esetek jelentősen különböznek egymástól. Ettől függetlenül, mi magyarok érdeklődéssel és szimpátiával figyeljük például az észtek megoldási kísérleteit. Ezúttal mindez egy könyvbemutató kapcsán kerül elénk. A kötet címe Állam és nemzet a rendszerváltás után, írója munkatársunk Gecse Géza. A színhely Tallinn - Észtország fővárosa, a megszólalók sorrendben, Tönu Kálvet észt újságíró, Vambola Saks a Magyar Észt Társaság elnöke, Gecse Géza és Schöpflin György Magyarország európai parlamenti képviselője.

 

Tönu Kalvet:

- A könyv témaköre a kisebbségek körül forog, és úgy kerültünk kapcsolatba Gézával, hogy én olvastam egyik műsorának szövegét az interneten és határozottan nem értettem egyet vele. Ő ugyanis párhuzamot akart vonni a határon túli magyar kisebbség és az itt élő úgynevezett orosz kisebbség között. Én természetesen megmagyaráztam neki nagyon hamar, hogy milyen óriási a különbség, és kiderült, hogy ez a bizonyos műsor is része volt egy hosszabb műsorsorozatnak, amelyet a bizonyos műsor kivételével, megörökítette, tehát könyv alakban is kiadta. A könyvnek java része a Kossuth rádióban elhangzott határokon túli, a nagyon népszerű műsor legjobb darabjait, legjobb beszélgetéseit válogatta és összeállította, majd kiadta a szerző. Észt szempontból azt kell mondanom, hogyha valaki jó áttekintést akar kapni azokról a fejleményekről, amelyek nemcsak Magyarország korábbi történelme alatt zajlottak, hanem a rendszerváltás után is, az nézzen bele, mert bár én nem vagyok éppen a leglaikusabb a magyarországi történelem területén, mégis rengeteg újat fedeztem fel benne. Érdekes, hogy a könyv magyarországi bemutatóján jelen volt maga Habsburg Ottó trónörökös is, aki nagyon dicsérő beszédet mondott, illetve előadást tartott ez alkalomból és nem tudok mást tenni, mint egyetérteni vele.

 

Vambola Saks:

-Az észtek ismerik ugyan, de nem annyira jól, hogy végül is mi ment végre magyarokkal, hogy történt az, hogy magyarok java része külföldre került, és a nem is nagyon barátságos külföldre. Végül is ez nem Gecse úr műve ilyen értelemben. Ő bizonyos értelemben birizgálja, hogy a magyar nemzeti kérdésben Oroszország lehet a partner.

 

Gecse Géza:

- Én nagyon örülök, hogy Schöpflin György is itt van, mert tőle nagyon sok mindent tanultam.

 

Schöpflin György:

-Úgy szeretnék bemutatkozni, hogy valószínűleg én vagyok az észtországi magyar kisebbség legfrissebb tagja, mivel én július 1-én érkeztem. Ami a kisebbségi kérdést illeti, mert én tényleg évek óta foglalkoztam ezzel és szerintem valóban vannak párhuzamok az itt élő oroszajkúak és a különféle magyar kisebbségek között. De ezt valahogyan eléggé absztrakt szinten lehet megragadni. Miért van az, hogy a határon túli magyarok ragaszkodnak magyar identitásukhoz? Nem integrálódtak sem Szlovákiában, sem Romániában, sem Szerbiában, hanem azt mondják, hogy mi magyarok vagyunk és ennek következtében, nekünk van egy szoros kapcsolatunk Magyarországgal, hogy milyen minőségű az más kérdés. Hogyha az ember megnézi mondjuk az elzászi vagy a svájci németajkúakat, azok nem németek, azok franciák, illetve svájciak. Miért? Szerintem, erre van egy magyarázat, és itt jön be a párhuzam Észtországgal, hogy a különféle volt vagy 1914 előtt egy magyar társadalom és az többféle úton haladt azóta és az a magyar társadalom, ami 1914 előtt létrejött, már megismerte a modernséget. Kialakított egy magyar modernséget és ezáltal mindig is kötődött, és kötődni fog Magyarországhoz. Na most, hogyha megnézzük az oroszokat, az oroszajkúakat - azt hiszem, ez a helyesebb -, akkor náluk van egy kulturális modernség, de nincs egy politikai modernség. Orosz politikai modernség, tulajdonképpen csak 1991 óta kezd megszületni, és lehet, hogy amúgy is visszafejlődik, de pillanatnyilag ez egy más kérdés. Amit én látok és már vagy hét-nyolc éve járok elég rendszeresen Észtországba, kialakul, hogy az itteni oroszok, bár oroszajkúaknak maradnak, mégis nagyon sok tekintetben észt identitást vesznek fel, de orosz nyelven. Tallinn gyakorlatilag utcai szinten kétnyelvű, hogyha ezt összehasonlítjuk Rigával, egészen más a helyzet. Az a feszültség, amit én mindig érzek Rigában, itt nincs meg. Az a benyomásom, hogy itt tulajdonképpen jó úton halad a helyzet, és számomra nagy kérdés az, hogy amit mondjuk Szlovákiában, és amit mondjuk zárójelben jegyeznék meg, hogy mindkét oldalon vannak felvidéki felmenőim, van egy ilyen elmozdulás afelé, hogy ameddig Szlovákiában, annak ellenére, hogy legalább kétszer lefejezték az ottani magyar kisebbség elitjét - tulajdonképpen egyszer 1918-ban, egyszer 1945-ben, valamennyire 1968-ban is -, de ennek ellenére kialakult egy magyar elit, amely tudatosítja önmagában, hogy magyar. És nem nagyon kötődik a szlovák államhoz, a szlovákok igazából nem is nagyon segítenek ebben, Észtországban az a benyomásom, hogy ez másképpen zajlódik és az itteni oroszajkú kisebbség valamilyen szinten kezd beintegrálódni ebbe az új államformátumba, ami 1991 óta létezik.

 

Gecse Géza tallinni könyvbemutatója kapcsán az észtországi és a kárpát-medencei kisebbségek helyzetéről hangzott el összeállítás.