Mádl Ferenc Magyarország köztársasági elnöke augusztus 20-át - igaz néhány nappal korábban - a tallinni városházán is megünnepelte. Ezután avatták díszdoktorrá a Tallinni Műszaki Egyetemen, ahol köztársasági elnökünk úgy fogalmazott, hogy azért örül ennek a kitüntető címnek különösen, mert úgy érzi, a magyar népnek szól.

Mádl Ferenc:

- Rüütel elnök és a finn elnökasszony is felvetette -  én is támogatom - talán azt is meg lehetne fontolni, ha a három köztársasági elnök egyfajta elnöki találkozósorozatot kezdeményezne, amelyben a maguk politikai és morális erejével, szerepével az élére állnának egy ilyen - aztán a későbbiekben formálisan operacionalizált - a finnugor népek programjainak támogatására létrehozott államközi közreműködésnek.  Nincsenek illúzióink, hogy ez könnyen fog menni, hisz számos más, további összefüggése van ennek.  Itt van mindjárt az a tény, hogy a finnugor népek egyik nagy hazája Oroszország, és itt most csupán egy hármas kezdeményezésről van szó. Hogy ezt hogyan lehetne esetleg bővíteni, a jövő nagy kérdése.  E hármas tanácskozás egyelőre odáig jutott, hogy Rüütel észt elnök úr még végiggondolja és megfogalmazza, hogy pontosan miről lehet szó, majd ezt követően megkeresi a három elnököt. Az első dolga nyilván az lesz, hogy a mostaninál konkrétabbá teszi ezt az elképzelést, hogy mekkora ennek lehetősége, mi a fő értelme, illetve mi a várható haszna?

Gecse Géza:

-Elnök úr, 2004. május 1-je óta egy rendkívül érdekes helyzetbe került Magyarország, és ön is utalt arra a kongresszuson elhangzott beszédében, hogy a magyar nemzet az egész finnugor közösségnek a felét adja.

Mádl Ferenc:

- Körülbelül.

Gecse Géza:

- Mi magyarok mindig azt állítjuk magunkról, hogy mi kicsik vagyunk…

Mádl Ferenc:

- Vannak még kisebbek.

Gecse Géza:

- Így például az észtek is, ráadásul kevesebb észt él Észtországban, mint amennyi magyar Erdélyben.  El kell ismerni: az észtek rendkívül ügyesek, hisz ha ekkora lélekszámmal vissza tudták nyerni állami függetlenségüket, azért az rendkívül komoly teljesítmény. Ilyen körülmények között milyennek látja elnök úr az állam szerepvállalásának jelentőségét?

Mádl Ferenc:

- Kétségtelen, hogy nagyon sokat tesznek az észtek a finnugor népek főleg kulturális és oktatási támogatása ügyében. Sőt a számok tükrében többet tesznek, mint mi. Sokkal több ösztöndíjat adnak, intenzívebb a tudós-, a professzor- és az oktatócsere. Intenzívebb a színházi élet, a könyvkiadást anyagiakban és méreteiben is jobban támogatják, ami tiszteletreméltó. Hasonló a helyzet a finnek esetében is. Magyarország nem érzi annyira át a mennyiségi nagyságrendből következő feladatát, bár különböző egyetemeken nálunk is évente körülbelül 25-30 egyetemi hallgatót képeznek Magyarországon, nem tudom pontosan hány millió forintos ráfordítással. Szombathelyen a nyári egyetemen évente több százan magyar kultúrát tanulnak egy teljes hónapon át. Vannak tehát komoly eredmények nálunk is, de a magyar hozzáértők beszámolóiból és előadásaiból az derült ki a számomra, hogy, hogy mindez összefüggéseiben, illetve összehasonlítva a két másik állam erőfeszítéseivel azért mégiscsak szerény. Másrészt úgy látom, hogy ez a kongresszus közelebb hozza az érintett országokat és közösségeket, hogy  az állami együttműködés szintjén átfogó stratégiát munkáljunk ki egy hosszú távú bilaterális, illetve trilaterális támogatáshoz, beleértve most már az Európai Uniót is. A kongresszus után ennek a szükségessége még inkább nyilvánvaló lesz és szerintem a hozzáértők, illetékesek ebben az irányban cselekedni fognak. Nem sokára e három állam oktatási miniszterei találkoznak Budapesten és mi azt javasoltuk, hogy kerüljön e találkozó napirendjére az, hogy valamiféle koordinált együttműködési stratégiát fogalmazzanak itt majd meg és utána már következhet a cél anyagi és más eszközökkel való megvalósítása.

Gecse Géza:

- Mennyire várható el a magyar kisebbségpolitikától, hogy vizsgálódását kiterjessze a különböző finnugor népekre is?

Mádl Ferenc:

-Amikor Magyarország az európai alkotmányos egyezmény tárgyalása során felvetette a kisebbségek védelmének fontosságát, vagyis hogy az legyen része az alkotmányban foglalt értékrendnek, illetve az ott lefektetett elveknek, akkor kétségtelen, nem annyira a határon belüli kisebbségekre - mint a horvátokra, szlovákokra, vagy szlovénekre - gondolt, hanem azokra a kisebbségekre, amelyeknek Magyarország az egyik alanya, vagyis a határon túli magyarokra. Itt Tallinnban azonban, ahogy az a vitában is kiderült, kezdve a terminológiával az őslakosság egy sajátos kategóriája került szóba, ugyanis az Orosz Föderáció területén élő finnugor közösségek az ún."indigenious people" kategóriába sorolható. Egy másik ilyen fogalom, ami mind a vitában, mind az elnöki és parlamenti találkozók során felmerült, a történeti kisebbségek fogalma. Ilyennek tekinthető a magyar kisebbség is Magyarország határain túl. Vannak viszont úgynevezett "betelepült kisebbségek" is - főként a balti államokban.

Én úgy érzem, hogy nálunk a közgondolkodás még nem jutott el odáig, hogy azon a fajta kisebbségi kategórián kívül is számításba vegyen különböző elgondolásokat, mint ami például a balti népek problémáját jelenti, vagyis az itteni betelepült orosz kisebbséget, vagy különösen ami az Orosz Föderáció területén évezredek óta élő, a magyarok ősrokonainak az ügye. Mi ugyanis miközben a kisebbségekről beszélünk, valójában mindig csak egyfajta kisebbségre gondolunk, holott eközben Európában azért a technikai értelemben vett kisebbségeknek igen sokféle kategóriája létezik. Ezekkel kapcsolatban azonos következtetésekre jutni további komoly elemzést és politikai bölcsességet igényel.