Nagy Feró: azok a boldog szép napok

Magyar Hírlap, Kultúra rovat
Tárgy: Nagy Feró könyve
Napi operációs információs jelentés
Budapest, 2005. november 7.

Ma, 2005. november 7-én, Budapesten, a Walhalla Klubban – nyilvános helyen – részt vettem Nagy Ferenc (művésznevén Nagy Feró) Boldog szép napok című könyvének bemutatóján. Az eseményről a Nagy Feró által küldött, Elvtársak! megszólítással ellátott meghívóból értesültem. A könyvbemutatón – a barátok és a sajtósok mellett – jelen voltak az egykori Beatrice együttes tagjai is. Az énekes Lugosi László és Miklóska Lajos társaságában fényképeztette magát a megjelent sajtófotósokkal. Nagy Feró rock and roll-irodalomnak nevezte könyvét, és elismerte, lehet, megbánt majd másokat írásával, bár nem ez a célja, s meglehet, nem is biztos, hogy úgy történt minden, ahogyan leírta, de ő így élte meg azokat a napokat.
Könyvét szókimondónak s egyben visszafogottnak tartja, mégis 16 éven felülieknek ajánlja. Erre minden oka megvan, hiszen a 95. oldalon például így fogalmaz: "Reggel felébredve, kijózanodva nem érettem, hogy kerültem a kis csövi Margóval egy ágyba. De nem bántam. Olyan hálával telt szemmel nézett rám. / Szia, Margó! – súgtam oda. – Te, mi volt az éjjel? / Bedugtad és elaludtál… / Az faja…"
A könyv társadalmi üzenetét már a 40. oldalon tetten érhetjük, amikor is az énekes – idézve magától – így ír: "A népet el lehet hülyíteni – ez ma is megy –, de már nem lehetett megállítani a SZABADSÁGOT!"; önmagát pedig mint múltegyesítőt jelöli meg a 190. oldalon: "Még soha nem kapott kitüntetést. Olyan igazit. Sokan szeretik, sokan utálják, és ez mindig is így volt. Hozzá van szokva. / Megoszt? Nem. – Egyesít! Mit? – Magyarország elmúlt hatvan évét."
A szerző beszámolt arról, hogy az ügyvédje Nagy Ferón kívül két pozitív "hőst" talált a könyvében, amely amúgy jelentős mennyiségű megfigyelést, jelentést és beszámolót tartalmaz a Történeti Hivatal levéltárából: a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és egy rendőrtisztet 1981-ből, aki a tatai "szakmai-politikai találkozón" őszintén feltárta előttük a rendszer működését.
A könyvbemutatót követően Nagy Feró vendégül látta a megjelenteket, és azonnal dedikálni kezdte életrajzi kiadványát.

Értékelés:
Nagy Feró könyve valóban életrajzi, és úgy ábrázolja a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek világát, ahogyan emlékszik rá. Szókimondó. Nem irodalmi értékű. Az énekes – zenéje mellett – ezúttal könyvével akarja felhívni a figyelmet magára. A fényképek fekete-fehérek, minőségük nem túl jó, és nem is mindig érthetően illusztrálják a szövegkörnyezetet. Történelmi értékük azonban egyértelmű: egy rock and roll-legenda életének illusztrációi. A könyvben több szereplő nevének közlésétől eltekintett a szerző, mert nem akar pert. Kérdésre válaszolva Nagy Feró beszámolt arról, hogy most is bíróságra jár, mert megnyert egy pert egy egykori besúgóval szemben, aki viszont vele szemben nyert pert, mivel megsértette a besúgó személyiségi jogait. A besúgó nevét Nagy Feró – ígéretéhez híven – elhallgatta, ismételt kérdésre ironikusan szarházinak jelölte.

Feladat:
Mivel a könyvbemutatón elhangzott, hogy Nagy Feró beleszeretett az írásba, nyilvánvaló, hogy az énekes újabb könyvet ír, a Boldog szép napok folyatását. Lesz második rész. Az énekes abban nem csupán az 1985 utáni évekről számol be, de egyben anekdotagyűjtemény lesz. Azt ígéri, abban igazi mesék lesznek – a konkrét neveket azonban azokból is kihagyja. Az írásban Nagy Ferót a Másik Rádióban betöltött műsorvezetői tisztsége sem befolyásolja. Dr. Gallyas Igor, a Másik Rádió képviseletében – erre vonatkozó kérdés nélkül – azt mondta, hogy Nagy Feró alkalmazásakor nem gondolt arra, hogy az énekes korábban műsort vezetett a Pannon Rádióban, ő csak arra kérte Nagy Ferót, hogy műsorában ne politizáljon, és ezt az énekes 95 százalékban be is tartja.

Intézkedés:
Beszámolni Nagy Feró könyvéről s tájékoztatni az olvasókat arról, hogy Nagy Feró ismételten beismerte, hogy soha életében nem darált csirkét a színpadon, pedig annyian mondják és kötik az ő személyéhez ezt a durva színpadi cselekedetet, így azon gondolkozik, lehet, nem is emlékszik ő már erre. Abban azonban biztos, hogy senki nem tudja megírni úgy saját életét, mint ő maga.

Készült: 1 pld.-ban
Kapja: Bóta Gábor szerkesztő